Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
Helló!
Én nem osztom a gyógyszer nélküli gyógyulást, pláne ha a terápia el sem kezdhető a beteg állapota miatt. Ebben valószínűleg annak is szerepe van, hogy én szedtem gyóygszert. Anélkül nem tudtam elkezdeni a terápiát
Na erről ennyit.
Nem szoktam rá, bár megszoktam őket, már semmit nem szedek. Ha visszajön? Hát lehet, bár akkor valószínűleg a terápia után is visszajött volna.
Viszont azt is ell kell ismernem, vannak akik olyan állapotba kerülnek sajnos nekik csak agyógyszer a kiút.Pl. van aki nem tud kimenni alakásból.
Erre most nem tudok válaszolni...
Úgy látom, kezet foghatunk. Van egy rossz hírem. gyógyszer nélkül sosem fogsz tudni normális életet élni. Tudod hányszor próbáltam már én is? De mindig rosszabb lett és most már nem kísérletezek magamtól. Nem volt könnyű, de elfogadtam a helyzetemet. Ez van.
Szia Riala!
Nekem van borderlány diagnózisom, de a pszcihiáterem szerint a megléte nagyon enyhe fokú. Ő éppen a Pikpik által propagált ún. integratív terápiát csinál és valóban nem ad gyógyszert. Ha gondolod, szívesen írok róla akár itt, akár priviben.
Annabell
Sziasztok sokat olvastam az itteni hozzászólásokat, Szemiramis te adtál itt már jó tanácsokat szerinted enyhe hangulatzavarra jó az ashwagandha kapszula? Gyógynövényboltban ajánlotta az eladónő.
Szia semiramis!
Úgy látom, te nagyon otthon vagy a pszichés dolgok területén ezért szeretnék kérdezni tőled valamit: sajnos az a helyzet, hogy borderline-os vagyok, amihez "kellemes" adalékként társul a depresszió. Szóval azt nem tudom eldönteni, hogy ilyen esetben is elengedhetetlen-e a gyógyszer? Úgy értem, hogy nálam a depresszió nem ok, hanem következmény (nem azért kerültem ebbe az állapotba, mert az agyam működésével bibi van, hanem a személyiségzavar miatti tetteim, és az azokkal járó marcangoló bűntudat hozta ki - a hirtelen rámtörő dührohamok pl. nagyon megkeserítik az életemet, elég sűrűn váltok munkahelyet is emiatt) Tartok tőle, hogy akkor vágnám igazán gallyra magam, ha még dilipirulát is szednék. 1 hónap múlva, ha minden igaz, eljutok magánorvoshoz is (TB-s kizárt) - de szeretném kikötni, hogy gyógyszerekkel ne is tömjön, mert úgysem veszem be. Szerinted ennél a betegségnél segíthet tisztán "csak" a pszichoterápia? Engem az nem érdekel, hogy későn leszek jobban - valahogy eddig is kihúztam 25 évig - van erre esély?
Bárki, aki ismeri ezt a betegséget - netán ugyanez a problémája -szívesen venném, ha hozzászólna, vagy elmondaná a tapasztalatait. Köszönöm!