Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Antidepresszáns =totál leép
Torolt_felhasznalo_854556
Létrehozva: 2008. január 5. 00:36
A történetem röviden.A nyáron orvoshoz fordultam állandó szorongásaim,rosszulléteim után.A pszichiátert javasolta,én elmentem.20 perc beszélgetés után recepttel a kezemben távoztam.A gyógyszert kiváltottam,rendesen szedni kezdtem.Kb 3 hét után elkezdtem érezni a hatását.JOBBAn voltam,nem szorongtam,nem voltak rosszulléteim,a mindennapi teendőimet eltudtam látni,mint ahogyan más emberek is.Boldog voltam,mert azt gondoltam,és valóban úgy is éreztem,végre visszakaptam az életemet,ujjra élek.Az állapotom kb 2 hónapja elkezdett romlani,amit a kicsi betegségének tulajdonítottam.Azt hittem,az,hogy beteg ez visel meg ennyire.Aztán a gyógyszert egy nap elfelejtettem bevenni,nem tudom másként megmagyarázni,de a fejem elkezdett kattogni,mint aki kéri a bogyót.Aztán bevettem és jobban lettem.Az állapotom most olyan mint amikor a bogyókat elkezdtem szedni.Ujjra remegek,és szorongok.A hangulatom is olyan mint azelőtt.sEMMI ÉS SENKI NEM ÉRDEKEL,NEM TALÁLOM AZ ÖRÖMÖT SEMMIBEn.a GYÓGYSZER HATÁSÁRA KEZDETBEN A GONDOK NEM TŰNTEK problémának.Minden lepergett ,és gondtalannak tünt.Könnyebben eltudtam fogadni mindent,amit azelőtt sehogyan sem.Ma ugyanott vagyok,mint mikor a gyógyszerhez nyúltam.Az antidepresszánsok nem használnak,csakis eleinte,és teljesen tönkreteszik az embert.Nem tudok bevásárolni,nem tudom élni az életem.Utálom ezt az egészet.Utálom,hogy ilyen vagyok,gyűlölöm,hogy stressz és szorongás nélkül nem tudok emberekkel beszélgetni.Utálom,hogy a boltban a soranállástól kiakadok,a postán rosszulleszek.Gyűlölöm,hogy csak az otthonomban érzem jól magam.AZt is gyűlölöm,hogy ez így jó nekem.Itthon a kis magányomban,mert ettől nyugodt vagyok,ez az egy nem stressze.Elviselhetetlenek voltak az ünnepek,a családom körében,végig idegeskedtem,idegesítettek.Az egész család.Miért nem lehetek normális ember mint a többi???Mitől tud ez az egész állapot megválltozni???Mert a gyógyszerektől tuti nem!!!!!
Nincs itt senki?
(Én még úgy tudom, de biztos elavult, és még pszichiáterekhez sincs közöm, hogy a szérum szerotoninszintje és az agy szerotoninszintje között nincs szoros összefüggés, lévén, hogy a szerotonin nem tud átjutni a vér-agy gáton.)
A helyzet ma már jobb, de még nem teljesen, mert még előfordul, hogy féltem őket, de ma már tudom kezelni a helyzetet.
Én is tisztában vagyok azzal, hogy a gyerekeket nem szabad és nem lehet elzártan nevelni, mert az nem jó nekik.
Nem tudom miért alakult ez ennyire ki nálad a gyerekeid féltése.Bizonyos mértékben természetesen mindenmki félti a gyerekét a betegségektől főleg a sulyosabbaktól.de ha minnél jobban félted őket és minnél nagyobb a bezártságuk na meg az hogy nem találkoznak bacikkal annál rosszabb lessz az immunrendszerük hidd el.Félted őket ez természetes de ha mindentől eltiltod őket akkor nem lessz normális fejlődésük és később lesznek betegesek.S én még a védőoltásokat sem patronálom.
Jó reggelt mindenkinek!
Attól kérdezném, aki tudja: a Frontin szedése megemeli a vérnyomást?
Azért írom, hogy jobb a helyzet, mert én is érzem magamon a változást, de nem 100%-an. Azért még vannak félelmeim, de hamar meg tudom győzni magam arról, hogy nem lesz semmi baj.
Fiam 3 éves múlt, lányom 2 éves lesz májusban. Szóval még kicsik.
A te apród mennyi idős?
Lehet csatlakozni hozzátok? Én is küzdök (néha az életbenmaradásért) a gondommal. Nekem is depim van. Járok vele orvoshoz, szedek gyógyszereket is, mert nálam az alvás sem igazán ment, amitől másnap voltam teljesen ko. Sokszor voltam és vagyok még mindig ideges, feszült és szorongok is.
A legnagyobb gondom és félelmem a gyerekeimmel kacsolatos, mert én már betegesen félek attól, hogy betegek lesznek. Ez nálam már néha odáig fajult, hogy nem vittem őket emberek közé, mondván nehogy betegek legyenek.
A férjem jelzésére mentem dokihoz, mert sajna a házasságunk is megérezte a betegségemet.
Most nagyábból jól vagyok, de még mindig nem az igazi, mert sokszor nem látom a kiuatat és menekülnék az életből is, mert mindent kilátástalanak látok, pedig nem lenne rá okom.
Nálam a legroszabb időszak ősztől nyárig tart.
Attól félek, hogy nekem már egész életembe gyógyszereken kell élnem, hogy rendesen tudjam a napjaimat leélni.
Megpróbálok kicsit visszaolvasni, de sok a hsz.
Szerotononszint: marpedig tudtammal Mo-on nem mernek. Igaz, en 'jarobeteg' kezeles reszekent, de 3 teljes ciklust szedtem vegig, mindharomszor kulonbozo gyogyszerekkel. Az elso felirasat 30 perces beszelgetes elozte meg, a tobbit ennyi sem. Vert nem vettek tolem, feltunt volna... Egy masik orvos korabban 10 perc utan akart hazakuldeni Anafranillal a kezemben, azt meg nem voltam hajlando beszedni, a 30 perc meggyozobb volt. Amugy a diagnozisom 'generalizalt szorongas', illetve 'egyeb panik szindroma' volt, megsem probalt egyik orvos sem mast ajanlgatni gyogyszeren kivul. Ami egyebkent az elso kivetelevel (Prozac) latvanyosan nem hasznalt (a Prozac is csak addig amig szedtem).
De van olyan ismerosom akit evente ket hetre majdnem fixen befektetnek az idegosztalyra
Mindenkinek
Szerintem érdemes elmenni pszichológushoz vagy pszichiáterhez. Én aztán tudom, hogy milyen az, amikor nem jön be az illető. Voltam korábban 3 terapeutánál, a negyediknél tartok most. Őt nagyon szeretem. Igaz, nem egészen tökéletes az illeszkedésünk, ő hipnoterápiával szeretne gyógyítani, amit meg én nem szeretnék, de ezzel együtt is imádom és nagyon sokat javultam, mióta hozzá járok. Meg is dicsért, hogy sokat haladtam. Szóval csajok, érdemes elmenni egy jó szakemberhez, aki EMBERILEG (hangsúlyozom, emberileg) is megfelel Nektek. Sajnos anyagilag nagyon nagy teher, de ez meg kell, mert én próbáltam ingyen terápiát is és nem volt jó. Kell az az érzés, hogy időt, energiát és PÉNZT áldozunk azért, hgoy jobban legyünk --- viszont cserébe elvárhatjuk és el is kell várnunk, hogy szeretettel, együttérzéssel és érdeklődőn, a mi érdekeinket mindenek fölé helyezve foglalkozzanak velünk...
Anna
Adnak egy szorolapot is a mellekhatasok leirasaval, amiben szepen irja, amit itt mindenki mond, hogy harom honap kell a szervezetnek a szoktatashoz