Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Netszex partnernő kerestet
Létrehozva: 2008. január 3. 18:47
Sziasztok! 
Lázító a cím, mi? Pedig tényleg egy ilyen hölgyet keresek...
Na nem mintha nem találtam volna itt megfelelő partnert, de most itt kicsit másról van szó. De essünk túl a szokásos formaságokon, akit keresek:
legyen fantáziadús, intelligens, szereti a szexet, de főképp/inkább az erotikát és a játékokat, mondhatnám, hogy bárhol és bármikor el tudja képzelni életszerűen, korban hasonlítsunk, el tudjuk képzelni esetleg a másikkal, még ha nem is történik meg soha, vidám, kacér, csinos, rafinált öltözködésű. Ha esetleg tudja mi a voyeur (én nem árulom el) és érdekli, az máris pluszdolog a szememben. A lényeg: szégyellős ne legyen, ha írni kell, nyíltban is (de ne itt).
Na ezeken túllépve a miértre pár válasz... Mert netszexelni sokan tudnak, mindenki másképp, de úgy, hogy azt más is élvezettel olvassa, azt kevésbé. Legtöbb nő csak és kizárólag privátban szereti ezt a műfajt, ami érthető és természetes, hiszen a valódi szex is privát, két ember dolga. Ellenben ha nyíltan lehetne kacérkodni (vagy többet), ki vállalja fel? Ha önmagát nem is, de a sorokat, amiket ír?
A másik miértre a válasz, hogy bár sokan titokban csinálják, nem tudják hol kipróbálni nyíltan. Mások pedig nem mernek ilyenbe belefogni, félve a "következményektől", de szívesen olvasnák.
Tehát ez egy önálló műfaj, és ehhez keresek írótársat.
Ehhez is természetesen kell az összehangoltság, mint a valódi szexben, de szerencsére alkalmazkodó vagyok. A fenti igényeimet azért írtam le, hogy minél változatosabb, minél érdekesebb, izgalmasabb történetek jöjjenek létre nemcsak saját, mások örömére is.
Akit érdekel, kérdezhet itt is, de konkrétabban privátban.
Köszönöm!
Lázító a cím, mi? Pedig tényleg egy ilyen hölgyet keresek...
Na nem mintha nem találtam volna itt megfelelő partnert, de most itt kicsit másról van szó. De essünk túl a szokásos formaságokon, akit keresek:
legyen fantáziadús, intelligens, szereti a szexet, de főképp/inkább az erotikát és a játékokat, mondhatnám, hogy bárhol és bármikor el tudja képzelni életszerűen, korban hasonlítsunk, el tudjuk képzelni esetleg a másikkal, még ha nem is történik meg soha, vidám, kacér, csinos, rafinált öltözködésű. Ha esetleg tudja mi a voyeur (én nem árulom el) és érdekli, az máris pluszdolog a szememben. A lényeg: szégyellős ne legyen, ha írni kell, nyíltban is (de ne itt).
Na ezeken túllépve a miértre pár válasz... Mert netszexelni sokan tudnak, mindenki másképp, de úgy, hogy azt más is élvezettel olvassa, azt kevésbé. Legtöbb nő csak és kizárólag privátban szereti ezt a műfajt, ami érthető és természetes, hiszen a valódi szex is privát, két ember dolga. Ellenben ha nyíltan lehetne kacérkodni (vagy többet), ki vállalja fel? Ha önmagát nem is, de a sorokat, amiket ír?
A másik miértre a válasz, hogy bár sokan titokban csinálják, nem tudják hol kipróbálni nyíltan. Mások pedig nem mernek ilyenbe belefogni, félve a "következményektől", de szívesen olvasnák.
Tehát ez egy önálló műfaj, és ehhez keresek írótársat.
Ehhez is természetesen kell az összehangoltság, mint a valódi szexben, de szerencsére alkalmazkodó vagyok. A fenti igényeimet azért írtam le, hogy minél változatosabb, minél érdekesebb, izgalmasabb történetek jöjjenek létre nemcsak saját, mások örömére is.
Akit érdekel, kérdezhet itt is, de konkrétabban privátban.
Köszönöm!
Na mi van, megint a gatyadba sukiztal?
Mit fog szolni az asszony, hogy folyton spermiumos gatyat kell mosnia?
Akkor újabb nyitány és kedvcsináló egy még íródó történetből:
"Lehet, hogy én vagyok a hibás, ami Krisztinnel történt. Kiengedtem azt az énjét, amit nem szabadott volna, pedig nem tettem mást, mint élveztem a helyzetet. Vajon az lett volna a helyénvaló, ha meghagyom Őt annak, amilyen megismerkedésünk előtt volt? Vagy esetleg már akkor is ilyen zabolátlan lett volna, csak nem tudtam erről és a csapdájába estem?
Amikor bemutatták nekem, mint unokahúgom, először nem akartam elhinni, hogy a rokonom. Nővérem - aki jó pár évvel idősebb nálam - évekre eltűnt, időnként csak lapot küldött a családnak külföldről. Egész Európát bejárta a férjével, aki nem idehaza vette el. Nővérem a szabad élet miatt szinte fekete bárány volt a családban. Talán fiút vártak a szüleink helyette, és ezt mindannyian nehezen dolgozták fel. Gyerekként is lázadó természetű volt, az iskolák elvégzése után egyik napról a másikra összepakolt és világgá ment. Nem is láttuk jó néhány tíz évig, aztán egyszer csak beállított Krisztinnel:- Megjöttem - csupán ennyit mondott a felbukkanásakor. János, a csikósunk is idegenként fogadta, pedig ő is ismerte Editet gyerekkora óta. Krisztin egy rügyező, fiatal nőként állt a nővérem mellett szemlesütve.
Miközben ezeket a sorokat írom, a bűnbánat és a lelkiismeret mardos legbelül: én tettem volna mindazt vele, ami ezután következett? Most is előttem van pironkodó, tisztelettudó arca, amint lesütött szempillákkal bemutatták nekem. Szőke fürtjeit a nap még szikrázóbbá tette, rám pillantó kék szeme tisztaságot és gyermeki őszinteséget sugárzott. Semmi kétség: már akkor bűnös lettem, pedig nem tudtam, mi vár rám.
Az időm nagy részét a birtokon töltöttem, szüleim korai halála miatt húgommal vezettük az uradalmat. Gitta hamar felnőtt a feladathoz, sikerült együtt átvészelnünk azt a szomorú időszakot. Pár éve férjhez ment egy másik birtokoshoz, Sándorhoz, majd csodaszép kislányuk született: Mária. Az örökösön is fáradoznak a mai napig. Szüleim már nekem is kinézték a párom, de tragikus távozásuk miatt a birtokot előrébb tartottam, mint a társkeresést. Húgomék mellettem maradtak segíteni, de időnként érezni, hogy nekik is terhes a magányom. Ekkor jelentek meg Editék egy tavaszi napon és változott meg minden.
Krisztin mellé a nővérem magántanítót fogadott, hogy felkészítse a főiskolára, ő is velük érkezett. A kemény, szigorú arcú hölgy még engem is megrémített, amikor kiszállt a kocsiból. Ditta mit sem vesztett szépségéből, pedig felette is eljárt az idő.
- Elnézést, hogy érdeklődöm, de a hölgyek kit keresnek? - kérdezte János eléjük sietve.
- Megjöttem - szólt Edit. Először hozzám lépett, megölelt és bemutatta Krisztint, a lányát, majd Irvint, a tanítót. A hölgy illendőn, ám határozottan bemutatkozott, kezet nyújtva:
- Irvin vagyok.
Gitta a kislányát ölében tartva sietett hozzánk, mögötte Sándor igazgatta a felöltőjét.
- Jó napot kívánok! - köszöntötte a vendégeket.
- Ne légy már ilyen formális! - mosolygott rá Edit és megfogta a döbbent húgom karját. - Meg sem öleled a nővéred?
Ott állt Ditta és Gitta, a két lánytestvér egymással szemben, akik több évtizede nem látták egymást. Brigitta még egészen kislány volt, amikor Edit elhagyott minket, talán ezért volt vele először kissé hűvös a húgom. Az első hitetlenkedés után mégis egymás nyakában kötöttek ki, miután Mária papája karjaiban talált megnyugvásra. Ezalatt Krisztin érdeklődő szemekkel, csendesen tanítója mellett várta az újabb, esetlegesen előbukkanó rokonokat."
Rendben, akkor adok némi ízelítőt.
A Kémnő című történet így indul:
"Hideg kés pengéjét éreztem a torkomon. Mérgesen ültem volna fel az ágyban, de az éles fém határozottan mélyedt a bőrömbe. Egy sziszegő hang szólalt meg felettem:
- Ha megmozdul, megölöm!Hiába meresztgettem a szemem a sötétben, nem láttam semmit. Az ablakokat takaró függönyökön a holdvilág fénye sem szűrődött át, talán felhő is takarhatta az eget.
- Ki... maga? - próbáltam nyögni. A hang most egészen közelről hallatszott, szinte a fülem mellől:
- Az mindegy. Ha nem marad csendben, leszúrom.
- De mégis... - nem folytathattam tovább, mert a penge ismét erősebben nyomódott a torkomnak.
- Mondtam, hogy csend! - sziszegte újra a hang, amiből már kiszűrhettem, hogy a váratlan támadóm egy nő. Nagyon ügyesnek kellett lennie, mert az ajtóm előtt folyamatosan testőrök strázsáltak, a második emeleti lakosztályom pedig nehezen megközelíthető egy olyan nagyvárosban, ahol éjszaka sem áll meg az élet. Mégis valahogyan bejutott, ráadásul egy nő!
De egyáltalán mit akarhat? Tény, hogy a nőkkel sosem bántam kesztyűs kézzel és számos botrány ért engem a napilapok által a léhűtő életmód miatt, de nekem csak szórakozásra kellettek, semmi másra. Mint fiatal úr, megtehettem, apám révén - halála után - szép summa és birtok maradt rám. A szórakozás mindennapi része lett az életemnek, ahogy a dühös, csalódott nők fenyegetése is. Ezeken csak jót nevettem - eddig. Most a penge irányításában némileg másképp láttam a túloldal sértettségét. Ki lehet ez a nő? Mit akarhat tőlem? Talán valamikor megsértettem, vagy egy rokonával bántam el?
Találgatásokba kezdtem magamban, mert ő nem tett semmit, csak a pengét éreztem továbbra is. Miért nem történik semmi? Gondolkodásba mélyedt?
Szememmel próbáltam oldalra nézni, de a fejemnél állt, még a sziluettjét sem tudtam kivenni. Végtelennek tűnő pillanatok teltek el, mikor a fogam között annyit morzsoltam el:
- Miért?
A penge elengedte a nyakam, a sziszegő hang a fülembe súgta:
- Majd időben megtudja. Addig azt teszi, amit mondok, mert bármikor leszúrhatom.
Nyomatékképpen az arcomon végighúzta a hideg fém hegyét. Bosszantott, hogy nem tudom ki az, mit akar, és a kiszolgáltatottságom, amit a sötétség is csak ellenfelem javára fordított. Ilyen helyzetben kötelek nélkül is gúzsban éreztem magam, hiába bármilyen testőrség. Csak tudjam meg, ki ez a merész nő, ellátom majd a baját!
A következő pillanatban a dunnám lekerült rólam, és a penge felhasította a rajtam lévő textilt. Meztelen felsőm megcsapja a szoba hűvös levegője. Mit akar ez a nő?
- Na de... - tiltakoznék, de a szúrás észhez térít. Egyszerűen nonszensz, amit a támadóm művelt. Ki hallott már arról, hogy egy nő megerőszakoljon egy férfit? Pedig úgy tűnt, épp ez van folyamatban.
Miközben hitetlenkedve és némán tűröm zaklatóm fenyegetését, újabb hasítás, reccsenés következett: a nadrágszárból lett rongynak való.
- Mégis... hogy merészeli? - kockáztatom meg a kérdést.
- Meztelenül biztosan nem hagyja el a szobát - jött a hang az ölem felől. Az érvelése logikusnak tűnt, mégsem akar megbecsteleníteni. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, de még mindig nem árulta el, mit akar tőlem és ez bosszantott."
Aki kedvet kapott a folytatáshoz, vagy az íráshoz, szívesen veszem a jelentkezését!
Ha már csak én monologizálok itt, akkor elgondolkodtató dolog volt az, hogy manapság több férfi regisztrál be hozzánk, mint nő. Emlékszem, hogy az oldal indulásakor erősen ennek ellenéte volt a jellemző: úgy kellett férfiírókat keresni, mintha lánccal fognánk őket, most meg ugyanez igaz a nőkre.
Elgondolkodtam, hogy talán a huszonévesek ma elvannak inkább a social oldalakkal, képekkel, mint az írással? Azok a lapok már inkább futnak, mint a fórumok?
Tény, hogy az nlc az utóbbi pár évben fórum tekintetében nagyon leépült. Korábban több százan voltak itt állandóan, most pedig jó, ha nyolcvan online tag van így napközben. Miközben internet több helyen van, mint mondjuk 5 éve. Akik pedig itt maradtak, azok között is már nagyítóval kell keresni a bevállalós, szellemi hancúrozásra vágyókat. Vagy csak én öregedtem? Bár ha ez igaz is, de itt kb. egy óra alatt minden topikot frissé lehetne tenni ebben a csoportban, ami egy hónapnál újabb utolsó beírásos. Bezzeg régen...! Vagy csak kinőttünk a fórumozásból? És egyáltalán az írásból?
Hölgyeim, konkrét leszek: folyamatosan keresünk olyan írni vágyókat, akik megosztanák erotikus fantáziáikat páros történeteken belül.
Vagy már itt nincsenek olyan bevállalós nők, mint hajdanán?
Bizony, már öt éve, hogy megnyílt ez a topik...
Ami miatt elővettem, annak több oka van:
- írókat folyamatosan keresünk. Nem hivatásosakat, hanem olyat, aki az első hozzászólásban írtak alapján kedvet érez magában, jól tud helyesírni, és másokkal írásban huncutkodna.
- az oldal az elmúlt napokban kissé átalakult, talán így egyszerűbb lesz elnavigálni odaát...
- de a legfontosabb: az íróink engedélyével pár történet teljes egészében végigolvasható, letölthető e-book formátumban és terjeszthető!!!
Természetesen a történetek hamarosan bővülnek, tehát érdemes visszanézni időnként!
Szóval aki huncutkodni szeretne, katt erre a linkre, vagy jelezze a Facebook oldalunkon!
A Sukitore öt éves lett!
Ezért hadd mondjak köszönetet mindenkinek, aki segített az oldal létrejöttében, akik írtak és írnak oda, valamint minden kedves érdeklődőnek, olvasónak!