Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon hosszú a topik, így nem olvastam végig.
Van közöttetek olyan, aki még nem szeretne babát, de valamivel magasabb a prolactin értéke? Enyém 818. Ilyenkor mit javasol az orvos?
Köszi a választ előre is.
Azért a remény hal meg utoljára, tudod.
A prolaktin hormonom megint magas lett egy picit, így elkezdtem szedni újra a bromot. A dokimmal úgy beszéltük meg, hogy a gyogyi elkezdése utáni 2. pérés után menjek megint hormonvizsgálatra. És utána a HSG-re. A dokim még mindig ugyanaz. Én bízom benne.
A páromnál minden rendben, vitaminokat szedünk azért, az nem árt.
Azért néha nézzél be ide, és informálj minket magatokról.
Puszi.
Nálam most még megpróbáljuk a természetes utat Clostilbegyttel (kevés a progrim) hátha. . . bár én sok reményt nem fűzök hozzá (HSG-m nem volt jó). Addig homeopatához megyek június 7-én.
Inkább te mesélj nálad mi van. Még mindig ugyanaz az orvosod? Mit szedsz most éppen? Milyen vizsgálatok voltak eddig? Én már "átköltöztem" a lombikos topikokra, mert előbb-utóbb az lesz. Ide néha azért vissza-visszajövök.
Ki hogy van?
és hol tart a ciklusban?
Van már babásunk?
Úgy szeretném. . . . .
Nagyon köszönöm.
Már majdnem egy hete, hogy nem láttam őt, és 2 napja, hogymegmodtam, nem is akarom. Napközben nincs baj, lefoglalom magam, este rosszabb, de elhatároztam, erőnek erejével csinálok vmit, olvasok, vagy hangosan hallgatom a zenét, vagy hasonlók. Sok a munka is, céges tréning, meg ilyenek, ez jó.
A hibalistáját leszűkítem a legfontosabbakra és tényleg kiteszem valahová! Elég lesz annyi, hogy a szexen és a társaságon kívül nem akart mást tőlem.
A netes pasizás se rossz ötlet, kicsit vicces persze, őt is a neten ismertem meg, sőt, itt a Nőklapján!. -))))
Nagyon akarom, hogy valaki szeressen.
Igazán szeressen.
Biztos van valaki, akinek így vagyok jó, ahogy vagyok.
Mindenkit üdvözlök!
Írjatok jó híreket!
Fel a fejjel.
Csak csatlakozni tudok Motoflohoz, teljesen igaza van. És ha nagyon unatkozol menj rá egy-két internetes társkeresőre, nagyon fel tudja vidítani az embert, hogy élnek még más férfiak is a Föld bolygón, akiknek nincs barátnője.
:))
lina
Bátor tett volt és gyors. Csak gratulálok hozzá.
Úgy látom privát levelem (mail) kicsit "későn" érkezett hozzád, te már megtetted azt, amit meg kellett tenned.
Fájni fog most nagyon a hiánya. Nem is az övé, hanem a megszokott valakié. Sírd ki magad, ha jól esik és próbáld bármi mással elfoglalni magad. Csendesülni fog, hidd el.
Most magadban keresed a hibát, mit miért ronthattál el. Ezt ne tedd. Vedd elő a papírodat, amire leírtad a hibáit (klassz csaj vagy! és ügyes), sőt tedd ki valahová szem elé, hogyha előjönnek a buta gondolataid, akkor ez mindig eszedbe juttassa, ki is ő valójában.
Várom leveledet itt, vagy mailben. Szia és sok-sok puszi :)
Felhívtam, és mondtam, úgy látom jónak, hogy ne találkozzunk. (Ma "látogatott" volna meg. . . )
Reakciók: "Hát igen, a magadfajta harmincasok már csak az agyukkal döntenek" és hasonlók. Mindent egybevetve azt mondta szeret, de nem tudja elviselni, hogy én nem szerettem őt úgy eleinte, mint ő engem. És hogy ő is le akarja zárni.
Azon rágom magam, tényleg vétettem-e hibát, de azt hiszem, nem. Neki nem ez az első kapcsolat, hogy ezen problémázik (hogy ő jobban szeret. ) Összezavar nagyon. Ez az a "több szeretet". . . ? Hová lett ha volt, és volt egyáltalán?
sziasztok
Hogy a férfiak miért nem lépnek annak nagyon egyszerű magyarázata van: neki jó igy, ahogy van. És ha Te elfogadod igy őt, azzal együtt amiket mond, mégjobb hisz azt mondhatja, hogy ő nem árul zsákbamacskát. Jó neki, mert ha kedve van, találkoztok, szeretkeztek, stb. de ha nincs akkor nem. Lehet, hogy kegyetlenül hangzik, nem akarlak bántani, csak a férfiak egy része sajnos ilyen. És minél tovább birod igy, annál nagyobb önbizalma lesz. Ismerkedj másokkal, interneten is lehet pasizni, randizgass, hogy legyen önbizalmad lépni! :))
én szoritok Neked!
Ne nevessetek ki, de még listát is írtam a hibáiról, mindenről, amivel valaha megbántott, ami fáj.
Az agyam teljesen felkészült.
De még nem jön ki hang a számon. Ahányszor nekikészültem, még mindig, mint valami film, lepergett előttem az összes szép pillanat, és gyorsan visszadugtam a fejem a homokba. De gondolom ez is egy folyamat, és napról napra közelebb kerülök ahhoz, hogy ki tudjam mondani: köszönöm, de vége. Nem találkozunk mindennap, sőt, egyre kevesebbet. Igyekszem elfoglalni magam. Másokhoz nincs erőm, de olvasok, teszek-veszek.
A legrosszabb férfitípus ez különben szerintem: nem akar tőled semmit, de nem is menne arrébb. Felfoghatatlan, miért nem megy el, ha egyszer nem vagyok elég jó neki, amit mindig mond.
Mindenki megérdemli, hogy szeressék, ez biztos. És hogy gyereke legyen. Talán erre különösen jó volt ez a bromocriptin-dolog, hogy előtérbe helyezze ezt a kérdést.
Ha eljutottál agyban odáig, hogy véget kell vetni, akkor próbáld meg a szívedet is rávenni.
Én sajnos nem tudtam :( Ahogy Lina írta én is mindig álltattam magam, hogy majdcsak meg tudom fordítani. Nem sikerült. Időközben annyira lebetegedett, hogy most tulajdonképpen egy félig roncs embert ápolhatok és tőle már semmi, de SEMMI esélyem gyerekre. Ja és akorom alapján se nagyon már. :(
Szóval siess, ha már döntöttél, mert íg csak magadat kínzod. Ahogy a neved is mondja utána meg FEL A FEJJEL :)))
Nem vagyok különösebben bátor, én is 5 év alatt jutottam el oda, hogy léptem, pedig már az elején is mondta, hogy nem akar gyereket, de azt hittem, hog megváltoztathatom és idővel másképp gondolja majd, de nem igy lett. Egyszer kb. 2 éve szakitottunk és akkor hogy visszaszerezzen, azzal ámitott, hogy most már tényleg gyereket akar, velem képzeli el a jövőjét, de aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. Igy utólag csak szidni tuodm magam, hogy ilyen sokáig vártam ezzel a lépéssel. Most van valaki, akit nagyon szeretek és remélem jobban alakul az életünk. A szakitástól való félelem elmúlik idővel, ha végiggondolja az ember, hogy mennyi fájdalmat okoz neki az akit a társának gondol, és hogy ki mit tesz le az asztalra érzelmileg. Nekem teljesen fájdalom mentes volt a szakitás - eltekintve attól, hogy igen gusztustalanul zajlott és sokszor megbántott amikor vitatkoztunk, de túl vagoyk rajta és egyáltalán nem bántam meg. Te ismered, hogy milyen kapcsolatban vagytok, vagy hogy bevállalod-e hog nem lesz közös gyereketek esetleg és hogy mi a fontosabb neked. De csak a saját érdekeidet nézd.
lina
Nyugtassatok meg, hogy előbb-utóbb elmúlik a nyomottság, amit okoz.
Vagy fogjam a magánéleti gázra, hogy rosszul vagyok?
Végül is ki tudja.
Puszilok mindenkit.
szia Lina!
Elmondod, hogy alakult azóta az életed?
Bevallom, én még abban a fázisban vagyok, hogy telik-telik a pohár, és tudom, is, hogy véget kell ennek vetni, de egyetlen ölelés vagy kedves szó mindig visszavet.
Nagyon erős voltál, hogy így döntöttél, büszke lehetsz magadra! Egész őszintén, én azt hiszem gyáva vagyok, és félek a fájdalomtól. Pedig átlátom a helyzetemet.
Hát ezek után még jobban megbecsülöm a páromat, mert ő igazi TÁRS!
Nektek is kívánok ilyen TÁRSAT! (legalább ilyet, vagy ennél jobbat)
Sziszi
Moto
Tudom, hogy nem vigasz, ha másnak is rossz, de elmondom az én történetemet, hátha ráébreszt, hogy a te pasid nem is olyan rossz, mint az enyém volt. . . 5 évi kapcsolat - nagyrésze együttélés - után a barátom tavaly azt mondta a gyerekvállalással kapcs. feltett kérdésemre, hogy majd akkor lesz gyerekünk, ha összespórolok min. másfél millió forintot, hogy amig gyesen leszek tudjam állni a költségeimet + a gyerekét, mert ő nem tart el kettőnket. . Majd egy fél év múlva közölte, hogy ő sportkocsit akar, nem gyereket és ha gyerekünk lenne, nem tudna sportkocsit venni. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, úgyhogy decemberben elhagytam. Ennél persze sokkal több "kellemetlenség" volt a kapcsolatunkban, de ez szerintem legalább olyan durva, mint a génes magyarázat. . Én azóta egyre jobban nem értem, ogy tudtam ezzel az emberrel ilyen sokáig együtt lenni. . Mindenki megérdemli, hogy szeressék és TÁRSként kezeljék. Én sokáig vártam , hogy a barátom hátha megváltozik, de csak egyre rosszabb lett a dolgokhoz való hozzáállása. Nem lehet ilyen dolgokban tanácsot adni, de szerintem nem sok értelme van egy ilyen férfi mellett kitartani.
lina
Tudom, hogy nem sajnálatból írod, hanem őszinte érzésekkel, érzem.
Persze az én helyzetem is csak felfogás kérdése.
Ez a pasi, bár szeretem (és a magam módján ő is) , nem akar tőlem semmit. Ez elszomorít.
De: meg fogok gyógyulni (lásd: bromo. -)) és lesz valaki aki majd akarja a génjeimet. Van munkám, tehetségesnek tartom magam, van hol laknom, amúgy egészséges vagyok, vannak barátaim, vannak álmaim. . .
Nekem a te nyilatkozatod ebben a topicban nagyon nagy hatással volt rám.
Ne haragudj, hogy ezt írom, de így érzek.
Azóta tudom (valahol eddig is tudtam) , hogy milyen szerencsés vagyok, de azóta meg pláne, és teljesen máskép látom a világot. Komolyan.
Remélem, hogy te is fogsz így érezni, mint én.
köszi a kérdést, már jobban vagyok.
Hihetetlen, mit el nem viselünk egy cseppnyi szeretetért, erre jöttem rá. Ha egy idegen jelenti ki, hogy nem akarna tőlem gyereket, azt mondom, kit érdekel?
De ha szeretsz valakit, ez nagyon-nagyon fáj.
De most már tényleg írjon valaki akivel valami jó történik!!!
Nagyon remélem, hogy van már valaki itt közöttünk, akinek van pocaklakója?
Ugye jelentkeztek, ha így van?
Már nagyon várom!!!!!!!!!
Hogy vagy?
igazad van, nem szabad elítélni másokat egy meggondolatlan mondatért. Nála sajnos nem erről van szó. Nem csak egy rossz napról. Már előtte is hangoztatta, hogy undorító vagyok amiatt a kapcsolat miatt, csak én meg sem akartam hallani (ebben én vagyok a hibás). Azt gondoltam, na és, attól még szerethet. De rá kellett jönni, hogy nem így van. A szeretet nem ez.
Aki szeret, nem tart undorítónak, ilyen egyszerű.
Ez a kijelentése a génjeimmel csak a hab a tortán.
Amolyan utolsó csepp. . . .
Köszi hogy válaszoltatok!