Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem kívánja a szexet...
Torolt_felhasznalo_425219
Létrehozva: 2007. szeptember 25. 12:48
Sziasztok!
Először is kezdeném, hogy már régóta fórumozok, de most kénytelen voltam álnév mögé bújni, mert nagyon kényes kérdésben szeretném a tanácsotokat kérni. Rettenetesen megviseli a lelkem, úgyhogy kérem a vicces kedvű delikvenseket, ne rúgjanak belém.
4 éve boldog párkapcsolatban élek. Nagyon szeretjük egymást a párommal, nevezzük Petinek. Tökéletes a harmónia közöttünk, mindketten egymással szeretnénk leélni az életünket.
Egyetlen problémám: Peti nem kívánja a szexet. Nagyon ritkán vagyunk együtt, átlagosan havonta. Régebben gyakrabban is voltunk együtt, de az sem volt elég gyakori. Nem simogat, nem ölelget „szexuálisan”, csak szeretetből. Nincs benne szenvedély, nagyon ritkán jut eszébe magától a szex. Ha bulizunk és iszunk, akkor feloldódnak a gátlásai, és érzem, hogy „úgy” bújik hozzám, de ennyi. Ha szeretkezünk, akkor viszont nagyon jó, mindig törődik velem, eljuttat a csúcsra egy alkalommal többször is. Mostanában viszont azt vettem észre, hogy nincs erekciója, vagy csak nagyon rövid ideig. Az önbizalmam így is nagyon alacsony, mert rengeteg „javítanivaló” van rajtam. De így már egyáltalán nem érzem nőnek magamat. Egyáltalán nem!!! Savanyodok minden nappal és csak vágyom a szexre, és majd’ belebolondulok! Nagy nehezen tudok néha erről beszélni vele, de sajnos ez mindig veszekedésbe csap át. Az a baj, hogy ő sem tudja, miért, de nem jut eszébe a szex. Ha eszébe is jut, nem kezdeményez sosem. Ez a feladat mindig rám hárul. Ritkán, de van olyan, hogy elcsábítom, vannak szexi rucijaim, na arra nagyon begerjed, akkor olyanná válik, mint egy „igazi” férfi. De nem várhatom minden este különleges ruhában, én izgassam fel, és ne a ruha.
Ami aztán meg végképp furcsa, hogy közben meg tudom, hogy szokott önkielégítést végezni. Nem tudom milyen gyakran, de min. heti egyszer. Kérdeztem is Tőle, hogy akkor azt meg hogy-hogy? De nem igazán tudott rá válaszolni, szerintem Ő sem tudja hová tenni ezt a dolgot.
Tudni kell még róla, hogy rendkívül szorongó, idegeskedő, főleg az is zavarja most már, hogy nem tud boldoggá tenni.
Nagyon sokszor azt érzem, hogy nem tud bánni egy nővel, fogalma sincs mire lenne szükségem, nem csak a szexben, de a romantikában, a hétköznapok „feldobásában”, semmiben. Valahogy ez hiányzik belőle.
Ezt leszámítva, rendkívül jó a kapcsolatunk, szeretjük egymást nagyon. De hogy hogyan tudjuk ezt átvészelni, fogalmam sincs. Kérlek, segítsetek!!! Köszönöm mindenkinek, aki végigolvasott, aki tanácsot ad.
Más nője biztos, hogy nincs. sokszor depressziós is, igen.
Igazából, nem tudom, hogy van-e ilyen, de ő "ilyen alkat". szorongós...
Azoknak, akik pedig külön kérésem ellenére próbálják belémtörölni a lábukat, üzenném, hogy ne legyenek ilyen helyzetben. Most is a sírógörcs kerülget, más életét szidni, nevetni rajta, kigúnyolni nem tudom miért olyan jó érzés.
Azoknak, akik pedig segíteni próbálnak, azoknak nagyon köszönöm. Szívből.
Sajnos nem volt időm végigolvasni a topicot, de azt hiszem nem is kell, mert a megoldás itt hever előtted! Már csak az a kérdés valóban szeretnéd-e a megoldást??!! Mert az bizony végződhet bárhogy, még úgy is, hogy vége!!! De gondolj bele abba is, ha így történne, akkor az a rövid távú szomorúságon kívül járna egy igen nagy haszonnal. Hosszú távon lenne esélyed a normális életre!!! Szerintem érdemes lenne belevágnod!!!
A megoldás meg csak annyi, hogy mutasd meg neki ezt a topicot!!! Hadd olvassa el, hadd lássa a véleményeket és hadd döntsön!!! Fogadd el, bármi lesz is a döntése!!!
Szia!
Nem tudjuk még mindig biztosan, de Ő azt mondja, hogy a sok munka, a sok stressz és szerintem ebbe nagyban benne van a megszokás. Mert ugye a mondás is úgy van: a legszebb nőt is unja valaki....
Most, hogy azt érzi elveszíthet, újra felébresztette benne a férfit, a vadászösztönt. Nálunk most működik így a dolog, bár azért még nem akarom elkiabálni, mert csak egy hete élünk külön.
Próbáld meg elérni hogy büszke legyen magára, dícsérd, jutalmazd, érezze azt, hogy az ő ragyogó teljesítményére van szükséged!
írtad, a fórumba hogy idegeskedő típus, így tél közeledtével nem szokott depressziós lenni? a depi az gyógyszeresen kezelhető!
úgy érzed, hogy tuti nincs más nő az életébe? nem sunyít mostanában?
legutóbb pina colada izű ehető bugyit hozott
Szia,
Hmmmmm.... amikor olvastam a soraidat, úgy éreztem, mintha csak én írtam volna....
Sajnos nálunk is ez (volt) a helyzet és azért írtam a voltot zárójelbe, mert egyetlen megoldást találtam erre, azt hogy elköltöztem tőle. Na nem nagy szakítás, vagy ilyesmi, hanem mondtam neki, ( mivel már annyiszor szóba került, hogy változtatni kéne és sajnos mégsem történt semmi), hogy elköltözöm és ha szeret, akkor újra elkezd udvarolni, újra randizgatunk, hátha ez visszahozza közénk a romantikát ás a vágyat. Ha pedig ez sem segít, akkor nincs is nagyon értelme az egésznek, mert én így nem érzem magam nőnek mellette.
Na nem azt akarom mondani, hogy most Te is rohanj egy albérletet keresni, de nálunk (egyelőre) úgy néz ki, hogy bevált a dolog.
Átérzem a gondodat és tényleg borzasztó érzés egy egészséges felnőtt embernek, hogy akit szeret, azzal csak úgy élnek mint a "testvérek" ....
Remélem sikerül megoldanotok ezt a helyzetet, nagyon szorítok Neked.
Én is így látom. Segítség kell.
De ehhez szükséges, hogy a férfi belássa: valami nem stimmel! Ha felháborodik, amikor a lány szóba hozza a témát, ott már gáz van.
Be kell látnia, hogy problémás eset, de ezt neki is akarnia kell, nem elég, ha a lány unszolja.