Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elfenekeltem a gyerekem
Létrehozva: 2007. szeptember 23. 21:32
Imádom a gyerekeimet, de ma a legnagyobb túlment azon amit egy szülő csak úgy elvisel, úgymond mosolyogva. Tudom, hogy fáradt volt, stb. De akkor is. Nem volt hajlandó lefeküdni. Lefektettem, jött azzal, hogy nem jó a takaró. Mondtam keress másikat ha akarsz, de le kell feküdnöd. Elkezdett hisztizni. Fél óra után felmentem, megmostam az arcát és újra lefektettem. Közben vendégeink voltak, ami igen ritka nálunk. Két mondatot nem tudtunk váltani tőle. Felébresztette a tesóit, állt a bál tőle az egész lakásban. Végre úgy nézett ki, hogy lefekszik. Két perc múlva jön azzal, hogy túlzottan becsuktam az ajtót, jöjjek fektessem le újra. Próbáltam szép szóval elmagyarázni, hogy az anya is ember és nem szeretne fel-le rohangálni, feküdj le szépen. Csak nem volt hajlandó. Újra nekiállt üvölteni, kicsi ( aki másik szobában alszik ) újra felébredt. No itt elszakadt a cérna és olyat tettem mint még soha. Felmentem és elfenekeltem. Most persze jön a lelkiismeretfurdalás. De talán én is ember vagyok.... Kövezzetek meg, vagy mondjátok el, mi a véleményetek.
Jól is néznénk ki, ha akkor találkoznánk először gyermekkel kapcsolatos problémákkal, amikor a sajátunk megszületik. Azért van/volt mindenkinek gyerekkora.
Nem fedi a valóságot, ha az ellenkezőjét állítod.
Nálunk semmiféle határ-és mellénydöngetés nem volt, mégis mindenki tudta a dolgát. Voltak vendégek is, miért ne lettek volna, és én ott voltam köztük, magyaráztak, 7 éves koromtól már beszélgettünk (én is), volt, hogy verseltem, szavaltam, énekeltem nekik, figyeltem, amit mondtak, tanultam. Valahogy úgy, mint Tohonyáéknál. Amíg kisebb voltam, akkor meg játszottam köztük, de az már időben el lett csípve és fel se merült, hogy rohangáljak (?), szó se volt róla. Jó gyerek voltam, ülni is tudtam, s ha nem is ültem le, akkor se hangoskodtam. És ehhez engem nem kellett megbüntetni, egyszerűen olyan volt a légkör, hogy éreztem az elfogadást, tudtam, hogy szeretnek, nem kellett produkálnom magam. És nekik mondaniuk se kellett, a lényükből sugárzott és a viselkedésükön látszott a szeretet és az elfogadás.
És igen, meg tudták oldani, hogy éjszakára nem hívtak vendéget, mert egyszerűen nem volt rá igényük. Az a család ideje volt, az egymásra való odafigyelés ideje, nem kellett ahhoz idegen, se barát, se senki.
Ebben az esetben,nem hogy gyerekük nincs,de partnerük se...
Na temara visszaterve,azt kell mondjam nevetseges ez a "vita".
A gyerek este nem alszik,ezert elvan verve(megütve,elfenekelve ,mindegy!)
Gratulalok,ez aztan a neveles magas iskolaja!
Szoval a gyerek tanithato,hogy hogyan aludjon el,milyen körülmenyek között(pl.ha ritka este a vendeg,tuti nem fog aludni,ha vendegek vannak..nagy esz kell ehhez..)
Ha netan a komiszkölök megse aludna,verjük el???Attol elfog???
Vagy esetleg odafigyelünk ra MIERT nem alszik es valtoztatunk ezen?
Barmit tesz egy kisgyerek,az JELZES,egy visszajelzes a környezetröl!
Tanulhatunk belöle,csak oda kell figyelni.
Teljesen mindegy ki allitja,az eröszak nem megoldas.Hisz az mindig eröszakot szül!
Csak sajnos ez mar az elejen nincs megfekezve es ahogy latom,frankon elis nezik egyesek ezt...
Kivancsi lennek,ha olyat tesznek,ami masoknak eppen kellemetlen,vagy esetleg faraszto,mit szolnanak,ha csak ugy levernenek 2öt 3at?
'Csa ugy "nevelesböl"...
Olvasni sem ártana megtanulnod.
erdekes hozzaszolasok, plane, hogy mindenkinel mas fogalom a veres. pl csak a kezere utoktol a jo nagy pofonig. az tetszett a legjObban, hogy 'en nem verEm, csak neha a fenekere csapok'. mi lenne, ha verne? engem nem vertek, egyszer anyam szajbakapott, mert 7! evesen lehulyeztem, nem holmi alvas koruli hiszti miatt. jo lecke volt, tobbet nem hulyeztem le, hanem elkuldtem a fenebe. szoval lett volna miert kapnom boven, mert elegge hulyegyerek voltam, de valahogy mindig megolgottuk szepszoval. es hogy mire volt jo? soha semmit nem probaltam meg eroszakkAl elintezni, es a fiamnal is tokre bevalik [egyelore], hogy turelmes vagyok vele. igazabol nincs is nehez dolgom, mert nyugis gyerek. sajnos sokszor latom jatszoteren, hogy a fenti esetnel kevesebbert is kiporolnak gyereket es el sem merem kepzelni, hogy ez milyen nyomot hagyhat szegeny piciben, akar jogos,akar sem.
2 eset lehetséges:
1. Téged valószínűleg nem vertek kékre-zöldre se rendszeresen, se alkalmanként. Ha kaptál is, csak kicsiket kaphattál, mert rendszerint az ilyen jól "elkapatott" gyerek -akinek biztonságos gyerekkor jut és nem kell félnie a veréstől- szokott felnőttként "húdemajdénmegmutatom" -féle, rohadt nagy önbizalommal rendelkező, szinte felsőbbrendű lény lenni, aki ezt a védtelen gyereken hiba nélkül ki is éli (mert érzelmileg őt stabilan tartották, neki jó volt, ő a kiskirály).
2. Rohadtul véresre vertek rendszeresen, és az ebből eredő irtózatos dühödet szégyelled, és mivel a tényeken változtatni nem tudsz, inkább azonosulsz a verés módszerével, és próbálod mutatni, hogy te is egyetértesz vele, nem az akaratod ellenére történt mindez, mert ha kiderülne, akkor szégyellnéd magad.
Valóban, ez is ok, hogy a szülők keveset foglalkoznak velük, a másik az, hogy nem tanulják meg, nem ismerik meg, hogy vannak határok, keretek, és vannak a tetteinknek következményei. Mint említettem, ennél jobban nem is szúrhatna ki egy szülő a gyermekével, mert később az élet fogja ezeket a szabályokat beleverni az immár felnőtté vált gyerekbe, csak épp szeretet és irgalom nélkül...
Érdekes módon, az elmúlt párszázezer évben ez nem is merült fel kérdésként, csak az utóbbi pár évtizedben. Még szerencse, hogy egy tökéletes világban élünk,
Hadd ne egyem már meg ezt a libeális maszlagot, hogy "jajj szegény gyerekhez ne nyúljunk egy újjal sem!"
Éééérdekes, régen, mikor még természetes volt az iskolában a testi fenyítés is (bár való igaz, akkor a tanítók még értették a munkájukat, ezen kívül pedig volt lehetőségük nevelni), akkor valahogy tisztességesebb, életrevalóbb ifjú emberek kerültek ki onnan. Ma, ebben a kurvanagy liberális világban viszont minden második gyereknek súlyos lelki bajai, vagy személyiség ferdülései vannak és majd mikor kikerülnek az ÉLET-be, akkor fogják megkapni azokat az irdatlan nagy pofonokat, amelyekből jobb lett volna kissebbeket, egy szerető kéztől...
Mondjuk annyira nem aggódom, mert ahogy a rugót is csak egy darabig lehet összenyomni, utána visszaugrik a helyére, úgy a mai helyzet is idővel visszakerül a normális kerékvágásba.
(Igazából már maga az egy abszurd, hogy egy ilyen piszlicsáré dolog ekkora lelkiismeretfurdalást okozott egy anyukának, hogy ezért topikot kellett indítania - először azt hittem, ez csak egy vicc.)
Szerintem nem gáz. Engem is elfenekeltek a szüleim 1-2szer kicsi koromban, amikor kivertem a hisztit az iskola közepén, vagy amikor egy szál bugyiban, fakanállal hadonászva átrohantam az egész lakótelepen.
Következmény: jól nevelt, rendesen viselkedni tudó felnőtt (?) lett belőlem.
Gondolom már hallottál a makarenkói pofonról. na ezt most vedd annak, csak popira ment