Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az együttalvásról őszintén
Torolt_felhasznalo_650781
Létrehozva: 2007. szeptember 7. 10:19
Sziasztok! Sok dolgot elolvastam már erről a témáról, de sok dolgot mégsem értek.
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz.
Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja. A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.
Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal. Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk.
Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz. Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja.
A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal.
Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk. Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Sajnos ez nem így van...
sőt, állítom h az arány fordított...
gratulálok, ettől most nagyon okosnak tűnsz
és biztos az atomtöltetekhez is értesz, mert az is láttál már
Bocsánat: miért bánnám meg,hogy nincs gyerekem? Magadból indulsz ki. Ha belőlem indulnál ki,akkor nem írnál ilyesmit.
a nem létező gyereknek viszont tényleg jobb.
Pont nem a lényegre reagálsz. Nem az volt a lényeg az irományomban, hogy akarsz-e gyereket, az a te magánügyed, döntsd el te, senkinek nem kötelező szülni.
Arról próbáltam vartyogni, hogy mért nem látják előre az emberek, mivel jár ez. Erre reagáltam.
Szia!
En leirom,hogy mi hogy csinaljuk es miert,hatha segit neked. (a topikot meg nem olvastam vegig,igy bocs,ha ismetlek valakit )
Csaszarral szültem-nehezen keltem fel az elejen,a mano igeny szerint szopott es bizony nagyon rossz alvo volt.Igy aztan az tünt a lehetö leghumanusabb megoldasnak,hogy közöttünk aludjon.Igy legalabb en is aludtam valamennyit.Ahogy nött a mano,ugy terpeszkedett es a papa kiszorult a csaladi ágybol,amit ö nem nagyon bant,mert kenyelmesebb is volt es hat kettönk eletvitele teljesen különbözött
n ejszakaztam,reggel örültem,ha nem ebredt fel a gyerek 6-kor-ö szamitogepezett a masik szobaban ejjelig (+cigi) ,reggel pedig 6-kor kelt,ment dolgozni.Aztan ez igy maradt. Neki van egy szobaja,meg nekem-meg a manonak külön ággyal.Neha benne aludt,aztan ujra meg ujra visszajött hozzam aludni.En ugy erzem,hogy van meg idönk erre.Nagyon szeretünk összebujni.Es ha elalszik,mar otthagyhatom:terpeszkedik a franciaagyban es alszik.
Mi pedig a parommal a masik szobaban élhetünk.
Utana zuhanyozni is elmehetünk,nem ebred fel a mano,pedig a halo mellett van a fürdö.Persze,mig kisebb volt,vigyaztunk,mert ö is megriadt es keresett engem.
Viszont azt a hibat nem szeretnem elkövetni,amit anyukam a hugommal..huszoneves koraig együtt aludtak.....hat...nem valami önallo ma sem... (ennek mondjuk több oka van,de ebbe ne menjünk bele ).
Bocsi, nem olvastam végig a topikot.
Nálunk pontosan ugyanez történt! 2 éves kora körül sokat volt beteg (bölcsi), és akkor magunk közé vettük, mert úgy nyugodtabban aludtunk mindannyian. Ez tartott vagy 3 éves koráig. Akkor kapott egy szép kis ágyacskát, és ezután ő kérte, hogy hadd aludhasson abban. Eleinte az ágyunk mellett volt, mostanra átkerült a saját szobájába, és szépen alszik benn. Szóval nyugi, el fog múlni (sajnos), már mostanában annak örülök, ha éjszaka arra kelek, hogy hozza a kispárnáját, meg a paplant, és furakodik közénk félálomban
Nem rendelkezem, de ha egyszer tisztában vagyok vele, hogy nem szeretem a gyerekeket, nem tudok és nem is akarok mit kezdeni velük, és amúgy is van elég gond az életben, minek még szaporítani a problémákat- akkor ehhez nem kell 60 évesnek lenni, hogy az ember dönteni tudjon. De lehet, hogy várok, amíg 60 leszek, hogy felelősségteljes döntést hozhassak.
(Amúgy bocs a topicindítótól,hogy frankón szétoffolom a topikját, de 1. ha már ilyen kedveseket írnak nekem, muszáj válaszolni 2. demokrácia van, jogom van leírni amit akarok, legfeljebb majd kimoderálnak 3. úgyis mindjárt húzok innen, és lehet tovább ömlengeni)
Ez nagyon jó!!! pszichokönyvben is olvastam!!! A "JÁTÉKNYÚL"-nak (a könyvemben ez van) vagy akármi más anyapótlónak óóóóóriási szerepe van az egészséges leválsban!!
egyébként nekem is az az érzésem, hogy ez a szegény pici kislány szorong...
és ahogy valaki előttem írta: talán tényleg úgy van, és a ti kettőtök problémája mutatkozhat valamiképpen a gyereken.
(minden pszichológus tudja, ha a gyerekkel baj van, akkor a szülőkkel van igazából baj. szóval, lehet, ohgy a ti szorongásotok ragad őrá??? az érzelmek ui. baromi ragadósak!!! )
járjatok utána!! keressetek szakembert!! itt valmai mélyebb dologról van szó szerintem is. nem valószínű, hogy segítség nélkül kilábaltok belőle... és hát azért elég nagy a tét. a gyerek lelki egészsége éppúgy fontos, mint a ti boldogságotok!!
ne várjátok a csodát!! lépjetek! légy határozott, fogd a férjed karon és ballagjatok el egy pszichomókushoz
Részemről a tapasztalat nulla, de az első, ami eszembe jutott a topikindítót olvasván: apa biztosan tudja, hogy mit vállalt be? Elfogadja a picurt? Nekem teljesen az jött le, hogy a férj továbbra is férj maradt - pedig ilyenkor szerepváltás van, apa lesz belőle. Ha ezt nem tudja elfogadni és szeretettel fordulni az immár "elsősorban anya" és a saját gyereke felé, akkor abból még lesznek gondok.
Persze szép elmélet, nem tudom, hogy tényleg így van-e, majd meglátom a saját példámon.
(A szerepváltás pedig nem saját ötlet).
Szia!
Nem olvastam vissza, a lányom, mikor kezdte nagyon belelovalni magát pont ezekbe a dolgaiba(akkor 18 hós volt), hogy csak köztünk alszik stb. vettünk neki egy matracot, mert erről nem esik le, de ha akar átjöhet. Ez megoldott minden problémát, igaz, hogy a délutáni alvásoknál következetesnek kellett lenni, de van, hogy 2-3 órát is alszik már a fél órák helyett!
Még régebben, ha inni akart áthívott, most már az sincs, egyedül megoldja, most 24 hós és alszik rendesen, ha van baja odahív.
Egy próbát megért nekünk!
Sok szerencsét!