Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az együttalvásról őszintén
Torolt_felhasznalo_650781
Létrehozva: 2007. szeptember 7. 10:19
Sziasztok! Sok dolgot elolvastam már erről a témáról, de sok dolgot mégsem értek.
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz.
Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja. A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.
Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal. Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk.
Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Vannak szülők, akik ragaszkodnak a külön ágyhoz, külön szobához, míg mások szívesen alszanak együtt a csemetékkel. Mi az első csoporthoz tartoznánk, de a nyár eleje óta nem működik. A lányom 1-én volt 20 hónapos, júniusban volt egy kis megfázása, amikor is beszokott közénk a hálóba. Modnanom sem kell, azóta sem sikerült kiköltöztetni a kisasszonyt, pedig előtte nagyon szerette a saját kis kuckóját.
Előre mondom, hogy nem szeretnék veszekedést, láttam, hogy elég sok helyen kemény vitát gerjeszt a téma, csak néhány választ kérnék azoktól, akiknél ez működik.
Hogyan oldjátok meg, hogy az együttalvás ne menjen a párkapcsolat rovására? Őszintén nagyon érdekel, mert nálunk már sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk a férjemmel.
Nem kimondottan a szex, de az is! Minden fórumban csak annyit írnak, hogy megoldják, fantázia kérdése, de hogyan? Esküszöm, nem provokálni akarok, de nálunk már minden kísérlet kudarcba fulladt, már alig kommunikálunk emiatt a férjemmel és azóta szigorúan elvetette a kistestvér kérdését, hallani sem akar róla, pedig előtte már megbeszéltük, hogy lesz. Ő este 7 körül ér haza, fél óra játék, 8-kor fürdés, utána pedig egyikünknek a kislányunk mellett kell feküdni, másképp nem alszik el. Felváltva, lopakodva megyünk tusolni. Ha mindketten eltűnünk mellőle, valahogy megérzi, felébred és azonnal keservesen sírni kezd. Még beszélgetni sem tudunk, egyebekről nem is beszélve. Volt néhány próbálkozásunk a szex terén a másik szobában, de a kisasszony mindig bejött közben és kudarcba fulladt az egész, így már bele sem kezdünk és ez megy 3 hónapja.
A kiságyában nem marad meg, könnyedén kimászik belőle. Reggel fél 7-kor a férjem indul dolgozni, majd este 7-kor haza és ez így megy a végtelenségig. Hétvégén nem alszik nappal a lányunk, talán mert itthon van az apja is és inkább játszana alvás helyett. Hétköznap alszik minden nap 2 órát, de ilyenkor is el kell altatni és sokszor felébred, ha rájön, hogy én közben kijöttem. A nagyszülők kivétel nélkül messze laknak, másik megyében, így rájuk sem számíthatunk.Sok helyen olvastam, ahogy egymásra licitálgatnak az anyukák, hogy az ő gyerekük x éves, de még nem töltött nélküle egy órát sem, tudom, amit ilyenkor mondani szoktak, hogy biztonságra van szüksége, azt is tudom, hogy ilyenkor már félhetnek is, azt is, hogy a gyerek a legfontosabb, de számomra a férjem is az lenne és azt is, hogy 18 évesen már nem fog velünk aludni, de ez most engem nem vigasztal.
Cseszhetem, hogy mi lesz akkor, ha addig rámegy a házasságunk. Tényleg nem szeretnék veszekedést, megértek én mindenkit, csak árulják el, hogy szervezik a dolgokat, ne csak burkoltan fogalmazzon mindenki, hogy megoldják és kész.
Minden ötletenek, tapasztalatnak nagyon örülnék!
Jégmacsek. Aki előre tudja, mivel jár a gyerekvállalás, az hazudik.
Senki nem tudja, milyen lesz a gyerek, milyen érzelmeket és viselkedést hoz ki az emberből, és miben fog változni.
"Én mindent felmérek előre, és ez alapján határozottan állítom, hogy soha nem lesz gyerekem."- nagyon dícséretes, hogy te huszonévesen mindent fel tudsz előre mérni, biztosan egy 50-60 éves ember tapasztalataival rendelkezel, ugyi?
Szia!
Lányom 6 éves lesz. Mindig egy szobában aludtunk, de külön ágyban (kb. 3-szor aludt mellettem, mikor NAGYON lázas beteg volt, és tudta, hogy azért aludhat velem, mert beteg). Nagyon mélyen, jól alszik, mióta a tejfogai kijöttek (2 és fél éves kora óta), előtte egyszer-kétszer felkelt inni éjszaka. Szerintem egy gyereknek fontos, hogy teljesen biztonságban érezze magát. Lányomnak ez megvan, mivel tudja, hogy mindig a közelében vannak a szülei (a mai napig benn vagyok a szobában, míg elalszik, utána miénk lehet a pálya bárhol a lakásban). Minden olyan ismerősünknek a gyerekei, akik külön szobában alszanak, átjárkálnak éjszaka a szüleikhez (gondolom félnek egyedül).
Szerintem vegyetek egy ágyat, tegyétek a hálószobába, és aludjon veletek ott. Megnyugszik, megszokja és rendben lesz minden. (Megjegyzem mi nem szoktunk elvándorolni szexelni másik szobába, mert utána aludni szeretünk, annyi, hogy nem visítozik az ember lánya annyira, hogy remegjenek a falak....) Sok sikert.
Azt kéne kipróbálnotok, ha a szoba engedi, hogy az ő ágyát közvetlen a tiétek mellé rakjátok.
Drukk, hogy sikerüljön!
Nem lehet hogy ez "korfűggő"? Lehet hogy átmegy rajta idővel. Nálunk átment.
Tűrelmet kívánok, sokat.
határozottan állítom, hogy soha nem lesz gyerekem.
Akkor meg mi a faszt keresel a Babázzunk-ban?
Szerintem ne ítélkezz, mert kurvára nem ismersz engem. Mindenki tudja rólam, aki ismer, hogy tele vagyok érzelmekkel. Csak éppen nem a gyerekek iránt.
Nem olvastam el minden hsz-t, lehet, hogy írta már valaki.
Nekem 5 éves iker lányaim vannak és soha nem aludtak velünk, mégha nagyon betegek voltak akkor sem. Inkább én feküdtem mellé a földre vagy ültem mellette. Fogtam a kezüket, ha akarták vagy simogattam a hátukat. Nekünk ez jött be, volt olyan, hogy egész éjjel bejárkáltam, amikor hívtak vagy sírtak. Mostanában pedig csak úgy alszanak el, ha világít valami fény (tudod ilyen konnektorba dugható éjjeli fény) és nyitva résnyire az ajtó. Próbálj meg valami fényt hagyni neki illetve maradj ott vele, de ő a saját ágyában feküdjön. És csak türelmet tudok küldeni jó sokat!!!!!!!!!!!!!!!! Én is voltam már úgy (más miatt), hogy körül néztem a boltban hátha árulnak türelmet, de nem...
Szia!
Nem olvastam a többi hozzászólást, csak az én tapasztalatomat írom le:
Nálunk 2 éves volt a kislány amikor még mindig köztünk aludt, bár a helyzet nem volt ennyire rossz, mert ha elaludt utána nyugodtan ott tudtuk hagyni az ágyunkban. A kiságyát sosem szerette, szinte nem is használtuk. Aztán két évesen kapott egy új kiságyat, ő választotta a boltban és az ágyneműt is hozzá. Azóta ki sem lehet robbantani az ágyából. A múltkor nem aludt itthon a férjem, gondoltam áthívom Esztert aludjon velem a nagy ágyban, de nem volt hajlandó. Azt mondta : "van nekem sajátágyikóm"
Szóval simán ment a dolog ahogy komolyan gondoltuk és elhatároztuk.
Sok sikert és kitartást!!!!
Jegesmacska, ezt komolyan gondolod?
Felpofoznál egy gyereket, amelyik még két éves sincs?
Amúgy magadnál vagy, dárga? Már ne is haragudj.
Jegesmacskát meg, indítványozom, ignoráljuk, jó?
Aki a leírtak alapján nem is hisztis, hanem fél valamitől????
Az én véleményem egyébként az - és ezért majd jóóól meg leszek kiabálva - hogy annak a kisgyereknek MOST van szüksége a szüleire...Kettesben lenni, romantikázni renegeteg idő lesz még, amikor majd csak szép emlék lesz, hogy a gyerek odabújt, meg veled akart lenni...Ha ezt egy APA nem érti meg, akkor ott más probléma is van, nem csak a gyerek ottalvása...
A problémára megoldásom sajnos nincs, de valószínűleg senkinek sem, oylan amivel ez a konkrét eset tutira megoldódik...Mi is együtt aludtunk a fiammal, mert a kiságyában csak sírt..Elaludni sosem tudott magától, időnként próbálkoztunk egy ideig. Aztán egy hete elkezdett többször kelni éjjel, meg elmászni, féltünk, hogy leesik...3napja este betettem a kiságyába, és reggel 4ig aludt...És magától aludt el...Azóta ott alszik...Én meg bőgtem első nap este is reggel is...Úgyhogy szerintem minden gyerek más, van amelyik úgy születik hogy tud egyedül aludni, és elaludni, van amelyik nem...Nekik meg kell érni erre, és meg is érnek előbb utóbb...Persze lehet idomítani, de megy anélkül is...Csak idő kérdése. Majd ha visszaszokik a gyerekem, jelentkezem újra, de nálunk ez nem téma, mindhármunknak jó (volt) így...