Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Börtönben..
Torolt_felhasznalo_314225
Létrehozva: 2007. február 28. 21:23
Sziasztok!
Nem tudom, hogy van v. volt e már ilyen topik, de ezt azért hoztam létre, hogy segítsük egymást infókkal, könnyebb legyen a kitartás, bíztassuk egymást stb..amíg a hozzátartozonk v. barátunk, családtagunk : valamelyik büntetés végrehajtási intézet "vendég szeretetét élvezi"!
Írjatok bátran! (kivéve arrol, hogy miért van bennt, az maradjon mindenki magánügye)
Kitartást kívánok a rokonoknak, pároknak, elég nehéz lehet! De ha ezek után is kitartotok mellette, az szép dolog.
De sajnos azt mondom, ha elkövetett valamit, sajnos a bütetését le kell ülnie!
További kitartást és szeretetet kívánok nektek!
Ne haragudj, de aki nem volt hasonló helyzetben, szerintem eszébe sem jut olyan, hogy arról amit tett, vannak valahol bármilyen papírok.
Maximálisan megértem Whippyt, ogy elakar válni, hisz még most sem mond semmit a férje.
Vajon miért? Mit tett, hogy nem mer beszélni róla?
Hogy lehet így várni valakit, megbízni benne?
Whippy!
Sajnálom amit írtál.Nálatok ugyanolyan problémák vannak, mint nálunk voltak amikor bekerült.
Mind a ketten követtetek el hibákat. Kérdezted valaha, hogy hol vannak az íratok? Szerintem ő azt érzi, hogy nem fontosak számodra ezek a dolgok, hiszen csak most kérdezted.
A kérdés csak az: akarod-e ezt a kapcsolatot? Akár a gyerek miatt, akár magad miatt. Ha valaha, egy kicsit is fontos volt ő neked, akkor meg fogod próbálni rendezni a dolgokat. Másként csak rángatni fogjátok szerencsétlen gyereket, ide-oda. Ő megérdemli, hogy legalább megpróbáld. AKARD! A szeretnéd, nem elég ilyen esetben.
Nem bírálni akarlak és a döntésedet is elfogadom, de nem értek egyet az érveiddel. Ő a férjed! Jóban, rosszban, egészségben, betegségben...Ő most rosszban van és beteg (a lelke). Tudom a tiéd is az, de ő nem is akar elhagyni. Ő hozzád szeretne haza menni, nem a szüleihez.
A szüleitől pedig nyugodtan követeld az íratokat, ha tényleg érdekell. Amig el nem váltok, neked több jogod van bármihez is, mint nekik.Szerintem nem akartad eléggé, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. Tudod, azok nem szoktak csak úgy, maguktól helyre jönni. Azért tenni kell, méghozzá sokat.
Remélem, hogy adsz neki esélyt az újra kezdéshez. Ha nem, akkor sem ítéllek el emiatt és remélem a gyereked sem fog sohasem.
Azt, hogy tavaly június 26-án elment hazulról, és másnap egy bunkó rendőr azt mondhatta nekem telefonon, hogy maga nem ismeri a férjét, még valahogy lenyeltem. De, hogy sem Ő, sem a családja egy év alatt nem világosított fel fontos múltbéli dolgokról, az már Sok...Sok mindent gyanítottam, illetve a Bíróságon is kiderült pár dolog. Aztán amikor rákérdeztem az ügyvédjére, akkor azt mondta, hogy persze Ő sok mindent megtudott a férjemről, de nekem nem mondhatja el. De mint Nő, azt tanácsolja, hogy beszélgessek el komolyan a férjemmel. Nem lehetett. Egy év alatt sem. És amikor kb. 3 hónapja feltettem neki azt a kérdést, hogy volt-e korábban büntetve, nem válaszolt Rá. Pedig megírtam, hogy ha ez így megy tovább, csak szülőtársi kapcsolat lehet kettőnk között. Mégsem válaszolt.
Tegnap pedig ilyeneket mondott a beszélőn, hogy pl. miért nem néztem meg az ügyével kapcsolatos iratokat a szüleinél. Hát tudtam én, hogy ott vannak? Miért nem szóltak, miért nem Ők ajánlották fel, hogy megnézhetem?? Egy másik üggyel kapcsolatban amiről Ő állítólag nem tud beszélni, megkérdeztem az Apukáját. Azt mondta, Ő nem tudja. Pedig nyilván azok az iratok is ott vannak a szüleinél. Úgy érzem magam, ha velük beszélek, mintha sűrű köd venne körül. Most pl. Ő is és a szülei is azt állítják, hogy velem nem is lehetett beszélni, mert én állandóan olvastam....
Whippy!
Elfogadom a döntésed. Nagyon nehéz ez. De hidd el, neki sem könnyű!
Fél tőled és a jövőtöktől. Épp az fog beigazolódi amitől tart. Te is azt írod, a gyerek miatt tartani fogod a kapcsolatot.
Akkor nem mindegy, hogy együtt próbáltok tovább menni előre, vagy rángatjátok a közös biciklit és a gyereket kétfelé? Ezt az egészet, nem lehet már megváltoztatni, de a jövőt, talán igen.
Talán, ha kapna mégegy esélyt.Akkor még a gyerek se lenne egész életében sérült. A gyerek jogilg mindíg össze fog kötni vele.
A gyerekek elfogadják a helyzetet, mert nekik az a természetes, de helyes ez? Nem az a normális helyzet, hogy az embereknek két szülője van?
Ha esetleg egy háború miatt lenne ez az egész helyzet, akkor is igy döntenél?Az ottani fogság sem lehet jobb, mint amiben most vannak. A kitartásod gyümölcse is csak, akkor tud beérni ha nem szakítod le még zölden!
A kérdéseidet nem fogja megválaszolni onnan, hiszen ki van szolgáltatva a környezetének és főleg neked!! Rád bízta most magát. Rád bízta mindhármatok jövőjét. Tudsz különb lenni, mint ő volt annak idején?
Bocsáss meg ha keménynek tűnik amiket írtam, de meg szeretnélek érteni és talán olyan kérdéseket is felvetni amiket te esetleg nem mérlegeltél. Biztosan körüljártad már ezt százszor is, de nem lehet, hogy te is csak egyszerüen félsz?
Köszönöm, ha nem sértődsz meg azon amit írtam és válaszolsz.
Szóval a lényeg az, hogy ha én egyszer rászánom magam a döntésre az igazán jól meg van fontolva, gondolva....
Elválok, egyrészt azért mert nem akarom, hogy jogilag bármi közöm legyen hozzá a jövőben, másrészt pedig elviselhetetlennek tűnik számomra, hogy újra egy fedél alatt éljek Vele.
A gyereket továbbra is beviszem Hozzá, és később is segíteni fogom a kapcsolattartásukat, de nekem elegem van Belőle. Egy fikarcnyit sem tudok megbízni Benne. Már egészen üldözési mániás lettem, állandóan Családi összeesküvést sejtek. Az egy évi kitartásomnak semmi, de semmi gyümölcsét nem látom. Ha olyan dolgokról kérdezek, amit már évekkel ezelőtt el kellett volna mondania, akkor én vagyok az erőszakos. Elegem van!!!!
Szia
Nálunk csak most kezdődik, most van előzetesben, aztán ki tudja mi lesz később. Még abban bízom, hogy a szeptemberi tárgyalásig kiengedik a másodfokúnál. Azért írtam,hogy bár én tartanék már itt, mert a szeptemberi tárgyalásnál is ki tudja mik a kilátások, bár konkrét bizonyíték nincs ellene.
Én azért igyekszem kitartani mellette, hisz itt a kisbabánk is, és tudom, hogy imád minket, és végülis nem rablásért, nem gyilkosságért, erőszakért van bent. Ő ilyet soha nem csinálna.
Na puszi, sok sikert mindenkinek, és kitartást a párjuk mellett.
szőkenő36!
Neked miért nem lehet privit küldeni?
Szia!
Miért, te hol tartasz?
Nem egyszerű ez nekik sem, akik bent voltak(vannak). Gondoljátok el, mennyire féhetnek ők! A lejtő közepén vannak. Büntetett előélet, munka nincs, család sehol, Pédig a család az egyetlen aki tartotta eddig benne a lelket.
Valószínűleg félelmükben, olyan dolgokat mondanak most, amivel elriaszthatják azokat, akire támaszkodhatna. De ez is csak teszt, hogy ki az aki a végsőkig kitart, ki az akibe lehet még kapaszkodni.
A kutya is azt támadja, akitől fél.
Szerintem ők most mindentől félnek. Eddig egy viszonylag kiszámítható közegben éltek, most jön egy olyan, amiben nem tudtak helyt állni. Szerintem, én biztosan, rettenetesen félnék a helyükben.
Minek éljen eztán "rendes" életet, amikor még esélyt sem adunk rá? Igaz, az első esélyét eljátszotta, a másodikra már vigyázna. De ha nincs mire?
A neheze, igaz, eztán jön, de együtt csak könnyebb lehet. Hiába is szakít velük az ember, ez olyan mint az árnyék, folyton követni fog.
Ajánlom mindenkinek a Gery Chapmann könyveket. Mindent meg lehet beszélni és mindent helyre lehet hozni. CSAK AKARNI KELL! De azt nagyon.
Bigba teljesen igazad van
Tényleg,ha egy évet kibírtál, azt a pár hónap már semmi. Bár én tartanék már itt
Szia!
Ne add fel épp a célegyenesben! Ez egy piszkosul nehéz helyzet, de nem szabad, épp most, feladnod!
Ő is ideges és fél is, csak a társadalom azt várja tőle, hogy erősnek látszon. Nem fogjátok tisztázni a dolgokat, amíg bent van, ez egészen biztos. Mit mondhatna? Egy sajnálommal nem lehet ezt elintézni.
Apát sohasem fogsz találni a gyerekednek. Szeret titeket, ebben biztos vagyok. Még a nyilatkozatot is neked küldte. Küldhette volna a szüleinek is, de nem oda küldte. Mindig össze fog kötni vele a gyerek. Ezen már nem fosz tudni változtatni. És a gyereked mindig " a sittes gyereke" lesz, akár milyen pasit is fogsz találni. El fogod majd viselni ha lök rajta egyet, mert nem az ővé, hanem a sittesé?
Szia!
Fel a fejjel!
Sokszor van az ember padlón ebben a helyzetben.De ki kell tartani.
Semmilyen segítséged sincs? Az ő szülei? Barátok? Pénzed honnan van?
Írj! Segítünk, ha tudunk. Anyagilag ugyan mi sem tuunk, de esetleg tudjuk hová fordulj.
Bátran írd ki magadból a dolgokat! Itt van aki érti miről beszélsz.
Nem vagy egyedül!
Mióta van bent?
Sziasztok
Véletlenül találtam erre a topikra, én is hasonlóakat élek át. Az én párom is bent van előzetesben, itt maradtam egy 9 hónapos kisbabával egyedül. Nekem még szüleim sincsenek akikre számíthatnék (vagy nem ebben az esetben) Ráadásul mi budapestiek vagyunk, őt meg szombathelyre vitték. Még ez is megnehezíti a helyzetet.
Olvasom az előzőeket, nagyon örülök, hogy van akinek jól alakultak a dolgai. Hát nekünk nem tudom
. Mindenesetre jó volt megosztani itt.
Igen, néha az is tud segíteni.
Teljesen ki vagyok már ettől a szemét nyomozástól. Szinte minden héte találnak vanamit, amit esetleg rá lehet verni.
Már a telefonban megkrdeztem Tőle: ki a fene vagy te? Akit én ismerek az nem ez az ember. De pedig ő az.
A -várnátok rá?- tropicban leíram mi történt és röviden az életem.
Hogyan fogok eztán talpra állni? Hogyan fogok bízni benne? Én akarok bízni, de fogok tudni? Féltem már éppen eleget az életemben, nem akarok többet, de szeretem még mindíg és ha tehetném a fél karom oda adnám, csak velünk lehessen. Ugyanakkor gyülülöm, mert nincs velünk. Tudom, hogy jót akart de nagyon szar volt a modszer és csak mi ittuk meg a levét. Rádásul az elállás ténye fen áll ezért nem is tudom, hogy igazából bűnösnek tartsam-e. Ha bünös sem tagadom meg, csak ez a bizonytalanság lassan felőröl. Hol sírok , hol nevetek. Igyekszem gúnyt űzni a saját kínomból, hogy nevethessek. A barátok sokat segítenek ugyan, de ezt senki nem érti,(hogyan is tehetnék ekkora terhet egy barát válára) kell valaki aki ezt már átélte.
Segítsetek!
Köszönöm
Szia!
Ha azzal segíthetek, hogy van kinek kibeszélni magad, itt vagyok, nekem segített! Bár már nem tudom mit tegyek..
Ha gondolod írj! Várom!
Évi
Hát lányok! Irígyellek titeket!
A párom 4 hónapja van bent és szinte hetente derülnek ki dolgok. Hol fog ez megállni?
Segítsetek nekem talpon maradni! Úgy érzem szép lassan bedilizek.
Szia!
Még Anyám nem ismeri
de a hétvégén költözik ide hozzám
Jó mi?
Aki eddig is tudta, hogy hol volt az csak drukkol nekünk. Különösebben más véleménye nem érdekel. Az a fontos, hogy szeretjük egymást és kész.
A következő látogatás 16-án lesz, és ennyi, utánna hónapban már nem lesz, jön haza!
Még eddig 07.28-a az időpont, de ebből még lehet csökkentenek, majd június elején kiderül. Leveleket kapok, és szinte minden nap beszélünk telefonon.
Örülök Nektek, tényleg, és milyen most a helyzet?
Mi van a környezeteddel? Én nagyon félek, ha kijön mi vár ránk...
Szia!
Most meg én drukkolok nektek, hogy gyorsan elteljen ez az idő.
Olyan boldog vagyok, hogy vége annyira hihetetlen.
Mikor mész hozzá? Kapsz leveleket?
Szia!
Nagyon örülök, szorítottam Nektek!
Úgy látszik akkor már csak én maradtam!