Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Erről jutott eszembe a következő.
Igaz, vagy nem igaz, nem tudhatom, de egy kolégám mesélte, természetesen férfi, hogy ő sokáig azt hitte. léteznek tarhonyaföldek.
A következő történetet, egy másik munkatársam mesélte. Egyszer, nem volt otthon és kérte a férjét, hogy az elkészített pörkölthöz főzzön burgonyát. A biztonság kedvéért telefonon rákérdezett, kész-e már a burgonya köret. Már elég régóta főzöm, -mondta a férj,- és még mindig nem főtte el a vizet.
Sziasztok, be lehet pisilni a nevetéstől.
Velem is előfordultak apró bakik. Középiskolás lettem és albérletben laktam. Nagyon vágytam egy kis főtt ételre, gondoltam veszek konzervet, amit csak meg kell melegíteni. Nagyon megörültem, mert találtam egy személynek valót, pardicsomos volt, jól nézett ki. Megmelegítettem és kenyérrel elkezdtem lapátolni, majd legyűrni, végül a felénél föladtam. Pár hónaposaknak való bébipapi volt.
Hurkát kaptunk és a férjem akart bevinni a kollégáinak, meg is igérte nekik, várták a finom reggelit. Keltem hajnalban, hogy frissen tudja vinni, vettünk hozzá ubit, fehér kenyeret. Én nem tudtam, hogy meg kell szúrkálni, és mikor már jó illatokat éreztem, bekukkantottam a sütőbe...
CSak bevitte ilyen főzelék formán is, tettem hozzá kanalakat.
15 évesen a barátnőmmel keménytarhonyát csináltunk. Szépen lepirítottuk a tarhonyát, de azt nem tudtuk, hogy fel kell önteni vízzel, úgyhogy kevergettük tovább a többi cucc-cal. Persze kőkemény lett, mintha apró kavicsokat főztünk volna krumplival, nem bírtuk megenni. Kitaláltuk, hogy odaadjuk a szomszéd kutyájának, legalább ő lakjon jól, lelkesen odajött, beleszagolt, és elment. Utána évekig ugrattak, hogy még a kutyának sem kell a főztünk.
A fincsi ebéd után akartunk desszertet is csinálni, gyümölcskocsonyát, csinos formában. Véletlenül viszont sima tortazselét sikerült venni, úgyhogy volt egy hatalmas tál megdermedt kék színű, totálisan íztelen tortazselénk. Na ezt már a kutyának sem mertük felajánlani.
Nagyon szuper a topik!!Most olvastam végig az összes hsz-t.Folyt a könnyem a nevetéstől!!
Én is mesélek valamit:Meglepetés süteményt akartam anyunak kislányként.
Gondoltam piskótát sütök,azt már láttam anyu hogy csinálja.
Szépen tojás szétválaszt,cukorral kikever,lisz,sütőpor be a sütőbe.Szépen
megsült,de lapos maradt és borzaszó kemény.Kifelejtettem a fehérjét!!
Azóta figyelek rá!
Szia!
Úgy látszik a rakott kelkáposztával nem csak nekem nincsen szerencsém.
Elsőre tökéletesen sikerült a receptkönyvből megcsinálnom. Még soha nem ettem olyan finomat!
Másodjára viszont elég nagy bosszúságot okozott:szedném leveleire a kápsztát, de közben darabokra tört az egész a kezemben. Már a felét leszedtem, mikor hazajött a párom. Mondom is neki, hogy "te, milyen sz@r ez a káposzta, nem lehet egy épp levelet leszedni róla". Mire a főzéshez egyáltalán nem értő párom megkérdezi? "figyelj drágám, ehhez nem kelkáposztát kellett volna venned???"
Annyira siettem a boltban, hogy véletlenül sima káposztát vettem kelkáposzta helyett. Hát persze, hogy nem sikerült leszedni a leveleket.....
Csúcs ez a topik!
Az első lecsóm kb 15 évesen készült. Gondoltam, nem lehet olyan bonyolult, anyu pikk-pakk megcsinálja. Na én se vártam sokat, miután megpirult a hagyma beleraktam a hozzávalókat és kb 5 perc után úgy döntöttem, hogy ez készen van.... Mit mondjak.. elég ropogósra sikerült!
Azóta egy kicsit tovább főzöm
- Anyu odaegette az ebedet.....
- De emiatt nem kell sirni!
- Hat... eloszor en is rohogtem.....
én meg soha többé nem olvasom ezt a topicot!
nincs rám jó hatással!
Én nem emlékszem semmilyen nagy bakira a konyhába, pedig több mint 20 éve konyhatündérkedem, de tegnap alakítottam! kenyeret csináltam, de nem kenyérsütőt használok, bedagasztottam a géppel és ott szoktam hagyni megkelni, mert mielőtt a forma tepsibe teszem, még egy picit átdagasztom, nehogy má' kézzel kelljen! ez volt kb. 6 órakkor, este 10 óra fele megszólal a férjem, hogy majd reggel még a kenyeret kell bepakolni, Teee jóóóó éééééég! a kenyér!!!!!!!! az jól megdagat, majdnem beterítette a konyhagépet
gondoltam talán még menthető, még 1x kelesztés, sütés, még éjfél körül ott bóbiskoltam a sütő mellet, de a biztonság kedvéért pittyegősre és kikapcsolásra állítottam a sütőt. azért jól sikerült!
ez ugyan nem baki, de ez is az nap történt, csirkemájat rántottam, csináltam már 1000x sosem volt gond, de most úgy fröcsögött, köpködött, hogy az egyik máj még kis ugrott, állatkáim nagy örömére, na szóval az olaj beterítette a fél konyhát, a falra, plafonra is jutott, szerencsére én megúsztam égési sérülés nélkül, most megyek és neki esek a konyhának, levakarom a konyhagépról a tésztát, megszáradva könnyebben lejön, és nekiesek az olajos részeknek! ne tudják meg jelenleg milyen állapotban van a konyhám
Nyüüüüüüfff.Soha többé nem írok ide,ez egy...ez egy önbeteljesítős dolog
Múlt héten rendeltünk egy csirkemell-csirkemáj-tejfölös pizzát...férjem a maradékot a sütőben melegítette 200 fokon,mert úgy finomabb,mintha mikróban meglottyad,meg a májasat amúgy sem célszerű...és mint jó férj,meghagyta nekem a felét.Csakhogy mire hazaértem,ő már aludt,így ezt elfelejtette megemlíteni...
Az imént megéheztem,és kibaktattam pirítóst csinálni...
Basszus,tiszta nyolcadik utas a halál érzésem volt,szabályosan az arcomba mászott a csirkemájas pizza maradéka
.
Ne tudjátok meg ezt a szagot...
Most dobtuk ki a kukába a jószágot,épp szellőztetek...reggel remélem nem lincselnek meg a szomszédok,mert nálunk csak keddenként jönnek a szemetesek...
Valami elvetemült dolog miatt itthon voltam délután (még régen) és úgy döntöttem, hogy piskótát fogok sütni. Csakhogy anyáék meg ne tudják.
Egyszer öcsinek csináltam pudingot, és kihagytam belőle a cukrot. Utána kevertem hozzá, neki ízlett.
Egyszer még kigyulladt a tázhely palancsintasütés közben. Meg egyszer a vaj, miközben olvasztotta anya.
Húsvétre én sütöttem itthon és kosárka volt kiadva. Ahhoz meg ugyebár kell olvasztani csokit is. Gőz fölött. Nagy lábas, víz -&rt; gőz. Eddig ok. Na most akkor csoki elő. Csakhát keresni kellett egy lábast ami pontosan passzol a másikra. itt volt a baki. Volt egy ami kicsit instandilan állt, de jó volt azért. Na abban elkezdtem olvasztani a csokit. ilyen illik ugyebár kevergetni. az első keverésnél beleborult a csoki a forrú vízbe ami alatta volt.
Hát,azért az esetek többségében 8-t nem igényel,amibe 8-t tettem,az egy szégyenletesen ízetlenre sikerült példány volt.
De bizony,lehet megkövezni,beledobok 3-t a nagy húsleveses fazékba a marhahúsosból
.
Mindenkinek van hibája
.
Én csak engedelmes jó asszonykaként reprodukálom a "mamafőztjét" a zuramnak,mint a reklámban...mit tehetnék?
A mama főztje az a mama főztje
... és azóta a saját feje felett próbálja ki, hogy milyen kemény lett a hab???
Unokaöcsi esete a pudinggal:
Mamám megfőzte a pudingot, ahogy kell, vizezett tálba rakta. Unokaöcsi, amikor kihűlt, hozta be a szobába, hogy milyen jó kemény lett, ezt bizonyítva megfordította a tálat. Kb. 1 másodperc múlva a kanapé oldalán landolt az egész.
Ez nagyon brutális!
Egyszer a csirkével én is megjártam: Pesten vettem a Nagycsarnokban egész csirkét, úgy, ahogy votl, betettem a fagyasztóba. Mikor kivettem, kiolvadt, akkor vettem észre, hogy a belsőség teljesen benne maradt :-) és még tollas is volt itt-ott...
Én meg korábban örvendtem, hogy milyen olcsón vettem! (félig megpucolva ááááá.....)
Egy ismerős vidékre költözött asszony mesélte, hogy
anyósa leküldte a pincébe, hogy mossa meg az ősszel eltett hordóskáposztát. Régen nem volt még vizzáras cseréphordó. Mindenki fahordóba rakta a savanyítani való káposztát és fehér kendőt tettek rá, majd deszkát és egy nagy követ a tetejére, hogy lenyomja. Így aztán néha egy kis fehér lepedék keletkezett rajta. Mikor az én ismerősöm lement káposztát mosni, úgy gondolta,- vödörbe vitte a vizet,- hogy lassan belerakja a káposztát és majd kicsavarja. Jó sokáig tartott, már megunta az anyósa és lement megnézze mit csinál olyan sokáig a fiatalasszony.
Elképedve látta, mit csinál, a sok káposzta megmosva kirakva. Ő ugyanis azt gondolta, hogy tudja a városi ember is, hogy csak a tetejét kell lemosni, a kendőt kiöblítve visszatenni.
Jöttem én is nevetni, egyszer már korábban elmeséltem, hogyan gyújtottam fel egy tepsi olajjal majdnem a konyhát is, de van még néhány történetem.
Anyukám (anti-konyhatündér) gyerekkoromban mindig készített szendvicset nekem, ezek a következőképpen néztek ki.
-KENYÉRBŐL: negyedbe vágott kenyér aprócska szeleteiből készült, ezt ellensúlyozandó, jó vastag szeleteket vágott anyám. Amikor a 2 szelet kenyér egymásra került olyan vastag lett, hogy nem tudtam akkorára tátani a szám, hogy beférjen és harapni tudjam.
-KIFLIBŐL: kifli kettévágva, vajazva, szalámival megpakolva, majd lazán papírszalvétába csomagolva (a kenyeres szendvics is), iskolatáskába bepottyantva. A kiflinek van ugye egy görbülete, amit a szalvéta követni nem tudott, az uzsim folyton széthullott. Emlékszem, irigyeltem a padtársamat, aki lezárható nejlonzacsiban hozta az alufóliába csomagolt szendvicsét, a nagymamája még a kenyér héját is levágta mindig.
Már éppen begyógyultak volna a lelkem mélyén a sebek, de tavaly elmentünk anyuval strandolni, ő készítette a kaját. Én csak néztem, ahogy a kifli másik felét és a szalámi karikákat kergeti a nejlonzacskóban, a fürdőruhák, törölközők és úszósapkák között.
De hozott már nekem 10 tojást (200 km-ről) nejlonzacsiban lazán az utazótáskájába pottyantva is.
Gyerekként az öcsémmel mi is megpróbáltunk valami finomat alkotni a konyhában. Találtunk otthon egy tábla csokit, ebből csokikrémet kívántunk létrehozni. Gőz fölött felolvasztottuk a csokit, talán még valamit hozzá is kevertünk, majd üvegtálkába öntve hagytuk megkeményedni. Megkeményedett, kalapáccsal törtük le róla a tálkát.
A gőz fölött olvasztásról jut eszembe még egy történet. Anyu munkahelyén szokás volt sütit bevinni a kollégáknak. Akinek ízlett, az elkérte a receptet, anyukám addig jutott, hogy egy cetlire felírta a hozzávalókat, hétvégén neki is kezdtünk a csodafinom puha sütitekercsek elkészítéséhez. A tepsiből kőkemény sombrerokat véstünk ki nagy küzdelem árán. Anyu hétfőn az ötletgazdánál próbált magyarázatot találni a sikertelenségre. Na, akkor derült ki, hogy a hozzávalókkall gőz fölött kellett volna valamit csinálni, azóta sem tudom mit.
és hogy ne csak a családomat áztassam, jöjjön egy történet a baráti körből:
Egyik haverunk egy olyan lánnyal bútorozott össze, aki korábban a konyhába csak enni járt. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy egy rántotthusis vacsi elmélyítené a kapcsolatukat, felhívta hát az anyukáját telefonon, aki, mivel nem ért rá, nem adott elég részletes instrukciókat. Kb csak annyit mondott, hogy só, liszt, felvert tojásba majd zsemlemorzsába beleforgatni a husikat, végül olajban kisütni. A leányzó bele is forgatta a husikat...először a sóba...
Helló lányok, hát jót nevettem megint a legújabb történeteken.
A tiédről jutott eszembe az én rántásom. Nem volt otthon anyukám és én is be akartam rántani valamit. Emlékeztem, zsír, liszt, pirítva. Csak az nem jutott eszembe, hogy milyen vízzel kell felengedni. Hideggel, vagy meleggel. Én meleg vízre voksoltam. és szép lassan kezdtem hozzá öntözni, amitől a rántás egyre dagadt, átöntöttem egy nagyobb lábasba, de az se lett elég nagy. Végül, csak egy részét használtam fel azt hiszem, a többit kiöntöttem, de addig biztosan leizzadtam.
A fiam mesélte, házasságuk elején, hogy a feleségével babot főztek, de nem akartak keveset, hogy maradjon másnapra is, és egy kiló babot tettek oda főzni. Hát az is csak dagadt, dagadt, mire megfőtt, egy hatalmas fazék sűrű bab lett belőle, amit aztán napokig hígítottak és nagyon sokáig, több napig ettek.
