Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Kezdőként" borsólevest főztem, a cérnametéltet nem külön, hanem bele a levesbe. A végére egy csepp leve nem maradt. De a pasim leleményes gyerek, tűzhelyen úgymond megpirította borssal a borsós tésztát, és úgy ettük, nagyon finom volt
Asszem ezt kétszer is eljátszottam.
Meg sikerült már folyós sütit sütnöm...
Lakótelepi lakásba laktunk a IV emeleten. Párom télen sokat ráért, én dolgoztam, majd Ő csinál rántott hust, mert az egyszerű. Elmondtam, hogy forrósítsa fel az olajat, tegye bele a husit és vegye vissza a gázt, tegyen rá fedőt, mikor megfordítja már nem kell letakarni. Elmentem dolgozni, előkészítettem mindent. Jövök haza az egész lépcsőház égett zsírszagú. De még nem ugrott be, hogy a párom ügyködött. Felmegyek és látom kint a lábas, összeégve, mellette csupa olaj minden, és förtelmes bűz. Nem tudom mit csinált, de a szomszédok szerint lángolt a lábas mikor kivitte !
Ez volt élete első és utolsó főzöcskézése.
Nem pillanat! Egyszer még segített felverni a tojásfehérjét, és kérdezte meddig verje. Mondtam addig mig fel tudod fordítani a tálat és nem esik ki belőle. Mira hátranéztem, már marékkal szedte össze a kőröl a kizuttyant tojásfehérjét. Ez volt életébe az összes ténykedés a konyhába!
Jó ide benézni, mert legalább jó kedvem lesz.
Életem első piskótáját valamikor régen hűen a receptkönyvhöz sütöttem meg. Igen ám de a sütőm olyan erősen sütött, hogy a 10 perc után (addig ugye nem lehet kinyitni a sütő ajtaját) mikor kivettem a sütőből szénné volt égve. Férjem épp akkor lépett a konyhába és örömmel kérdezte már meg is kented csokikrémmel?
Fiam kb 9-10 évesen egyedül otthon tejbegrízt akart főzni, de gríz helyett zsemlemorzsával csinálta, és rengeteget tett a tejbe így szó szerint állt benne a kanál. Szegénynek azóta sincs kedve ügyködni a konyhában.
A hugom egyszer lelkendezve jött haza strandról, hogy mostmár itthon is tudunk gofrit készíteni, mert elkérte a receptet a gofrisütőnél dolgozó ismerősétől.
Kezdte sorolni a hozzávalókat:
4 KILÓ LISZT...
Nekem egyszer a párom főzött, arra már nem emlékszem mit, de sajtszószt is csainált, olyan zacskósat.
A zacskón az volt, hogy 20g vajat hevítünk, abba szórjuk a port...na ő kicsit slendriánul olvasta el az utasításokat, és 200g vajra emlékezett (200g= majdnem fél doboz margarin)és annyival csinélta meg... persze úszott az egész a margarinban...boáá...de hősiesen megettem..
Mikor a kislányom nagyon pici volt, sokszor a szobában vacsoráztunk a férjemmel. Vacsi végén megittam a bögre tejet, és mivel a kislány elaludt, és csak akkor lehetett hajdanán a körmét vágni, nekikezdtem. A bögre épp kéznél volt, abba raktam a levágott körmöcskéket. A férjem nem látta, de a végén ő vitte ki az edényeket a konyhába, és öntött magának még egy kis tejet, persze a körmös bögrébe! Megitta, azt mondta, elég kaparós volt. Azóta is emlegetjük!
Fánk sütés...szépen megkelt, óvatosan kisütve, még a szalagok is oda kerültek ahová kellet
....mit mondjak, nem ajánlom
Ifjú hátasként párom akart jó pontot szerezni nálam: mire munkából hazaértem kész vacsival várt. Persze örültem: leves, főzelék, husi. Csak éppen só nem volt egyikben sem.....
Mint ahogy néhány süti-próbálkozásom is a kutya táljában kötött ki: ha még neki is túl kemény volt, töltöttem rá tejet és megvártam, míg megpuhul, hogy a kutyó meg bírja rágni.
Ha valami zöldégből főzök kaját, sohasem mondom meg előre, hogy pl. zöldbab levest, vagy főzeléket tervezek. Ahogy sikerül. Ha főzelék, akkor rátesszük a pörköltet, ha leves lesz belőle, a pörkölthöz köretet főzök