Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Jaaaj, eszembe jutott mégegy!!
Mamám hiper-ultra-űrhajós mikrót vett,mindenféle program.Elolvastam a mellékelt füzetet:almadzsem, ezt megcsináljuk!! Összekevertem, be tettem a mikróba, és bementem a nappaliba, visszamentem, megnéztem többször,nagyon forró volt, nagyon ragadt-rá a kezemre.Otthagytam pár percre....kimentem:füstfelhő fogadott, a mikróban a dzsem, és a tál (műanyag(!),mentségemre szólva mikrózható-volt
 
lángolt, berohantam mamámhoz, mire kiértünk a tál ráolvadt a tányérra,a dzsem elszenesedett, és lángolt....
Mikrós popcornnal is jártam így, de az nem okozott ekkora "pusztítást".
Ilyen nálunk is előfordul, nálunk feliratos, csak nem átlátszó
->reflex
A másik: kis üvegekben a szercsendió, és fahéj, a fahéj van elöl...akkor nem volt, ellenben megtapasztaltuk a szerecsendió ízű palacsintát...
Végeredmény a lényeg, az pedig így kép alapján: hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm
Termeszetesen a vendeglatoban azonban nem kerulhettem el a feladatot, "targoncashust" kellett fozni. A hussal nem is volt baj, de a terhonyat neztem egy darabig, neztem, majd eszembe jutott az 1.sz. alapelv:
A hozzavalokat mindig alaposan mossuk meg!
Oke, megy ez! Szuro elo, targonya bele, folyassuk ra a melegvizet! Kicsit kavargassuk, mindjart tiszta lesz ez a franya zoldseg...
...
Harom osztalytarsam segitsegevel vegülis sikerült a tesztat tavozasra kesztetni a szitabol, de aznapi fozogyakszim karo lett...
Hát, lányok, ezt a topicot receptre kellene felírni minden pszichiáternek - tuti nem lenne depis ember az országban!
Egyszer anyum sütött brikettet: testvére kórházban volt, neki sütött sajtos pogácsát. Az elsőket, amiint megsültek kikapkodta a tepsiből, bele bélelt kenyereskosárba, hogy még meleg legyen mire a kórházba ér vele (5 perc autóval - de tél volt), a többi meg sült tovább. 2 óra múlva alig bírt bemenni a lakásba a füsttől, de a tepsiben lapult pár szem brikett
Az én sztorim nem kifejezettem főzős, de evéssel kapcsolatos.
Fogyókúráztam már hetek óta, amikor kezembe keveredett egy pizzás szórólapja - mazohista módon olvasgatni kezdtem jó hangosan. ( vastag tészta, paradicsomszósz, sonka, kukorica, BACON, sajt...........) 2 gyerekem játszott az apjával, de ő közben vmiért kiszaladt az udvarra, gyerekek összevesztek vmin, nagyobb nyúzta a kicsit. Rájuk szóltam:
Dorina! Hagy a Benit békön (bacon)!
Anyuék elkezdtek rajtam nevetni, hogy éhes disznó makkal álmodik.
Jajj de jókat nevettem
Én is elkövettem párat fiatal korom ellenére-vagy épp azért
A legutóbbi volt a legalja:Sütis könyvet kaptam barátnőmtől, ki is néztem egy jó sütit (Csokitorta saját levében, lehetetlen elrontani), pont a nagy meleg után álltam neki sütni.Megcsináltam a tésztát, a "lét",keresek egy kicsi tepsit, sehol, sebaj beleteszem a kör tortaformába.Tészta a formában, lé a tetején, be a sütőbe. Észreveszem nővérem itthon hagyta a virágot, rohanok a buszmegállóba, ott értem nővérkémet, szerencsére, rohanok vissza.Bemegyek a konyhába:a sütő két oldalán folyik ki a lé!!(A tortaforma alja, és oldala között, a csatlakozásnál folyt ki...) Azt föltakarítottam, a forma alá tettem egy tepsit,és hagytam sülni. Megsült, finom lett, csak aztán fél délután takarítottam a sütőt.
Dokumentáltam is az eseményeket:
A fia nem szerette a tejbegrízt, így aztán nem is főzött soha. Egyik nap a gyerek úgy állitott haza az oviból, hogy milyen finom tejbegrízt adtak ott!
És hogy mért nem csinál neki ilyet soha az anyukája?
Na, erre a kolleganőm nekiállt tejbegrízt főzni. Beleadott apait-anyait. Tett bele vaníliát, pici vajat, hadd legyen még finomabb. A gyerek ránézett, és közölte, hogy nem jó, mert ebben nincs nokedli.
Sziasztok lányok !
Könnyesre röhögtem magam,ezért én is elmesélek egy kis történetet.
Viszonylag hadilábon álltam a rántás készítéssel,igy amibe nem kellett feltétlen abból kihagytam.Friss házasként kérdeztem a férjem mi legyen az ebéd: Azt mondta csinálj krumpli levest.Felraktam ahogy illik,tettem bele kolbászt stb...Szólok neki: drágám kész az ebéd.Elkezdtük enni,de valami nagyon hiányzott belőle,izetlen volt,mondom sózzuk meg,megsóztuk,akkor sem izlett aztán rájöttem,nem tettem bele rántást
: mondtam a páromnak,egyed a kolbászt,ne szólj semmit,viszont a kutya jóllakott főtt krumplival
Szia,
bocs, most láttam ezt a hozzászólásodat.. Megnéztem a neten a köpülést: "
"A vajat tejszínből állítjuk elő. Az eljárás ősrégi és köpülésnek hívjuk. Ennek lényege, hogy a 20-25 %-os zsírtartalmú tejszínt egy megfelelő felszereléssel (köpülő) állandóan verjünk. Az aránylag hosszú folyamat eredménye a 85 %-os vaj, illetve a 1,5 %-os író. "
Szóval ha erőteljesen vered a tejszínt, vaj lesz belőle.
(Aránylag hosszú a folyamat... Hát, egy jó húsz percet biztosan küzdöttem vele... 
..)
Hála nektek,most már én is tudom,hogy kell élesztőt felfuttatni...
Gyanús lett,hogy már a sokadik élesztős beírás...szóval ezért nem sikerült soha a kelt tészta...
Én is mindig feltettem a gázra,és vártam,hogy forrjon
most utána olvastam...én balga
Ez apukámékkal történt meg: AMikor elköltöztem otthonról apu az öcsémmel ketten lakott már csak. Apu kelkáposzta főzeléket főzött este, másnapra és hát kissé meglódult a szemes kömény, de hát sebaj, elfogy így is gondolta. Otthagyta a gázon hűlni, hogy majd később beteszi a hűtőbe. Másnap reggelre eltűnt, apu kérdi a tesómat, hogy hova tűnt a főzelék, erre ő: Apu, basszus, valamit csinálni kell a hangyákkal, belementek a főzelékbe is, kiöntöttem a wcbe!
Csináltatok már lecsót bácskai paprikából?
Na, én már csináltam. Tudtam, hogy csíp, de hogy ennyire, azt nem gondoltam, mert a magházat kivettem és az ereket is, amennyire tudtam. Esküszöm füstölt, úgy csípett. A kezem, egész nap lángban égett, állandóan beletettem a hideg vízbe, hogy kibirjam valahogy.
Mi lett a lecsó sorsa? Nem gondolnátok. Mivel imádtuk, nem dobtuk ki, napokig lecsót főztem fehér paprikából és a csípős bácskaival ízesítettem. Mindig csak egy-két kanállal tettem a lecsóba, míg el nem fogyott. Még így is sok kenyeret ettünk hozzá, így aztán nem mondhattam, hogy fogyókúrás volt.
Néhány évvel ezelőtt a nagyim valami zöldbabosat akart csinálni kuktában - azt hozzá kell tenni, hogy akkor hatvanegynéhány évesen nagy forma-1 rajongó is volt. Odatette a tűzhelyre, közben elkezdődött a verseny, és a nagyim a tévé előtt ragadt. A bab pedig csak fő és fő. Egyszer csak hatalmas dörrenés, nagyi rohan ki a konyhába, a kukta teteje a plafonban, a tűzhelyen egy hatalmas kráter, a kukta alja pedig valahol a konyhakövön. A konyhaajtón és az ablakokon nem lehetett ki és belátni, mert minden merő zöldbab volt. Mikor hazaértem, szegény ott ült a sámlin és annyira nevetett, hogy folyt a könnye. Utána a bútorokról, az ajtó-ablakról, lámpáról zöldbab levakarni,, az egész konyha, mint egy korcsolyapálya. Amikor a festő meglátta, mert ugye azt is kellett, azt mondta, hogy feláras lesz a meló.
Azóta sosem teszi a zöldbabot kuktába.
A.