Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiheverni - meddig tart?
Létrehozva: 2007. február 24. 17:14
sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni tőletek a következő ügyben: kb. tavaly nov. végén szakítottunk véglegesen a barátommal. azt megelőzően 3 hónapig ment a huzavona, hogy vége vagy nem vége. 4 évig jártunk, és már 2 éve az esküvőt tervezgettük, hogy milyen lakásunk lesz, hol és hogy hány gyerekünk lesz és mi lesz a nevük stb. szóval komolynak tűnt a dolog.
De ennek most vége van (a kapcsolatot azóta nem tartjuk és nem is fogjuk), és tapasztalt (nem feltétlenül 
vén rókalányoktól/rókáktól szeretnék tanácsot kérni, hogy meddig tart az, míg az ember ezen túlvan...? hogy ne legyenek rosszak a hétvégék, mert egyedül érzem magam és ne álmodjak róla heti min. egyszer... próbálok minden estére progit szervezni és sokáig is dolgozom.
ez az összesen elmúlt fél év szerintetek sok? kevés? türelmetlen vagyok netán?
köszi előre is a hozzászólásokat!
jaj, nem!
exről szó sem lehet! látni sem akarom!!
ha egyszer szakítás, a szemem elé ne kerüljön többet! mostaniban azon morfondírozom, hogy ha mégis összefutnánk, mit csinálnék... mert muszáj egy ilyen helyztre felkészülni, hiszen úgyis bekövetkezik: azt hiszem, max köszönnék és mivel ő biztos beszélgetni szeretne - merthát abban reménykedik, hogy majd egyszer "barátok" leszünk - elküldeném egy jól irányzott beszólással a fenébe!
csak azon imákozom, hogy ez ne mostaniban történjen, mert még nem vagyok rá kész!
te hogy vagy? bocs, de mennyi idővel is vagy a szaki után?
csüt-ról majd írok : )
Velem 4 hónapja történt szinte ugyanez. Eleinte jött volna, aztán összejött valakivel, ami persze, mind a mai napig nagyon fáj. De arra jöttem rá, hogy...na majd mindjárt leírom. Szóval Neki volt előttem is egy komoly kapcsolata. Jól elrontotta. A lány imádta. Aztán nekem mindent elmesélt a volt kapcsolatáról. Én ekkor már szerettem régóta. 1 hónapra rá, mikor ők szakítottak, mi már össze is jöttünk. Aztán szépen lassan elkövette velem is ugyanazokat a hibákat. Mikor mi szakítottunk, már írtam, 1 hónap után ismét párra lelt. Nem hinném, hogy ezt nem tolja el ugyanúgy, és miért??? ... itt jön, amit mondtam, hogy majd leírok. Minden kapcsolat után kell idő, míg az ember újra és újra lepörgeti magában a dolgokat és tanul belőlük. Ő ezeknek sosem hagyott időt, mert szerintem fél egyedül. Én is félek a magánytól, de az elmúlt 4 hónapban a nap 24 órájában elemeztem, mit rontottunk, ma már mindent tisztán látok, de Ő nem, mert nem hagyott Magának időt. Most bizonyára jóval óvatosabb, de nem tanult, hiszen hol lehet összehasonlítani 1 havi agyalást 4 havival... Ha egyáltalán ő agyalt, ki tudja... bár akkor még írogatott, hogy mindent megbánt, de Nála ez az új kapcsolat kezdetéig tart csak. Nem kívánok Neki boldogtalanságot, mert az jár a fejemben, hogy ha Ő képes mással boldog lenni, akkor majd az én időm is eljön. Most Ő boldog, bár ki tudja valójában... én pedig nem vagyok az. De nem vennék rá mérget, hogy ez nem fordul egyszer majd az én javamra, pontosan azért, mert én átgondoltam, és kétszer nem követem már el ugyanazokat a hibákat. De Ő már sokszor elkövette ugyanazokat, az előbb említett dolgok miatt. Arra is szoktam gondolni, hogy minden este, amikor lehúnyom a szemem, egy napot megint végigcsináltam, és egy nappal közelebb kerültem a célomhoz, hogy boldog lehessek.
Bocsi, hogy hosszú lettem!
lassan három hónapja szakítottak velem, 7éves kapcsolat volt, menyasszony voltam, egy év múlva lett volna az esküvő. egy hétre rá már volt neki egy másik lány. A fájdalom majdnem megölt, igazából szó szerint értve, szerencsére mellettem termettek a barátok. Most ott tartok, hogy nagy lassan kezdek térdre állni és már nem nagyon tudok sírni. Nem tudom mikor múlik el...megszakítottam vele minden kapcsolatot, én se tudok róla semmit, ő se rólam. azt hiszem így lehet csak felkecmeregni. ami segít: barátok állandó telefonos felügyelete, buliba járás, vmi sport (pedig eddig abszolút nem voltam nagy sportoló, de érdemes kipróbálni), járkálni ide-oda, ilyesmi.
3 hónap annyira elég, h azt mondom, hogy már nem akarok vele lenni semmilyen formában, emberileg nem tudom becsülni, nem azért amiért szakított, hanem ahogy ezt csinálta (itt most nem részletezném, hogyan történt).
A konkluzió:fáj, mert fájnia kell, mert őszinte érzelem volt a részemről. még jó darabig fájni fog, nem lehet előle elmenekülni, mert utolér, ez tapasztalat. de apukám nagyon bölcs mondása: aki a mélységeket átéli, az tudja csak igazán a fontos dolgokat megbecsülni. Egyszer még boldog leszek, de ezzel az emberrel, aki nekem a mindent jelentette soha többé nem szeretnék találkozni.
Bocsi,h hosszúra nyúlt. Kitartás Nektek!
Kérlek,ha tud valamelyikötők,akkor segítsen!
A közelmúltban olvastam egy blogot,ami arról szólt.hogy sok huzavona után szakítottak,de nem is ez a lényeg,hanem,hogy nagyon szép képek,és fantasztikusan jó idézetek voltak benne.De tényleg!Sajnos nem jövök rá a blog címére.Abban bízom,hogy közületek valaki talán arra járt.Előre is köszönöm,ha tudtok segíteni!
Hát ez szuper!!! Mármint a randi
, majd számolj be! De azért vigyázz magadra, tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor sokkal érzékenyebb az ember, meg hajlamos hülyeségeket csinálni.
De ugye nem az exxel találkozol?!
Jó munkát!
compasss
Akarni kell!!! A szívemben a volt párom él, minden gondolatomban és minden álmomban. Minden reggel leizzadva ébredek és azt álmodom, hogy bekopogtatott hozzám és azt mondja, hogy szeret
De az agyamban már tudom, hogy soha többet látni sem akarom, és ha ezt túlélem, olyan erős leszek, hogy soha többé egyetlen férfi sem fog tudni nekem fájdalmat okozni, s a volt párom is jöhet mejd, látom szívesen. Végig fogom hallgatni, nem úgy, mint ő engem, aztán kérdezni fogok tőle sokat, majd kiadom az útját. Fogadok, hogy szívem szerint akkor sem ezt tenném majd. De amiket velem művelt, hiba lenne majd újra vele lenni. Biztosra veszem, hogy nagyon tudnánk szeretni egymást. De talán majd a következö életünkben, ha akkor már érettebbek leszünk egymás szerelmére.
Puszi Mindenkinek!
de aranyos vagy, hogy érdeklődsz, köszönöm szépen!
mostaniban annyit dolgozom, hogy csak beugrom, hogy kivel mi van, de írni már nincs időm. ezt is pótolnom kell.
a kiheverésről nincs szó, de azt hiszem, minden nap egy hangyfülnyivel jobb - és ez azért biztató. csakhát nagyon kell akarni is, nemigen megy magától... szóval mindenféle merengés, tépelődés, vádaskodás letiltva!
csüt randim lesz... semmi komoly..., de jó rágondolni
Szia Anreppa.
mi van veled? Kiheverted már a dolgokat? Beköszöntött már az az enyhülés,
Szia Nicole!
Irtad,hogy egyszer mar harcoltal egy exedert masfel ! evig miutan szakitottatok. . . .. Es minden baratnod hulyenek nezett mar,. . .Vegulis O volt a NAGY O?! valoszinu nem,mert akkor mar a 2007 eskuvo topicba irogatnal. . . . . . . Ezek szerint tevedtel es foloslegesen tetted magad szanalmassa bohocca mindenki elott Masfel evig. . . . . A mostani exedert mar hany eve harcolsz? O is az Igazi szerinted? Kar ,hogy pont a masik erintett,vagyis pont O nem igy latja. . . . . . Lehet ,hogy te nem is a volt barataidert harcolsz,csak magaert azert ,hogy harcolhass . . . . Neked minden baratod az Igazi?. . . . . . . .
Szió!
Nem vagy egyedül, én is bekukkantok néha!
Csak nem sokan szólunk hozzá sajnos/szerencsére! Egy jó tipp: táblázd be magad: mindennap valami program (barátnőkkel, barátokkal, vagy adott esetben egy másik hímneművel
) és máris sokkal jobb!
Nahát, mindenki eltűnt???? Mindenki jobban van már esetleg??? Akkor annak nagyon örülök, pedig régebben milyen sokat írta itt a baját mindenki! Ha esetlegesen már túl vagytok a nehezén, írjátok meg, hogyan sikerült, mert kell valami jó tipp!!!!!
Mitcsi, írj Te is! Puszi Mindenkinek!
Dehogy érdemeltek!
nem tanácsot akarok adni - nem is tudnék.. Magam is hasonló cipőben járogatok...most is épp ezért írok...pótcselekvés gyanánt, hogy ne kelljen gondolkodnom....mert, ha egyedül vagyok, bizony még támadnak az emlékek...
Nálam az a szitu, hogy én házasságban élve szerelmesültem bele valakibe,de fülig... egy olyasvalakibe, akibe nem lett volna szabad... Mivel messze lakik, testi síkon nem igazán volt semmi, csak elméleti szinten, és talán épp emiatt vagyok most szerencsés helyzetben...Merthogy én két gyerkőc anyucijaként is képes lettem volna akkora baklövést elkövetni, hogy egy 15 éves kapcsolatot rúgjak fel egy három hónapig se tartó alig-kapcsolat miatt...
No, ha akkor az én férjecském szélnek eresztett volna, most jó nagy szószban lennék, de nem így történt... Persze, közben Ő is randizgatott, hogy ne őrüljön bele a fájdalomba, de Ő se ment bele semmi komolyba... Pedig biztattam, hogy csak rajta, én már nem fogom meggondolni magam...Aztán mégis így alakult... bár nem az én döntésem volt... Már sajnálom, hogy a páromnak ennyi fájdalmat okoztam, de jó volt arra, hogy lássa,nem fásulhatunk bele a hétköznapokba...Talán ettől még szilárdabb lett a kapcsolatunk...és ha Neki lesz egy ilyen kilengése, én is várni fogok rá... Nem szabad túl gyorsan elengedni a másik kezét, ez tuti...
Azért álmodom még a Másikról... bár tudom, hogy nem is bele voltam szerelmes, inkább valami ábránd volt az egész.. Pont emiatt tűnik olyan szépnek...szebbnek, mint amilyen a valóság valaha is lehetne... Most is fáj, hogy egy e-mailnyire van csak, de már tudom, hogy nekünk semmiképp nem jött volna össze... tapasztalatnak viszont remek volt... no, és élménynek sem utolsó.... igaz, csak az eleje...
Szép napot, és bocs, hogy hosszúra nyúltam..
Én éppen a döntésére várok...
Ezek a pasik megérdemeltek egyáltalán bennünket??????
Sztem nem...
Bömböltessük együtt a "RÁM VALAHOL EGY FÉRFI VÁR" számot"!!!!!
Helló lányok!
Mi lett veletek? Csak az utolsó oldalba olvastam bele. Elég ismerős szituk...
Egy barátnőm azt mondta, h minden gyerekbetegség egy hétig tart. Nah, ennek alapján igyekszem kigyógyulni.
Ha még nem vagytok túl rajta, akkor nektek is ezt ajánlom!
Csak beleakadunk egyszer az IGAZIBA...
Jól vagyok,csak sokat melózom!Sajna csak éjjel tudok netezni és előfordul,hogy már nincs erőm leülni a gép elé annyira elfáradok.
Írtam privit.
Puszi