Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiheverni - meddig tart?
Létrehozva: 2007. február 24. 17:14
sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni tőletek a következő ügyben: kb. tavaly nov. végén szakítottunk véglegesen a barátommal. azt megelőzően 3 hónapig ment a huzavona, hogy vége vagy nem vége. 4 évig jártunk, és már 2 éve az esküvőt tervezgettük, hogy milyen lakásunk lesz, hol és hogy hány gyerekünk lesz és mi lesz a nevük stb. szóval komolynak tűnt a dolog.
De ennek most vége van (a kapcsolatot azóta nem tartjuk és nem is fogjuk), és tapasztalt (nem feltétlenül 
vén rókalányoktól/rókáktól szeretnék tanácsot kérni, hogy meddig tart az, míg az ember ezen túlvan...? hogy ne legyenek rosszak a hétvégék, mert egyedül érzem magam és ne álmodjak róla heti min. egyszer... próbálok minden estére progit szervezni és sokáig is dolgozom.
ez az összesen elmúlt fél év szerintetek sok? kevés? türelmetlen vagyok netán?
köszi előre is a hozzászólásokat!
Valamiért vége lett. Most Neki is rá kell jönni arra, hogy Ő mégiscsak változik, mert Te vagy Neki az igazi, és ha erre rájön, az jó, ha nem, sajnos akkor minek vessződnél Vele!!!!! Azt, h jól döntöttél e, nem tom megmondani, csak az idő...
Közhely, de így van. Mondjuk, azt sem értem, h miért kellett dolgokra figyelmeztetned, ha vkit szeretek, akkor egyértelmű, h megteszek bizonyos dolgokat. Ha azt mondta, h Te vagy az igazi, az tök jó, csak közben miért nem érdekelted??? Szntem várj egy picit, hagy jöjjön rá, h Te kellesz Neki!
Cupp: Nicolé
Sziasztok! Még nem indíthatok saját topikot, úgyhogy, ha nem baj, hozzátok fordulok segítségért - vagy nem is tudom, miért.
Tegnap este szakítottam a barátommal, 2 és fél év után, miután kábé ennyi ideig küzdöttem a kapcsolatért, mindent megtettem, hogy tartalmasabb legyen, míg ő vígan elvolt a szeretgetés és szeretkezés szintjén. Nekem ennél több kellett volna, én társra vágytam, aki megosztja velem a problémáit, és aki meghallgat, tanácsot ad, de legalábbis érdekli, hogy mi van velem. Nem volt benne tetszeni akarás, megfelelési vágy, csak amit ő is fontosnak tartott. Nagyon szeretjük egymást, tényleg. Tegnap viszont a szokásos "Miért nem borotválkozol soha, mikor az énbőrömet bántja, miért késel órákat, mikor itt ülök gálában, és rád várok, miért nem érdekellek"-balhé közben kifakadt, hogy - már pedig neki nincs kedve kicsípni magát, meg borotválkozni, meg időben jönni, rákérdeztem, h jól látom-e ezt az egymás meghallgatása-dolgot, és rábólintott. Tehát ő egyszerűen nem akart tenni a kapcsolatunkért? Nem érdeklem? Miért nem mondta 2 éve, mikor elkezdtem hisztizni a trehányságokon? Mindig kényszeredetten megígérte, hogy persze, majd mostantól, miért nem mondta az elején, h ez van, nem fogom jobban törni magam?
Hozzá kell tennem, nagyon rossz passzban van, talán depressziós is, de nem volt mindig az, és akkor sem tett semmit, és nem vette komolyan a fenyegetőzéseimet sem. Nekem ez így felszínes volt. Szóval a kérdés csak az, hogy jól döntöttem-e. Nagyon félek, hogy egy kétségbeesett pillanatomban ki akarok békülni. Azt mondta, én vagyok az igazi. De ugye nekem ő nem lehetett az, ha ilyen volt, és csak ennyit nyújtott? Isten lássa lelkem, a végsőkig próbáltam kihozni blőle valamit.
Jaaj, remélem, elolvastok, és segítetek. Köszönöm a türelmet.
Sajnálom Mitcsi!!!! De nem kellene ilyeneken gondolkodnod.... ettől csak rosszabb lesz minden, így is annyira nehéz. És én is ezt teszem... ma egész nap arra gondoltam, h vörösrózsát vesz a nőjének. Most meg megint meghallgattam az egyik kedvenc zenerészletét és végigbőgtem az egészet, hogy nem tudok Róla semmit.. s még egy darabig nem is fogok....
Sajnos nem tudok a kérdéseidre választ adni. Pedig nagyon szeretnék. Csodálom, h jól viseled viszonylag, ha taliztok, én remegő gyomorral járok, pedig hatalmas a város, minimális az esélye, h találkozzunk, én mégis remegek. Most már ne rágódj a múlton és ne zaklasd Magad hülye kérdésekkel. Próbálj meg előre nézni, és viselni, amit hoz a sors.
Tudod mi jutott az eszembe???? Hogy nem jó hadakozni a sorssal. Amikor elhagyott, én másfél évig küzdöttem Érte. A sors, lehet h azt mondta nekem, h jó legyen a tiéd. És mi lett belőle... ha akkor nem hadakozom vele, most nincs ez az egész.
Úgyh lehet, h most hagyni kéne, nem kivívni magam ellen. Úgy lesz, ahogy lesz, minden megvan írva. S akár így, akár úgy, de jó lesz, hidd el!
Nekem is vérzik a szívem, de ettől már csak jobb lehet!!!!!!
Es a sajat eletedet mikor kezded el elni?
Nem akarlak megbantani.Sot.Te halaszthatod el a Nagy O-t mert a regin keseregsz,akinek a kepe ugyis halvanyulni fog evekkel kesobb. . . . . Es magadat fogod megmosolyogni egy ket ev mulva.De addigra mar fontos evek fognak hianyozni az eletedbol. . . . .
Ebbe bele kell nyugodnom.Ők most boldogok, én meg boldogtalan vagyok.
Ez van.Nehéz vesztesnek lenni, de erőt ad. Ki kell békülnöm a sorsommal.
El kell viselnem,hogy többször látom, felkavar és már nem lehet úgy mint régen..
Próbálok hűvös lenni hozzá.Ő is hasonlóképpen..bár azért igyekszik jópofizni.
De azt nem hiszem el,hogy belül is hűvös.Ha elmegyünk egymás mellett, vagy ha beszélünk egymással feszültség van a levegőben.
Ha beszélgetünk,szeretek egészen közel lenni a testéhez.Mindig beljebb vagyok a határvonalon, és ő ezt engedi.
Ma egy kicsit durcás kedvemben voltam.Miatta.
Ma valahogy,olyan rideg volt.
Tudod,Nicolé...annyira szeretném tudni, hogy meddig tart a kapcsolata..vajon gyerekük is lesz??Milyen apuka lesz majd??
Vajon hol vesznek majd közös kecót..annyit mondott,hogy több generációs házba költöznének a szüleivel és a csajt is oda vinné.
Ezeken jár az agyam.Azt pasikám már mondta,hogy komolynak tűnik a dolog, valszeg hosszú távra terveznek...
Szóval,nincs túl jó kedvem..
Nem akarok illuzio rombolo lenni es nem tamadaskent irom a levelem.
En epp a masik oldalon vagyok,azaz egy olyan ferfival vagyok mar 3 eve,akinek az exe nem akarja elfogadni a tenyt,hogy ok nincsenek mar egyutt es nem is lesznek soha.Egyaltalan nem volt felhotlen a kapcsolatuk annak idejen sem es csak masfel evig voltak egyutt.Bar en soha nem voltam egy olyan se veled, se nelkuled tipus,ezert en ezt nem is ertem miert jo,ha valakinek ilyen kapcsolata van.Minden kapcsolatomat lezartam idovel. . .es nyugodt lelkiismerettel leptem a kovetkezobe. .
Szoval most epp 4 ember eletet teszi tonkre ez a lany.Enyemet,Paromet,az O volegenyeet es nem utolso sorban a sajatjat . Kerdem en miert jo ez? Lehet,hogy tul unalmas az elete,hianyzik a cirkusz belole? Mert a parom nem fog hozza visszamenni soha,ha minket szetszakit akkor sem. . Inkabb uj no utan fog nezni,ezek az o szavai. . . Szoval meddig eri meg ennek a szerencsetlen lanynak is tonkretenni a sajat eletet? Es az amit a sajat volegenyevel muvel is total unfair,nem lehet embereket igy kihasznalni,csak bufelejtonek van vele. . . Belegondolt ez a lany,hogy mennyi fajdalmat okoz masoknak es maganak is avval,hogy gorcsosen ragaszkodik ahhoz ,ami elmult?. . . . . Olyan fiatal meg,olyan szep elete lehetne. . . .
Szia!!!
Az egy nagyon jó jel, ha érzed, h összetartoztok!!!!!!!!! A megérzések NEM hazudnak. Amikor a Szerelmem először elhagyott, foggal-körömmel tiltakozott ellenem, de én éreztem, h összetartozunk, hát.. majdnem eljegyzésig jutottunk, most újra érzem én is, lehet, h csak évek múlva, de ő lesz a férjem!!!!!!!!!!!!
Lehet, h Ti is egymásnak vagytok rendelve, csak még meg kell élnetek 1-2 dolgot, h összejöhessetek, mert még nem vagytok érettek rá, mi biztos hogy nem voltunk megérve rá, még várni kell, hagy éljenek, na utána aztán....
Most nekem könnyebben megy a gyógyulás.... mostanság néha egész jól vagyok..
Te?????
Én azért nem tudom elfelejteni expasikámat,mert érzem, hogy összetartozunk.
Ha meglátom,még mindig remeg kezem lábam és torkomban a szívem..
és ha beszélgetünk,tök zavarban vagyok..és amikor mélyen belenézünk egymás szemébe kész leszek...és tudom,hogy igen ŐŐŐ az aki kell nekem!
Csak tudnám,miért nem voltam jó neki ..sokat gondolkodtam,mi van a másik csajban ami bennem nincs meg..Pedig nem is egy nőies típus,amolyan nyers ,erős testalkatú...Furán néznek ki együtt..Olyan,mintha a nővére lenne..
Lehet, hogy a függetlensége miatt van vele.Saját lakása van, nincs gyereke se 32 évesen...Gondolom kényelmes ez expasikámnak,hogy nem kell alkalmazkodnia.A nő meg szerelmes, fülig odavan.
Mondjuk,valahol örülök hogy az expasim boldog...csak az a roszz,hogy nem velem
Szia Mitcsi!
Ha én kimennék valóban évekre, mit verjem magam itthon?????? Nekem van 2 ismerősöm is, akik tudnak egy ilyen út segítésében, ha gondolod érdeklődök Neked is, de ez minimum 1 év aszem.
Én ma teljesen kiborultam. A Szerelmemnek szerelmes verseket, leveleket küldözgetek, persze soha nincs válasz, csak akkor, amikor már nem bírom cérnával és átlagos, nem áradozós levelet írok. Ma közölte velem, h kell neki az itt maradt néhány cucca, eddig még hiába akartam odaadni, nem kellettek, azt mondta, mit kezdjen velük, most hirtelen kell, pedig még nem is óhajt velem talizni. Most mit gondol?? Elcsattogok a postára és feladom a turmixgép részeit?????????? Szóval lehet, h mégis tali lesz belőle???
Közben pedig tönkre akar tenni, most már látom, mert ha egy picit is úgy határozok, h jó, ennyi volt, akkor egyből ír és visszaránt a mélybe... most megint szenvedek.
Nem vagy tiszta hülye, h odavagy érte.. csak már nagyon sok idő eltelt, esetleg érzed, h összetartoztok???? Mert én örökké ezt érzem, és azért írok neki mindig.
Nem indítottam még topicot... most ott is sírjak az ex-emről???
Puszi: Nicolé
Köszi a választ, egyáltalán nem vagy kihúzó, sőt, kellenek ide olyan emberek, akik már túlvannak ezen, mert vissztekintve biztosan másképp látsz mindent, mint most én. Annyit még leírok magunkról, hogy mi voltunk az igazi szerelem megtestesítői, legalábbis én így éltem meg, de azt hiszem ő is, sőt mások is mondták ezt... Nálunk pl. nem volt soha féltékenykedés, egy-két apró nézeteltérésen kívül nem volt semmi vitánk, figyeltünk a másikra, rengeteget voltunk együtt, mégsem untuk meg egymást soha....szóval szép volt, el sem hittem, hogy igaz...
nálam is volt egy olyan kapcsolatom (az első, 2 évig), hogy a féltékenykedés és az egymásnak élés egyszerűen mindent kiírtott mellőlünk. akkor 20 éves voltam (a szakításkor) és egyszercsak légüres térben éreztem magam. és nem volt senki, aki felnyaljon, mert egyszerűen már senkivel nem tartottam a kapcsolatot. és bizony kemény volt visszaszerezni a barátaimat újra - nem azért, mert ők ellenálltak - hanem azért, mert ahogy Reményhal is írta, én szégyelltem magam a viselkedésem miatt. de ez egyfelől a barátok próbája is...hiszen aki nem besérül, hanem melléd áll, ha látja, hogy baj van, akkor az igaz barát.
és igenis tök jó, hogy vannak ilyen topicok, mert lehet egymás sebeit is nyalogatni, lehet egymásnak erőt adni. ugyanakkor kellenek a kemény szavú barátok is, akik lökdösnek, hogy állj már fel, kben az ember olyan könnyen belesüllyed az apátiába, és hiszi el, hogy most már soha senkit ennyire.
ezt csak azért írtam le, mert nem tudom, kinél hogyan történt a szakítás...mikre tudtok emlékezni...mondja-e az eszetek, hogy ő nem volt hozzátok való, vagy álltok értetlenül a dolog előtt, azt gondolva, hogy dehát minden klappolt...szóval eljöhet még a pillanat, amikor döntenetek kell arról, hogyan tovább...s ennek megfelelően kezdjetek el gyógyulni. vagy lezárni, vagy újrafelmelegíteni vagy ha épp olyan típusúak vagytok, szépen megbeszélgetni önmagatokkal, mi volt rossz, ki rontotta el, mi történt egyáltalán. az önmagunkkal való beszélgetést egyébként is rettenetesen fontosnak tartom, főleg ilyenkor, mikor hosszú ideig más is támasztotta a lelkünket, s nem egyedül kellett magunkat tartani. ilyenkor újra kell tanulni, milyen az, ha magunkra számíthatunk csak...
jajj, bocsi, kicsit hosszú lett, talán kicsit demagóg...de talán-talán tudtam segíteni...vagy csak megerősíteni abban, hogy az jólvan, ahogy most érzed magad, mert ennek is megvan az ideje.
Én is szégyellem már, hogy ezzel untatok másokat, de nem bírom magambafolytani a gondolataimat, talán ezért is kerestem ezt a fórumot. :-)
Örülök nagyon, hogy találtam egy ilyen fórumot, végigolvastam az egészet:-). Én két hónapja járok ebben a cipőben, többéves kapcsolat után. Nem haragszom rá, és szerencsére már magamat se nagyon hibáztatom, már nem akarnék újra vele lenni soha, de nagyon hiányzik, csalódtam, és nagyon fáj...Nem bírok semmire se koncentrálni igazán, de odáig már eljutottam, hogy kívülállók ne nagyon lássák rajtam a dolgot...Az első hónapom amúgy szörnyű volt, nem mentem szinte sehova, csak bőgtem egész nap a szobámban. Még mindig ő jár folyton az eszemben, de már nem bőgöm el magam olyan könnyen. Sok tanulságot levontam, amit mindenképp pozitívnak gondolok, de nagyon félek az új kapcsolattól, bár még egy hosszú ideig nem szeretnék senkit. Attól félek, hogy majd folyton eszembe jut Ő, mikor az új szerelmemmel leszek, hogy majd hasonlítgatok akaratlanul is, és ettől nagyon bűntudatom lenne. Nekem Ő volt amúgy az első minden téren, és félek, sose fogom őt eléggé elfelejteni, hogy mindig egy gyengepontom marad majd... Ja a másik, hogy én hatalmas hibát követtem el mikor vele voltam. Annyira jó volt vele, hogy szép lassan minden mást kizártam az életemből, a régi barátokat, még a családomat is elhanyagoltam, mert folyton csak vele akartam lenni és senki mással. Már nagyon szégyellem emiatt magam, de én akkor észre se vettem, mit művelek...persze nagyon boldog voltam úgy, az is igaz, de önző is. Amúgy ezeket a hullámokat, amikről sokan írtatok, én is tapasztalom, egyszer egész jó a kedvem, máskor magamba zuhanok, Őt illetően is folyton mást érzek, volt amikor még reménykedtem, aztán mikor haragudtam rá, aztán megint őt akartam, vagy épp magamat hibáztattam... Kíváncsi vok, mi jön még:D:S.
Anreppa, te mennyit javultál az elmúlt napokban?
mintha a sajat gondolataimat mondtad volna el: en is mar annyiszor ragodtam rajta, hogy en is unom. de megis muszaj - ugy erzem, mashogy nem megy... es mar en is ott tartok, h nem akarok ezzel untatni senkit, de azert neha valakit megis muszaj.
az uj szerelmet szerintem is csak "tisztan" lehet fogadni. most nem is szeretnek senkibe belebotolni, aki majd "meggyogyit". legalabbis nem hiszem, h ez most megtortenne. inkabb csak jol szeretnek lenni egyelore, nem pedig pasizni (szinten egyelore : )).
koszi, hogy irtal! : )
a barátok meg olyanok, hogy nem érintettek érzelmileg a kérdésben, ezért nem értik, miért térsz vissza gondolatban újra és újra. nálam is így volt, s már én is untam magamat, hogy mindig nekik mondom. ezért inkább otthon zokogtam, s mikor dolgom volt, megráztam magam, s tettem a dolgom. sztem nem attól fog elmúlni, ha találsz vki mást...az inkább csak menekülés. az új szerelmet szvsz úgy kell fogadni, hogy már tiszta vagy...kben megmérgezheti a múlt a jövődet. ezért kell igyekezni ezt az időszakot arra felhasználni, hogy felépítsd újra önmagad, egy szerethető lányt, s akkor megtalál majd a szerelem. mondom ezt én, aki nem vártam, hogy rám találjon, hanem kerestem (neten
tudom, hogy az sok idő...de ha meg előbb sikerül, csak annál boldogabb leszel. mindenesetre minden szakítás után kell magunknak elég időt hagyni, hogy felépüljünk újra, hogy újra megtaláljuk önmagunkat.
Lehet,hogy igazad van. Tiszta hülye vagyok,hogy ennyire odavagyok érte..
Egyébként én is gondoltam erre,hogy lelépek innen. Környezetváltozásra van szükségem,erősen...mert különben megbolondulok..
Nemcsak a pasi miatt....egyébként is valahogy besokkaltam.. A pasi volt az utolsó csepp.
Te mit csinálnál Angliában?
Sztem nemcsak hülyíteni kéne a pasit,téélleg ki kéne menni..
Meglátod, úk környezet lesz, új hatások érnek, új ismeretség...
elfogod felejteni a pasast. Ha kapsz melót,időd se lesz rá gondolni
Sőőőt, lehet, hogy belédbotlik a Nekedvaló nagyŐ!
Én max. 1-2 hónapra lennék képes kimenni családi okok miatt.
Sajnos nincs tuti ismerősöm, aki tud tippet adni a kinti munkákra.
Én már egy közvetítőirodának leadtam az adataimat,de csak aljamunkát tudtak ajánlani...Szóval inkább CV-t küldök cégeknek, vagy én is beállok takarítónőnek..
Visszakanyarodva a pasikhoz: kezdek rájönni,hogy expasikám nekem túl kevés lett volna...valszeg alig jártunk volna 2 hónapig...
na,pusza!!
Légy jó!
Topicindító, Veled mi újság???
1 év 2 hónap?? Az rengeteg idő... miben bazol még Mitcsi??? Úgy értem, én már rég feladtam volna, h sosem tudom elfelejteni...
Én ma csak gyűlölködtem , elhordtam őt mindennek, és úgy éreztem, eleget szenvedtem.. én is zaklattam, rendesen. Mióta közölte, h el van bizonytalanodva, hiába kérdezem most mi van, nem felel, majd ha akar, jön.... aztán az előbb meghallgattam egy operarészletet, ugyanis operaénekesnek készül... megint sikerült befordítanom magam... mindig támogattam a hülye karrierjét, és most belehalok, h nem tudom, milyen új darabokat tanul.. eddig mindet tudtam kívülről, pedig e műfaj baromira távol áll tőlem. De én már mindent megtettem, csak egyet nem... Azt mondtam neki, h kimegyek Angliába, azt mondta, h akkor majd búcsútalit rendezünk... amúgy sosem akar velem talizni, arra gondoltam, lehet hülyeség, h meg kéne játszani, h tényleg kimegyek 3 évre, hát ha megjönne az esze.... hülyeség mi??? Ha mégsem gondolkodna el, max visszamondtam az utat... ez az uccsó kártyám, nincs több, h beszélhessek vele... már megbolondultam... szerinted???
Mi már 1 éve és 2 hónapja szakítottunk.Az új csaja 1 éve van meg már....
Karácsony óta már nem érdeklődik felőlem, nem is ír már semmit.Még ünnepi jó kívánságokat sem írt....
Hetente összefutunk véletlenül, váltunk néhány szót és kész. De legalább kedves velem,meg még bókól is..csakhát a nője ne lenne..
Ez a nő nagyon magába bolondította,meghát a csaj is nagyon szerelmes.Megértem....
ExPasikám naponta több km-t autózik hozzá oda-vissza a melóból este, korán reggel meg vissza haza,hogy aztán újra melózni mehessen.
Képzelem,milyen korán kelhet Pasikám..tökre látszik rajta,hogy keveset pihen.Olyan édes ráncai vannak a fáradságtól..Hááát,azért elég fárasztó lehet ez az életmód hosszú távon..
De hát Ő tudja...én meg a közeli szomszédségban lakom..
Én már nem küzdök érte.Mindent megtettem, már szinte zaklattam...De semmi értelme.
Jól elvan a nővel,ennyi.Jó minden vele, én meg sak izgalmas emlék vagyok..
Azt értem, hogy a gyengédség hiányzik, (nekem is), de ha tényleg annyira szereted, hogy róla álmodsz még mindig, hozzá bújnál, csak vele jó szex, akkor miért nem küzdesz érte? Ez csak egy kérdés, de nem lehet, hogy vmi nagyon fontos, ha még mindig benned él?
Vagy mégis csak a megbántott büszkeséged dolgozik? Az én kapcsolatom langyosabb volt ennél, nem is gondolok rá mindennap, inkább csak a gyengédség hiányzik, de azt gondolom, ha ennyire akarnék valakit, ennyire bennem lenne, biztos minden követ megmozgatnék és tuti, hogyha jönne visszafogadnám.
Más fórumban leírtam egy durvább éjjelünket is... na igen, hagyjuk. Annyira kemény, hogy feszt azt olvasom, hogy vkik szakítottak és a pasi újra bejelentkezett. Nálunk már eltelt 3 hónap, nálam miért nem jelentkezik???????????????????
Nem hinném, hogy TE kevesebbt nyújtottál, ne mondj ilyet!!! Ja, el kell fogadni, én már olyan dög fáradt vagyok a gondolatoktól!! De azért jó tudni, h még léteznek olyan pasik, akik, ha felhívod őket, fel is veszik!!! Ő inkább nem felel... ez a taktikája, ha együtt voltunk és haragudott is ez volt. Az a baj, hogy túlzottan ismerem, és rettenetesen szerettem, amiket velem megcsinált... s én pillanatok alatt bocsátottam meg. Ha vmi ilyet húz a mostani nőjénél, az nem lsz ilyen elnéző
De hát az már az ő baja. Jó lenne kicsit öregebbnek lenni, h lássam, mi fog történni a jövőben....
Fél éve vagytok külön, ugye??? Lehet, h rosszul emléxem!!!
Nagyon bosszút tudnak ám állni..
Amikor elhagyott , azthittem összeomlok.Aztért hagyott el,mert rendbe akart jönni a bnőjével.Napokat sírtam miatta,stb.Közbe a nő mégis kirúgta.
2 hónap múlva meg pasikám bejelentkezett,hogy fussunk össze.Én elhajtottam,azt mondtam neki,hogy van vki és asszem szerelmes vagyok...Na,erre ő kész lett!!!
Utána rájöttem,hogy hülyeség volt..
Aztán én kezdtem keresni, örült is nekem...De végül megmondta kerek-perec,hogy új barátnője van és szerelmes lett !!
Hát én erre bediliztem!
Hetente írtam neki, felhívtam eljött hozzám,beszélgettünk.Már már azt hittem,sínen vagyok.
Végül mégsem tudtam visszakapni Őt!
A csaj jobban bejön neki,többet nyújt neki mint én,hiszen független.
Amiket írtál róla!!
Azt mondják,hogy egyik pasi sem ér annyit.hogy szenvedjünk miattuk.
Hát,nem tom..
Sokszor gondolok arra,hogy mi lett volna ha mégis összejövünk ,nemcsak szeretők maradunk.Lehet,hogy nem is működött volna a kapcsolatunk.Lehet,hogy az életben egy töketlen határozatlan ember,akit irányítani kell..vagy az is lehet,hogy egy önző kihasználós...
Hááát,ezeket a dolgokat nem tudtam meg róla...
A sors akarta így..nem tudok mit tenni,el kell fogadnom.
Próbáltam visszaszerezni Őt,de nem hagyta magát...most szerelmes...
Meg is mondta,hogy nincs értelme.Tervezik a csajjal a közös jövőt...
Az lesz a durva majd,amikor 2-3 év múlva jönnek az uncsi hétköznapok,aztán újra el kezd nyomulni...Nekem viszont akkor lesz valakim...
Tuti.hogy ez lesz!!