Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiheverni - meddig tart?
Létrehozva: 2007. február 24. 17:14
sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni tőletek a következő ügyben: kb. tavaly nov. végén szakítottunk véglegesen a barátommal. azt megelőzően 3 hónapig ment a huzavona, hogy vége vagy nem vége. 4 évig jártunk, és már 2 éve az esküvőt tervezgettük, hogy milyen lakásunk lesz, hol és hogy hány gyerekünk lesz és mi lesz a nevük stb. szóval komolynak tűnt a dolog.
De ennek most vége van (a kapcsolatot azóta nem tartjuk és nem is fogjuk), és tapasztalt (nem feltétlenül 
vén rókalányoktól/rókáktól szeretnék tanácsot kérni, hogy meddig tart az, míg az ember ezen túlvan...? hogy ne legyenek rosszak a hétvégék, mert egyedül érzem magam és ne álmodjak róla heti min. egyszer... próbálok minden estére progit szervezni és sokáig is dolgozom.
ez az összesen elmúlt fél év szerintetek sok? kevés? türelmetlen vagyok netán?
köszi előre is a hozzászólásokat!
Ami, Isten éltessen névnapod alkalmából!
Ma itthon vagyok, holnap mozizunk (Jégkorszak 3), tegnap is együtt voltunk, minden a legjobb!
"Nem hittem volna hogy egy 23 eves fiu fogja visszaadni a hitem abba hogy lehetek meg ugy szerelmes hogy el is hiszem, orokke tarthat."
Pontosan így érzek, éreztem én is...
Meddig hibáztathatom magam? A mai napig ezt teszem... talán tényleg csak a sors keze voltunk...
es mar csak az maradt ki ami a kerdesem. Vajon mennyi ido amire az ember nem magat hibaztatja (barcsak ne hoztam volna fel vasarnap a temat), nem azert vadolja magat hogy nyerhetett volna 2 hetet, 1 honapot, fel evet.
Tudom hogy ha ilyen erzesek voltak benne akkor torvenyszeru hogy kitorjon, ha nem en valtom ki akkor majd meglatja az utcan, felhivja baratsagbol, barmi. De akkor sem most tortent volna! Meg boldog lehetnek, meg egyutt lennek es minden nap ereznem hogy szeret. Oszinten szeret, mert lattam a dobbenetebol hogy nem hazudott, nem megjatszotta. Maga sem ertette mi tortenik velunk, vele.
Kicsinyes dolog napokat, honapokat kunyeralni a sorstol, de ugy erzem, talan ha tobb idonk lett volna, ha ez kesobb jon elo talan a dontese is megvaltozott volna, hiszen a lanyhoz, ebben biztos vagyok, legfokepp az ezer emlek es az evek kotik. A hazaterest erzi orult szerelemnek.
Vagy valoban orult szerelem ez, es en csak a sors eszkoze vagyok, akinek vissza kell oket terelni? Nem akarok eszkoz lenni, es nem baratom a sors.
Mikor teszem tul magam ezen?
Hozzafuzes: eletemben egyszer ereztem hogy ennyire hozzam illo ferfit talaltam. Pedig sokas, es hosszu kapcsolataim voltak, a legrovidebb is egy eves eddig. Van akit megdobbent a korkulonbseg. Soha nem lattak rajtunk, es en eretlenebb vagyok a koromnal, mar a melot, sajat lakast es sajat macskat figyelembe nem veve. Vagy inkabb tenyleg gyerekes.
Nem hittem volna hogy egy 23 eves fiu fogja visszaadni a hitem abba hogy lehetek meg ugy szerelmes hogy el is hiszem, orokke tarthat. Nem hittem volna, hogy egy 23 eves fiu mutatja meg hogy nem erdemes alacsonyra es meg alacsonyabbra tenni a mercet, mert igenis van aki megugorja a magassagot, szep, pengeagyu, ferfias, hatarozott, hasonlo gondolkodasu es jo az agyban. Az elmult evekben a merce egyre lejjebb vandorolt. Nem voltam boldog igy sem. Igaz, most sem vagyok.
Elvesztettem. Faj.
5 hetig voltunk egyutt, 9 honapig keringtunk egymas korul, 1 eve lattam minden nap. Szerelmes vagyok bele, 6 hete tudom. Elhagyta a baratnojet, elso szerelem, elso kapcsolat, 6 ev. 5 nap, es egyutt voltunk. Kertem gondolkodjon, hatha vissza akar menni, hatha folytatna. "Teged szeretlek. Hogy mehetnek vissza?".
O 23 eves. En 32. O fiu, aranyhajjal, vilagito kek hobagoly szemekkel. Metaltunder, fekete ruhaban, karcsu dereku, szeles vallu, eros, szoke haja csak az agyban kibontva. En kicsi, formas, fekete, shongoku-frizuras, vidam. Lany.
O pont olyan mint en, ezt mar baratokkent tudtuk. Gyorsan vag az esze, cinikus, hatarozott, lusta, munkaban halogatos, hetvegen jar be hogy potolja, vegul jol teljesit. Fius. En is, es en is ilyen voltam. Egyutt jatszunk, egesz nap beszelunk, ha kocsmaba megy este, akkor baratsagosra issza magat, es jonnek az sms-ek. Pedig csak baratok vagyunk. Hasonlitunk."-Tudom" "-Tudom, hogy tudod". Az agyban nagyon osszeillunk. Meg korabban soha senkivel. O"rult mint en.
O nem olyan mint en. Egy hetfoi napon meglatja a volt baratnoje fenykepet es sir. Eleteben ketszer sirt korabban. En sokszor. Megijedt. Mondom ez normalis, ne felj. Osszezavarodott. Mar en is felek.
Kedden reggel hiv, ugy erzni nem akar visszamenni. Engem szeret. Nem mondom h jojjon inkabb hozzam, ne a munkaba, legyunk otthon. Barcsak mondtam volna. Bemegy. Estere megint elbizonytalanodik. Azt mondom jojjon a cuccaiert. Megsemmisulten nez, es nem erti miert nem kivan mar. Szerda este beszel a lannyal. Csutortokon elmondja, a hangja hallatan tudta, ot szereti. Engem is szeret, ujra, de csak baratkent kepes ram nezni.
Vasarnap en beszeltem vele a lanyrol. Hogy segitsunk, hogy segitsen, baratokra van szuksege. Most majd lesz neki. En gyerekes vagyok, sokat nevetek, torodom masokkal. Most sirok mint egy gyerek, es faj, hogy van aki tobbe nem torodik velem.
Pentek van. Sosem foghatom meg tobbet a meleg kezet. Nagy keze volt. Mancs. Nem olel meg tobbet. Het honapja olelt meg eloszor, minden szexus nelkul. Egy napja olelt meg utoljara, ugyanigy. Sir a szivem hogy miert nem tartottam magamnal hetfon, miert nem csokoltam, miert nem oleltem es sugtam ne menj bele a mai napba. Barcsak vasarnap ne beszeltem volna. Barcsak barmi mas lenne.
Hull a konnyem, pedig hetfo ota egyre kevesebb van.
Hallani szeretnem a dormogo hangjat, megerinteni az aranyhajat, kibontani, egyutt nevetni, mondja bolond vagy tunder. Moss fogat, kislany. Miert vettel cigit, kislany, haragszom... Miattad, aranyhaju.Te is szivod. MOost massal van tele a szive, es azert reszket hogy az a lany visszafogadja.
Elvesztettem. Faj.
------------------------------------------------------ ----
Nem erdekel hogy 32 evesen tudhattam volna. Nem erdekel hogy az alig tobb mint egy honap keves. Ugy faj mint meg soha semmi nem. Tenyleg elhittem vegul hogy sokaig tarthat.
Akkor üdítőkről beszélgetünk ital gyanánt, hát ez van
Jó bulizást holnapra.
Pedig mi ilyenkor csónakázni szoktunk menni, remélem, hogy arról tudok beszámolni és nem az esőről! :D
Nálunk is én vezetek és én nem iszom. Papit ilyenkor mindig "leitatják", bár ezt nem nehéz, mert nem igazán bírja :D
Holnap kerti partyra készülünk egy barátomékhoz, 6-an leszünk, remélem, hogy a jóidő bejön, mert a nyaralójuk nagyon kicsi ott el sem férünk ennyien és már reggeltől estig leszünk.
Én is fázom, tök hideg van. Reggel még sütött egy picit a nap és rövid ujjúban voltam, de most szabadidőfelsőben ülök a gép előtt.
Nagyon hideg van, de az eső már nem esik. Bár még nagyon be van borulva. Hosszú nadrág, pulcsi, esőkabát volt ma rajtam és még így is fáztam. Holnapra már jobbat ígérnek és én hiszek nekik!
Mit csináltok hétvégén?
Köszike!
Anda, Norci mizujs Veletek? Senki nem ír mostanában :(((
Azért magáznod nem kell
csak a korosztályos különbözésünkre utaltam vele
De a saját gyerkőcömmel is szoktam lelki életet élni.
Hogy tudok-e. Én ezt még nem tartanám komoly kapcsolatnak, és igen ismerkedni lehet, de nem egyből fejest ugrani mondjuk egy összeköltözésbe.
Ez csak üres kifogás keresés. Sajnálom, de én így gondolom.
Ezt az energiát, amit most a filózásra fordítasz, inkább egy új fiúra fordítsd!
Szerintem akkor jobban jársz!
Azért azt te sem hiszed, hogy befolyásolja a szerelmet, hogy hetente hányszor látod. Szerintem pont az ilyen racionális dolgok nem férnek össze a szerelemmel.
De lehet egy fiatalabbat kellene megcéloznod a problémáddal, mert fiatalabb vagy a fiamnál, így vedd úgy, hogy anyáddal beszélgetsz éppen