Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kiheverni - meddig tart?
Létrehozva: 2007. február 24. 17:14
sziasztok!
tanácsot szeretnék kérni tőletek a következő ügyben: kb. tavaly nov. végén szakítottunk véglegesen a barátommal. azt megelőzően 3 hónapig ment a huzavona, hogy vége vagy nem vége. 4 évig jártunk, és már 2 éve az esküvőt tervezgettük, hogy milyen lakásunk lesz, hol és hogy hány gyerekünk lesz és mi lesz a nevük stb. szóval komolynak tűnt a dolog.
De ennek most vége van (a kapcsolatot azóta nem tartjuk és nem is fogjuk), és tapasztalt (nem feltétlenül 
vén rókalányoktól/rókáktól szeretnék tanácsot kérni, hogy meddig tart az, míg az ember ezen túlvan...? hogy ne legyenek rosszak a hétvégék, mert egyedül érzem magam és ne álmodjak róla heti min. egyszer... próbálok minden estére progit szervezni és sokáig is dolgozom.
ez az összesen elmúlt fél év szerintetek sok? kevés? türelmetlen vagyok netán?
köszi előre is a hozzászólásokat!
Nekem volt már hosszabb idő is mire kihevertem a nagy Ő-vel való szakítást. A lényeg az hogy le tudd zárni végleg mindegy mikor.
Mindenkinél más, hogy mennyi időbe telik a "gyászidőszak". teljesen átérzem a helyzeteset, ugyanezt élem én is. Megpróbálkozom lekötni magam, de nem mindíg sikerül. A barátnők is ugyanígy viselkedtek-viselkednek velem, csak az "igazi" barátok tartanak ki mellettem, aki elfogadnak téged minden jó és rossz tulajdonsággal, örömmel-bánattal együtt. Nagyon nehéz időszak ez most az életedben, de az legyen a szemed előtt: "Amibe az ember nem rokkan bele, az erőssé teszi"
Amikor pont nem számítasz rá, jön valaki. És onnantól kezdve úgy elfelejted, mint a pinty !!!
Nyitott szívvel és nem rá gondolva téblábolj az életben . Élvezd, ami elédkerül. Aztán majd a legváratlanabb pillanatban....
igen, köszi, ebben biztos igazad van.
furcsa ez: amikor együtt voltunk, akkor arról ábrándoztam, hogy de jó lenne, ha járnánk táncra meg ilyesmi, és akkor azt nem jött össze. most meg járok táncra, de őt hiányolom.
hiába, mindig az kell, ami épp nincs...
tényleg megpróbálok magamra koncentrálni, helyretenni ezt a dolgot - meg nem belesüppedni a bánatomba... : )
A legtöbben azért maradnak benne egy nem működő kapcsolatban, mert jézus, a nemlévő rossznál jobb a meglévő rossz.
szerintem te jobban tetted, hogy váltottál.
illetve csak rajtad múlik, hogy hogyan éled túl.
Lehet otthon ülni, és nézni a falat, illetve lehet programot csinálni. Mi az, amit nagyon szerettél volna, amíg együtt voltatok, de sosem lehetett ? Szerettél vona táncolni tanulni ? Agyagozni ? Angolozni ? Kézimunkázni ?
bármelyiknek nekiállhatsz most, hogy egy kicsit egyedül vagy. Nem magányosan, csak egyedül.
Lehet, hogy az agyag- vagy angolszakkörben találod meg, lehet, hogy a tánciskolában, de az is lehet, hogy a könyvesboltban szólítanak le.
Tudod mi mondtak nekem egyszer ? Csak mosolyogni kell, és engedni, hogy szeressenek. És rájöttem, hogy működik. Nem mindig, és nem mindenkor, de amikor igen, akkor nagyon.
Ha majd találsz valakit, aki számít!
Addig élvezd ki a szabadságot......jó személyiségfejlesztő ez az időszak!
köszi mindannyiótoknak, szóval akkor türelem és majd az idő..., ugye?
csak már kicsit kételkedni kezdtem, mert a barátnőim olyan furán néznek rám, ha azt mondom, hogy megint vele álmodtam... és jönnek azzal, hogy fél év már eltelt meg ilyesmik....