Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
- Elnézést. Beszélni akarok azzal a betörővel, akit most elkaptak.
- Miért akar vele beszélni? - kérdi a rendőr.
- Azért, mert hajnal 3-kor úgy osont be, hogy a feleségem nem ébredt fel. Érdekel a technikája.
Hontalan
Ismerősöm a tél derét
vizsgálta halántékomon
s megkérdezett: - "Hány éves vagy?" -
Mire én: - életem nem volt
sokkal több, mint egy pillanat.
Ez jól átgondolt válaszom."
- "Hogy-hogy?" - szólt ő - "Nem értelek.
Magyarázd meg e keserű,
szokatlan információt."
- "Nagyon szerettem egy leányt"
- mondtam -, " s egy őszi délután
arcon csókoltam hirtelen."
Ahányszor visszagondolok
a csókra, azt érzem, hogy e
kis, gyors csók volt az életem."
Ibn Hazm (Faludy György)
Szia ...
udvozlunk itt..gyonyoru a vers es a kapcsolodo kep is...
Groovehouse- Hajnal
Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal.
Madarak ébrednek a reggeli zajjal. Megszűnt a csend a város felett. Eltűnt egy gyönyörű álom. Álomkép. Monoton gépek hangja remeg ezen a csoda világon.
Refr.: Ébredj fel! Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még. Értem fáj!
Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még.
Nélküled ébredtem fel reggel. Hideg éj után a nap is fel kel. Engem ma reggel az ágy is ölel. Eltűnt egy gyönyörű álom. Álomkép. Titokban engem a hajnal figyel. Tudom, hogy neked hiányzom.
Refr.: Ébredj fel! Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még. Értem fáj! Nem csak neked fáj magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még.
Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még. Értem fáj! Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szíved értem fáj még. Értem fáj! Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon magad maradtál szíved értem fáj még. Értem fáj! Nem csak neked fáj, magad maradtál, hideg hajnalon annyit mondhatnál mit kezdj magaddal szived értem fáj még.
JO ESAKAT !
Groovehouse- Hajnal
Horváth Imre:
Fehér szimfónia
Hófelhôkbôl hullong a hó fehéren.
Fehér füst leng fátyolként a kéményen.
Ha kibukkan a nap, fehéren süt le.
Fehér a folyó jégpáncél ezüstje,
s ha ráterül a téli éj a tájra,
a hóembernek hófehér az álma.
Szél, a bábokat most el ne fúdd!
Különben jó az is.
Kis, fáradt fejét csillámokra hajtja
és alszik véle csöpp árnyéka is.
Egy szalmaszállal fölkelteni szépen!
De jobb, ha már indulunk haza
erősen beborult - -
A bábok között elaludt egy hangya
és - hopp - egy csöpp már a kezemre hullt.
1926 nyara
/József Attila/
Tóth Árpád - BOLDOGSÁG
A zöld gyepről kék füstöt ereget
Setét fenyők fölé piros parázs,
Csengőt egy pásztor csöndes nyája ráz;
Van még boldogság?... Istenem, lehet?...
Békén görbül botjára a gubás;
Ily mozdulattal nézte őse rég
Betlehemben Mária gyermekét;
S egy messzi bölcsőn felsírt már Judás...
Jaj, minden üdvünk búval viselős,
Az ifjú ágon boldog alma kél,
De százezer mérföldről már a szél
Elindult, melytől zuhan a gyümölcs...
Várj, enyhe perc!... Teleszívom tüdőm,
S a csenden át úgy rémlik: csendesen
Egy percre most megáll szemközt velem
Halálom, mely közelg a bús időn...
Mért hinnénk, hogy egy ember élete csupa tündöklésből áll?
A Föld éjszaka megpihen, hogy a következő napon állni tudja a Nap fényét. Amikor elég volt a töménytelen ragyogásból sötétségbe burkolódzik.
Így van ez az emberrel is: a mértékletes fénnyel ragyogókat bántja a nagy fényesség, félrehúzódnak; míg a folyton tündöklők kimerülnek.
Senkinek sem jó a túlzott tündöklés: az előbbi, mint parányi csillag hozzásimul az égbolt sötétjéhez; az utóbbi fényét fakítja, idővel aztán megszürkül, lekopik róla az aranymáz, s miként a gyertya lángja, mely túl soká világít, csonkig ég."
/Taitosz/
Könnyű emlékek, hová tüntetek?
Nehéz a szívem, majdnem zokogok.
Már nem élhetek meg nélkűletek,
már nem fog kézen, amit megfogok.
Egy kis játékot én is érdemelnék, -
libbenjetek elő, ti gyönge pillék!
Emlékek, kicsi ólomkatonák,
kikért annyira sóvárogtam én
s akiknek egyengettem szuronyát -
törökök, búrok, gyüljetek körém!
Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben!
Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!
- Figyeljen nagyon, megmutatom mi hiányzik a feleségének.
Ezek után jól megdugja az asszonyt, majd így szól a végén:
- Most jól láthatta mi kell a feleségének, és erre heti háromszor van szüksége.
Mire a férj:
- De ugye nem kell minden alkalommal nekem is eljönnöm?
"ki elôször mondja ki azt a szót,
ki elôször el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta, lélekzetadó, szent,
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentô, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!"
/Babits Mihály/
-Hogyan nyerhetem el az örök életet?
-Az örök élet most van. Élj a jelenben!
-Dehát a jelenben élek, vagy nem?
-Nem.
-Miért nem?
-Mert még nem dobtad el a múltad.
-Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
-A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.
Sziasztok!
Nagyon szépeket hoztatok ma!
" Ne váltsd apróra szíved kincseit,
Ki mindent akar, mindent elveszít.
Reményeid elérhetetlen ingoványa,
Ne csaljon biztos útról ingoványra.
Ami fél azt el ne fogadd,
egészet akarj és egészet adj."
Ady
Kisgyerek betelefonál a könyvtárba:
- Jó napot! Van könyvük a nitroglicerin házi előállításáról?
- Nincs - válaszol a könyvtáros.
- És a TNT előállításáról?
- Arról sincs.
- És a C4-es gyártásáról?
- Arról sincs.
- Házi rakéta?
- Nincs.
- Vállról indítható rakéta?
- Az sincs.
- És még csodálkoznak, hogy a mai fiatalság nem olvas!
Két székely beszélget:
- Te! A fiam belepisilte a nevét a hóba!
- És?
- De a te lányod kézírásával!
Pesti aszfalt 50 fokos,
szenved rajta buta, okos.
Izzadtok a munkahelyen,
csorog a víz le a fejen.
Légkonditól jól megfázol,
utána meg hidegrázol.
Nincsen senkin sapka, suba,
csak erotikus tangaruha.
Cicifix és miniruci,
akár sovány, akár duci.
Nyakunkon a kánikula,
strandra megy most a sok bula.
Strandon aztán hűsölhetünk,
csajokat meg bűvölhetünk.
Formás popók, hegyes cicik,
férfi szemmel mindig picik.
Hideg sör és Unicum,
meglopott az etnikum.
Zsíros lángos, Túró Rudi,
ha pisilni kell, jön a budi.
Sárga lében minden tocsog,
Vécés néni neked locsog.
Szomszédban egy hangos púzó,
kézben maradt a lehúzó.
Öreg taták ki sem másznak,
saját lében inkább áznak.
Miért? Mit gondolt maga?
Ettől van a termál szaga.
Kontra ultin veszítek,
kis fecskémben feszítek.
Visít a sok dedós kölyök,
ha begurulok, ütök, ölök.
Masszőr bácsi szemez veled,
tetszik neki a végbeled.
Néhány maca tényleg bomba,
terjed rajtuk a lábgomba.
Ide jár most minden proli,
megyek haza, jött a troli.
"Jegyezd meg jól,de ne csüggedj soha,
remény,csalódás,küzdelem,bukás,
sírig tartó nagy versenyfutás.
Keresni mindig a jót,a szépet,
s meg nem találni,-ez az élet."
/Madách Imre/
FELESELÉS EGY ASSZONY-VERSSEL
"Sudár fa állott, óriási,
Tavasz delén a napsütésben..."
Nézd, virágzom, nézd, hogy süt a Nap,
Virágaimmal érted késtem.
"Szeszély-asszony hanyag keze, szél
Belekapott kopott galyba, virágba..."
Királynét várt s csak most érkeztél,
Ez a fa az erdők királya.
"Volt két virág más másik ágról,
De egy volt szirmuk s kelyhük színe..."
Van egy víg, rózsás csók-ravatal
S két élő-vágyó kiterítve.
"Két fáradt virág más-más ágról,
Pihegve egymás mellé hulltak..."
Most kezdődik csak a történet,
Királynőm, felejtsük a Multat.
"Tudjátok jól, hogy röpül az Idő
S övék csupán egy pillanatja..."
Mienk a Nap és mi megállást
Parancsolunk a nyári Napra.
"És szomorúság volt a nászuk,
Tiszta, édes, bánattal telve..."
Ez lesz a világ legbékültebb
És legfejedelmibb szerelme.
Ady Endre
Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.
De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.
Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.
Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.
Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.
Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.
Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.
Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.
S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.
Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
Szép estét!
Thomas Morus: Az ész int és buzdít...
Az ész int és buzdít bennünket, hogy éljük életünket,
amily kevés gonddal és amilyen sok örömmel csak tudjuk, s -
mivel az ember az embernek természetes társa - ugyanennek elérésére segítsünk másokat.
Meggyújtottak s azóta égek
tüzijátékul? Őr-jelül? -
Félelmetes feketeségek
tolongtak tűz-övem körül.
Farkasszemeknek rém a fényem,
bolyongóknak bíbor remény.
A vándor megállott az éjben
és szólt: Nem félek, ott a fény...
Indul a tűz-király, üzenve
testem hajnalszél rázza meg.
Ő sujtott így fogyó tüzembe,
hogy annyi mámorral liheg?
Már-már alig több vézna testem,
mint egy arany fenyőszurok.
S cikázó láng ropogja vesztem,
mohón lobogva pusztulok.
De míg a test üszökre válna,
míg még lihegve éghetek,
a lassan foszló éj-homályba
sustorgó lángokat vetek.
Nagyon szep es a virag is
A Szivarvany
Ha a felhők elvonúltak
S csendesült a bősz elem,
Szép szivárvány fényes útnak
A magasban megjelen.
Mekkora híd! Mennyi pompa!
Nézd csak: vörös, sárga, zöld!
Itt megyünk az égi honba,
Mikor a vég beköszönt.
1924. ápr. 11.
Köszönöm
gyönyörű.
U T A D
Keresd az utad, úgy mint egy gyermek,
S lépj rá bátran hős felnőttként.
Hogy egyszer majd ősz , öreg fejjel
Mondhasd lelkeden víg delejjel
Hogy éltél,
S kétlábbal e Földön jártál.
S bár az évek gyorsan teltek,
Megmaradtál bölcs gyermeknek
Menyus
Nagyon szep......koszonom.
"Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek." /Ady Endre/
Mártika!
Gyönyörű a képi is.
A kedvenc dalom,
remélem tetszeni fog.
Akácos út
Akácos út, ha végig megyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj:
Refrén:
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.
Az éjmadár átsuhan a kis városon,
Éjfélre jár, s én az utcát rovom,
A holdsugár deres hajamra süt,
Hideg, sivár csend honol mindenütt.
Azóta rég a más asszonya lett a lány,
De ez a dal még fülébe cseng talán,
Én Istenem! A múlt, hogy elszaladt,
És énnekem csak e kis dal maradt:
Refrén:
Te csak dalolj, kacagj nevess
Enyém a könny számomra úgysincs más öröm
Attól se tarts, hogy a kis dal szivemen üt sebet
Te csak dalolj, nevess ki engemet.
"Zavard ossze a vilagot!...Mosolyogj hetfon!"
Garfield
Azt akarom tudni, hogy mire vágsz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdjaid körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni, az eksztázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak, és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget, még akkor is, ha nem mindennap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni, és a tóparton mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz, és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy, és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Oriah Hegyi Álmodó – indián törzsfőnök verse
Bölcsen és derűsen be szép volna élni,
Élni, nem remélni,
Haláltól se félni, véle megbékélni.
Temetőbe járni, vígan elsétálni,
Koszorúkat látni
S mosolyogni: utunk oda mily parányi.
Nézni az egekre, tavaszi mezőkre,
Téli örökzöldre,
Altatóra várva heverni a földre.
Bölcsen és derűsen be szép volna élni,
Élni, mit se félni,
Rövid földi lázat könnyűnek ítélni!
Király Imre: Őrizd meg!
Az álmaidra vigyázz!
S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornak
Mikor csaholó felhőket hajszoltál,
S köszöntél minden bokornak
Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket,
Az első lépések botladozását,
S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.
Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,
Mellyel testvére lettél a világnak.
Az első sírásoddal megkarcolt csendet,
Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.
Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,
A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,
S a szív mélyhangjait énekeld,
Konok tüzeknél lázasabban.
Őrizd meg a hajnali földek szagát,
Az égi óceán roppant csillaghadát,
Halk folyók zöld csobbanását,
Őrizd meg szemednek,
Hogy elmerülhess benne,
Ha rád tör sok bántó földi nesz.
Kígyóvonalú fák bámész lombját,
Testükön a finom pókhálóredőt,
Érezd a sóhajos bomló életvonzást,
S őrizd meg a csillagszámláló időt.
Mert kell néha pár bolyhos emlék,
Szótöredék, villanó mondatfoszlány,
Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod
S magadból egy darabot újra visszahozzál.
A vérvörös nap ködbe sűlyed messze
szél borzogatja az útpart gyepét
csodásan súg-búg a kalászok ezre
s hirtelen összébb veri telt fejét.
Szántó barnítja távolabb a zöldet,
pilledt jószága már alig kocog:
a fény elhagyja lassankint a földet
s az üres égbe visszapárolog.
Az égen vérrelöntött felhő nyúlik
és rajta ül a vihar angyala:
hangolja rozsdás kürtjét...
a versecske lemaradt...
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek,
Hogy én vagyok e különös, talányos,
Bús és gúnyos valaki, aki évek
Hosszú során át megy az ismeretlen
Örök sötétbe és közben dalolgat,
Akit elhagytak ifjúság, szerelmek
S elnézi hosszan rokonát, a holdat.
Az is magányos, mint én, az is éjnek
Éjén tündöklik szelíden s magától
Elsápad, ha jön a zaj és az élet.
Már annyiszor döbbentem meg halálos
Mély döbbenéssel a csodán, hogy élek!
Sziasztok...
Íme:.két ember szeretetéből jöttél a világra.
Amikor megszülettél nagyon örültek neked.
Amikor nagyobb lettél, azt mondták járj, és Te jártál.,Mert ezt akarták.
Amikor azt mondták beszélj Te beszéltél.,mert ezt akarták.
Amikor nagyobb lettél ,ovodába jártál ,mert ezt akarták.
Később iskolába jártál, mert ezt akarták.
Felvételiztél a középiskolába,boldog voltál ,hogy fevettek, talán ezt akartad.
Beilleszkedtél,tanultál, mert ezt akartad.
Később főiskolába,egyetemre méssz, MERT EZT AKAROD.
Tanulsz, s ha végeztél, elbeszélgetnek veled,méregetnek,fevesznek,
S te örülsz, hogy fevettek,mert van munkád és dolgozhatsz.
( És így telnek az évek, mindíg megemlített egy-egy állomást az életükben.)
Utazol a vonaton,az állomáson egy meggörnyedt asszony vár,
A peronon hagytad a táskád.
Édesanyád kérdezi, hol a táskád kisfiam?
S te nem mered megmondani, hogy csak köszönni,száltál le és nem maradsz.
De édesanyád okos asszony,hamar rájönn,és Ő tuszkol fel a vonatra.
Te állsz a peronon elindul veled a vonat,a távolból még látod az egyre kissebb asszonyt, az ÉDESANYÁD, s megkérdezed magadtól EZT AKARTAD?
Nagyon szép!
JUHÁSZ GYULA:
Mindenkinek
Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.
Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!
Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.
Csongrádi Kata : Millió millió rózsaszál
A festő megkívánt egy nőt, egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindíg a szivről dalolt, a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott, a házat hol eddig lakott,
Rózsákat vett vagyonán s megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán...
A szép álom így teljesült, de túl gyorsan messze repült
Másnap a lány búcsúzott, mert a színpad az élete volt.
A festő most érezte meg, hogy senkit így nem szeretett
Nélküle csúf a világ, elhervad minden virág.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem volt talán...
Elmúlt egy szép szerelem, új tavasz jött szeliden
Nem tudja senki se' már, hol van a lány, merre jár.
A festő új házban lakik, minden nap vár valakit
Álmodva régi varázst, rózsákat fest, semmi mást.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Millió, millió, millió rózsaszál, vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál, gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Orulok,hogy megosztotad velunk.......koszonom
A barátság számtalan dolgot magában foglal: az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre, sohasem jön alkalmatlan időben, soha sincsen terhünkre. Ezért szokták mondani, hogy a tűzre és vízre nincs többször szükségünk, mint a barátságra. Hiszen a barátság nem csak a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban, hanem a bajokat is elviselhetőkké teszi azzal, hogy osztozik bennük és részt kér belőlünk. (Cicero)
Nagyon szep........
„A barátság egy lélek, amely két testben lakozik.” Arisztotelész
"A barátság aranyfonál, mely könnyen elszakadhat. Össze lehet kötni ugyan, de a csomó örökre megmarad."
Sziasztok! Mindenkinek nagyon szép napot kívánok!
"A szeretettel táplált lélek egészséges, és erejét átadja a testnek. ami belül ragyog, kívülről is látható: a lélek nyugalma lecsöndesíti a test zaklatottságát. Fénytenger, mely mosolyra húzza a lázbeteg vagy az éhező száját. Nap és Hold viaskodása lel nyugalomra általa. Békés derű, mely tündöklővé teszi az eget s az égbolt valamennyi csillagát. A nagy lélek nagy szívet bír. A szív a lélek mutatója. Aki kétszer annyi jót tesz másokkal, mit ember elképzelni képes - nagy lélek, akit a szeretet magasságokba emel." Tatiosz (ezt az idézetet kapta a nagyobbik csemetém tavaly év végén az osztályfőnökétől)
"Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál." Prisvin
"Szerelem: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket s annyira gyönge, hogy éppoly szüksége van reánk, mint nekünk őreá." Paul Géraldy
Koszonom igy igaz....
http://tudastar.googlepages.com/komolyzene - simándi
http://www.youtube.com/v/S88rkpPu8_g
Ha én zászló volnék
soha nem lobognék
Mindenféle szélnek
haragosa volnék
Akkor lennék boldog,
ha kifeszítenének
S nem lennék játéka
mindenféle szélnek
Mondhatni aktuálisnak érzem... és mellesleg nagyon szép is (főleg énekelve)
Sziasztok!
Nagyon szepek a kepek
MA az egyik kedvenc idezetemet hozztam,remelem tetszeni fog...
„Csak az tud élni, ki mindig nevet,Kiből kicsordul minden szeretet
Kinek lelke élettől vidám,
Ki himnuszt zeng az ég hajnalán
Ki minden könnyből virágot szakaszt,
Minden sziklából szivárványt fakaszt.
Az élet útján győztesen robog,
Csak az tud élni: KI MINDIG MOSOLYOG!” Szep NApot MIndenkinek!
LEVÉLHULLÁSKOR
Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.
Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!
Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.
Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
JO REGGELT
ES SZEP NAPOT MINDENKINEK
JO ESZAKAT MINDENKINEK !
KOSZONOM EZT A SZEPNAPOT.
"Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hello, hello, nem tűntem el,
Csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel.
De kinyílt lassan a szem,
Most is rád ragyog,
Könny reszket benne,
Mert látom, hogy vak vagyok.
Én szóra váltanám a gondolatot, de félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
azt, hogy minden bűnöm megbocsátható.
Hiszen minden bűnöm megbocsátható...
Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a földre, és félek, hogy itt ragadok!
Hiszed, vagy nem, egyszer hazajutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok...
Tatiosz: Hogy méltó légy e név viselésére: Ember!
A találkozások: keresztutak – az élet tűzkeresztsége.
Választanunk kell a másik és a magunk szeretete között. Ebben áll a nagyság próbája, mely megkülönböztet a többiektől és eggyé olvaszt velük. Hogy méltók lehessünk a név viselésére: Ember!
Minden fölösleges szóval el kell számolnunk egyszer.
A kimondottakkal mások előtt, az elhallgatott szavakkal önmagunk előtt.
Akinek van gondolata, szava is van hozzá. Akinek nincs gondolata – sajnos – annak is van szava hozzá.
Kimondani ráérünk, hallgatni soha.
Nagyon szep termeszetkepek.........koszonom
Puszta Sándor - Bennünk fénylő csillag
Sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni
gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni
induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni
a jóságot még ma
el kéne kezdeni
óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni.
- Cseréld ki az autóban az olajat!
- Mi vagyok én, autószerelő?!
- Akkor javítsd meg a csapot, már megint csöpög!
- Mi vagyok én vízvezeték-szerelő?!
- Akkor legalább az ajtót csináld meg, már megint nyikorog!
- Hát persze, mi vagyok én, asztalos?!
A férj elmegy dolgozni és mire visszaér látja, hogy minden meg van csinálva. Kérdi:
- Ki szerelt meg mindent?
- A szomszéd.
- És fizettél neki?
- Azt mondta, hogy két választásom van, vagy énekelek neki, vagy lefekszem vele.
- És énekeltel neki?
- Hát mi vagyok én, énekes?!
A székely meg a fia az érett gyümölcsöket szedik össze a kertben. A fiú megkérdezi:
- Mi lesz ebből a sok gyümölcsből, édesapám?
- Hát ha anyád meggyógyul lekvár, ha nem, akkor pálinka.
Ha minden kötél szakad, akkor ne félj az akasztófától!
Jobb kétszer pofára esni, mint egyszer mellé.
A lustaság fél egészség, de miért ne legyünk teljesen egészségesek?
Balatonra néző anyósomat elcserélném egy rotációs kapára.
Chello nevű hangszeremet ugyanolyan típusú internet-kapcsolatra cserélném.
Üzenetrögzítő szövegek
Halló, valószínűleg itthon vagyok, csak valakivel nem akarok beszélni.
Amennyiben hagysz üzenetet és én nem hívlak vissza, akkor ez te vagy
Üzenetrögzítő szövegek
Köszönjük, hogy a 138-4875-os számot hívta. Ha Balázzsal szeretne beszélni és telefonja tone üzemmódban van, nyomja meg az egyes gombot. Ha Timivel szeretne beszélni, nyomja meg a kettes gombot. Ha téves kapcsolás, nyomja meg a hármas gombot. Ezek a gombok egyébkent semmit
sem jelentenek, de a gombnyomogatás jól lenyugtatja az embert és legalább úgy tűnik, mintha nagy telefonrendszerünk lenne.
Üzenetrögzítő szövegek
Halló, valószínűleg itthon vagyok, csak valakivel nem akarok beszélni.
Amennyiben hagysz üzenetet és én nem hívlak vissza, akkor ez te vagy.
Windowst vettem másolt CD-n fél pénzzel,
Windows mondja Kék Halál,
Kárikittyom büdös windows, mégis van egy fél pénzem.
Sziasztok!
Csak most ertem ide....Rienn orulok hogy megoldodot a problemad
Ird le ha barmi bant hatha tudunk irni egy ket jo szot ami jo kedvre derit!
Mara egy szep verset hozztam,kisfiam is marciusi ( martika unokaja
)
A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.
Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szénfejü cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.
Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng, ugye zeng a szived?
Nem felejtetelekel
koszonom nekek is tetszik a vers es kozelis all hozzam mert van sajnos reszem belole.
"Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének:
Az hallja csak a MÁSOK énekét is szépnek. "
Ez olyan szep .........
Meg alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy- egy szárnya.
Lehullna ez az égbeszálló madár,
ha a két szárny elválna
Két szárny vagyunk,
de fenn a fellegekben
Nem szállhatunk, csak mind a ketten.
Szívverésnyire pontos
Egy ütemben.
Szállj hát velem
Egy rezdülésű szárnycsapással.
hulló tollak voltunk egyedül
- szárnnyá lettünk egycsapással.
Váci mihály: Két szárny
Mindig jusson idő:
nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje,
olvasni, mert ez a kötelesség alapköve,
dolgozni, mert ez a siker ára,
játszani, mert ez az örök fiatalság titka,
szeretetet adni, mert meggyógyítjí az embertmazt is aki adja, azt is aki kapja,
egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere, és
néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet.
Nalatod montam-en.Csak higy magadban az a legfontossabb.Minden ember teved.Ezert vagyunk emberek.Nagyon orulok,es legy boldog.Ezt innen messze tavolbol kivanom neked.
Puszi Marti !
- Mi van ha nem lesz otthon? Na mindegy!
Majd megy tovább. Pár perc múlva ismét egy gondolata támad:
- És ha ide sem adja? Na mindegy!
Megy tovább, majd megint megáll:
- Hátha pénzt kér érte!
Egy óra múlva odaér a sünike a mókuskához, ám addigra minden tüskéje égnek áll az idegtől. Felkiabál a mókuskának:
- Tudod mit mókuska! Dögölj meg a létráddal együtt!
Biztos megoldodik a problemad.
Tudod a rosszutan jon a jo
Fol a fejjel.
"Túl szép a valóság:
boldog találkozásainknál ezerszerte több
a megmegvalósulatlan lehetőség:
milliárd férfi-sejtből csak egyetlen gyerek lesz,
s legalább száz szempárral összenézel,
míg az egyikben megsejtesz valamit,
valami régi-régi összetartozást. "
/Garai Gábor/
"A szerelem szellemessé tesz minket. A szellem tarja fenn a szerelmet.
Mindennap újabb tetszést kell keltenünk, és a látszólagos egyformaság
mellett bámulatos változatosságra vagyunk képesek"
Pascal
Kövesd a megérzéseidet, hogyan a régi hajósok követték a csillagokat. Az utazás lehet magányos, de a csillagok elvezetnek a célodhoz. (David J. Mahoney)
Miki bemegy a gyógyszertárba, és így szól:
- Kérek valami helyi érzéstelenítőt!
A patikus csodálkozva megkérdi:
- Minek az neked?
- Tetszik tudni, ma viszem haza a bizonyítványomat...
Doktor úr, biztosan javul a látásom, ha sok répát eszem?
- De asszonyom! Látott ön már szemüveges nyulat?
Két egészségmániás beszélget.
- Napi egy almával távol lehet tartani az orvost a háztól.
- Ja, különösen, ha pontosan célzol.
A falusi orvos autójával iszonyatos sebességgel száguld végig a falun.
- Vigyázz! - figyelmezteti a felesége. - Még meglát a rendőr!
- Azt nem hiszem! Azt mondtam neki, hogy egész nap maradjon ágyban.
Nagyon szép!
Köszi!
Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
Tél, tavasz, nyár, ősz, folíyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz rájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek akiket szeretek.
Szia !
Ingrid Sjöstrand: Holnap leszek nyolc éves
Ez persze nagyon klassz.
Megkapom talán a hármas fémépítőt, abban több kerék van.
Megkapom talán a legújabb Beatles-lemezt, de lehet, hogy az túl sokba kerül.
Miért lógatom úgy az orrom?
Meg tortát is fogok kapni.
Holnap nyolcéves leszek, és nem leszek már hétéves soha többé.
Radnóti Miklós: Naptár
JANUÁR
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Roppan a jégen a hajnal
lépte a szürke hidegben.
FEBRUÁR
Újra lebeg, majd letelepszik a földre,
végül elolvad a hó;
csordul, utat váj.
Megvillan a nap. Megvillan az ég.
Megvillan a nap, hunyorint.
S íme fehér hangján
rábéget a nyáj odakint,
tollát rázza felé s cserren már a veréb.
MÁRCIUS
Lúdbőrzik nézd a tócsa, vad,
vidám, kamaszfiús
szellőkkel jár a fák alatt,
s zajong a március.
A fázós rügy nem bujt ki még,
hálót se sző a pók,
de futnak már a kiscsibék,
sárgás aranygolyók.
ÁPRILIS
Egy szellő felsikolt, apró üvegre lép
s féllábon elszalad.
Ó április, ó április,
a nap se süt, nem bomlanak
a folyton nedvesorru kis rügyek se még
a füttyös ég alatt.
MÁJUS
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
JÚNIUS
Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derüs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testü nagy szitakötő.
JÚLIUS
Düh csikarja fenn a felhőt,
fintorog.
Nedves hajjal futkároznak
meztélábas záporok.
Elfáradnak, földbe búnak,
este lett.
Tisztatestü hőség ül a
fényesarcu fák felett.
AUGUSZTUS
A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.
SZEPTEMBER
Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas ;startbubbletimer(); href="http://www.keymedia.hu/keymediaclick.cgi?site=iforum&id=72201" target=_blank>fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.
OKTÓBER
Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.
NOVEMBER
Megjött a fagy, sikolt a ház falán,
a holtak foga koccan. Hallani.
S zizegnek fönn a száraz, barna fán
vadmirtuszok kis ősz bozontjai.
Egy kuvik jóslatát hullatja rám;
félek? Nem is félek talán.
DECEMBER
Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
Nagyon szep.....koszonom............
Algernon Charles Swinburne:
TENGER ÉS ALKONYÉG KÖZÖTT
Tenger és alkonyég között
a szerelem hozzám szökött.
Örömre bú jött, napra éj,
a hosszú vágyra kurta kéj,
s óh szerelem, reád mi jött
tenger és tengerpart között!
Tenger és kikötő között
az édesből keserű lett,
a vágyból könny, a könnyből láng,
holt kéjből új vágy, új fullánk:
s a szerelem így font-kötött
a tenger és homok között.
Tenger és naphunyat között
egy órát köztünk font-kötött,
de már suhant is, fürge láb,
a tegnapok után tovább
az arany vízen: jött s szökött
tenger és tengerhab között.
S tenger fölött és part alatt
minden vágy meghalt, elszunnyadt.
Az első csillag látta, míg
kettőnk egy lett: a második
csak engem látott magamat
tenger fölött és part alatt.
Sziasztok...
csak gyozom kapkodni a fejem olyan szep dolgokat hoztok ide..
kesobb visszajovok...el ne tunjetek...
Ez de szép kopciherci!
Működik a mézesmadzag!
Lassú tánc
Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szeneddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj olyan gyorsan.
Az idő rövid
a zene elillan...
Átrepülsz szinte minden napodon?
S mikor kérded:"Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj olyan gyorsan.
Az idő rövid.
a zene elillan...
Szoktad mondani a gyerekednek,
"majd inkább holnap"?
És láttad a rohanásban,
amint arcára kiült a bánat?
Vesztettél el egy jó barátot,
hagytad kihülni a barátságot,
Mert nem volt időd felhívni,
hogy annyit mondj: "Szia"?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj olyan gyorsan.
Az idő rövid.
A zene elillan..
Mikor oly gyorsan szaladsz, hogy valahová elérj,
Észre sem veszed az út örömét.
mikor egész nap csak rohansz s aggódsz,
Olyan ez, mint egy kibontatlan ajándék... melyet eldobsz.
Az élet nem versenyfutás
Lassíts, ne szaladj oly gyorsan
Hallg meg a zenét
Mielőtt a dal elillan.
Egy férfi afrikai körutazásból hazatérve nagyon rosszul érzi magát. Elmegy az orvoshoz, aki javasol neki egy alapos kivizsgálást. Befektetik a kórházba, egy elkülönített szobába, és elvégzik a vizsgálatokat. A betegágy mellett csörög a telefon, a férfi felveszi:
- Az orvosa vagyok. Rossz hírem van. Egy vírusos betegséggel fertőződött meg, ami sajnos halálos.
- Úristen! Nem lehet tenni valamit, doktor úr? - kérdezi kétségbeesve a beteg.
- Nos, előírok önnek egy diétát, ami palacsintából, pizzából és pita tésztából áll.
- És az segít?
- Sajnos nem, de csak ezeket tudjuk bedugni az ajtó alatt.
Marjorie Chappel: Sérült emberek boldogsága
Áldott, aki türelmesen
Meghallgatja nehézkes szavunkat,
Mert így rájövünk, hogy
Ha kitartóak vagyunk,
Meg tudjuk értetni magunkat.
Áldott, aki nem szégyell
Nyilvánosan mutatkozni velünk,
És nem törődik a ránk bámuló
Idegenekkel,
Mert társaságban
Mennyei megkönnyebbülés az
Életünk.
Áldott, aki soha sem siettet,
És ezerszer áldott, aki nem veszi ki a
Munkát kezünkből, hogy megcsinálja /helyettünk,
Mert sokszor csak időre van szükségünk
Nem segítségre.
Áldott, aki mellettünk áll,
Amikor valami újba kezdünk,
Mert számára a hibáink eltörpülnek
Az eredményeink mellett.
Áldott, aki a segítségünket kéri,
Mert a legnagyobb szükségünk arra van,
Hogy szükség legyen ránk.
Áldott, aki mindezen cselekedeteivel
Bizonyítja számunkra,
Hogy nem sorvadt izomzatunk,
Nem a sérült idegrendszerünk tesz
Minket egyénivé,
Hanem énünk, melyet Isten adott,
És amelyből semmi gyöngeség
Nem von le semmit.
Áldottak mindazok, akik tudják,
Hogy én is ember vagyok,
És nem várják el tőlem, hogy szentként
Viselkedjem,
Csak azért, mert sérültnek születtem.
Áldottak mindazok,
Akik kérés nélkül is megértenek minket
Áldottak mindazok, akik elfelejtik
Testem tökéletlenségét,
És csak a lelkemet látják.
Áldottak mindazok, akik teljes
Embernek látnak,
Egyedülinek és egésznek
És nem csak egy roncsnak,
A Teremtő tévedésének.
Áldottak mindazok, akik olyannak
Szeretnek,
Amilyen vagyok,
És nem gondolnak arra,
Hogy milyen lehettem volna.
És áldottak az én barátaim,
Akiktől függök,
Mert ők az én életem tartalma
És öröme.
A negatív energia ugyanis csak a negatív energiát vonzza!
"Egyikünk élete sem könnyű. És akkor? Legyen bennünk kitartás, és mindenek előtt bízzunk önmagunkban. Hinnünk kell benne, hogy tehetségesek vagyunk valamiben, és ezt - kerül, amibe kerül - meg tudjuk valósítani."
Marie Curie
- Halló, elmegyógyintézet?
- Igen!
- Mondja, nem szökött meg maguktól az egyik őrült?
- Nem. Miért?
- Mert valaki megszöktette a feleségemet
Az asszony hazamegy a pszichológustól. Lelkendezve meséli a barátnőjének:
- Amíg nem jártam kezelésre, mindig azt hittem, hogy határozatlan ember vagyok.
- És most?
- Most már nem vagyok benne olyan biztos...
Két rák beszélget. Azt mondja az egyik:
- Maga is folyami?
- Én? Nem. Tüdő.
Az én jelenlegi kedvencem:
..."Már jövök visszafelé. Jobban mondva: az egyik felem elindult visszafelé ebbe a világba, ahol csak annak van értelme, amit látunk, megérintünk és meg tudunk magyarázni."
Sziasztok!!
Ismerős ez valakinek? Kedvenc filmjeim egyikéből van...
"Jöjj, gyermek, messzi tájraZúgó vizek otthonába
Tündér vezet, fogja kezed
Mert a földön oly sok a jaj,
fel sem foghatja eszed."
- Hát hogyan tört el a fiú lába?
- Az úgy volt, hogy reggel a feleségemmel benyitottunk a fiú szobájába. Láttuk, hogy a fiúnk még alszik. Odaszaladtunk az ágyához, felugrottunk rá és ugráltunk a gyereken, pontosan úgy ahogy a televízióban mutatták. Már akkor sejtettem, hogy valami nem stimmel a betegtájékoztatóval, mert a gyerek nagyon jajgatott, de mi azért az ugrálás után kiszaladtunk a szobájából, ahogy a televízióban láttuk. Sajnos utána lábtöréssel kórházba kellett vinni a gyereket, pedig ez nem volt a betegtájékoztatóban.
- Mindjárt megőrülök!
- Na látja, ez sincs benne!
Nagyon jok es szepek a kepek Bumbutikam !
A fogorvosnál ül a kuvaiti olajsejk. Öt perc kutakodás után a doki így szól:
- Gratulálok, önnek hibátlanok a fogai!
Erre a sejk:
- Jaj ne, doktor úr, legalább egy próbafúrást végezzen!
- Nővért, vett vért a betegtől?
- Igen, de csak öt liter jött le! -
Képzelje, doktor úr! A férjem egész nap vicceket mesél - panaszkodik egy hölgy a psizchiáternél.
- És ez olyan nagy baj? - kérdezi az orvos.
- De doktor úr, nem lehet tőle szóhoz jutni! Kérdezze meg gyógyszerészét...
Olyan regen jartal itt most ide
csalogatlak
ROBERT BURNS
LEVÉLHULLÁSKOR
Borong a hegyormon a lomha homály,
az ér kanyarogna, de köd lepi már,
hogy sápad az év, s komorúl a vidék,
ha tél veszi át a vig ősz örökét.
Barnák a mezők, meredeznek a fák,
eldobta a nyár a vidám cicomát;
bolyongva hadd hordom a bút egyedül:
hogy üldöz a sors az időm de röpül!
Mily hosszú az élet s hogy kárba veszett,
mily röpke csupán, ami még a tied,
mily képeket ölthet az ősi idő,
mily szálakat tép el a sors, a jövő.
Mily ostoba vagy, mig a csúcs hivogat,
fentről csupa árny, csupa kín az utad!
Silány ez a sors! - de a sír nem a vég,
kell még mibe bízzon az emberiség.
Paulo Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől
> Nem számít, hogy mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocstanod neki.
> Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
> Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak.
> Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk a felelősek.
> Hogy vagy te tartod ellenőrzésed alatt a tetteidet, vagy atok fognak Téged.
> Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel.
> Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel.
> Hogy vannak emberek akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki.
> Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
> Hogy csak azért, mert valaki nem úgy szeret téged,ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével.
> Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyereknek, hogy az álmok balgaságok, tragédia lenne, ha ezt elhinné.
> Hogy nem mindig elég, ha megbbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
> Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, amíg összeragasztod.
> Talán az Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. tudunk majd hálásak lenni etért az adományért.
> Amikor a boldogság kapuja bezáródik, egy másik kinyílik, de sokszor olyan hosszan nézzük a zárt kaput, hogy nem vesszük észre a számunkra kinyitott kaput.
> A legjobb fajta barát az, akivel sétálhatsz, vagy leülhetsz egy kapualjba, anélkül, hogy egy szót is váltanátok, úgy érzed, hogy ez volt életed legjobb beszélgetése.
> Igaz, hogy nem tudjuk igazán, mink van, amíg el nem veszítjük,de at is igaz, hogy nem tudjuk mi az ami hiányzik, amíg nem birtopkoljuk.
> Ne adj a külsőségekre, becsapnak.
> Keresd meg azt az embert aki mosolyt csal az arcodra, mert csak egyetlen mosoly kell ahhoz, hogy fantasztikussá tegyen egy rossz napot. Találd meg azt, akitől a szíved mosolyogni fog!
> Vannak olyan pillanatok az életben, hogy annyira hiányzik neked valaki, hogy szeretnéd kiszakítani az álmaidból a valóságba,hogy megölelhesd.
> Álmodj, amit csak akarsz; menj ahova szeretnél; légy az aki szeretnél, mert csak egy életed van és egy lehetőséged, hogy olyan dolgokat csinálj, amit szeretnél.
> Kaphatsz elég boldogságot, hogy kedvessé tegyen, elég nehézséget, hogy erőssé tegyen, elég fájdalmat, hogy emberivé tegyen, elég reményt, hogy boldog lehess.
> Képzeld magad mindig a másik helyébe. Ha szűlösen érzed magad a bőrében, valószínűleg neki is szűk. A legboldogabb embereknek nem szükségszerűen van mindenből a legjobb: csak mindenből a legjobbat hozzák ki, amivel életük során találkoznak.
> A boldogság csalóka azoknak, akik sírnak, azoknak, akik fájdalmat okoznak, azoknak akik már megélték. Csak így lehet igazán megbecsülni az embereket, akik életünk részei voltak.
> A legjobb jövő az elfelejtett múlton alapszik. Nem élhetsz jól, ha előbb nem felejted el a múlt csődjeit és fájdalmait.
> Amikor megszülettél sírtál, és mindenki körülötted mosolygott. Éld úgy az életed, hogy amikor meghalsz, te legyél az egyetlen aki mosolyog, és mindenki körülötted sírjon.
Martika!
Gyönyörű amit Te is küldtél.
Tatios idézete.
"Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tiéd az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal. Csak egyetlen egy nem lehet a tiéd: a perc, amelyet elfeledtél. Amire nem emlékszünk, már nem a miénk...
Az emberek bebarangolják a világot, megcsodálják a hegyek égre meredő csúcsait, a tenger egekig ívelő hullámait, a folyók félelmetes kanyargásait, az óceán végtelenjét és a csillagok semmibe tűnését. Csodálnak, miközben elfelejtenek emlékezni. Boldogtalan, aki emlékeire ügyet sem vet, és boldog ezek szerint csak az lehet, aki emlékezni képes."
Szióka!
Drága a micimackó.
Szakits rám egy kis időt!!
További szép napot kívánok Mindenkinek!
"A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg; vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan, észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe, és mindabba, ami körülölel minket."