Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tudom, már tárgytalan a téma, de azért nem árt a gyerekek szemszögéből is átgondolni a dolgot. Nem azért, mert "gyerekprogram". Egy 4-5 éves már jó esetben valamennyire tisztában van a halál fogalmával, neki jót tehet, hogy ott van a szertartáson, el tud búcsúzni, még ha akkor abban a pillanatban nem is látszik ez egyértelműen, de jót tesz neki, ha látja, hogy eltemetik a mamát, hogy ez végleges, nem fog már visszajönni, ne várja vissza. Nyilván ilyenkor amennyire lehet, fel kell készíteni a gyerekeket, hogy mi fog történni, és hogyan kell majd viselkedni. Ha pedig gond van a temetés alatt, a szülő félrevonulhat a gyerekkel.
Az 1 éves nyilván semmit nem fog fel egy temetésből, ott az a kérdés, hogy az anyukájának mennyire fontos, hogy ott legyen, illetve meg tudja/akarja-e oldani addig a baba felügyeletét. Oké, hogy anyatejes, de egy 1 évesnél már gondolom lehet úgy szervezni az evéseket, hogy ne a temetés idejére legyen időzítve, az étteremben meg gondolom megoldható.
Na, hál'istennek rendben-csendben lezajlott a temetés, semmi és senki sem zavarta meg.
A családi harag részemről meglesz, ha mégis odahozzák a csecsemőt. Egész addig, amíg oda nem érek a temetőbe, ezen fogok izgulni: lesz-e annyi belátás az unokahúgomban, hogy nem teszi tönkre mások kegyeletét.
Ha mégis gátlástalanul odatolja a gyereket a ravatalozóba, akkor is zavarni fog, ha az csendben van és alszik. Mert nem oda való. Elvonja a figyelmet. Persze nem fogok botrányt csapni, hangosan kiküldeni őket stb., pedig jogom lenne hozzá, az én anyukámat temetjük.
A temetés a halottról szól, nem az aranyos kisbaba iránti örömről.
Meg hát vannak illemszabályok. De a testvérem adja alá a lovat, és szerintük semmi nem számít, csak amit a kismama akar, elég felnőtt már (40 múlt), majd ő eldönti.
Hű, nem csak ebben a topikban, volt másik is a témában és nagy vitatkozások voltak. A kérdés, hogy mennyire közeli rokon neked? Hiszen lehet anyuka a menyed is, de a testvéred menye vagy lánya is. Hogy őszinte legyek, tiszta szerencse hogy nálunk itthon nem lett volna hely egy tort rendezni, viszont én az éttermet sem értem. Ha éppen eltemettem valakit aki közel áll hozzám, a hátam közepére sem kívánnék egy éttermi ebédet/vacsorát.. de tudom, hogy más ettől meg furán néz rám. Az is biztos, hogy ha egy éves gyerekem lenne, aki még szopik, akkor vagy rábíznám valakire, hogy vigyázzon rá és etesse meg, mert egész biztosan már nem csak anyatejen él, vagy egyszerűen az éttermet kihagynám.
Átgondoltam, már nem is számít amit az elején kérdeztem. Ha ők nem gondolják meg magukat, akkor az lesz, amitől tartasz...((( Végülis... és gondolom nem akarsz belőle családi haragot...((( Sajnálom...(((
Úgy néz ki, az óvodások nem jönnek a temetésre, a szülők belátták, hogy ez mégse gyerekprogram.
De még maradt egy egyéves, aki szopik. Ebből az okból neki ott a helye ugyebár. Attól félek, hogy a mama (és a nagymama, aki irányítja) túl csökönyös ahhoz, hogy tudomásul vegye, vannak megoldások a kisbaba ellátására a temetőn kívül.
Az anyukám temetése arról fog szólni, hogy jaj de cuki kis dédunokája van.