Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia & bulémia
Torolt_felhasznalo_416782
Létrehozva: 2006. augusztus 19. 08:11
Most ugyan 16 vagyok, 173 cm és 70 kg, de anyukám nagyon fél, hogy ugyanúgy anorexiás leszek mint Ő volt, mert hajlamom van rá és családi gondjaim is voltak, emellett a lekem is nagyon érzékeny...
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
Jahajj, borzasztó! Szenvedtem a táncórán, h milyen dagadt vagyok,mert hát ugye kitöltöttem azt a bizonyos farmert, ami eddig lógott rajtam. És ennek tetejébe beszólt a tánctanár h jó lesz nekem ez az ugrálós tánc, mer én úgyis fogyókúrázom! ...hát cseszed, ezt nemtom honnan szedte?! + még hozzátette, h lógnak rajtam a kilók + a kardigán.
Olyan zavarba jöttem h rossz irányba forogtam a spot-turnben
És annyira koncentráltam h ne bőgjem el magam mint multkor a tesiórán.
Találtam véletlenül egy szomorú dalt és +szakad a szívem... azér olyan nagyon szomorú, amiatt is szomorú vagyok ami eddig boldogított...
de asszem legjobb ha befogom itt is
Ezekerőll a dolgokról még egy kicsit szar beszélni(bocsánat) itt, mert kicsit ijesztőnek érzem elmondani.
a címem:mazancsi@freemail.hu, ha gondolod ide írj
Sziasztok!
Hát nekem a holtpont novemberben volt. Azóta felfele haladok. Képzeljétek, ma megettem 7 csomag jó reggeltet! Basszus ez nagyon durva.....
Ti szoktatok ilyet enni? Mondjuk nekem ez az "édesség" . De akkor is. Nem tudom hogy mi történt velem. Csak.... Jól esett. És ilyenkor úgy haragszom magamra. Bár inkább eszek ilyet 1 kocka csoki helyett. Bár ha jobban belegondolok, egy kocka étcsokival jobban járnék, de arra még gondolni sem tudok....
Ti most hol tartotok? Mióta küzdötök és körülbelül hány kilók és centik vagytok?
Jártok pszihológushoz? szedtek gyógyszert? Ancsi, lehet egy kérdésem? Néha sokszor félek, hogy bulémiás vagyok/leszek. Pl ilyenkor, amikor megeszek 7 csomag jó reggeltet (ilyen még sohasem volt) szóval félek, h ez túl sok. de soha nem hánytattam még meg magam. te miket eszel és miket ettél még régebben amikor nagyon benne voltál? Remélem nem baj hogy megkérdeztem.
hát dehogynem kihagytam! azt a linket, amit András bevágott, most olvastam el. és akkor most a véleményem:
szerintem az a nő kicsit husi, viszont csini. én őszintén szólva az ilyen emberek között érzem magam biztonságban - mert tudom, hogy ők szeretnek enni, és ez valahogy megnyugtató számomra. talán azért, mert én nem szeretek/tudok/akarok enni, legalább másokon látom, hogy ez csak nekem nem megy.
a második gondolatom az volt, hogy na tessék, az ilyen gondolkodást szeretem, ez tetszik. ebből jött a harmadik gondolat, nem tudom, hogyan, hogy akkor nekem "szabad" fogyóznom, mert én dagadt vagyok. aki meg ugye úgy dagadt, hogy az már az egészségét is veszélyezteti, annak ezt kell. ilyenkor meg mindig megnyugtatom magam, hogy jól van, nem is baj meg nem is rossz, amit csinálok, sőt, én tök jót teszek magammal, lefogyok, egészséges, szép, vékony leszek... meg nem adok olyan szar kajákat magamnak, amiket mások, megvédem a testem. közben viszont utána meg leesik, hogy ez már beteges, nagyon nem normális... de nem akarok dagadt lenni, nem akarok olyan lenni. ez viszont meg ellentmondás, mert a barátnőimet sokkal jobban szeretem így, amilyenek, akár pár kg plusszal is, mint vékonyan. nem tudom, ezek az érzések miért vannak így bennem, de olyan se akarnék lenni, mint ez a nő, holott róla is azt mondtam, hogy csini. de akkor sem.
na, most már megyek, indulok el lassan bicajozni meg fagyizni, pussz mindenkinek!
mert így is nagyon meg vagyok ijedve, hogy már most mennyire el van cseszve a testem egészségileg. András, az ilyet egyáltalán helyre lehet hozni? mit tud egy dietetikus csinálni egy anorexiással, aki egy csomó mindent nem eszik meg? addig oké, hogy elmondja, mit _kéne_ ennem, azt viszont én is tudom, helyettem viszont senki sem tud enni...
és igen, tényleg sokat sportolok, ezt én is tudom. viszont imádom azt, amit csinálok, szóval a kellemes meg a hasznos együtt van, és ez így egész jó. annak meg nagyon örülök, hogy most pl. azért fogok elmenni biciklizni (a változatosság kedvéért), mert gyönyörű idő van, szeretek biciklizni, és nem azért, mert az ebédemet (pizzát rendeltem a don pepéből) akarnám kompenzálni. ma már volt reggel 2 órám, úgyhogy tök nyugi vagyok. meg ha már, akkor elmegyek, vagyis felmegyek a daubnerbe is, eszem 2 gombóc fagyit, úgyse fagyiztam a tegnapin kívül vagy egy éve, mert paráztam az egésztől nagyon; most viszont nagyon bennem van a harcolni akarás, meg a normálisságra vágyás. ezt meg a gyakorlatba igyekszem nagyon átültetni. meg azért is, mert a tegnapi fagyi nagyon szer volt, jó lenne már valami finit is enni.
na pusza mindenkinek, további kitartást! és remélem, mindent leírtam, amit akartam...
hűha, mennyi minden történt itt szerda óta... akkor ömlesztve fogok írni meg válaszolni; és remélem, semmit sem fogok majd kihagyni.
szóval a kirándulás jó volt, és így, hogy biciklivel mentünk, még nem is nyavalyogtam annyit a kaja miatt, lelkifurdi sem volt olyan sok. a két este azért elég érdekes volt, hogy amíg a többiek bográcsguláyst ettek meg másnap nyársat kukoricasalival, addig én elvoltam a zabpelyhemmel. megjegyezték sokan, hogy de miért, meg miért nem vagyok képes megenni a rendes vacsit; nem fejtettem ki nekik, hogy miért nem, csak annyit mondtam rá, hogy mert nem. se kedvem, se energiám nincs senki laikusnak elmagyarázni, miért nem tudok krumplit enni. és Eszti, ha tőlem eddig valaki megkérdezte, hogy a bekötött kezem miért fáslis, akkor csak annyit mondtam rá, hogy "á, semmi, nem komoly", vagy valami ilyesmi, és ezzel le is tudtam. a nyoma persze ott van, most is, de nem kérdezi meg senki, hogy mit csináltam. az embereknek azért nincs olyan sok bátorságuk megkérdezni azt, amit kis fantáziával ki is tudnak találni. és szerintem egyrészt nyugodtan mondhatod, hogy "aha, felvágtam a kezem", másrészt viszont inkább a "beleütöttem a kezem az ajtóba". ha nem akarod valakinek elmondani, mi volt, akkor ne tedd. sokszor jobb az, ha nem tud senki semmit. úgy könnyebb, meg a másik, hogy nem néznek rád tök hülyén. velem már egy csomószor volt, hogy halál lelki nyugalommal mondtam, hogy aha, én már hánytattam meg magam, nem volt jó érzés; erre meg tökre megrökönyödtek a többiek, nem is számítottak ilyen válaszra. vagy kibukott már belőlem egyszer-kétszer, hogy falcoltam, mert "jó" volt, ezt sem értette senki. és nem is fogja soha, ennek nincs pozitív oldala, mi is csak ideig-óráig látjuk azt, amikor el vagyunk borulva teljesen.
tegnap ettünk fagyit az osztályommal, és olyan jó érzés volt csak úgy enni! mármint hogy én is ettem velük, ugyanannyit, mint ők, 4 gombócot (rendes, lehúzott, ici-pici balatoni gombóc), és közben meg kívülről néztem magamat, hogy nahát, én ilyet is tudok. aztán rájöttem, hogy ez kb. életem végéig így fog maradni, hogy oké, hogy meg tudok majd enni egy csomó mindent, viszont ott marad majd a tudat, hogy ez milyen "furcsa"... meg ott van az is, hogy valószínűleg azért voltam ennyire nyugodt, mert a biciklizés ugye sok kalóriát visz el. belegondolva meg ez az egész gondolkodás tökre nem egészséges. és Iza, pont ez az, amit András is mondani akar. hidd el, nem téged bírál, de az egész felfogásod olyan, amilyen, de nem azért, mert te rossz lennél vagy valami, csak ezt teszi az emberrel az anorexia. más a "véleményed" neked az egészségről, és más Andrásnak. de te azért látsz úgy dolgokat, mert anorexiás vagy, András viszont egy egészséges felnőtt.
és most jutott eszembe, hogy Eszti, pontos j a muszáj.
tegnap, amikor hazaértem, sikerült pánikrohamolnom. nagyon ronda volt a konyha, tiszta dzsuva, sehol egy tiszta tányér... ááááá, ezt gyűlölöm, nem bírtam elviselni. szerencsére nem fajult el falcolásig a dolog, kitartottam, hogy nem szabad, de már annyira szívesen csinálnám... tudom, ez így nagyon szarul hangzik, ne haragudjatok, de ez van. érzem, hogy valami nem jó. feszült vagyok, szorongok, és folyamatosan itt van bennem, hogy le akarom ezt valahol vezetni. és közben meg nagyon félek, nehogy eldurvuljon ez az egész... tudom, hogy nem szabad meg minden, csak már olyan jó lenne...
ma megkaptam a barátnőmtől, hogy jajjdenagyonvékony vagyok, és azt kell hogy mondjam, hogy én ezt nem hiszem el! olyanok az ilyen mondatokra a reakcióim, hogy "dehogyis", meg "jajj, de hülye vagy", mert közben én ezt tényleg nem hiszem el, hogy lehetséges. testképzavar ide vagy oda, szerintem nem vagyok vékony. és ennyi, pont, senki nem tud róla meggyőzni - ezt most nem azért mondom, de komolyan nem, érzem itt belül, hogy nagyon ellenálló vagyok.
és kinek mi a baja a nutellával? nagyon fini, tessék enni, van benne sok energia. nekem most az a projektem, hogy bővítsem az általam ehető kaják számát.
Ja utána kéne olvasniuk a szakirodalomból! Főleg a lelki hátterének!
Fú erről a tanulásról kéne nekem sürgősen leszokni! Ettől m1ek tönkre, nem attól h mennyit eszem...
Mert az anásokról annyit tudnak, hogy jah, a csontsovány ana
a miásokról annyit, hogy zabál aztán hány, ha ezeket nekem így elmondják, csak még rosszabul érzem magam, és "kicsit" kijavítom őket
De biztos jó, ha van, aki megért, és tud a betegségről mélyebben, pl nekem szobatársam, ana meg miais volt, és ő pl nagyon megért, és vele ugye együttlakom, ő mindig kérdezi hogy vagyok stb...szóval ez nagyon-nagy segítség
De sajnos anya, eg apa szavából is azt hallom ki, hogyjah, mert én megmerem enni, csak kihányom...és ez nagyon-nagyon szarul tud esni, gondolom annyira szarul, mint Neke, hogy egyél, aztán hízzál, meg oylan mint nekem, hogy ne zabájjá, meg hányjál...ezek rosszabbak, mintha semmit nem mondanának, ezek a betegégek, nemcsak erről szólnak...
Anyukád kezébe meg szívesen adnék egyy Túry könyvet könnyed olvasgatás céljából...
Köszi mégegyszer Nektek is, hogy megértettetek:-)
Kedves Kócoskölyök, és Aua, nagyon köszönöm, hogy írtatok, annyira jól tud esni, hogy valkik megértenek, és tényleg hasonló problémáik vannak...:-)
Elmondtam Nekik, hogy kcisit a saját elveik alpján irányították, amiből sok veszekedés volt, pl érettségi előtt, és nem tudták megérteni, hogy mi a bajom, meghogy amúgy is sokat veszekedünk, sé kcsi t néha túl sokat követelenk, és ilyesmik, igazából eléggé összetett és sok probléma van, előtte is sokat veszekedtünk...de talán jobb lesz,ma is kedvesebbek voltak, de azért a tüskét bennemhagyták, főleg ezzel az összehánytál mindent, meghogy megint zabáltál szavakkal...
Igen Aura ahhozképest, hogy orvosok, ők már régóta nem akarják ezt megérteni, azt meg méginkább nem, hogy kcisit miattuk is van
És nem akaromkikészíteni magam, de sajnos ebben az ő kezecskéjük is benne volt:-(
Eszti, nem ismerem apukádat, de magát az érzést én is, talán jobb lesz minden, talán javulnak a dolgok, én majd változok, meggyógyulok, de ha valki, mint Te eltávolodik apukájától, sok minden miatt, azt nehéz visszacsinálni, ezt saját bőrömön érzem.Tudom, hogy ez egy sz.r érzés, mert nyilván utálod azt azt érzést, hogy néhautálod, mert ezt-meg azt csinálja, de ezen annyival tudsz segíteni, hogy néha kicst ényleg próbálsz kedves lenni, én is próbálok, de ha felidegelnek belobbanaok, és megemelem a hangom és akkor veszekedés ezerrel...
Szegény Ancsi!
Nem igaz h apád belgyógyász létére ne értse h nem gyenge vagy hanem beteg és +értésre, segítségre van szükséged.
Ha ez "vígasztal", az anorexiásokat se értik +. Anyám azt mondja "zabájjá, hízzál +" azt hiszi ilyen egyszerű és ennyivel el van intézve, és azt hisz azér van mer hiú vagyok, csak a külsőségekkel foglalkozom, mikor ez rohadtul nem így van! De ha másoknak panaszkodom, h +híztam csak annyit tudnak mondani h örüljek neki. Senkinek sincs halvány lilája arról mit érzek.
Na vannak kivételek, az a barátnőm tegnap utánanézett az anorexiának egy szakkönyvben, és segíteni akar. Nem +hízni segít, hanem +találni a lelki okokat és feloldani, hogy ne zavarjon ha +hízom. Ez a lényeg! Nekem kifejezetten hátráltatja a gyógyulásomat, h belémverték, h beteg leszek, ha nem hízom +, ettől borzalmasan érzem magam, és ezt is fel kell oldani...
Jaj, Ancsi! Nagyon sajnálom!
Először is: nem igaz, hogy gyenge vagy, mrt nem tudod megállni az ételt! Bár én nagyon lefogytam, de voltak zabarohamaim, és ha mondhatjuk így, inkább én voltam a "gyenge", mert én nem bírtam meghánytatni magam (SZERENCSÉRE!!!!!). Ez nem gyengeség, erről nem te tehetsz! És az anorexia is ugyan olyan betegség, nem jobb, vagy rosszabb! És aki ennyit sportol, és fősulira jár, és tanul, és nem utolsó sorban egy ilyen betegségel küzd mellette, az NEM gyenge!!
Az nagyon rossz, hogy a szüleid ennyire nem értenek meg, és nincsenek tisztában a betegséged mibenlétével. Mit mondtál nekik mi a gondod velük? Sajnos valószínűleg(legalábbis a szakkönyvek szerint) a kapcsolatotok az oka a betegségednek is, főleg az apukáddal való kapcsolatod... de ezt csak te tudhatod.
Tegnap beszélgettem a szüleimmel, és apum előhozta, hogy nem beszélek vele, nem nézek rá, meg ha bejön a szobába, befogom a fülemet, és magamban puffogok, amik igazak is. Nem győztem mondogatni, hogy ez azért van, mert egyedül szeretnék lenni, és öcsém is mindíg ott van. De ez csak nagyon kis mértékben igaz. Csakhogy minek mondjam el neki a valós problémákat? Ahhoz már túl késő. Elviselem, megpróbálok minél kevesebbet itthon lenni, ha itt vagyok, akkor pedig valahogy kedvesnek lenni(mert azért fáj, hogy úgy kell éreznie, hogy útálom, még ha ez sokszor így is van).
Sajnos neked sem tudok egyebet mondani. Az evészavarok meg sokszor dühítik a szülőket, a komolyságukat pedig végletes esetekben sem fogják fel. Anyumékhoz vittek be bélelzáródással egy kb. 38 kg-os lányt, a doki pszichológust javasolt, a szülők sértődött válasza: "az én lányom nem bolond!". Ennyi. Valszeg magadnak kell megoldanim a helyzetet, de mindíg lesznek, akik melletted állnak, és segítenek! És itt bármikor panaszkodhatsz!
Megjöttem és beszéltem a szüleimmel, igazán empatikusak voltak mondhatom...
apám úgy kezdte, látom összehánytál mindent, aztán jöttek azzal, hogy egy anorexiás legalább meg tudja állni az ételt, én meg még erre sem vagyok képes, és az általám utált szóval obálózott anya, aki szintén orvos, hogy nem normális, hogy én itt zabálok,meg hányogatok, mondom basszus tudom...erre, jó oakkor beszéljük meg mi a problémád velünk, elmondtam, de nem bírták felfogni, hogy negatív kritikát hallanak magukról apa zárómondtata annyi volt, hogy ha így álsz hozzánk akkor jól van, szóval nem tudom mi lesz:-(
de kábé a porig aláztak, és ahelyett, hoyg tök jó lett volna, rodhatul nem értik meg, és ahogy látom nem is akarják, apa meg belgyógyász, és akkor mondta, hogy a felmaródáskról van épe, mutat, hátha az majd elriaszt, mondom kösz nem kell, magamtól istudom...
Ne haragudjatok de nagyon ki vagyok, és ha kell akkor anorexiás leszek, ha csak így tuják megérteni:-(nem , nem leszek az, nyugi:-)
és minjárt vizsgaidőszak, miért hihettem azt, hogy egyedül is menni fog
A vitákat elkerülendő tisztázni szeretnék valamit: ez egy Anorexia & bulémia topic, ahol a gyógyulás a cél, de legalábbis az, hogy ne a fogyást támogassuk.
"nem hiszem el. azt hiszem itt rináylni lehet, meg elmondani milyen jó éppen az élet, meg miket eszünk de ha véletenül leírok vmit, amit nem csak úgy hümmm írjunk fasznágot semmi alap nélkül, hanem tapasztalatok és környezetmből vett példák alapján, máris oltás oltás oltás."
- nem az a cél, hogy tévedéseket írjál le itt, és félrevezesd a többieket
ezt igazad tudatában teszed, de ettől sajnos még nem lesz igazad.
Példa:
"BMI normálon vannak
az is baromság.
nekem asszerint 63kilónak kéne lenni, gyakorlatilag tehénnek.
a dagibb emberek meg vékonynak érzik magukat asszerint mert kissé magas a nomál súly felső küszöbe-én kb70kilósan is normálon lennék a táblázat szerint, szóval az ember csak akkor érzi jól magát, ha sovány ha vékony és mindenki irigykedik rá.mert ez így van."
Az hogy a normál súly magasabban van mint kellene, az butaság, mert nem "dagiság" mérőről, határról van szó, ez egy egészségügyi kockázatra utaló szám, és itt lényegtelen neked vagy a többi embernek hogy tetszik. Másokat ledagizol, akik most még egészségesek, de ha hallgatnának rád megbetegedhetnének, tehát nekik is árthatsz. Ők jól érzik magukat a bőrükben, szerinted ezért ők a betegek, nem te, hiszen kövérek, és még csak nem is tudnak erről. Ez némileg olyan, mint ha az autópályán a forgalommal szemben haladnál, hallgatva a rádiót, ahol bemondják: egy ember a forgalommal szemben halad! Mire megjegyeznéd: Egy? Van az vagy száz is!
Ismétlem, tévedéseken alapul az egész gondolatmeneted kezdettől, és a többieket is rossz irányba viheted ha hamis dolgokat igazságként adsz elő, csak azért mert te így érzed igaznak.
Ne állítsd, hogy a BMI marhaság. Ha egy anorexia elősegítő topic a cél, akkor ez a téves BMI kritika a legjobb irány, viszont én ezt itt nem engedhetem meg.
Szia Nixi, gyere nyugodtan! 33 kg... mikor volt ez?
Nekem is a műzli a mindenem, joghurttal...
Ma is azt reggeliztem. Nekem semmi nem múlja fölül a magam készítette aszaltgyümis-mogyorós-mandulás-diós-fahéjas műzlit! Komolyan, finomabb, mint bármelyik süti.
Jut eszembe, ma is sütöttem. Volt barimnak szülinapja volt, és sütöttem egy rumos-mazsolás-mézes piskótát (saját rögtönzés), kivágtam gitár formájúra, és bevontam az András által olyannyira favorizált
csokibevonóval. De formáztam ám rá húrokat, húrfeszítőt, mintát, mindent! Fehér lett a gitártest, barna a nyak, fekete a minta, a húrok és a feszítők világosbarnák (a fehérből és barnából kotyvasztottam). És most baromi büszke vagyok magamra... 
Persze néhol összekeveredtek a minták szélei, meg csak 4 (göcsörtös) húr lett, de az enyém volt, én alkottam, és ez akkora örömmel töltött el...! És legaláb finom lett. Végülis evésre való. Hát, ez nem vágott ide, bocsi.
De muszály voltam eldicsekedni vele. Majd felteszem wiwre a képét. 
Meg kellene próbálnod higgadtan olvasnod. Nem várhatod el, hogy tudjam amit le sem írsz. Ha jobban fejezed ki magad talán a mondanivalód is jobban átjön - bár szerintem így is sok minden átjött.
""mutasson nekem valaki olyan nőt férfit, aki ha tökéletesen néz ki, jól eszik, egészségesen eszik, és egészségesen gondolkodik , sportol!!-tehát tesz a testéért! és ha adnának neki plusz 5-10kilót azt mondanák, óó persze hisz én olyan egészségesen gondolkodó vagyok és olyan békében vagyok magammal, hogy még a szép testemet is szívesen behízom nektek és akkor is fantasztikusan jól fogom érezni magam"
Egyrészt, ne egy - akár gyógyuló - anorexiás mondja meg másoknak mi az egészséges gondolkodás, mert nem tudhatja.
Másrészt pont a betegség tünete ez a kg és zsírmánia, egy egészséges ember életét nem ez irányítja. Egy egészséges ember nem néz ki tökéletesen - jól érzi magát a bőrében, ennyi. A tökéletes kinézet egy kitaláció, újságok fotosoppolt sztárjainak, modelljeinek utánzása. Ilyen nincs. Aki szépnek születik (=sokaknak tetszik, ennyi, nem több), az szépnek született. Nem bűn és nem érdem. Aki azért él így vagy úgy, hogy sokaknak tetszen, nem azért, hogy jól érezze magát a bőrében, az elvárásoknak akar megfelelni, tehát nem a maga ura. A megfelelésben persze lehet maximalista, és kontrollálhatja magát, hogy jobban megfeleljen az eredetileg mások által adott elvárásoknak. Ekkor az elvárásokat már magáévá tette, úgy érzi Ő akar sovány, nagyobb mellű stb. lenni.
Egy egészséges ember nem táplálkozik tökéletesen - egyrészt mivel tökéletes étrend nincs, másrészt mivel ehhez mániákusan figyelnie kellene mit eszik.
Mindannyian tudjuk itt, hogy sok anorexiás maximalista - így a maximalizmus, tökéletességre való törekvés sok esetben tünet. A jó tanulás is tünet. Ettől nem kell rosszul tanulni. Az egészséges életmódra törekvés is tünet lehet. Ettől nem kell egészségtelenül élni. De amíg az ember rugalmatlan, és ilyen merev nézeteket vall, addig lehet, hogy gondban van. Amíg sok étel "szemét", és nem "szennyezi", "mérgezi" magát, egy kocka csokival sem, soha, addig gondban van.
És igen, az hogy ki ronda és ki szép, az nem egy objektív dolog, nincs jogod megsértődni a szépek nevében, hiszen sok embernek te sem vagy ismerőseid sem szépek, és sok embernek azok szépek, akiket te rondának nevezel, akiket ledagizol stb., minden gátlás nélkül.
Példának okáért egy gyönyörű nőt tettem be (cikk), aki a te szempontodból kövér. Ettől még szép, nagyon sokak szerint. A szép embereket nem bántottam, de aki mindent a szépség elérésének rendel alá, azzal gond van. A pénz is jó, de aki mindent a pénzszerzésnek rendel alá, az nem egészséges. Igen, a társadalom utóbbit elismeri, jutalmazza, még sem egészséges.
Azt, hogy te mit minek rendelsz alá nem tudhatom, így nem is ítéltelek meg, sekélyesnek sem neveztelek, de nem értek egyet a fent idézett soraiddal. Lehetsz igényes, de az egészség ott kezdődik, ahol nem a kinézet a fő kérdés, és nem 5 kiló plusz. Akinek ez az élete, az üres, mű életet él a sok "valódi" étel között, akár önhibáján kívül. A szépség a harmóniában rejlik, a kisugárzásban, nem a méretekben. De ezt most még biztos nem tudod belátni, nem mondtam hogy te tehetsz erről, de ezen belül még sokat kel dolgoznod, szakember segítségével.
Üdvözlettel
Tihanyi András
Iza most kaptam meg még amit írtál msnen, de tök jól esett, főleg, hogya pa megint felhúzott, de nyugi, a futás amúgy egy kegyetlen jó dolog, és még András sem akaja szerintem állítani, hogy rossz:-)NYUGi:-)szaunázni meg még jobb, utána úszni meg fergeteges, és olyan jól érzemmagamutána, hogy hmmm:-):-)na nem élvezkedem a gondolataimban, mert vár rám a számvitel és stb:-(
Kedves Nixi, gyere csak:-)mondjuk én nem vagyok ana, de azért velem is beszélgethetsz:-)
33kg?jó ég..:-(na, de tök ügyi vagy, és márcsak azért is kedvellek, mert én joghurt és müzli nélkül képtleen vagyok a napomat elíndítani:-):-)
írtam én, hogy azzal barátkozom , járok, vagy bármi aki tökéletes?
ezeket a vitákat, azért szeretem, mert amikor írok vmit, mindig a leglényegtelenbb részén fogjátok meg, vagy fogja meg valaki és totál azon megyünk tovább, miközben bazira nem a lényeg jött le, ami persze nem csak a "mindenkinek más jön le abból amit más mond" dologból, hanem mert írásban vannak ide leírva a gondolataim, nem láttok nem látjátok a családom, a példáimat és a mindennapjaimat, hogy mit csinálok és mik alapján írok.
ilyenkor tényleg rohadt ideges leszek, mert tényleg nem az érdekel hogy ki milyen szép és akkor aza legjobb bari, partner. nem.
az , hogy az emberek törődnek magukkal és ha éppen nem a túlélésért küzdenek, nem rákosak, nem kórházban fekvő vegetáló emberek-és sorolhatnám, de sajna nem tudom, ezért tuti írni fog vki vmi másik példát is mert azt kihagytam és akkor hülye vagyok ismét.
na mind1.
szóval ha vki nem a mindennapjaiért küzd, akkor tökéletesíti azt amije van. mind tudásban, mind munkában és a testben is.
én 13évig verseny sportoló voltam és egészen másról beszéltem az előbb.
azokról a fitnessbe járó emberekről, akik testformálnak.tökkkkk mindegy milyen sport.
nem hiszem el. azt hiszem itt rináylni lehet, meg elmondani milyen jó éppen az élet, meg miket eszünk de ha véletenül leírok vmit, amit nem csak úgy hümmm írjunk fasznágot semmi alap nélkül, hanem tapasztalatok és környezetmből vett példák alapján, máris oltás oltás oltás.
na jó megyek, kitalarítom a házat és bezabálok és este vezetek és utána szaunázom-hogy tökéletes legyek, talán még futok is hogy mégegészségtelenebbül tökéletesítsem a testem, mert az abnormális-ha vki szép akar lenni és nem buta szép liba, hanem szép és értelmes.az elképzelhetetlen.
kinek van baja a szépséggel?annyira az jön le Adnrás tőled, hogy oké ha rondák vagyunk az az oké, minden szép beteg és csak a szépség skála alapján él, választ...ez rosszúl esett, sok ember nevében , akiket ismerek, és baromira nem tehetnek róla hogy szépek és nem sekélyesek.
na mind1.ismét felment az agyam és annyi mindent mondanék ilyenkor, de minden betű szó és mondta újabb félreértést hoz magával.
Igen nálam most az a baj, h vmi elfedte a problémáimat, nem kerestem az okát, a +oldást, és hirtelen rámszakadt 1 rosszabb helyzet.
Már bocsánat, de nem "menekülőutak" és nem én "kerestem", és igenis a valódi életben segített, ezt mások is észrevették körülöttem.
Ettől függetlenül, mivel nem múlt el a problémám, + fogom keresni rá a +oldást (segítséggel).
Hízni nem jó!!!!! Ha vki úgy hízik hogy lelkileg nem javult, az RONT a helyzeten! Ha lelkileg rendbejövök, az valszeg pár kg hízással is fog járni, csak akkor fel tudom dolgozni, most még nem.
Ma feljött hozzánk 1 barátnőm, és kicsit helyretett. Én + közben főztem 1 spagettit, tök fini volt. Barátnőm nem kért, mer fogyózik (szegény, azér neki tényleg kell, de már sokkal jobban néz ki), azér bocicsokit kért.
Na még nem vagyok jól, rengeteget kell érte dolgoznom...
Sziasztok!
Én Niki vagyok, és anorexiás. 15 éves, gimibe járok szóval még elég diatalka vagyok.
Szeretnék csatlakozni hozzátok ha nem baj. Igazából Iza bíztatott hogy nyugodtan jöjjek. 179 cm vagyok és már 51 kg.
Bár ez még mindig jobb, mintha újra 33 lennék. Merthogy ennyi is voltam. 
Higyjétek el iszonyú szenvedés! Szépen eszegetek, igazából gyümölcsöket, joghurtot és müzlit. Meg kekxet. Most nagyon jó hangulatban vagyok, és most jólérzem magam. Néha meg... De ez ismerős nektek. Ha kíváncsiak vagytok rám, nyugodtan kérdezhettek, és remélem nem zavar, ha csatlakozok a beszélgetésbe!
Niki
Szerintem egészségesen élni jó, ha az ember egészségesen él, az azt jelenti, hogy törődik magával...tudom, hogy a nutella nem egészséges...de az lenne talán a gyógyulásom utolsó jele, amikor már azt is tudnék enni, mert attól nagyon félek, pedig tényleg sokat mocorgok, csak ha elkedneém benyomnám az egészet, meg mondjuk még egy pár szelet kenyeret, szóval ez így nem jó..
De a mértékletességben igazat adok Andrásnak aki tud mértékletesen enni, élni, annak sztem tök jó lehet, pl én is ilyen voltam régesn, és nálunk sem volt semmi mű kaja otthon, és anyuék soha nem vittek mekibe 2 évente egyszer, mert egészségtelen, és mert én sokkal fincsibbet tudok csinálni saját magamtól, és akkor még a főzés öröme is megvan!!!!!és azért mert én egy jópárszor ettem ott amikor előjön a betegségem, az más tésszta, hogy utána az kinn is hever(elnézést).
De az meg a másik dolog, hogyha nem esik jól valami nme kell erőltetni...
én utálom a májat, pedig rengeteget kéne ennem, máégis senki enm,m tudja belémtuszkolni, mert nem szeretem...
Ha valaki tényleg nem szereti az ilyen kajákat, akkor nem kell, hogy egyen belőle, de ha valki fél tőle(pl én), akkor azonban lehet seígteni.És én soha nem fogok lemondani pll a vaníliáskarikáról:-)mert azt nem tudokotthon gyártani, oké-oké egészségtelen de néha egy-két karika, nagyon jól tudna esni, csak ugye nálam, abból hirtelen több karika lesz, mqai már nem lesz annyira jó:-(
Eszti majd válaszolok a Te kérdéseidre is, de a kajás témától éhes lettem picit, eszek valami normit:-)
Nem, nem betegek a sportolók, meg akik törődnek magukkal-senki nem írta ezt. Ha ez a LEGFONTOSABB nekik, az a beteges. Ha mondjuk nincs más kaja a közelben, cak egy cba-s túrós lepény pl.
, ami nem tk-s, nem cukormentes,... és ők inkább éheznek, az a beteges. Ortorexiának hívják, nem anorexiának. De ezzel egyszer már futottunk egy kört, senki sem téged támad, és a kajálás terén igazad van (szerintem, András nevében nem beszélhetek).
És természetesen mindenki félti az alakját, és senki nem örül neki, ha neki tetszőhöz képest hízik/fogy pár kilót, de aki egészséges, az nem esik ettől kétségbe, és törődik ezzel minden percben, hanem rászán heti pár órát a sportra-a többi időben nem agyal ezen. Egészségesen kezd enni, esetleg kevesebbet- a többi időben nem agyal ezen.
Az a beteges, hogy én 4 dekától rosszul voltam, és egész nap azzal foglalkoztam, mit eszem.
Az nem volt beteges, mikor régen azt mondtam, hogy "jaaaj, nagy a seggem, holnaptól nem eszem gumicukrot", és 1-2 napig sok műzlit ettem, mert azt híttem, az fogyaszt.
(zárójeles kacaj) Aztán harmadnap egy tábla csokit.
"mutasson nekem valaki olyan nőt férfit, aki ha tökéletesen néz ki, jól eszik, egészségesen eszik, és egészségesen gondolkodik , sportol!!-tehát tesz a testéért! és ha adnának neki plusz 5-10kilót azt mondanák, óó persze hisz én olyan egészségesen gondolkodó vagyok és olyan békében vagyok magammal, hogy még a szép testemet is szívesen behízom nektek és akkor is fantasztikusan jól fogom érezni magam bár már nem leszek olyan tökéleteses, de kit érdekel, még mindig egészségesen gondolkodom és ez a legfőbb.(sztem ha vki egészségesen gondolkodik, akkor nem eszik mekis kaját,-mert szarból van:dolgoztam ott és ha vkit érdekel milyen része a hamburgernek miből van, szívesen elmondom)"
Nem tudom miért befolyásolna az, hogy most éppen nem kockása hasam, pedig olyan is előfordul. Nincs jelentősége, nem érdekli a nőket sem (a kockás hastól nem lesznek boldogabbak), illetve nem érdekel a nő aki ilyen szempontok alapján választ. Azért nem, mivel mindenki megöregszik vagy megbetegszik - én sem tudok most némi betegség mellett pár hete edzeni - így aki a külseje miatt van az emberrel, az eltűnik idővel. A valódi érzelmek és élet nem pár kilón múlik. Az a mű élet, amiben a mérleg az úr.
Üdvözlettel
Tihanyi András