Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia & bulémia
Torolt_felhasznalo_416782
Létrehozva: 2006. augusztus 19. 08:11
Most ugyan 16 vagyok, 173 cm és 70 kg, de anyukám nagyon fél, hogy ugyanúgy anorexiás leszek mint Ő volt, mert hajlamom van rá és családi gondjaim is voltak, emellett a lekem is nagyon érzékeny...
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
Szia Aranybarack! én egy másik topicban kaptam most tanácsot, én meg gondoltam itt adok neked, hátha! Bár amit már leírtam abban benne van a lényeg,ha visszaolvasol meglátod.
És az előttem szólóhoz is csak annyit, hogy természetesen mindenkinek hinnie kell valamiben, de elsősorban azok mi saját magunk vagyunk. Ha nincs célod, nem látod értelmét az életednek, nem tudsz meggyógyulni. Keress valami célt, és törekedj rá hogy megvalósítsd! Irod, hogy mennél tovább tanulni, ez szinte tökéletes! Tessék tenni érte, hogy egyetemre, főiskolára mehess.
 
, nyugodtan írd le amit meg szeretnél osztani velünk, már attól is jobban leszel.
Bizz magadban, keress barátokat (kezdetbek például itt vagyunk mi
És igenis hidd el, hogy van értelme annak hogy élsz, hogy feladatod, küldetésed van ezen a világon. Hiszen ezért születünk, mert mindenki hozzátesz valamit, puszta létezésével is mindenhez, alkot valamit, ha nem is lesz se híres, és talán észre sem veszi, kapcsolatot alakít ki másokkal, akiktől tanul, illetve mások is tanulnak tőle! Gondolj bele, neked mennyi tanulnivalód van még, elsősorban magadról, próbáld meg kívülről nézni magad, és találd meg azt ami átsegít a nehéz helyzeteken.
és újra a lényeg: BIZZ MAGADBAN! (no ez egy kicsit én magamnak is írtam)
Szia aranybarack! Persze, hogy érdekel a történeted. Elmeséled, hogy hogyan jutottál el a 22kg-os állapotig? Hány éves vagy? Van olyan ember körülötted, aki támogat, segít bármikor, amikor szükséged van rá?
Sziasztok!10 éve küzdök anorexiával,sajnos rettentő súlyos állapotban vagyok,160cm és 22 kg.Nemrég jöttem ki a kórházból,csak 3hetet bírtam ki,a súlyom nem változott.Már 2 éve nem tudok enni,gyümölcsleven,cukros italokon tengődök.Fizikailag viszonylag elég jól bírom magam,legalábbis ahhoz képest,hogy ilyen súllyal elvileg már fel sem bírnék kelni az orvosok szerint.Sajnos még nem tudtam elmenni továbbtanulni az állapotom miatt.Tesóm nincs,apámmal a leheő legpocsékabb a viszonyunk,anyámmal tűrhető.Nálunk kezdettől fogva állandó volt itthon a cirkusz,+suliban is sok volt a stressz,egyetlen barátnőmtől meg kellett válnom-nagyon valszínű,hogy ezek miatt alakult ki a betegségem.8 évig felváltva jártam az orvosokat,kórházakat,eredménytelenül,bár erről én is tehetek.Fura de egyszerűen nincs életcélom a haláltól viszont rettegek.Annyi mindent szertnék de egyedül nem tudom megvalósítani, kalitkában élek,ki sem mozdulok itthonról csak max hetente 2x.Annyi mindent szeretnék írni,de nem tudom érdekel-e v.kit a történetem,helyzetem.Ha igen szívesen mesélek bármiről.Szép estét!
Látjátok, így kell ezt csinálni
Amugy tetszik ez az oldal, nem szólnak le ha panaszkodom, én sem ha mások teszik ezt, viszont megoszthatom a tapasztalataimat olyanokkal akiknek talán segít... és az sem utolsó, hogy tudom, nemcsak nekem vannak gondjaim...
Együtt könnyebb (és nem az ilyen című topicra célzok)
Sziasztok!
Csak csatlakozni tudok Hunormesihez, aki nem tudja a problémáját megoldani ne szégyelljen orvoshoz fordulni! Én is megtettem, bár nekem más kényszerem volt nem az evéssel kapcsolatos.
De ugyan az orvos segíteni tud, tanácsokat adni, az elhatározás hogy meg akarsz gyógyulni, az akaraterő amivel ezt véghez viszed, azt saját magadból kell kisajtolni... és amíg csak siránkozol, hogy nem megy nem megy, addig nem is fog, terápia ide vagy oda. Az igazi nagy lépés hogy saját magaddal szemben légy következetes!
Higgyétek el, saját tapasztalatból írom!!!
Más téma ugyan, de szomorú, hogy ennyien ilyen fiatalon(bár csak sejtem ki mennyi idős) küzdötök ilyesmivel... mi lesz később ha az élet nehéz helyzetek elé állít titeket... meg kell tanulni feldolgozni a gondokat a nehézségeket áthidalni és mindig tanulni belőle!
Nekem már mottómmá vált, és vallom, nagyon igaz: ' ami nem öl meg az erősít', ez talán nektek is segíthet.
Ja és még valami, ha az embernek sikerült kilábalnia büszke lehet magára, és így minden sokkal könnyebb!
Én szurkolok mindenkinek, szívből tényleg!!!
Szia
Tudom, h hülyén hangzik, de tökre meg tudom érteni, mit érzel...annyira rossz ez az egész, h egy ilyen terület vette át a vezetést az életünkben...
Szurkolok neked
Estefani
Hello
Nekem az a bajom, h ugye anorexiás lettem és utána elkezdtem enni...és most meg ezzel estem túlzásba...elegem van, szinte az egész életem az evés körül forog, mindig bűntudatom van, ha eszem, ha meg nem, akkor meg hülye vagyok és fáradt....most kezdek bulémia felé elmenni..néha rámjön a zabálhatnék, utána meg hashajtót veszek be, h ne hízzak...jártam pszichológushoz, de nem igazán segített...ja és egy kérdés: tényleg lehet, h nem lehet majd gyerekem???Mert abba belepusztulok...tudom, én cináltam magamnak a bajt, de akkor is...most 1ébként 165 cm és 49 kg vagyok (hnapra 48, mert megint hashajtóztam...).
Sziasztok:
Estefani
u.i.: mindenkinek kívánom, h inkább maradjon kövér és élvezze az evést...ne vigye bele magárt egy ilyen ördögi körbe...
Komolyan meg vagyok döbbenve,ehhez képest az én súlyfeleslegem piti ügy. Van néhány kiló amit jó lenne leadni, de az életem nem a diétáról szól.
Próbáljatok élni!!!! Nagyon nagyon szeretnék segíteni, de ez a legjobb tanács ami eszembe jutott.
Tudom milyen szar ez az egész evéskényszer, egyszerűen nem lehet leállni... Viszont (amire én magam is erőszakolom magam) az a rengeteg program, hobby!!!! Minden, amivel el tudod terelni a gondolataidat az evésről, meg persze állíts össze egy étrendet mondjuk minden héten és ahhoz szigorúan tartsd magad!!!
Bár szerintem itt már mindannyian dietetikusnak is elmehetnénk akár, hiszen mind tudjuk mi jó és mi nem, de ezt agyilag betartani, szabályozni magad... Az a harc!!!!! Én már harcban állok jó ideje saját magammal, de piszkosul leküzdeni ezt az egészet, mert hát, aki a kis kudarcot is nagynak éli át, akkor már is a hűtőhöz nyúl, és aztán lőttek az étrendnek.
Ami nekem be szokott jönni: beállítom az órámat korábbra (semmi henyélés, mert akkor már ott a baj), aztán mielőtt bármit is ettem volna 1,5 óra sport (elsősorban bicó, vagy séta, vagy súlyzózás, tánc király zenékre) máris megjött a kedvem az élethez, szinte már éhes sem voltam, nem kívántam semmilyen szénhidrátbombát, csak valami pár falat egészséget.
Tudom, hogy ezt egyedül kell leküzdeni, de én sajnos sokszor feladom az életem átváltoztatását (mindenki hülyének tart, amikor normális vagyok és nem "piálok", amikor bulizni megyünk és hirtelen nem eszem kenyeret, megint dilisnek hisznek és azt hiszik már megint koplalni akarok..., így már rettegek mások előtt enni--&rt; zugevőőőőő). Ezért is gondoltam, hogy megosztom itt a problémáimat, de annak méginkább örülnék, ha valakivel közös erővel összeállítanánk egy heti menüt és totál őszintén (semmi kamu
nA SZÉP ESTÉT NEKTEK!!
jA ÉS SZORÍTSATOK, MERT HOLNAP MEGYEK MÁSODSZORRA VEZETNI
Előre is köszi a segítőtársaknak és várom leveleiteket
oilocska@freemail.hu
Én már évek óta küzdök evészavaros betegségekkel. 3 éve kezdődött az anorexiával (lelkileg az volt már vagy hat éve is), aztán dokik látogatása, semmi siker, bár elkezdzem enni, de annyira féltem, hogy hízni kezdek, hogy átmentem bulímiába. Hánytatni ritkám szoktam magam, bár az is előfordul néha, hanem hashajtó teákat iszom. Amikor tele tömöm magam olyan jó minden, elillan minden gondolatom, de aztán,amikor felállok/álnék, és szétfeszül a hasam, teljesen lelkibeteg leszek. Aztán jön a rengeteg tea, legalább 1 liter (gyógynövényboltokban beszerezhető, 200 ft-os dolgok ezek, így nem tűnik fel annyira senkinek). Aztán nem alvás egész éjjel, wc-re rohangálás. Persze, akkorra már a kaja fele lebontódik, így másnap koplalás 3-4 napig, rengeteg torna, és aztán minden előröl.
Annyira igyekszem egészségesen táplálkozni, rengetegszer vezettem étkezési naplót is, de nem ment. És ez annyira feszélyez, hogy elmenekülök az emberek elől, eltűnök a barátaim számára, nehogy meglássanak, hogy milyen kövér vagyok. Az anorexiásos időszakomban 49-re fogytam le (165cm), annál tovább nem ment, hiába szenvedtem is. Most meg 54-55 vagyok, ami még úgy egészséges lenne, ha nem így tartanám meg, ahogy most. Sajnos izmom sem fejlődik, ettől van mindenki kiakadva, hogy annyit mozgok, erősítek és semmi izmom sincs, totál gyenge vagyok... A bőröm sem olyan feszes, pedig még csak 23 éves vagyok, de sokkal öregebb már a bőröm. Azért ez a folyamatos koplalás, hirtelen sok evés nagyon is beleszól a dolgokba.
Szeretnék meggyógyulni, félek az orvosoktól. Legutóbb egy pszichiáter nő bentlakásos kórházi kezelésre utalt és a szüleim nem engedték, hogy elmenjek, nehogy ott még be is dilizzek (kicsit hajlamos vagyok a depresszióra).
Tudom rettentően szar ilyen pesszimista hozzászólást olvasni, csak gondoltam megpróbálok itt segítséget keresni, hátha találok hasonló gonddal külködő személyeket, akikkel közös erővel
Szerintem rendszeresen egyél, de könnyű ételeket.
Pl: reggelizz műzlit, ebédelj csirkét halat, vacsorázz salátát.Tízóraira és uzsonnára meg gyümölcsöt, aztán meg majd kezdesz vissza szokni a normál étkezésre! És mivel az alakod miatt agódsz ezért mozogj! És mivel a mozgás endorfint (boldogság hormon) termel a kedveddel sem lesz gond!
ÉS HOGY ÖSSZHANGBA LEGYEN A LELKED MEDITÁLJ!
Sok sikert!!!!!!!!!!!!!!444444
Én tanácsot szeretnék kérni tőletek,hogy hogyan szokjak vissza a normális evésre.
Olyan április óta nem eszek rendesen.Április-májusban azért nem ettem,mert enyhe depresszióm volt.Aztán szerencsére ebből kikecmeregtem,de még mindíg nem tudok normálisan enni.Ez szerintem amiatt van,mert a sok nem evéstől összeszűkülhetett a gyomrom.
Így mostanra már csak 1 vagy 2 szelet kenyeret eszek meg naponta.Emellett még le is akarok fogyni.Mármint az a baj,hogy ha most pikk-pakk elkezdenék normálissan enni(bár úgyse tudnék),akkor a szervezetem elraktározná az ételek minden egyes grammját.Így egy idő múlva 2xakkora lennék mint most.
Most 160cm vagyok és 52-55kg.
Nemtudom,hogy hogy szokhatnék vissza a normális evésre.
Szia!
Szerintem keress kérj orvosi segítséget, ha egyszer elindultál ezen az úton,nehéz egyedül megállni!
Egyébként az agykontroll tényleg hasznos lehet, az orvosi pszichológusi terápia mellett!
Ne maradj egyedül vele.
Ne gondolj semmir, hejezkedj el kényelmesen és figyelj a légzésedre! Ne gondolj semmire főleg ne a fogyásra és "magadra".
ÉLj harmóniában
Nekem sikerült! Tudom milyen érzés amikor ott görcsöl az ember és minden falat fáj!
Szerintem próbáld ki! HA sikerült írj!
Innen még szerintem könnyű a visszaút. Akkor van gáz, ha már kövérnek látod magad és csak a fogyásra koncentrálsz. Ha már nem érdekel más. Meg persze, ha élvezed a lement kilókat és hogy egyre vékonyabb és vékonyabb vagy.
Ne érd el ezt az állapotot...Még most tudatosítsd magadba. Tudod, gondolom, hogy az anorexia mivel jár, akár halállal is, mert zsírszövet nem csak az úszóguminál van, pl. a szíved is rendelkezik vele és ha onnan ,,eltűnik", akkor nagyon meggyengül, majd lassan, de elfárad.