Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kényszeres nyomkodás
Torolt_felhasznalo_819486
Létrehozva: 2006. augusztus 10. 19:54
Külföldi akne-honlapok böngészése közben bukkantam rá a következőkre: kényszert érzel hogy bőröd folyamatosan piszkáld, fogdosd, kapard? Órákig állsz a tükör előtt a bőröd tanulmányozva? Bár nem akarod, egyfolytában nyomkodod a (néha nem lévő) pattanásaid és mitesszereid? Mivel a válaszom mindenre igen volt, továbbmentem, és ledöbbentem. Az állandó nyomkodás nem egy rossz szokás, hanem egy kényszeres betegség, amivel az enyhe aknéból is szörnyű bőrt csinál magának az ember! Topikok százait végigolvastam már itthon az aknéról, de egy sem írta le még, hogy a baj alapvetően nem a bőr állapota, hanem kényszeres, önagresszív tevékenység (németül akne excoriee-nek hívják, magyarul még nevet sem találtam erre a betegségre). Hányszor határoztam el hogy hozzá sem nyúlok a bőrömhöz, a vége meg az lett hogy az utcára nem mertem kimenni úgy elintéztem magam. Ellenben forint tízezreket költöttem évente a legkülönbözőbb pattanás elleni szerekre, kozmetikusra, bőrgyógyászra. Külföldön egyenesen önsegélyező csoportokat hoznak létre a kényszeres nyomkodástól szenvedők, rengeteg fórum foglalkozik a dologgal, nálunk meg nem is hallottam ilyesmiről (leírni is elég fura..). Persze senkiben nem akarok betegségtudatot elültetni, de én néha tényleg a határán voltam, hogy orvoshoz megyek, miután akaratom ellenére véres sebeket ejtettem magamon.
Ismerős valakinek amit írtam? Mit tudtok erről? Ismertek olyan dokit Mo-n aki ezzel a betegséggel foglalkozik?
ti milyen kozmetikumokat hasznaltok? tele a szekreny mindenfele vacakkal, amiket gondosan megvasaroltam, aztan 1-2 hasznalat utan ugy dontottem, nem valtak be...
szerencsere a koromragasrol mar leszoktam, most csak kapirgalok es nyomkodok....remelem, egyszer ez is elmulik...
Sziasztok Sorstársak!
Nagy ötlet volt a topik, kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem vagyok egyedül a kaparászó hülyeségemmel. Amit leírtatok, mintha rólam szólna.
Ismerőseim között nincs hasonló probléma, sőt, mindig mindenki rám szólt (és szól) ha kaparászok (tanáraim, családom, barátaim, kolléganők), amiért elcsúfítom a bőröm, és egyáltalán egy nő hogyan is tehet ilyet saját magával? (Ismerős szöveg, ugye?)
Én nyomom, piszkálom, legyen nagy és piros (ebből általában nem jön semmi, max. valami átlátszó trugyi, de ha szerencsém van, másnapra bedurran)
; vagy pici és sárga. Fekete fejűig nemigen jutok el, olyan nincs, hogy egy pati túlélje az első fázisokat és azzá váljon. 
Nyomkodtam a pasijaimat, a mostanit is rendszeresen, pedig mindegyik hülyét kapott és kap tőle
.
A tű is ismerős eszköz, akár az arcomon is bevetem, ha kell - dehogy kell, csak szükségem van rá
, a bőröm állandóan nyomom, kaparom, piszkálom.
Jaj, de jó, hogy leírtam, senkivel nem tudok erről beszélni, mert senki nem érti. Örülök Nektek!
Jó éjt, holnap megint benézek!
köszönöm szépen mindannyiunk nevében.
Miközben a fordítást készítetted írtam egy privit. Azt hiszem minden külső segítség nélkül pontosan tudtam diagnosztizálni a saját bajom. Ebben a fordításban leírtakat sajnos teljes egészében magaménak vallhatom!
Na csajok, egy élémy volt veletek, én is lelépek aludni, és megpróbálok holnaptól józan életet élni.
Holnap itt találkozunk, és amint valaki ki akar nyírni magán valamit, helyette ide ír.
Na puszi nektek!
Ám legyen, de fél 11kor ne várj műfordítást tőlem. Ford:
A kényszeres bőrnyomkodók arca és a teste gyakran vörös sebekkel van tele. A betegség (acne excoria) egy az egyén saját maga által okozott bőrrendellenesség, ami súlyos aknét eredményezhet. A betegek úgy érzik, a legkisebb dudort, bőrhibát is ki kell nyomniuk, akár az ujjukkal, akár más eszközzel, úgymint fogpiszkáló, tű, stb. A bőrnyomkodók aztán alapozóval fedik el a saját maguk által ejtett sebeket, máskor ragtapasszal vagy ruhával fedik be a meggyötört területet. Legrosszabb esetben ki sem mozdulnak otthonról. Szégyellik magukat, nem mernek emberek közé menni, úgy érzik, nem uruk önmaguknak. Amellett csodálkoznak, miért nem tudják abbahagyni a nyomkodást, felteszik a kérdést hogy normálisak-e egyáltalán
Örülök ha segíthettem, tényleg sokat gondolkodtam hogy meg merjem-e írni, tekintettel a téma bizarr mivoltára.
Kár hogy gyógymódot mondani nem tudok, biztos vagyok benne hogy (az én esetemben legalábbis) nem megállom-vagy nem megállom kérdés. Nálam kényszeres a dolog, és ettől beteges. De én is úgy érzem, a mai nap nagy előrelépést tettem azáltal, hogy felismertem: ez pszichés betegség, és nem szimplán akaratgyengeség.
Tényleg érdemes a külföldi honlapokat megnézni, ott gyógymódot is javasolnak. Aki nem talál, szívesen átküldök pár linket!
sajnos nem értem
segítenél nekünk a lefordításban, hátha más sem tudja elolvasni
Szerintem is nagyon tanulságos, még ha eddig nem is mert róla beszélni senki. A probléma attól létezik!
Íme egy amcsi prof. a kényszeres nyomkodókról:
Those who pick their skin compulsively have their faces and bodies covered, at times, with red sores and scabs known as acne excoria, a self-inflicted skin disorder that resembles acne. The smallest pimple or blemish must be opened and picked at or squeezed, either with the fingers or another implement such as tweezers, needles, pins, toothpicks, etc. Numerous scars are often the result. skin pickers wear makeup, put on clothing that covers bad areas, apply Band-Aids or just stay indoors when looking their worst. They feel the same shame and social embarrassment and experience that out-of-control feelings at times. They, too, wonder why they can't stop and they also question whether or not they are crazy.
Ismerős?
menj a fürdőbe ... letisztítani az arcod!
(én is ezt fogom hamarosan tenni)
A saját fényképek visszanézésével hogy álltok? Szerintem az a legszörnyűbb és talán a leghatásosabb elriasztó szer.
Nekem van egy olyan fényképem (jó mélyre elásva a fényképes dobozban), ami mindig a lelki szemeim előtt van. Na azon a képen kb. úgy nézek ki, mint egy leprás
. Ha arra a képemre gondolok elég nagy erőt szoktam kapni saját magamtól, hogy ne tegyem!
egy ÉLMÉNY volt Veletek társalogni, úgy érzem, sokat segítettetek! csak nehogy a fürdőszoba irányába vegyem lépteim...
majd még visszanézek, írjatok sokat!