Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kényszeres nyomkodás
Torolt_felhasznalo_819486
Létrehozva: 2006. augusztus 10. 19:54
Külföldi akne-honlapok böngészése közben bukkantam rá a következőkre: kényszert érzel hogy bőröd folyamatosan piszkáld, fogdosd, kapard? Órákig állsz a tükör előtt a bőröd tanulmányozva? Bár nem akarod, egyfolytában nyomkodod a (néha nem lévő) pattanásaid és mitesszereid? Mivel a válaszom mindenre igen volt, továbbmentem, és ledöbbentem. Az állandó nyomkodás nem egy rossz szokás, hanem egy kényszeres betegség, amivel az enyhe aknéból is szörnyű bőrt csinál magának az ember! Topikok százait végigolvastam már itthon az aknéról, de egy sem írta le még, hogy a baj alapvetően nem a bőr állapota, hanem kényszeres, önagresszív tevékenység (németül akne excoriee-nek hívják, magyarul még nevet sem találtam erre a betegségre). Hányszor határoztam el hogy hozzá sem nyúlok a bőrömhöz, a vége meg az lett hogy az utcára nem mertem kimenni úgy elintéztem magam. Ellenben forint tízezreket költöttem évente a legkülönbözőbb pattanás elleni szerekre, kozmetikusra, bőrgyógyászra. Külföldön egyenesen önsegélyező csoportokat hoznak létre a kényszeres nyomkodástól szenvedők, rengeteg fórum foglalkozik a dologgal, nálunk meg nem is hallottam ilyesmiről (leírni is elég fura..). Persze senkiben nem akarok betegségtudatot elültetni, de én néha tényleg a határán voltam, hogy orvoshoz megyek, miután akaratom ellenére véres sebeket ejtettem magamon.
Ismerős valakinek amit írtam? Mit tudtok erről? Ismertek olyan dokit Mo-n aki ezzel a betegséggel foglalkozik?
pont ez a lényeg, hogy valahogy a gusztustalanság is fontos eleme ennek az egésznek... nem?
meg az is, hogy én mindig becsapom magam: "na, ezt az egy pattanást kinyomom, ez ki is fog jönni, aztán abbahagyom"... a frászt, ha sikerül kinyomni, jön a köv., a köv., a köv. ADDIG, AMÍG OLYAT NEM TALÁLOK, ami erősebbnek nem bizonyul...
Ne nevess ki: az önmegtartóztatás, önfegyelem
Az, hogy megállod, hogy nem hogy napi egyet nem, de napi egyetlen egyet sem engedélyezel. Én tudom a legjobban, hogy nehéz megállni, mint korábban írtam kb. két éve tudatosan nem csinálom és a kezdeti állapotokhoz képest (amik valóban szörnyűek voltak) gyönyörű a bőröm (igaz még most sem szép, mint lehetne, ha nem lennék ilyen hülye)
Milyen hát???
Bocsi, "hét" lett volna!
Ez már az elvonástól van.
Viszont attól nem elégülök ki, így hát keresni kell egy olyat, amiből jön is valami.
Megszavazom ezt a topicot a hát leggusztustalanabb topicjának!
szerintem fel kell vállalni, hogy SZÁNDÉKOSAN csináljuk és DIREKT az a cél, hogy sebet ejtsünk magunkon...
aztán... adjatok tippeket
Sziasztok!
Sajnos én is magamra ismertem , én is nyomkodok
nemcsak magamon a páromon is
Sőt, gyerekkorom óta ha ideges vagyok, félek, aggaszt valami vagy csak "simán egy jó krimit, thillert nézek" szaggatom a körmöm. Ilyenkor rám is szól a párom"Miért vagy ideges?" Szóval amit ír a topicindító az valóságos dolog....A minap én is egy apró pattanásból "csináltam " óriási sebet az arcomon, addig nem hagytam abba a nyomkodást, míg ki nem gyilkoltam szegényt teljesen - mert feszült, fájt míg vérző seb lett belőle... - pedig ha akkor hagyom ma reggel bizti elmúlt volna
Kérdezném amúgy, hogy az angol cikk nem írt valami hatásos terápiát erre a kényszerességre? Elég ha kibeszéljük itt magunkból, névtelenül, vagy készítsünk családrajzot is
?? Mi lenne a helyes terápia szerintetek? Napi, majd heti 1 pati kinyomását engedélyezhetjük max magunknak? Szóval viccet félre, mi lenne az okos megoldás??
Jé, tényleg, nekem is van Bioptron lámpám...
Kösziköszi, ezt kipróbálom!
Nekem sincs szégyenérzetetem...
Tudom, hogy tényleg csak akkor csinálom, amikor szomorú vagyok v. idegbeteg. Ha ez nem lenne, nem tudnék elaludni, olyan feszült maradnék. Vagy elkezdenék ordibálni mindenkivel...
Akkor éreztem betegnek magam, amikor mindez pótcselekvés volt. Amikor napközben többször is azt láttam, hogy piszkálgatom magam. Most már ilyenkor inkább zsebre vágom a kezem és közben arra gondolok, hogy ha most piszkos kézzel megtapizom az arcom, akkor csak sokkal pattisabb leszek! (Ez amúgy igaz.)
Használom az Avon mattítós púderét, nekem ettől olyan tiszta, száraz érzetű lesz a bőröm és nem ingerel kaparászásra.
Plusz ami még sokat segített az a Bioptron lámpa. Este aláfekszem, meglámpázom az arcom, ez egyben nagyon szépen gyógyítja a sebeket, másrészt meg ellazít, megnyugtat, melegít, a hangja meg elaltat
Kicsit drága mulatság, de nekem nagyon bejött!
és azokhoz mit szóltok, amiket nem is LEHET kinyomni (mert tényleg nem lehet, na mondom, NEM lehet)?
további jót nektek, jóéjt
csak legalább holnap birjam ki
Ennyire ne elemezzük ki, mert igy baromi gusztustalan.
Vagy pont ez tántorit majd el?
Na, jó, tessék: egy jó kis tükörfröcsögősnél nincs jobb!
