Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket vállalni egyedül
2006-07-26 17:271.
Létrehozva: 2006. július 26. 17:27
Sok ember elítéli azokat a szingli nőket, aki egyedül vállalnak gyereket. Vajon miért is? Rengeteg nő marad egyedül a gyerekeivel válás után. Sok nőnek az exférje még a gyerektartás fizetése alól is sikeresen kibújik, vagy minimálbérre jelenteti be magát a cégnél ahol dolgozik, és így csak azután vonják a gyerektartást, egy nevetséges összeget, amiből mindenki tudja,hogy nem lehet belőle gyereket tisztességesen nevelni. Tehát, a nő egyfizetésből neveli a gyerkőcöt. Sok férfi meg egyáltalán nem látogatja válás után a gyerekét. Vagy ha meglátogatja, abban nincs köszönet.
Ezeket a tényeket mindenki tudja szerintem. Kérdésem az, hogy sok ember mégis miért tekint elítélően azokra a nőkre, akik úgy döntenek, inkább egyedül vállalnak gyereket?
Megjegyzem, jómagam még egyáltalán nem tartok itt. Csupán 25 éves vagyok, tehát még nem vagyok érintett a témában. Mégis érdekelne a véleményetek erről.
Ezeket a tényeket mindenki tudja szerintem. Kérdésem az, hogy sok ember mégis miért tekint elítélően azokra a nőkre, akik úgy döntenek, inkább egyedül vállalnak gyereket?
Megjegyzem, jómagam még egyáltalán nem tartok itt. Csupán 25 éves vagyok, tehát még nem vagyok érintett a témában. Mégis érdekelne a véleményetek erről.
Sziasztok!
Érdekelne a véleményetek a szingli nők babavállalásáról. Kinek van tapasztalata kórházi vagy házi inszeminációval, spermadonorral? Önzőnek tartjátok-e, ha valaki eleve apa nélküli gyermeket vállal?
Hallott-e valaki olyan pasiról, aki gyermeket szeretne párkapcsolat nélkül?
Én elvált anyaként gondolkodom a testvér projekten, de sajna megfelelő apa nincs a láthatáron.
Köszönöm előre is a tapasztalataitokat!
Kedves Cuore, restellem, de nem olvatam végig a topikot, csak anno a cikket, ami tényleg a női oldalról szól. Én is úgy látom, hogy inkább a férfiak menekülnek a gyerekvállalás elől, mert úgy érzik, azzal végleg betesz a szabadságuknak. (míg egy kapcsolatból kiszállni könnyű manapság, a gyerek "örök")
A környezetemben több kapcsolat ment már tönkre amiatt, mert a lány gyereket akart (közel a 30hoz érthető módon), a fiú meg még élni akart.
A férfiaknak annyiból tutira nehezebb, hogy ahhoz, hogy a gyererkükkel legyenek, meg kell tartani a NŐT is. A nő ezzel szemben végső elkeseredésében szülhet magának, a férfinál viszont ugyanitt patthelyzet van
Mondjuk annyiban megértem a párodat, hogyha neki már van egy gyereke, akkor nem olyan égető a szülök-nem szülök kérdés számára.
Végig olvastam a cikket elsönek a nlc-én,majd a cikk alján észrevettem a fórum bejegyzéseket.Egy pár bejegyzést végig olvasva,rádöbentem arra ,hogy álltalában csak a nök gyerek iránti vágyáról szól ez az egész!
Pedig az én helyzetemben éppen fordítva van a dolog Èn szeretnék,de a párom sajnos nem.Neki van egy nagy fia és jelenleg nem akar.Pedig néha elhint egy-két remény morzsát,de ez marad is abban.
Ti NÖK könnyebben vagytok mint mi ffiak,ha ti akartok gyereket akkor több módja van annak hogy teherbe essetek.De mi van velünk ffiakkal?
Várom véleményeiteket.
Üdvözlettel cuore33@freemail.hu
Elnézést a rövid ékezetek miatt,de nem magyar a bill..
Hát, elképesztő néhány nő hozzáállása. Szegények, sajnáltatják magukat! huszon-harminc évesen "VÉLETLENÜL" teherbeesnek, s épp egy nős férfitől, vagy egy olyantól, aki nem akar gyereket. Oh, azok a fránya, szemét férfiak! És ti kik vagytok, akik a másikat meg sem kérdezve "véletlenül" teherbe esnek? Milyen jelzőt lehet rátok mondani? Örüljetek, ha bármiben is segítségetekre lesz a pasi. Akit így rászednek, jól teszi, ha faképnél hagy benneteket. Ennyi idősen kizárólag akarattal lehet teherbeesni. Kb. 15 éves korig tudom elképzelni, hogy a mai világban valaki "megesik". Ismerek a környezetemben olyan lányt, akinek nagyon jó módu barátja volt, s teherbe esett a csaj, s kiharcolta a házasságot is, s még el is dicsekszik azzal, hogy "ugye milyen okos vagyok?"
A másik sztori, amikor néhány éve együttjár a fiú a lánnyal. Lány titokban abbahagyja a fogamzásgátló szedését, bár tudja, hogy a fiú még évekig nem akar gyereket, mert tanul, dolgozik, se lakás, se egzisztencia. Lány teherbeesik, fiú szakít vele, s a fiút mindenféle szemét tróger alaknak elhordja a lány! Nem érti a csepp agyával, hogy tehette ezt meg vele a srác? De arra nem tud válaszolni, hogy ő hogy húzhatta csőbe a barátját?
Egyébként vállalhat gyereket egyedül is egy nő, ha a feltételek adottak hozzá. Rengeteg a válás, az apák többsége szépen elkopik a gyerek életéből. Azon lehet vitatkozni, hogy miért is, de de ez aztán a felelősségérzet. Pedig egy házasságban egy gyereket közösen akarnak.
Szia Lilly,
köszönöm leveledet, és a biztatást. Én az életemben sokmindent úgy csináltam, ahogy ÉN akartam, és nem úgy, ahogy elvárja a környezetem.
Egyébként 33 éves leszek jövőre. A pocaklakó apukája külföldön él, és 2 hónapja nem járt Magyarországon, azaz nem találkoztam vele. Közben azért kapcsolatban vagyunk mailben ill.telefonon...2 hét múlva viszont jön, és végre személyesen is tudunk beszélni a mi kis közös project-ünkről.... sokban nem számíthatok rá, hiszen "boldog családapaként" éli az életét...)
Nálad az Apa segít azért? Ha jól vettem ki a leveledből, még mindig tart a háromszög?
Vidám napot, R.
Sziasztok! Nagyon nehéz kérdést taglaltok(unk)...Hogyha a Te oldaladról nézem, akkor megértelek. Hogyha pedig a másik oldalról, akkor elítéllek.
Azt gondolom, hogy aki "csak" gyermeket szeretne, annak legyen joga és lehetősége spermabankhoz fordulni. Így más nem sérül. (pl. az állítólag rossz házasságban élő "apuka" hozzátartozói.. esetleg meglévő gyermeke, felesége...)
Remélhetőleg később a gyermek sem sérül...
Szia RedBaronesse! Én nagyon szurkolok neked, hogy legalább olyan jól bírd és viseld a terhességedet mint én, a nehezítő körülmények ellenére. Nagyon légy erős, és ne érdekeljen mások nem támogató véleménye. Ők azok akik nem a Te életed élik és fogalmuk sincs a benned zajló érzelmekről. Ha megszületik a pocaklakód úgyis teljesen átértékeled az egész életed, és ő lesz a legfontosabb számodra. Azt nem írtad hány éves vagy. Az "apa" teljesen eltávozott az életedből?
szia! én is egy korai válás miatt gyakorlatilag egyszülős családban nőttem fel (tesómmal együtt) és nagyon egyetértek Veled
én hátrányát ennek nem nagyon éreztem, előnyét viszont annál inkább: sokkal önálóbb vagyok. Nem lett belőlem elkényeztetett fruska, mivel, ugye a pénzt anyunak nagyon be kellettt osztania, elég szerényen éltünk. viszont így nem volt szokás, hogy mindent, amiért nyavajgok megvegyenek, csak azt, ami szükséges volt! Így a mai napig mindennek tudok örülni, mindent megbecsülök és nem érdekel a pénz!
a kislányod nagyon kis aranyos, nem vita, hogy Te is jól döntöttél, szeresd nagyon, akkor nem lesz semmi baj
Sziasztok,
Lilly bemutatkozás engem is arra késztetett, hogy elsőnapos NLC tagként leírjam -egyenlőre rövid- történetemet.
8 hónapos ismeretség után estem teherbe egy nős férfitől. Közel 3 egyedül -de nem magányosan- eltöltött év után találtam rá..
A gyerek utáni vágyam már évek óta megvolt, de amint megtudtam, hogy terhes vagyok, nem a boldogság érzése töltött el. Korábban sokat hangoztattam, hogy ha kell, egyedül is felnevelek egy gyereket, de nem gondoltam, hogy ez ilyen hirtelen be is toppan az életembe - látjátok, milyen hatalma van a gyakran kimondott szavaknak - gondolatoknak . De most, hogy ott álltam a lehetőség kapuja előtt, bizonytalan lettem. Persze, a környezetemben, inkább voltak a gyerek ellen, mint mellette. Mindezek ellenére, én mégis úgy döntöttem, hogy megtartom a babát, és biztosítok Neki mindent egy boldog élethez.
Egyenlőre ennyi az én történetem - szeretném megosztani a tapasztalatokat, gondolatokat, örömeket hasonló "sorsú" lányokkal, nőkkel
Baronesse + 10hetes pocoklakója
Sziasztok!Most találtam erre a topicra, hát örülök, hogy nem vagyok egyedül. Az én történetem sem egyszerű, mint több előző sorstársamé sem. Én már elmúltam 36 éves. Benne voltam/vagyok/ már lassan 5 éve egy háromszögben, a szokásos pasi duma miatt, rossz a házasságom,de veled nagyon jó...stb.Tavaly döntöttem közeledve a 35-höz, hogy lesz ami lesz gyereket szeretnék akár egyedül is, mivel nagyon fogy az időm, és kiutat nem látok a kapcsolatból ,sem előrelépést.Hát közöltem a döntésemet, én nem akarok védekezni, ha így jó folytathatjuk, a többit bízzuk a természetre.Hallgatólagos beleegyezést kaptam. A sors hála, nem váratott soká. Terhes lettem, és a világ legboldogabb embere lettem. Az egész terhességemet teljesen egyedül csináltam végig, természetesen a barátok mellettem álltak, illetve a szüleim is. Gyakorlatilag az apa is, bár senkinek nem kívánom a folyamatos megjegyzéseit találkozásainkkor. Az életem legnagyobb tragédiája ekkor következett be. Elvesztettem édesanyámat, pont karácsony előtt pár nappal.Sajnos a halálának elég sok előzménye volt, nagyon nagy fájdalmakkal küzdött és nekem kellett 7 hónaposan végignéznem a haldoklását, és az iszonyatos kínokat amit még át kellett élnie.Bár azt dondolom boldogan ment el ,mert valahol megláthatta várva várt unokáját( 4D ultrahang DVD-n).Minden éjszakát egyedül töltöttem, amikor elment akkor is , és azóta is egyedül bírkozom az éjszakákkal.És ez év márciusában végre magamhoz öleltem a kislányomat, és ezt az érzést kívánom mindenkinek.Ezt minden nőnek érezni kell, ha egyedül ha párkapcsolatban él, akkor is. Mindent megér, bármennyire nehéz is volt és lesz, megtudunk bírkózni vele, higgyétek el.Bár nem könnyű.Ahogy hazajöttünk a kórházból egyedül vagyok vele.De mindezek ellenére nagyon boldognak érzem magam, és egy olyan kislányom van aki szerintem érzi, hogy mennyire vártam, és mennyit szenvedtem érte, ezért megjutalmaz azzal, hogy 6 hetes korától végigalussza az éjszakát, és egy teljesen kiegyensúlyozott vidám baba.Hát kicsit hosszadalmasan sikerült bemutatkoznom,de remélem itt nem ítél el senki a történetemért.
Ha nem vagy képes senkit elviselni, hogy tudnál egy pici magatehetetlen nyafogó kisbabát elviselni? Azzal , hogy "elviseled" férjed hibáit, bebizonyítod az érettséged a gyerekneveléshez. Akik egyedül nevelik gyermekeiket nem volt választásuk, de már érzelmileg érettek.
A rossz házasság, zsarnok vagy bármi más okból kifolyólag rossz apa kérdése más téma.
Már írták itt elöttem tömören: add meg az esélyt , hogy teljes családban nőhessen fel.
Most látom csak elméletben beszélgetünk róla, nem személyesnek szánom.
Szia
hol laktok? Lhet hogy épp te vagy az elődöm?