Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyereket vállalni egyedül
Létrehozva: 2006. július 26. 17:27
Sok ember elítéli azokat a szingli nőket, aki egyedül vállalnak gyereket. Vajon miért is? Rengeteg nő marad egyedül a gyerekeivel válás után. Sok nőnek az exférje még a gyerektartás fizetése alól is sikeresen kibújik, vagy minimálbérre jelenteti be magát a cégnél ahol dolgozik, és így csak azután vonják a gyerektartást, egy nevetséges összeget, amiből mindenki tudja,hogy nem lehet belőle gyereket tisztességesen nevelni. Tehát, a nő egyfizetésből neveli a gyerkőcöt. Sok férfi meg egyáltalán nem látogatja válás után a gyerekét. Vagy ha meglátogatja, abban nincs köszönet.
Ezeket a tényeket mindenki tudja szerintem. Kérdésem az, hogy sok ember mégis miért tekint elítélően azokra a nőkre, akik úgy döntenek, inkább egyedül vállalnak gyereket?
Megjegyzem, jómagam még egyáltalán nem tartok itt. Csupán 25 éves vagyok, tehát még nem vagyok érintett a témában. Mégis érdekelne a véleményetek erről.
Ezeket a tényeket mindenki tudja szerintem. Kérdésem az, hogy sok ember mégis miért tekint elítélően azokra a nőkre, akik úgy döntenek, inkább egyedül vállalnak gyereket?
Megjegyzem, jómagam még egyáltalán nem tartok itt. Csupán 25 éves vagyok, tehát még nem vagyok érintett a témában. Mégis érdekelne a véleményetek erről.
Nagyon szép volt a történeted, a hozzászólásod. Csak azt tudom mondani, hogy vigyázzatok egymásra és élvezzétek az életet!
Én csak annyit fűznék hozzá a témához, hogy az én családomban mindeni elvált, ergo én már úgy indultam neki a dolognak, hogy ha szülök is, azt egyedül teszem, ha férjhez is megyek, előbb-utóbb elválok.
Egyszerűen nem láttam reális esélyt arra, hogy ma egy nő képes találni egy igazi, jó apukának, férjnek, férfinak való pasast. A szkepticizmusom nem ismert határokat a szüleim, nagyszüleim, rokonok családi életét látva.
Így éltem pár hosszú kapcsolatban, és hál!istennek, hogy nem szentesítettük, mert pár hete találkoztam a leendő gyerekeim papájával, azzal az emberrel, akiről nem hittem, hogy létezik, és akivel teljes az életem. Az első perctől együtt élünk, és nem én, hanem ő tervezi a jövőnket gyerekestől, anyukástól, apukástól...
Szal létezik a megvalósult álom, nem mondom, hogy mindenkinek, de legalább azt az esélyt adjátok meg magatoknak, hogy ne érjétek be rosszabbal, hogy legyen tere a LEGJOBBNAK!
Szia!
Azért nem kell mindent megenni, amit a férfiak a volt párjukról mondanak!
Speciel ez az én történetem is lehetne, akár az én volt férjem is mondahatná, leszámítva, hogy a gyereket terveztük, de amikor terhes lettem, én vágtam ki a közös életünkből, méghozzá igen nyomós okkal.
De tökre el tudom képzelni, hogy állítólag most van csaja, és ezzel a mesével eteti.Főleg, hogy az én gyerekem is lassan 5 éves.
Úgyhogy azért nem árt ám odafigyelni és meghallgatni a másik felet is, ha van rá módod, mielőtt egy ilyen sztoris pasinak gyereket vállalsz.
Nem mindig az a fekete, amit feketének mondanak.
sziasztok, Én is ilyen szituban voltam, de az én sztorim mutatja, h jól is ki lehet jönni belőle. 30 évesen megismerkedtem egy nálam majdnem 6 évvel fiatabb sráccal, mindent elsöprő szerelem lett belőle. És 1(!) hónap múlva teherbe estem. Akaratomon kívül, de ha már így alakult, hát megtartottam. Gyerekem apja először büszke volt magára, aztán bepánikolt és helló-szia-szevasz. Hónapokig nem jelenetkezett, a szülei leku*váztak, stb. Anyukám az idegösszeomlás szélén, a szomszédok csak bámulták szépen gömbölyödő pocakom. A barátnőm állt egyedül mellettem. Aztán egyszer csak a gyerekem apja felhívott (7.hónapban jártam), h mégiscsak kellene rendezni a dolgainkat, mert Velem nem akar ugyan élni, de a gyereket vállalja. Így lett a kislányom apjaneve Adél. Ezután a gyerekemapja egyre többet jött, jártam a szüleihez, aztán amikor megindult a szülés, gyerekemapja bejött a kórházba. Nagyon büszke apuka volt, mert gyönyörű a pici lányom. A sztori lényege, h 2 hónapja házasodtunk össze, megvettük az első közös lakásunkat és tervezzük a köv.babát.
De azt, amikor egyedül kellett várnom a kislányomat, azt soha nem tudom megbocsátani Neki.
Sziasztok gyorsan leírom a párom sztoriját
Nem, akart gyereket az akkori párjától, már nagyon rosszul ment a közös életük bejelentette, hogy elköltözik, erre a csajszi terhes lett, megszülte a babát .Apárom elköltözött még a terhesség elején,nem akarta persze gyerektartást azzért fizetnie kell
Ennek már 5 éve, én már nagyon szeretnék babát tőle, de nem akarom átverni, úgyhogy várok
Ebben a témában én is szakértőnek számítok. Az a kategória vagyok aki "önhibáján" kívül került ebbe a helyzetbe. Papírom volt róla, hogy meddő vagyok aztán egyszer csak teherbe estem, tipikusan a nem megfelelő férfitől. Szörnyű volt, mert egyrészt 10 centivel a föld fölött lebegtem a boldogságtól, majdnem 30 évesen, több éves sikertelen próbálkozás, kezelés után, a férjem elhagyott, aztán megtörtént a csoda. A gyermekem apja hallani sem akart rólunk, úgy érezte becsaptam és véget vetett a kapcsolatunknak. Nem vagyok büszke rá de felmerült bennem a kérdés: jogom van-e eldönteni a gyermekem sorsát ? Megtehetem-e, hogy megszülöm amikor tudom, hogy az apját valószínüleg sohasem fogja látni ? Kétségek között vergődtem egészen addig amíg az első alkalommal meg nem hallottam a szivét dobogni. Abban a pillanatban döntöttem és nem bántam meg. Mégis azt mondom nem könnyű ! Ez csak végső megoldás lehet, mert lehet az embernek szerető családja, csodálatos barátai, akkor is nagyon nehéz. Amikor az ember minden vizsgálaton egyedül jelenik meg, vagy a szülőszobán éppen egy "apás" szülés zajlik melletted, hát nem könnyű ! És a gyereknek mindkét szülőre szüksége van ! Aztán jönnek a kényes kérdések ahogy nyílik a gyermek értelme ! Hazudni sohasem szabad, a maga szintjén mindíg tudnia kell az igazat. Na és persze a piszkos anyagiak ! Nem szabad elitélni senkit aki ezt a megoldást válassza, de ne pillanatnyi szeszély legyen ! És végig kell gondolni azt is lelkileg, érzelmileg és anyagilag végig tudja e csinálni az egészet !
Persze amikor hazamegyek és ránézek a lányomra, akkor tudom, hogy helyesen döntöttem !
En ugy emlekszem par 10 eve Magyarorszagon meg siman megszoltak egy elvalt not, aki egyedul neveli a gyereket. Kissebb, zartabb kozossegekben, falvakban talan meg mindig. Egyatalan az 'elvalt asszony' negativ jelentesu volt. Szerencsere a mentalitas valtozik.
Selloke,
"Ne orokbe fogadjon, a sajatjat nevelje fel. En tapasztalatbol tudom, milyen a mas gyermeket nevelni. Inkabb ne, kerem."
Gondolom nem az arva gyerekek neveben kered...
Nem bantani akarlak, ne erts felre. Elhiszem, hogy van akinek ez nem menne, nem is kell eroltetni, de a lehetoseget hagyjuk meg masnak is, hogy eldontse..
Én pont azért szenvedtem lelki sérüléseket, mert van apám. Akkor lett volna jó, ha nem lett volna....
De ez nemide tartozik már.
Ha már ide került: engem is elhagyott az illető úr, amint kiderült, hogy babát várok. Most egy másik nőnél keresi a boldogságot. A fiát nem látogatja, nem fizet utána. Számomra nem volt kérdés, hogy a baba ebben a szituációban megszülessen-e. Én úgy gondolom, hogy nem rosszabb egyedül felnevelni sem, mint ha egy rossz házasságba születik. Az élet pedig még sok mindent hozhat. Elítélni persze el lehet, de ha dönthettem egy életről, akkor én arra szavazok. Örökbefogadásra soha nem gondoltam, amíg volt rá esély, hogy legyen saját gyermekem, azért mégis csak ő az én vérem...
ebben a hónapban jelent meg állítólag az új törvény, hogy egyedülálló is mehet mesterséges megtermékenyítésre.
Ne haragudj, hgoy megszólítalak, így ismeretlenül, de megkérdezhetem, hogy mennyi idős a kislányod? Amít írtál magatokról, olyan, mintha magamat oolvastam volna. A különbség csak annyi, hogy nekem kisfiam van, a jövő héten lesz 1 éves. A lányod apja egyáltalán nem érdeklődött a kicsi utána, amikor megszületett?
No, nem akarok tolakodó lenni, csak próbálom kezelni én is a helyzetemet és ha hasonló sorsról olvasok, a tapasztalatokat szívesen meghallgatom.
Még egyszer, ne haragudj a zavarásért. Minden jót kívánok neked és a kislányodnak!
Szeretettel: dörmi...
Csudahelyesek vagytok.
Némely nőnek volna mit tanulni tőled.
Szia!
Igaz, még csak 21 vagyok, de néha én is elgondolkodom rajta, hogy ha egy bizonyos korig, nem lesznek meg a "elfogadott" (családba születik, van apuci), állapot akkor én is bevállalok egy babát. Na jó, inkább úgy fogalmazok hogy szeretnék, mert annyira azért nem vagyok tisztába a lehetőségekkel!
Tudom, sokan önzőnek tartják azt a nőt aki a "maga feje után" menve akar gyereket. Én elhiszem hogy a legideálisabb ha családban nő fel a gyerek, de könyörgöm, amíg egy pasi 50 éves korban is alapíthat családot, addig a nőnél azért igencsak telik az az idő, ami alatt még biztonságos a terhesség.
Szerintem van annál rosszabb is, mint hogy a gyereknek "csak" anyja van!
Önző lennék? Lehet!
De szerintem egy gyerek attól még nem lesz debil, mert nem családban nő fel.
Én biztosan nem vállaltam volna annakidején egyedül gyereket. Az ilyen dologban - mitagadás - van némi önzés, hogy egy nő bármi áron megtapasztalhassa az anyaságot is. Na most az a helyzet, hogy sok ilyen bevállalós nő arra nem gondol, hogy a gyereknek apa is kell. Mindent megadhat egy nő a gyerekének, anyagilag, szellemileg, bármilyen gazdag is, de ha egy gyerek apa nélkül nő fel, hát az egy lelki sérülés lesz neki.
Van, aki szerencsés, gyerekkel is talál férjet, aki jó apja lesz a nevelt gyermekének, nevére veszi, szereti, de ez nem mindig jön be.
Szóval, én ellene voksolok.
Egyetertek veled az ossze nem illo emberekkel kapcsolatban
Ez a ki a normalis meg valoban irto relativ. Hany eves korig talaljak meg 'normailsek' a tarsukat? Van aki sosem talal egy jot, megis csaladot alapit. Van, aki tovabb keresi. Nyilvan aki soha semmilyen kapcsolatot nem tudott kialakitani annak valami problemaja van, de igazsag szerint az tok normalis, hogy vannak az embernek problemai..
