Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
háát ha úgy gondolod, a gonoszság erősebb a szeretetnél, valóban egész életetekben az lesz köztetek
egyébként az ilyen embereket én is sajnálom, mint anyósod, aki így gyűlölködik és megkesíríti a mások életét, sztem nem egészséges személyiség.
De kérdezlek, megtettél Te mindent, annak érdekében, hogy ez ne így legyen? Mert én akkor is megpróbálnám, hiszen mégis egy család vagytok vagy mi? Aztán ha valóban miatta nem megy a dolog, hagynám én is a fenébe, nem foglalkoznék vele.
Viszont, ünnepeken csak beengedne a lakásába Titeket, vagy annyira ki vagytok onnan tiltva???
Majd elovasgatlak benneteket néha, de rajta!
Csak útáljatok egymást. Olyan emberszerető tulajdonság.
Na látod, nem ismerlek, de ezért meg én imádlak
!
Nem kell szeretni: elfogadni kell. Ha meg az unokáidat imádod, az anyjuk ellenére:
akkor szeretetreméltó vagy!
Bravó!!!
Azt hiszem semmi mást nem is várnak az anyósok.
Sajnos tévedsz: nem tudok, és már nem is akarok ennyi év után kedves lenni hozzá.
Abban sem értek egyet, hogy a kedvesség erősebb a gonoszságnál.
Ha őszinte akarok lenni, ezzel le is zárok minden vitát:
NEM UTÁLOM, HANEM SAJNÁLOM ŐT.
Baromi kegyetlen dolog, ha valaki nem tud szeretni senkit. Hisz akkor Őt sem szereti senki. És ez már egy ördögi kör. Nem vagyok szent, hogy mindent eltűrjek. Felnőtt, 2 gyerekes anya vagyok, semmivel sem több, de nem is kevesebb mint Ő.
Ennyi, részemről -
"Az én anyósom: rendkívül buta - és még rosszindulatú is"
Képzeld el, nekem meg az egyik menyem ilyen. MIt lehet ilyenkor csinálni? Kinevetni!
Az az igazság, én semmit nem tudok rólad, és te is csak annyit amennyit leírtam- de az igaz.
Őszintén?:van részem benne: gyűlöli 3 napon keresztül azt hallgatni, hogy hogy utál engem és a lányaimat - akiket nem is ismer, mert ha el is jön m.o-ra, hozzánk nem jön! Egy ideig jött, szívesen fogadtuk, mindenbe beleszólt, lehordott mindenkit - persze csak mikor elment, de akkor mindenkinek. Szó szerint nekiment a fiának, mert meg mert védeni olyan esetekben, amikor tudta, hogy nekem van igazam - ugyanis a férjem is jelen volt, látta, hallotta a dolgokat, részese volt. Hazugságokat hordott össze, hogy nem adtunk neki enni, nem is volt mit!?, stb.
Különben meg én élem az életem, milyen alapon feltételezed, hogy nem tettem meg semmit, annak érdekében, a 17 év alatt, hogy jó legyen a viszony? A saját rokonai szerint egy áldott angyal vagyok, hogy mit tűrtem el neki - és tűrök most is. Ha rendesen elolvasnád, amit írtam, nem kevernél össze más hsz-ekkel, akkor talán megértenéd.
Viszont: Te nem válaszoltál nekem!
Van tapasztalatod az anyósutálatban?
Azért ez a véleményed? Lehet, hogy téged ok nélkül nem szeret a menyed? Csak erre tudok gondolni. De ezt meg TE tudod, én nem ítélek el senkit látatlanban.
Aki utálja az anyósát, apósát, az nyilván nem ok nélkül, hobbiból teszi. Attól, hogy a férjem családja és a férjemhez tartozik még nem biztos, hogy szeretni kell. Ha a férjem testvére a férjemet sem szereti, és egyáltalán nem érdekli őt soha, hogy mi történik a férjemmel és a családjával (vagyis velem és a gyerekemmel), akkor mi a fenét szeressek rajta. A szeretet nem egy kötelező dolog, vagy van, vagy nincs. A szeretet kialakul két ember között. Tisztelni aki tiszteletet érdemel, azt lehet, de hogy azért szeressek valakit, mert a férjemhez tartozik azt nem lehet eröltetni. Te a saját tágabb családodból (harmadik nagynéni-nagybácsi, unokatesók) mindenkit szeretsz? Na ugye...
Liko5 ! Szerintem egyetlen meny sem úgy ismeri meg az anyósát, hogy azt zsigerből utálja. Sőt, szerintem minden menynek az a vágya, hogy az anyósával jó legyen a kapcsolata, és a szerelmének az anyukája elégedett legyen a szerelme választásával.
Valóban a beérkezőnek kell alkalmazkodni a befogadó családhoz. De, ha a befogadó család, vagy a befogadó család valamely tagja megkeseríti az új családtag életét, nem akarja elfogadni, tudomásul venni, és egyszerűen esetleg ellenséget gondol benne. Vagy pont azért nem fogadják be, mert esetleg más közegből, más kultúrából, más igényekkel bír az illető. Akkor nem a meny a hibás, hanem a család. És az a meny nyilván nem lesz boldog attól, hogy abba a családba került, akik nem fogadják el, vagy be őt. Előbb utóbb ezekből a konfliktusokból alakul ki az utálat. Nem tudom láttad-e a Kőkemény család című filmet. Ez igazán jó példája ennek a témának.
Mint már többször is leírtam én meny is vagyok, akinek megkeserítik az életét, és van egy nagy fiam, aki együtt él egy lánnyal. Úgy érzem, hogy tényleg jó a kapcsolatom a fiam barátnőjével. Mivel szeretem őt, és elfogadom úgy ahogy van, ezért gondolom, később sem lesz nehéz helyzetünk egymással.
szia! nem lehet, hogy a párod is fiatalka és esetleg anyukája jobban örülne neki ha szabadidejében a bulizás meg a haverok és barátnők helyett néha a tanulással is törődne?
de akkor ne haragudj rá ezért, csak egy kamasznak az anyukája és próbálja a gyereket nevelni, aki persze lázad, hiszen Ő egy kamasz fiú nála ez tök normális
de ettől még lehet, hogy kedvel Téged és ez a korszak is elmúlik egyszer
szia! szerintem akkor Te akarj vele jóban lenni! hidd el a jóság erősebb a gonoszságnál, előbb utóbb az Ő szíve is enyhülni fog!
nekem egy valami nagyon bejött az emberekkel kapcsolatban: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!
vagyis ha én eleve pozitívan állok valakihez, lehet, bepróbálkozik de előbb-utóbb rájön, velem nem érdemes
Nem azt mondom, hogy légy vele kezesbárány inkább kedves legyél,.de határozott, igenis érezze, Neked fontos, hogy egy család vagytok, ösze kellene tartani. pl. látogassátok meg legalább az ünnepeken, vigyetek neki valami ajándékot azzal csak nem dobna ki Titeket?
Tudod messziről valakit utálni, ezt nem egészen értem.
Az emberek ilyenek is, meg olyanok is.
Nem gyanusítottalak meg semmivel.Nem kötelező szeretni valakit. A világ tele van mindenféle emberrel, miért kellene útálni.
Te is állandóan hasonlítgatod az anyósodat ahhoz, ahogy a lányával bánt és az vele.
Szerintem 2 évenként - ahogy írod, - fél napra bárkit el lehet viselni.Őszintén: Semmi de semi részed nincs abban, hogy a férjed csak 2 évente látogatja az édesanyját?
Most is, mint annyiszor nekem fogtok esni, ahelyett, hogy elgondolkoznál azon amit írtam.
Pontosítok: pontosan annyi megelőlegezett szeretet jár az anyósomnak, mint bárkinek akivel először találkozom. Tehát embertársi szeretet vagy hogy a manóba hívjam ,hogy ne kössetek bele. A tisztelet nálam más kategória, azt ki kell érdemelni. Szeretni nem KELL, de legalább jó lenne megpróbálni, mert kifizetődő!
A pozitív odafordulás sokat jelent az emberi kapcsolatokban. Az anyós félti a gyerekét attól a nőtől, aki miatt megváltozott - nem tudja, jót hoz-e az életében. Félti a csalódástól, hogy szenvedni látja, hogy elvadítják tőle... Nem vagyok fiús anyuka, nem élem át, csak gondolom. Az udvarlóim édesanyjával jó kapcsolatom volt - biztos csak kifogtam. Anyósommal sok mindenben nem értünk egyet, de meghallgatom és meghallgat. Megfogadom a tanácsait (persze, ha egyet értek vele) és ő is kér tőlem tanácsot. Kiáll mellettem a fia ellenében is.
Igaz, könnyű nekem. Olyasmiről beszélek, aminek nem ismerem a rosszabbik oldalát.
Fiatal lányként az volt a hozzáállásom ,hogy nem ítélkezhetek olyan ember felett, akit nem ismerek. Próbáltam szeretettel fordulni felé és viszonzásra találtam. Szerencsém volt? Lehet.
A lányaim udvarlóit fenntartásokkal fogadom - de szeretettel fordulok feléjük, mert a gyerekem szereti őt. Megmondom a véleményem, de nem ítélkezem.
Már léptem: határozottan, indulatosan, próbáltam vele leülni: mindketten szeretjük a fiát, fogadjuk el egymást. Nem kell szeretni, csak elfogadni.
Imádott, amikor a nagyobbik lányomat 2 hetesen a kezébe adtam: pedig, míg a hasamban volt, azt kürtölte: nem is az Ő fiától van (nehezen jött össze, 3 évig vártuk a babát).
A saját lánya nem adta a kezébe az újszülöttjét.
Imádata 6 hónapig tartott. Azóta megint nem a fia a gyerekeim apja (11 éve!)
Amikor megtudta, hogy a második gyermek is lány lett: "mi van fiam, kurv@kat gyártasz?
Te mit tennél a helyemben.
Én: elkerülöm, nem találkozom vele, DE: nem akadályozom, hogy a férjem találkozzon vele - ha akar. Hát, 2 évente szánja rá magát.
"Csak azzal lehet rossz viszonyban lenni, akivel akarunk"
Tökéletesen igazad van.
De mi a manót tegyek, ha Ő AKAR velem rosszban lenni. Ugyanis: jól írtad: kettőn múlik.
Ha Ő akar velem rosszban lenni!Mit tegyek? Legyek jóban vele? De Ő nem akar! A Te olvasatodban: én vagyok a hibás. Mert Ő akar velem rosszban lenni, én meg már nem tudok vele jóban.
Nekem is van kérdésem: van menyed? rossz a viszonyotok? Csak mert úgy letámadtál itt egyeseket!
Én csak a topikindításra írtam, amit írtam!
(Sajnálom, hogy vannak rémes anyósok is. Biztosan nem lehet velük kezdeni valamit? Kicsit eltávolodni tőlük, ha elviselhetetlenek...ha meg nem érdeklik a családtagok, akkor nem erőltetni...beszélni velük...kedvességgel leszerelni őket...vagy épp határozottan fellépni...bármi...)
Bocs, de itt szerintem senki nem mondta, hogy minden anyóst utálni kell alapból.
Különben meg ne hogy azt hidd, olyan szórakoztató egy olyan anyós, mint az enyém, vagy Twixié.
Ha rosszindulatú lennék, kívánnék én neked olyat
. Annak örülj, ha te jól kijössz vele.
Igen, a "betolakodónak" kell alkalmazkodni. De a gyalázkodást, a gyerekek kitagadását nem kell elfogadni.
Igen is, vannak jó anyósok! Én is ismerek: a saját anyámat! Imádja a férjemet, elfogadja a nővéremét (pedig , ha mesélnék..). Soha nem bírál, nem avatkozik be, feltétel nélkül imádja az unokáit.
S ne feldkezzünk meg meg a Dallas-beli Ellie-ről!
,
Szóval, ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Szívesen megnézném a bem oldalad, ha megírnád a jelszót.
Gondolkozz el azon, amit válaszoltál. Hányszor mondod a kedvesednek, élettársadnak, férjednek, hogy pont olyan vagy mint az anyád?
Kérdem én : Milyen legyen? Nem hasonlíthat mondjuk a Marlene Ditrichre, ha az anyósod az anyja.
A " butaság ", ahogy te írtad, a z emberi elme terméke, az agy befogadó képessége szerint lehet valaki okos, vagy buta.
Ami pedig az emberek alkalmazkodó képességét illeti, kettőn múlik.
Csak azzal lehet rossz viszonyban lenni, akivel akarunk.
Légy kedves válaszolj egy kérdésre: Annyi szabadidőtök van kicsi gyerekek mellett, hogy ráértek egy másik embert szidni, megalázni.Állandóan egymás lakásában vagytok, hogy mindent negatívan értékelsz benne?
Mostanában sajnos az a tapasztalatom, hogy a fiatalabb generáció - a kivételnek tisztelet - élből útálja az idősebb embereket.
Van egy 45 körüli magas beosztású ismerőröm, aki fennen hangoztatja a jelszavát:
az öregek dolga,amíg él, adjon, ha meghalt adjon. Ettől már csak egy lépés, hogy mielőbb maghaljon hogy mielőbb hagyjon.
Te mit is tettél azért, hogy jó viszonyod legyen a társad édesanyjával azon kívül, hogy itt szidod mint a bokrot?
Gyűjtsd a köveket, amivel megkövezel, mert lesz még egy tucatnyi ilyen kérdésem?
Ha neked megvannak a magad szokásai, elvárásai, akkor neki miért ne lehetnének?
Őszintén örülök annak, hogy csupa OKOS dolgot írtál a hozzászólásodban.Lehet, hogy már úgy halok meg, hogy előtte butaaságokat fogok írni????
OK! én tisztelem is ezért, ha másért már nem is lehet
. De elég baj, hogy sajna másért már nem igen lehet. Kár volt a vastagbetűkért, ha nem ismered a történeteket részletesen. Amikor 17 éve azon mesterkedik a mama, hogy tönkre tegye a fia életét, gyúlöli azt, akit a fia szeret, gyűlöli az unokáit, mert az a nő szülte (én), azt mondja, az előző feleség jobb volt (megjegyzem, anno karóval üldözte az utcán, az a nej fúvel-fával csalta a fiát, míg katona volt, 3 abortusza volt - mástól....), hát ezen a némberen sok szeretni való igazán nincs. A saját fia szerint is. De én ELFOGADOM, elkerülöm, nem reagálok az aljas dolgaira. Kultúrált, diplomatikus, urinő vagyok vele szemben. Pedig legbelül, zsigerből akár meg is tépném...
.
Örülök, ha más példát látok. Irigykedem is. De akkor sem szeretem az anyósom
!
Ez az!
Utáljuk az anyósokat ok nélkül!
Mert az olyan szórakoztató!
(Hogy lehet utálni valakit, aki a páromhoz kötődik és viszont? Talán inkább a megoldhatatlan...ööö...vagyis nem megoldott helyzeteket, feszültséget, rossz körülményt stb. lehet utálni, nem?)
Szia! Te jó ég, mintha csak én írtam volna! Az én anyósom: rendkívül buta - és még rosszindulatú is. A legborzasztóbb párosítás! Nem volt -nincs - és nem is lesz ember, akiről ő jót mondana. Ha nem tud "terhelő" dolgot, akkor kitalál valamit! Szóval, egyetlen jó dolgot tett életében: megszülte a férjemet
! Akit egyébiránt 6 éves koráig nagymamák, nagynénik neveltek, és bármily meglepő: nem szereti a fiát! Nem szereti a fia lányait (a lányaimat). Ő ausztriában él, most látogatta meg a férjem és a nagyobbik lányom. Hát, minden volt, csak pihenés nem. Hazahozták M.o-ra a férjem hugához, hozzánk el sem jött, nem volt kíváncsi a kissebbik lányomra! No comment.... Most szeressem?
Szóval én csatlakozom!