Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
fontos dolog ez is, de nem ez sem minden titok nyitja. A szükség-éreztetés, ez megint csak egy szelet a nagy egész tortából.
Pety
Egy kis off:
Nem minden ember dolgozik klasszikus munkahelyen, sőt, egyre többen nem! Vállalkozók, szabadfoglalkozásúak, művészek, sportolók, fuvarosok, kőművesek stb. Ők mind-mind használják az autót mint munkaeszközt...S akkor még nem beszéltem a gyesen lévőkről, betegekről, szabadságon lévőkről, nyugdíjasokról, seftesekről stb...
Naív gondolat volt ez a 9-3-ig, de sebaj, többet legfeljebb nem használod majd!
Nem lép le, mert nem tud így egyszerűen kilépni az életedből. A lassú eltávolodás kevésbé fáj és igen, még benn van a remény lehetősége. A te reményedé és az ő reményedé is. Hátha..... És a pasik szerintem nem szeretnek megbántani nőket, akik az életük részét képezik. Gondolj bene, hány pasi házasodik ennek a hátterében....
És igen, a pasik nem tudják mit akarnak hosszú távon. Hány kisfiút ismersz, aki arról álmodozik, hogy ő férj akar lenni, házas, apa???? Na ugye........
És ne feledd, amiről korábban volt szó: Őt szereted, mint embert és társat vagy a szerelmet és az álmaid, melyek ehhez kapcsolódnak????????????????????????????????????
Eszter,
Ha egy kapcsolat idáig eljut, az már régen nem jelent jót...Én a helyedben mielőbb igyekeznék felépíteni az életem - nélküle! Ha vissza is tér, nem azért lesz mert annyira szeret, hanem mert vagy nem talált mást, vagy fél a változástól vagy kényelemből..S ha visszajön, miután 2 másik nővel is ágybabújt, gondolod, hogy ugyanolyan lesz ez a kapcsolat? Már sosem lesz ugyanolyan! Engedd el őt, ha nem megy könnyen, kérj segítséget pl. kineziológustól..
Minél tovább áltatod magad, annál nehezebb lesz a talpraállás. Tudom mit beszélek, tapasztalatból mondom..
Ugyanakkor egy veszekedéssel és feszültséggel teli kapcsolat fenntartása sem a legfényesebb opció.
Miért veszekedtek folyton?
autó vs BKV
tegyük fel, hogy a városokban nincs annyi autó és nem dugul be minden út (bár őszintén szólva én mindig is kiváncsi voltam, hogy mondjuk délelőtt 9 és délután 3 között is, ami egy elég szűk tartomány, hogy a fenébe lehet, hogy tele vannak az utak! Mert oké, hogy 9-ig, meg mondjuk 3-tól tele vannak, mert akkor mindenki jön meg megy munkába/ból. De közben? Mégis ki dolgozik akkor, ha mindenki csak autókázik a városban?)
Szóval tegyük fel, hogy nincs olyan nagy dugó sehol. Csak a Te autüd és a BKV. Akkor ugye lehet, hogy drágább az autós közlekedés (több erőfeszítés), de kényelmesen ülve utazhatsz, légkondival felszerelt kis utasteredben, ahol nem kell se a zsebtolvajtól tartanod, se elviselned az izzadt, koszos, meleg emberek közelségét, ha nem vagy egyedül, akár kellemes társaságod is lehet, akivel csöndben, esetleg kellemes zenével a háttérben beszélgethetsz. Jóval több csomagot tudsz magaddal vinni és jóval előbb célba érsz, nem kell sehol se megállni, csak a közlekedési lámpánál és nem kell várni sehol a csatlakozásra és nem is kell amiatt szikozódni, hogy ha már elment.
Szerintem megéri...
El fogom olvasni a könyveket, köszi az ajánlást, mert tegnap már kínomban keztem egyet, mert nem találtam semmit, amiről úgy gondoltam, hogy lekötne. Ezek viszont érdekesek lesznek, az tuti.
Legalább ennyivel előbbre jutottam tegnaphoz képest
De én is ajánlok egyet: Leo Buscaglia: Szeret
Nagyon elgondolkodtató és rendeteg értékes gondolat vann benn.
Jaja, eltűntettem, amit írtam!!!!
Szóval újra:
Szia Pety!
Úgy értem héha, hogy "leképezted" az agyam gondolatmenetét.....
Örülök neked, mert korábban fiúkkal jobbanszerettem megbeszélni ezeket a lelki-szív dolgokat, mert sokkal jobban látnak dolgokat, mint mi nők néha. Aztán sajna eltűntek a fiúk, vagy eőssebb érzéseket kezdtek táplálni és nem ment tovább....
Szóval tényleg örülök neked és a gondolataidnak, mert nagyon "belém" találsz velük....
Most, hogy ennyit ajnároztalak és dagad a májad
térjünk vissza:
Az a baj, hogy azt érzem, hogy a párom "kell egy kis szabadság" gondolata megegyezzik az " igen, szeretnék más nőkkel is megismerkedni valamelyest legális formában" Hát ez most meg van. És én adtam szabad útat hozzá
De igazad van, ez most a mi gumikötél próbánk. Sajnos egyikünk em tudja, milyen erős és rugalmas ez a kötél........
Most próbáluk. Próbálja. És félek, nem elég erős.........
Ui.: Unalmas idődben, ha lehet és ihletet kapsz, kérek még gondolat szösszeneteket, mert olyan jó kedvre derülök tőlük.
sajnos előferdülhet az is, hogy csak átverés az egész és nem a régi baráttal találkozik, de lehet, hogy mégis, csak adott pillanatban ő úgy gondolja, hogy a rég nem látott barát elhelyezése és stbstb számára fontosabb, sürgősebb, égetőbb, mint ez a megbeszéléses randi - legyen az bármilyen fontos. Nem mentgetni akarom, de lehet, hogy úgy gondolja, hogy ezt a helyzetet beszter08-nak is meg kell értenie. A gáz akkor lenne, ha másnap Délutáni megbezsélést is lemondaná, vagy akkorát késne, hogy már nem is lenne érdemes elkezdeni a beszélgetést, vagy ha nem is akarna beszélgetni, csak elmenne és vonogatná a vállát.
Azért valljuk be, hogy nagyon gyakran fordul elő - nőkkel és férfiakkal egyaránt - hogy valami nagyon fontos nekünk, nem tudunk róla lemondani, vagy áthelyezni, vagy akármi és úgy gondoljuk, hogy ezt a párunknak is meg kell értenie. Persze ő megérti, csak valójában nem érti, hogy mégis mi volt olyan fontos....
A.J.Christian: Mit keresett Isten a nappalimban, ill. Mit keresett Isten a hálószobámban c. könyvei.
Két nagyszerű könyv nemcsak párkapcsolatokról, nemcsak szexualitásról.
Mindenkinek ajánlom, aki szeretne eligazodni az emberi kapcsolatok útvesztőiben.
Nem vallási témájú a könyv, ha valakit esetleg ez riasztana vissza.
Elgondolkodtat viszont, és kicsit más szemszögből is megmutat dolgokat.
Máskülönben tényleg csak veszekedés és sárdobálás az egész.
És a legfontosabb: tudni kihallani a sok szitok, sárdobálás és szenvedés, sírás és rágalom, és minden hülyeség egymás fejéhez vágása közül azt, hogy csupán arra vágyik a másik, hogy szeressük őt.
Ha az ember nem érzi jól magát a kapcsolatában, és örlődik, és -ahogy írod is, kezd eltávolodni, akkor miért nem lép ki belőle?
Én azért mondtam h szakítsunk, mert nem bírtam ezt az eltávolodást - hiszen ez szerintem egyet jelenthet..
Viszont ő ezt elfogadta, de nem akarta ezt. Magával nincs rendben, és a megnyugvást máshogy képzeli. "nem akar most kapcsolatban élni" "velem rosszabb vagy nélkülem, nem tudja"
Ez egyértelmű vég? Miért nem lép le hipp-és hopp? Miért hagyja meg a reménykedés lehetőségét?
Komolyan van olyan, hogy egy pasi nem érzi, hogy mit akar hosszútávon? Ha már nem egyértelmű, akkor megette a ... nem?
A következő sorrendben:
Mars és Vénusz - párkeresőben
A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszről jöttek - az igazi párkapcsolat kézikönyve
Mars és vénusz - mindörökké együtt
Végre valaki aki olvasta a könyveit! Azért látod ilyen jól a dolgokat! Lányok! Amíg külön vagytok, addig olvashattok is!
Sok férfit ismertem, ismerek, de soha semelyik nem tudott ilyen lényegretörően, pontosan és "igazul" fogalmazni a témában.
Asszem imádlak meg a gondolataidat. El is "dobozoltam" magamnak ezt a járgányos dolgot.
Köszi! Drága vagy!
Örülök, hogy sikerült bepillantást nyújtani a férfiak működés-mechanizmusába
Talán azért lehet ez, mert objektíven és nem bajtársi szolidarítással néztem a problémát.
Azért ez a szabadságolásos és távolságot adásos dolgot se vedd minden problémára jó csodaszernek. Vagyis a nehézségek és buktatók adódhatnak másból is, nem csak abból, hogy a férfinek szüksége van időnként egy kis egyedüllétre.
Konkrétan arra gondolok, hogy lehet, hogy Te adtál neki haverokkal időt, de az - noha jó dolog, mivel nincs egyedül, hanem szórakozik - és talán nem annyira az elgondolkodás, vagy a irántad érzett hiány feltörése jellemzi, mint inkább a bulizzunk egyet a haverokkal. Szóval az, hogy "szükségem van néha, hogy egyedül legyek" nem egyenlő azzal, hogy "szükségem van néha arra, hogy nélküled menjek bulizni", pláne nem azzal, hogy "szükségem van néha arra, hogy más csajokkal is szórakozgassak".
Mindazonáltal nem birtoklom el a jogot senkitől sem attól, hogy a párja nélkül menjen bulizni, csak jelzem, hogy amiről én beszélek, az egyedüllét és a barlangbavonulás nem jogosítvány se a haverokkal való bulizásra, se a becsajozásra.
Mindazonáltal egy kapcsolat megromlására a távolságon kívül száz más ok is lehet - sajnos.
Ezt a távolságos dolgot úgy képzeld el, mintha a férfira rá lenne kötve egy gumikötél. És mikor a férfi eltávolodik, akkor a gumikötél megfeszül. Ha elég erős köztetek a kötelék (gumikötél) akkor a megfeszülés után a gumikötél visszarántja férfit. ilyenkor nagyon vágyik a közelségre, a szoros együttlétre, majd megint elkezd távolodni, míg a gumikötél megfeszül és újra visszarántja. Akkor van baj, ha kötelék köztetek (gumikötél) nem elég erős, mert akkor megfeszüléskor elszakad. Vagy ha megfeszüléskor a férfi belekapaszkodik valaki másba.
Pety
Szóval a férfiakkal egyszerűen éreztetni kell, hogy szükség van rájuk és minden megy jól?
Ennyi lenne a "titok"?
Mindenki nagyon meg tud lepődni, hogy a limuzinja nem áll elő - ahogy már megszokta - amikor megcsörgeti a csengőt.
Néha hasznos, ha álmunkból felráznak bennünket azzal, hogy bizony nélkülünk is megy tovább az élet és a kedves párunk nélkülünk is el tud menni például fagyizni.
Más kor meg rossz érzés ezt látni, mert jó érezni, hogy valahol, vagy valakinek szüksége van ránk.
John Gray azt mondja: a férfiak szeretik, ha érzik, hogy szükség van rájuk, pontosabban oda húznak, ahol érzik, hogy szükség van rájuk, de menekülnek onnan, ahol rászorultságot sejtenek.
Igaz, a szerelem idővel átalakul szeretetté.
De vigyázz, az IDŐn vagy a hangsúly. Néha a legrosszabb, legváratlanabb időben alakul át....... Sajnos....
Még mindig jobb így,mintha már gyerekek is lennének...
Egy idő után elmulik a szerelem,átalakul szeretetté(tisztelet a kivételnek)
De valakinek ez kevés,s szeretne újra és újra szerelmes lenni.
Szia!
Nem, jó ha macerálod.....
Tudom, nehéz, de tényleg hagynod kéne kicsit, mert így csak azt éred el, hogy utálni fogja, hogy mindig kérdezgeted és kerülni fog és... Asszem, nem ragozom.
Kerssünk olyan dolgokat, ami lefoglal "a TÉNYLEG békén hagyom kb két hétig" alatt!!!!!!!!!!!!!!
Segítünk. Gondolkodjunk együtt! Mit szeretsz?
/Persze rajta kívül
/
Na ezekkel énis így vagyok. Uyanilyen gondolataim vannak.
Éjjel megint belekezdtem a beszélgetésbe - tudom, hogy mindenki, köztük Ti is azt mondjátok, hogy ne maceráljam- de nem bírtam.. Kérdeztem, hogy most végleg így lesz, miért lett így, mi baj velem, már nem is hiányzom? Válaszok: nem tudja, nem akarta lezárni, de megérti, hogy én lezárom; feszült ha velem kell lennie; nem velem van a baj, önmagával; néha hiányzom.
No röviden ennyi.
Azért pörgök még, mert nemtudom, hogy most ez egy átmenet, amikor rendbe kell jöjjön magával, és eldöntse, hogy el akar-e szakadni tőlem, vagy nem megy nélkülem.
Vagy
Ez a szeretet ellenére a teljes vég.
Abban reménykedem, hogy kb 2 hétig ha TÉNYLEG békén hagyom és nem is találkozunk, akkor legalább az irány körvonalazódik.. Nem?