Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Mit csináltatok csajok????
Ez valami nagyon fergetes buli lehetett
Üdv itthon, Szibi!
"És ez nagyon okos a saját utunkról. Ez a lényeg... csak az baj, hogy nincsen kész recept rá."
Ha lenne, c*rrá unnánk magunkat
Remélem mindenki megúszta csonttörés nélkül a mai napot, ma jöttünk haza Hévízről, hát láttunk autópályán keresztben álló kamiont, meg árokba borult BMWt, úgyhogy nem mertünk gyorsan jönni.
Bajbi, ez a lakberendezés tök jó buli, épp akkor kellett itthagyni a kis lakáskámat mikor már kész lett a padló meg a festés és kezdhettem volna berendezni
"Egy barátnőm mondta a múltkor, hogy "beszélni" kell hozzájuk, hogy legyenek kedvesek elmúlni, stb., és tényleg használ!" by Volver
Akkor lehet, hogy itt rontom el a dolgot, mert én anyázni szoktam a rügyecskéimmel, hogy "takarodjatok innen a képemről szemét bibircsókok, semmi keresnivalótok itt!"
De majd mgpróbálok kedveskedni, hátha az jobban használ
nincs recept, nincs bevállt eljárás, mert mindannyian mások vagyunk és mindenkinek saját magának kell megtalálnia azt az utat, ami az övé, amit alkalmazni tud és ami jól áll neki.. "
Nagyon-nagyon egyetértek!
Jeguc, pedig 2008-ban is egy cukorfalat
Ez a felsorolás nagyon kirkó volt 
Persze, hogy nem megalázó felhívni őket, de szerintem hosszú távon a rendszeres kapcsolattartás elég sok faramuci helyzetet szülhet (bár ki mit ért rendszeresen? Én pl. arra gondolok itt, hogy hetente beszélünk legalább telefonon, folyamatosan képben vagyunk egymás életével kapcsolatban, személyesen is találkozunk, stb.). Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy régi ex szüleivel iszonyatosan jó viszonyunk volt, és meg szoktam őket köszönteni szülinapon/ névnapon/ ünnepekkor még most is. DE! Akármennyire is hiányozn(t)ak, én nem jártam a nyakukra, pedig sokat jelentettek nekem, és ők is szeretn(t)ek engem. Nem csak magam miatt, az exem miatt sem, és miattuk sem. Én tuti nem találnám jó ötletnek azt sem, hogy az exem a szüleimhez átjárogasson, mikor mondjuk nem vagyok otthon, stb. Akárhogy is, a szakítással a másik családját is "elveszítjük" valahol, és a velül való viszonyt sem lehet változatlanul fenntartani, mintha mi sem történt volna.
Persze biztos vannak, akik az ilyen helyzeteket különösen ügyesen tudják kezelni, én a saját esetemben ezt mégis így találtam a legjobbnak...
Szia Csimp!
Én az év végét szeretem. Nekem inkább a januárral szokott alapból bajom lenni. De mostmár tudom, h ilyenkor több jó progit kell szervezni és annyi
Örülök, h azért mosmár jobban vagy!
Én is eléggé betegecske voltam végig az erdélyi kirándulás alatt is
, de mostmár javulgatok én is
.
Mármint a pároddal?
Dehogy gáz!!!
Volvi!
Szerintem az nem megalázó helyzet, h valaki kimutatja az érzéseit. Persze nem szabad senkire sem ráakaszkodni, ebben igazad van. Szerintem az exed családját nem megalázó felhívni, ha nem azért teszed, h könyörögj nekik, h hozzanak benneteket újra össze és amúgy meg tök jóban voltatok.
Már nagyon sokat gondolkoztam, h életem első nagy szerelmével miért mentünk szét. /nem az első barátom, hanem a nagy szerelem/ Meséltem én ezt már Nektek.... Én kacsingattam félre, én hagytam ott nagy szenvedések, huza-vonák közepette. Eddig mindig csak magamat okoltam a történtekért, de épp mostanában jöttem rá, h ha nem a büszkesége lett volna az első, és egyetlen legfontosabb dolog Neki meg, akkor alakulhatott volna másképp is. Ha nem az lett volna a válasza a dolgokra, h begubózik, nem kommunikál velem rendesen, halomra keféli a csajokat, h ha én így, akkor Ő meg úgy jelszóval, ha nem hadovál nekem össze mindenféle büszke dumát, hanem kimutatja, amit valóban érzett, és nem vagdalkozik fájdalmában és irdatlan nagy büszkeségében, akkor nem így alakult volna, ebben biztos vagyok.
Mondjuk pont ezen tapasztalatok miatt tudtam a mostani kedvesemnek megbocsájtani a tavalyi dolgait, és nem bántam meg. Persze, nem tudhatom, h mit hoz a jövő, ennek ellenére is egyre inkább azt mondom, h örülök, h megértő tudtam lenni Vele. Tudom, h mennyire jó, ha a hibáiddal, tévedéseiddel együtt elfogad és szeret valaki, és mennyire hiányzik, ha ez nem így történik, és mennyire egyedül lehet maradni az embernek a kétségeivel, és saját baromságaival.
Borsó!
Ez sajnos tipikus duma
Persze ez nem jelenti azt, h nem vagy egy szuper csajszi!
Bár nem ismerlek, de biztos az vagy 
Remélem összekapja ez a pasas magát!
"ahogy a dédimamám csinálta a sütivel, körbekínálta, kell nem kell teszem el, aztán aki nem volt elég gyors, az lemaradt."
Gréti, ezen nagyot kacagtam
A bizonytalanság egyébként szerintem is a legrosszabb. Én legalábbis nagyon nem bírom. Végülis nálunk mind a kétszer én mondtam ki a szakítást, pont ezért, mert nálam hamar elszakad a cérna, és nem bírom, ha váratnak. Nekem elég volt, h bizonytalankodott, másfelé kacsingatott, nekem az nem hiányzott, h idegbajosan várjam, h Ő mondja ki, h vége. Szóval, bár majd megszakadt a szívem, de inkább kimondtam én.
Huha, lemaradtam. Ketten is vannak?
Én csak Heppykéről tudtam
Előszilveszter?!?!? Tapasztalatom szerint jobban szokott sikerülni, mint a szilveszter
Szia Szimi!
Örülök, h tetszik a topik.
Gyere, és olvasgass, és írogass, ha továbbra is van kedved!
"De abban is biztos vagyok, hogy valami ilyesmi lehet az igazság."
Én inkább úgy fogalmaznék, h van benne sok igazság is.
/Sok minden azonban már nem értek egyet a könyvvel. Például nem gondolom, h az a pasi, akitől nem ékszert, vagy virágot, vagy csokit kapsz ajándékba az nem szeret eléggé. Meg oké, h a férfiaknak nagyon kell, h húzzák az agyukat, bár szerimntem nekünk nőknek is, vagyis legalábbis nekem igen
, de azért ők is érző emberek, mégha ez néha nem is látszik rajtuk 
, és igenis arra is nagyon igényük van, h érezzék a feltétel nélküli szeretetet is./
Sziasztok!
Nagyon boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!
Haza érkeztünk tegnap este kábé 10 órakor. Az utolsó 100km-es autópálya szakasz nagyon durva volt. Vészvillogó és 30km/h átlagsebességgel jöttünk. Nagyon sok baleset volt. Az egyik ostoba német bmw-s előttünk csapódott a szalagkorlátnak pölö.Drága előzés lehetett ez neki, sok eurós.
Viszont tiszta röhej, odakinn egy szem hó nem hullott még kinn voltunk. Na, jó, egyik este láttunk néhány hópelyhet Székelyudvarhelyen, és ennyi.
Nagyon szép volt egyébként és jó minden. Kétszer is koccintottunk szilveszterkor, az egy órás időeltolódás miatt
A székelyek megünneplik az ottani, és a magyar éjfélt is 
Ja, és Csííí, ezt főleg Neked írom,a csorbák (levesek) isteni finomak, nyammiii
Nem ez volt a baj... szerintem ez a hülye hét tette be a kaput, mert épp azt rontottam el a legjobban, amit tudtam, egyszerűen félreértettem a kérdést
Bajbi, nagyon ügyi vagy!
Esik ez a fránya... és ahelyett, hogy Jegivel korzóznánk az ikeában és a kikában és ágyakat, és függönyt, és karnist nézegetnénk, meg lakberendeznénk, itthon ülök és bezártsági érzésem van. Persze van egy csomó dolgom, de csúszik minden, és nem merek kimenni a lakásból...
viszont tiszta boldog vagyok, mert tegnap lefestettem a lakásban a nagy oszlopot, és pont olyan lett, mint amilyet én akartam... teljesen elégedett vagyok magammal, hogy én csináltam, és ilyen klassz lett. Majd ha jöttök lakásavatni, akkor megnézitek...