Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Torolt_felhasznalo_350214
Létrehozva: 2006. július 4. 18:09
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Jó lenne, ha ma válaszolnál! Írd meg itt, ha összejött, hogy ne nézegessem feleslegesen az ímélemet, egyszerűen nem szeretem látni, hogy 0 új üzenet
Nem hiszem... bizonyára nem véletlen volt kíváncsi a véleményedre
Meg egyébként is, ezt az ember úgyis a saját képére formálja, és nem rossz dolog más meglátását is meghallgatni...
amúgy még megpróbálok ma válaszolni, sok dolog eszembe jutott arról, amit írtál
(((Gréti)))
Jaaaaaaaj, de jó!!!!!!! Még nem is néztem, de most látom, hogy igen, megérkezett
Amúgy nem célzásnak szántam, de tényleg....
Írok inkább ímélt... vagy msn, ha netán olvasod
Igen,egyetértek veled.Döntöttem,1 hetet kap a 2-3 helyett,akkor megkeresem személyesen,(nem fog róla tudni előre) és rákérdezek.Ha 1 hét alatt nem hiányzom neki,akkor 2-3 hét alatt meg mégúgysem fogok...
Jajj, ez a kedvenc szövegem... gondolom, hogy nem feltétlen előre megírt, és talán egy részét még komolyan is gondolják, de akkor is... ez szerintem csak hülyébbé teszi az egész szitut.
Viszont mondanék valamit: Lányok, komolyan, egyre nagyon figyeljetek, hogy ne hozzátok magatokat megalázó helyzetbe, olyan, ami nem méltó Hozzátok. Nem hiszem, hogy a hívogatás jót tesz, a család sem fog lépni semmit, max. csak hülye helyzetbe kerül, hogy két tűz között van. Szóval emelt fővel kell viselni a helyzetet - szerintem -, és ahogy Manó is mondta, ha úgy kell lennie, úgyis visszatérnek Hozzátok.
Kérdeztem tőle,hogy miért?Azt mondta, Ő sem tudja.Meg ,hogy nyugodjak meg nem én vagyok a hibás,mert én egy szuper csajszi vagyok.Ez az Ő hibája..ezt mondta
El tudom képzelni, mennyire rossz lehet most Neked, és az a baj, hogy a bizonytalanság rosszabb, mint ha vagy jobbra, vagy balra eldőlt volna a dolog. Nem tudom, én hogy bírnék egy ilyen szitut, de amilyen hülye vagyok, lehet, hogy 2 nap múlva felhívnám, hogy kap egy napot dönteni, ha meg nem kellek, hát nem kellek. Ahogy korábban írtam a lányoknak: ahogy a dédimamám csinálta a sütivel, körbekínálta, kell nem kell teszem el, aztán aki nem volt elég gyors, az lemaradt. Persze, nem ez a jó hozzáállás, én tudom.
Abból amit leírsz, nem sokat lehet sajnos megállapítani, csak azt, amit a párod is elmondott, hogy NEM TUDJA. A tettei, mondatai alapján egész biztosan vannak komoly érzelmei irántad, de ez nem biztos, hogy ELÉG a továbbiakhoz.
Arról nem beszéltetek, hogy honnan jött Nála ez az egész, és mi váltotta ki??? Mi hiányzik neki?
Aztán vagyunk mi
...
Akiknek az egész élete megváltozott. Most csináltam karácsonyra egy CD-t a Bajbinak, az első perc találkozástól, a nyaralással, mézessüti projectel együtt.
Aki elakar menni, az úgyis elmegy. Felesleges utánna rohangálni. Ha vissza akar jönni, úgyis visszajön. Ha meg nem, akkor nem. Mindenki máskép éli meg. Mert mindenki más.
De az biztos, hogy sokat nevettünk és sokat "sírtunk" is együtt.
De voltunk mi már "alkoholistahegymászóenergiavámpírok" is.
Más: tennap volt egy kicsike előszilveszter, Bajbi, Draft, Vili (üvegben), meg a mano. (én) meg a két tengerimalacom: Heppyke és Panni, akik egész éjszaka banzaiioztak
kép majd megy. 
Hehe, pont tegnap néztem a könyvesboltban ezt a könyvet. Nevettünk rajta rengeteget manóval, mondtam, hogy a fenébe, megírta valaki, és így nem gazdagodunk meg mi a megírásából.
De abban is biztos vagyok, hogy valami ilyesmi lehet az igazság.
Cukorborsó, Szimkó!
Lassan két év távlatából szerintem egy nagy tapasztalatot tudok mondani, talán mindenki nevében: idő, idő, idő... ez az, ami megoldja az egészet. Szibi és a párja boldogok újra együtt, beszti és a párja azóta is boldog (azt hiszem, mert mostanában elég keveset an itt - hallod, BESZTI!!!), aztán vagyunk mi, akik azóta is külön vagyunk az akkori párunktól, de mégis jó így. Ilyenkor egyet tehettek: kivártok. Mert nem lehet senkire sem ráerőltetni, hogy érezzen valamit, ha nem érzi...
Sajnálom,ami veletek történt
Szia Cukorborso!
Velem is hasonló történt 3 napja. Azzal a különbséggel, hogy mi nem szünetet tartunk, hanem szakítottunk. Teljesen át tudom érezni, hogy milyen most neked. Én is ugyanígy vagyok, de nem tudunk mást tenni mint várni. Szörnyű egy helyzet, én nem tudok magammal mit kezdeni, de elfogadom a döntését és nem keresem. Nálatok még nincs veszve a dolog (bár még én is reménykedek, hogy idővel majd talán jóra alakul), de ne add fel. Ha pár hét után maradni akar akkor tök jó, de ha menni akar úgyis megy és akkor el kell engedni. Kitartás, drukkolok Nektek!!!
Szia Panni!
Köszi a tanácsod! Nemrég beszéltünk telefonon, merthogy névnapja van és megköszöntöttem. Szerencsére nem sírtam el magam a telefonba, de utána nagyon rossz volt.
Már beszéltem az anyukájával meg a testvéreivel is, mindenki nagyon kedves volt. Tartani fogom velük a kapcsolatot. A sráccal... hogy mi lenne a jó, azt nem tudom. Pár hét múlva meg majd kiderül.
Szeretnék elmesélni nektek valamit,amit a napokban élek át
Nem tudom, hogy erre mi lenne a legjobb megoldás....
Ha el szeretnéd felejteni, akkor egy ideig ne nagyon találkozzatok (bár talán ez a legnehezebb)
De ha mégis tartjátok a kacsolatot, lehet h kialakul benne az az érzés, amit hiányolt...
Az anyukáját sztem ne hívd fel, ő nem nagyon tud mit csinálni... itt úgyis a pasinak kell döntenie az érzéseiről...
Azért remélem minden helyre fog jönni, tudom nem nagy tanácsok, de kitartás...és fel a fejjel