Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeret, de mégsem..
Sziasztok!
Többen, többféleképpen látjuk a dolgokat. Segítség és vélemény kellene.
A történet a következő:
Párom csaknem 6 év után egyszer csak sírva-zokogva közölte, hogy szeret, de egy ideje már nem érzi azt a szerelmet, mint korábban. Nem akar szakítani (még), azt mondja megérdemlünk még egy esélyt ennyi együtt töltött idő után, hátha sikerül rendbe hozni a kapcsolatot.
Teljes szabadságot adtam neki, nem láncsoltam le, s hosszú évek óta teljesen megbízom benne. Talán ezért is ért nagyon váratlanul a dolog, már terveztük a közös jövőt is...
Hagyjam menni? Tartsunk szünetet? Próbáljnuk meg együtt tenni valamit? De mit? Hogyan?
Szerintetek?
Szóval a kettő közti nő a legérdekesebb. Akiben biztosak lehetnek, hogy komoly, ugyanakkor nem áldozza fel magát a szerelmünk oltárán, mint valami mártír.
Nagy valószínűséggel idén már nem tudok jönni topikozni.
/Holnap hajnalban indulunk, ma meg még csomó dolog van./
Mindenkinek nagyon-nagyon boldog új évet kívánok.
Szia Szimi!
Szerintem egyelőre várjál. Tudom, az a legrosszabb, de az egyetlen, ami segíthet, vagy így vagy úgy.
/u.i.: privimet megkaptad?Ha a gyanúm igaz, akkor engem nyugodtan keress, ha van kedved.../
Az én történetem pontosan ebbe a topicba illik. 8 gyönyörű hónap után a párom szakított velem, mert úgy érzi, hogy becsapja saját magát és engem is, hogy úgy van velem, hogy nem szerelmes. Szeret velem lenni, jól érzi magát velem, de valami hiányzik neki. Azt sem tudja, hogy mi az, és nem is biztos benne, hogy jó döntést hozott. Nekem most nagyon rossz, bár eddig is tudtam, hogy nem szerelmes, de mégis úgy voltam vele, hogy nem is számít igazán, ha olyan amilyen. Mindez 2 napja történt azóta nem beszéltünk. A családjával is nagyon jóban vagyok, és most annyira tanácstalan vagyok, hogy felhívjam e az anyukáját (bár fogalmam sincs mit mondanék neki), lehet ő még nem is tudja a szakítást.
A srác azt mondta, szeretné ha barátok maradnánk, én nem tudom, hogy mi lenne a jobb, ha teljesen megszakítanánk a kapcsolatot, vagy ha időnként találkoznánk. Egyszer már volt ilyen (még a mostani 8 hónap előtt) és akkor tök jóban voltunk, de most nem tudom mi lenne a jobb.
Szerintetek? Előre is köszi a tanácsokat!
Szerintem ne abajgasd.
Inkább élvezd azt, ami van.
A leírásod alapján nincs nagy baj és szerintem amúgy is eléggé az elején vagytok még.
Én Erdélyben szilveszterezem, ahogy korábban írtam.
Székelyföldre megyünk mi is.
Zeteváralja, Szováta, Hargitafürdő, ....
Remélem nem leszek betegebb! Még mindig van hőemelkedésem, meg fáj a mellkasom
Eddig nem olvstam el az éves horoszkópomat, de most igen. Majdnem az elejétől a végéig bejött. Érdekes, de nem hiszem hogy az összes halakra igaz ez.
Hehe, Pom-pom , mi?
Hát, nem tudom mit mesélhetnék... Egyenlőre, még teljes erővel koptatom a padokat, hol jó, hol kevésbé jó eredményekkel, egy egészségügyi szakközépsuliban... Salgótajánban lakom. Hobbim, az nem sok van, sokféle dolgot szeretek csinálni, de szeretek kipróbálni új dolgokat, és megismerni új embereket,na és imádom a barátaimat...
A barátom, hol tanul, hol barkácsol, hol pedig a volán mögött ül... és sose tud egyhelyben maradni...
És veled mizujs? Merre laksz? Mit dolgozol, vagy tanulsz vagy bármit...
Köszönöm szépen a meghívást, nagyon drága vagy, és kedvem is lenne, csak sajnos már régebben elígérkeztem egy másik helyre, amit nem szívesen mondanék le... de azért remélem, nem ez az utolsó alkalom a közös mulatozásra
Azért Nektek jó mulatást, a "kiszorult" topiktársakra is koccintsatok majd légysziiiiii
Ti hol szilvesztereztek?
Én hívom hozzánk vidékre a fórumos lányokat, akik nem jönnek, ők partizni mennek valahol a fővárosba asszem, Szibiék pedig a csodaszép Erdélybe utaznak!
Gyere hozzánk szilveszterkor, a meghívás Neked is szól!
Igyekszem válaszolni a leveledre most míg szabin vagyok, mondjuk 2 vizsgára is kellene készülnöm közben!
Hogy teltek az ünnepek??
Sajnos az nlc semmit sem válaszolt... Mit tegyünk???
Hát, már nem tom... ma olyan volt mint akit fejbevágtak. Bókok, meg hogy hiányzom neki, meg stb... Mondjuk nem letámadni, gondoltam, hanem rávezetni, erre az egészre... De ha így halad, akkor lehet nem lesz rá szükség
Ti mentek valamerre Szilveszterkor?
Jó és érdekes és örök a kérdés... egyébként szerintem igen. Ahogy sokáig azt sem értettem, miért szükséges valakinek, hogy valamennyire "konfliktusos" kapcsolatban legyen, ez is rejtély néha, de tény, hogy egy egészséges küzdelem valakiért biztos, hogy kihívás, izgalom és felpezsdíti a mindennapokat.
Sziasztok Leánykák!
Remélem, mindenkinek jól és nyugisan telt a Karácsony, sajna nekem főleg betegeskedéssel, de már kezdek "alakulni"...
Sajnos újabb régi-önmagam-elleni szankciót kellett bevezetnem, akit érdekel, priviben megírom... tényleg, Gréti, az nlc válaszolt a levélkédre fórum-ügyben? (amúgy meg rendületlenül várom a levélkéd... )
Ha addig nem tudnék jönni, akkor mindenkinek nagyon boldog első perceket/ órákat az új évre, nem aggódom, hiszen 2008 a mi évünk lesz! A későbbiekben pedig remélem a továbbiakban is nyomon követjük egymás "sorsát", ahogy eddig is, így talán ráérek az év második felére szóló jókívánságokkal.
Addig is: (((Mindenki)))
Hú, ezt én is el szoktam játszani, hogy pont utazásra, kirándulásra megbetegszem! Remélem, meggyógyulsz addig!!
Bajbi, Szibi: szerintem vannak olyan pasik, akik az olyan csajokra buknak, akik húzzák az agyukat. Két okból szerintem: 1. ez az olyan csajok alaptulajdonsága, akik nagyon szépek, és emiatt úgymond fölényben érzik magukat, tudják, hogy bárkit (no, azért csak majdnem...) megkaphatnak. Sok pasi meg ezekre a csajokra bukik, persze, akár annak árán is, hogy a gyönyörű csaj jól megszivatja őket. 2. nem utolsó sorban, a pasik nagyon szeretik, ha "vadászni" lehet a csajra, meg kell küzdeni érte. Ez valami ősi ösztön lehet! Ezért kihívást látnak abban, aki húzza az agyukat, kicsit ad, aztán kicsit elvesz, aztán ez kezdődik újra és újra. Drága pasik meg örülnek, hogy lehet gondolkodni, küzdeni, stb. És amikor megvan a csaj, akkor nagyobb az öröm, a sikerélmény. Aki meg rögtön adja magát, az nem sokáig kell.
Összességében viszont, ezek a típusú pasik nem nekünk valók (bár a 2. pont, ha nem is ily mértékben, de a legtöbb férfiban benne van szerintem). Viszont Istennek hála vannak olyan srácok is, akik utálják, ha szivatják őket, és rendes, tisztességes barátnőt szeretnének!