Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Baba születése-Idézet
Sziasztok!
A keresztlányom hamarosan szülni fog, egy babanaplót vettem neki ajándékba, és ebbe szeretnék egy idézetet egy nagyon szépet. Nézegettem már több helyen is a neten de nem találtam megfelelőt. Valami olyan kellene nekem amiben az apukáról nincs szó.
A lányka igen fiatal (17éves), és az apuka elhagyta.
Köszönöm elöre is ha valaki tudna.
Én az unokaöcsém születésénél a testvéreméknek egy lapra nyomtattam a kisbaba fényképét és a következő szöveget írtam nekik a kisbaba nevében, ami nagy hatást gyakorolt minden olvasójára:) :
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...
Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem.
"Minden, amit valaha írtak, festettek vagy faragtak, bármilyen nagyszerű, remek, tökéletes is legyen - rideg és otromba, ha összehasonlítod egy élő gyermekkel. Óriási kincset tartasz a karodban, amely becsesebb és értékesebb bármi másnál a földön."
Pamela Dugdale
Ezer bocs,most olvastam el figyelmesebben,hogy apuka elhagyta a kismamát,így ez mégse ide illő idézet
Talán ha a szöveg módosításra kerül,hogy nem Apa,hanem Anya pocakjára......
Még egyszer bocs
Én nem babanaplót ajándékoztam a barátnőmnek ,hanem egy fényképalbumot,amibe majd teheti a babáról készült képeket.Egy oldalra 2 kép fért és az első oldalra fölülre tettem egy idézetet,alulra pedig a baba első képét.Nagy volt az öröm és persze a sírás is,azóta is emlegeti
Az idézet így szólt:
"...Gyereket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve..."
Elizabeth Stone
Ez annyira szép, de sajna oda hosszú de köszi hogy megosztottad velünk.
Egy pólyás meséli...
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...
Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem.
Kicsit más forrásból... ha lehet már tudni a baba nemét.
Ha van még valami tiszta
Ezen az elveszett világon,
Azt máshol nem találom,
Csak a lányom szemében látom.
De volt értelme annak,
Hogy mindeddig kibírtad,
A legszebb versed úgyis
A fiad szívébe írtad.
/Ákos/
Azért, mert szerettek jöttem a világra,
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága!
Szeressetek mindig, igaz szeretettel,
a kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!
Szia!
Küldök párat,ezek is a netről valók,de szépek
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán. "
Csanádi Imre
„Óriásként, felhők közül, félszegen hajlok rád köszöntőn, köszöntlek e földön, pici idegen!”
Illyés Gyula
"Azért mert szerettek jöttem e világra
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!
"Kicsi az én szívem, kicsike darabka,
Édesanyáméból úgy van kiszakítva,
Azért siet oda, azért szeret ottan,
Ahol ez a két szív újra összedobban. "
"Azt kívánjuk mind-mind
itt e szép napon:
Ragyogjon rád napfény,
boldog légy nagyon.
Szíved sose féljen,
bánat sose érjen,
szerencs kísérjen,
minden utadon. "
"Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat
mint ha szellő jelzi
a förgeteget-
Ezer pici jelből
tudtam jöttödet.
Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint alma az ízét,
tejet, kenyeret-
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.
Mint a fény az árnyat,
záport a virág,
mint a patak medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget-
mindenkinél jobban téged
így szerettelek. "
http://forum.picibaba.hu/index.php?action=printpage ;topic=447.0
itt még sok van
Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.
Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,
HOGY A GYERMEKED VAGYOK!
S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
Szeressetek mindig igaz szeretettel
A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember!
Kicsi rózsabimbó,
élted hajnalán
szunnyadozz csak párnád
hófehér haván.
Ringat jó anyácskád,
ezer gondja van rád,
féltő szívvel virraszt
sok-sok éjszakán.
"Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért."
Vörösmarty Mihály
Szerintem ez örök érvényű...Főleg,egy új kis élet érkezésekor...