Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Család vagy karrier
Létrehozva: 2006. január 2. 14:49
Sziasztok!
Egy hosszabb terjedelmű dolgozatra készülök, és ezért kérnék mindenkit, aki érintett a témában, hogy ossza meg velem/velünk a véleményét.
Röviden arra lennék kíváncsi, hogy ki miért, és mikor vállalt/vállal gyereket. Ha korán akarták, akkor miért korán. Aki előbb karriert csinált, az miért választotta azt. Nem ellenségeskedést szeretnék itt, hanem hogy minél több embernek megismerjem a történetét, és a miértjeit, okait.
Előre is köszönöm a hozzászólásokat. Ezek segítségével megalkotni a "művemet".
Hali,
szerencsés vagy és ügyes, gratula! A nem korán szüléssel kapcsolatban viszont a következő megjegyzést tenném. A legtöbb egyetemista / főiskolás korú lány vele egykorú fiúval "jár", s amíg az emberkék be nem fejezik a sulit, és nem érzik úgy, hogy el tudnák tartani magukat és a gyereket, nem szülnek / alapítanak családot. Azt mégsem szeretnék, hogy a szülők tartsák el őket pl mint friss házasok gyerekkel. Amikor az emberkék végeznek, hozzávetőlegesen 23 évesek. Ebben a korban szerintem a férfiak még kevésbé merik elkötelezni magukat, mint a lányok, sok egyéb tényező mellett úgy érzik, örülnek, ha a saját igényeiket kielégítik, végre van némi pénzük a hobbira, úgy gondolják, most kell megalapozni a karrierjüket (sok munka, másoddiploma, stb.), stb. A lányok pedig várnak... de ha borítanak, sem feltétlenül vannak előbb: egy új kapcsolat felépítése is idő. Egyszóval, szerintem ez egy kicsit kényszerpálya. Ez a tapasztalatom a környezetemben.
És az egyéb magánvéleményem: Mi a karrier? Szerintem annak a karriernek van értelme, ami a - a magunkhoz képest, vagy saját magunk - kiteljesedés(é
t jelenti, és nem az erőn felüli teljesítést, a megfeszülést; engem nem érdekel az abszolút értelemben vett karrier. Ezenkívül szerintem szinte minden nő bármikor visszavenne, ha megfelelő érzelmi (és nem is elsősorban anyagi) biztonságot találna. Értem ezalatt azt a férfit, akire rá meri bízni magát és egy gyermeket.
Én is úgy érzem, hogy a hivatásommal foglalkozom, azt teszem, amit szeretek és meg is élek belőle, igaz az idén a gyerek miatt nem olyan jól, mint eddig, de azért okom nincs a sírásra.
Számomra a karrier nem egy kiszolgáltatott állás egy multinál, hanem a vállalkozás, az önálló, szabad sikeresség, mikor nem számoltatnak el hogy most te fiam hol voltál, hanem oda mész ahová kell meg ahová tudsz. És belső motiváltsággal oldod meg a dolgokat, nem azért mert kell.
Hááát, nem tudom. Én annak idején (23 évesen) kezdtem az egyetemet, elötte meg fösulira jártam. Októberben végeztem, így én még friss diplomásnak számítok.
Tudod én nem sírok, hogy nem huszonegynehányévesen lettem anya. Ehhez több minden kell, mint egy puszta elhatározás és nem is a karrier vagy a bulik tartottak vissza: nem volt partnerem, vagyis 3 év után kiderült, hogy mások az elképzeléseink a jövöt illetve.
Aztán jött egy rutin vizsgálat, amin kiderült, hogy nincs nagy esély rá, hogy teherbe essek. Most szerencsére minden helyre jött. Lassan másfél éve férjnél vagyok, de az idö csak most jött el arra, hogy gyermeket tervezzünk.
Sokat álltalánosítasz, a fiatalság nem garancia arra, hogy könnyen teherbe ess és a 30 év az nem az a korhatár, amitöl egy nöt hasznavehetetlen, rokkant, öreg vénlánynak lehet titulálni mert nincs se gyereke se férje. A gyermekvállalást át kell jól gondolni, az nem olyan, hogy ha már nem tetszik a babáskodás akkor tovább adom, én úgy érzem, hogy most értem meg erre a "feladatra", és ne felejtsük el azt sem, hogy egy gyermeknek szüksége van apára is. Mit ér az én elhatározásom, hogy kell a baba, ha a partner ezt ellenzi?
A másik pedig, az sem garancia, ha van egy gyermeked, és építed a karriered, mert ugye a betegségek, mikor haza kell csapot-papot otthagyva rohanni, vagy mikor oviból hívnak a munkahelyeden, a gyerek leesett a mászókáról, különbözö kicsit hosszabban tartó gyerekbetegségekröl (pl. bárányhimlö
ne is beszéljünk, szóval melyik fönök fog téged a munkából szívesen hazaengedni?
Az éremnek mindig két oldala van........nem akartam senkit megbántani, ez csak az én véleményem volt....nem mindig a karrieren múlik az, ha valaki egy kicsit késöbb szül.....
Azt nem írtad le, mit tekintesz karriernek: azt, ha valaki dolgozott családalapítás előtt vagy csak azt ha valaki valódi szakmai karriert futott be?
Én előbb karrieret csináltam - mert a 90-es évek első felében mindenki azt csinált, aki a közgázon végzett. Egyszerűen azért, mert mesés szakmai lehetőségek voltak, én 3 éve alatt lettem vezető. 10 évet dolgoztam egy multinál ennek elég nagy részét felsővezetőként. Nem a pénz miatt volt élmény, hanem az alkotás öröme miatt, aztán amikor elmúlt ez az öröm, akkor kiléptem és most saját bizniszt vezetek, és a munka mellett mosok, főzök minden nap, várom haza az emberemet, készül a fészek és talán érkezik is lassan abba az első fióka. Anyagi gondjaink nincsenek - persze lehetne nagyobb autónk is, meg nagyobb lakásunk is - de nem lennénk boldogabbak attól.
Szerintem nagy különbség van aközött, hogy valakinek munkája van vagy hivatása - nekem az utóbbi volt, van és lesz. A hivatás olyan szakmai elhivatottságott, jó értelemben vett megszállottságot jelent, ami a karrierhez elengedhetetlenül szükséges. Én bármit is csinálok az életem hátralévő részében - mindig ezt fogom keresni: azt a kielégülést, ami a küzdelem végén a megérdemelt sikerrel jár együtt.
Nagyon sok sikeres nőt ismerek - olyat, akinek komoly karrier mellett kiegyensúlyozott a magánélete is, olyat egyet sem. Persze ismerek rengeteg nőt, aki rendelkezik ezzel is, azzal is, de olyat aki ezt boldogan működteti olyannal még nem találkoztam. Szerintem a kettő együtt nem megy, mert nem lehet napi 10-12 órát dolgozni - gyakran hétvégén is - meg gyereket is nevelni. Nagyon sok bolodogtalan vezető beosztású nőt ismerek, aki folyamatosan kevésnek érzi magát, mint anya és kevésnek, mint munkaerő - mert a kettőre együtt nincs elég ideje, energiája stb.
Szerintem ezt csupán a divat diktálja, hogy egyszerre mindkettő megoldható. Csak 1 példa: ha valaki vezető beosztásban van, megszokja, hogy folyamatosan döntenie kell - mert ugye ettől vezető a vezető. Ezt nem lehet otthon az ajtóban a télikabáttal együtt levenni és ez szépen átkúszik a mindennapokba is, egy idő után kikopnak azok a kérdések, amik a mi legyen a vasárnapi ebédről és hasonlókról szólnak - mert ezeket a mama egy huszárvágással maga megoldja, ahogyan szokta!
Szerintem egy gyerek születésekor 2-3 évet rá kell szánni a csemetére, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. A mögöttem lévő éveknek, tapasztalatnak és kapcsolatoknak köszönhetően 4-5 év kihagyás után bármikor találok állást, az elmúlt években épített egzisztenciának köszönhetően pedig ezekben az években sem kell szoronganunk.
Arra van idő amire szánjuk!
Alkottam egy kérdőívet, ha kapok címeket, akkor küldöm.
És köszönöm mindenkinek előre is, aki kitölti!
Ezt akár én is írhattam volna, annyira egyetértek veled. Én hasondóan godolkodok és teszek. 25 leszek, és most várom a második babámat, közben főiskolát csinálok, és nyelvet tanulok. Nem könnyű, de meg lehet csinálni.
A férfiakat azért is nem kérdeztem, mert az én kis dolgozatomhoz, ami nem szakdolgozat lesz, csak egy "kis dolgozat", bőven elég a lerágott csont, és ez engem érdekel, azért is vagyok ilyen lelkiismeretes ez ügyben.
Szerintem sokan nem azért nem vállalnak huszonévesen gyermeket,mert annnyira karriert akarnának építeni,hanem azért,mert előbb kell egy ház v. lakás,ahol már lehet várni a gyólyákat.
Ha pedig nincs annyagi támogatás a szülők részéről,akkor valahonnan elő kell teremteni a pénzt.(Még a szülői támogatás mellett is
Én nem vállaltam volna egy gyereket sem csak úgy a "semmibe".Nem mertem volna.Úgyh."hatalmas"karriert építettem
akinek meg még nincs gyereke, azt sem alkalmazzák, mert bármikor szülhet
tehát: nincs igazság
Én 23 évesen szültem gyereket. (Most vagyok 25, a fiam 2 éves.)
Szerintem először jöjjön a család, amikor még fiatal vagyok, könnyű teherbe esni. Még nem rég fejeztem be egy másik iskolát, kb. 4 éve, így "jól fog az agyam", most épp tanulok megint. Így mire vége a GYESnek, van 2 új képesítésem, és a "mikor megy szülni?" kérdésre fapofával válaszolhatom, hogy "nem megyek". 26 évesen pedig még elég fiatal vagyok, hogy belevessem magam a karrierépítésbe, de már elég "felnőtt", hogy mint nőt, komolyan vegyenek.
Szerintem marhaság, amit a nők ma csinálnak. Előbb a karrier, meg a mifene. Több nőt-lányt is ismerek, aki már elmúlt 30, esetleg több is, se gyerek, se barátok, se semmi. A karriere meg évek óta nem mozdult előre, mert ha előléptetés van a cégnél, az összes posztot valami férfi kapja, mert ő nem megy szülni, és nem hagyja faképnél a céget. Hiába magyarázza, hogy a szüléshez még párkapcsolata sincsen, nem megy ő sehova. És tényleg nem megy sehova. A környéken 25 év fölött már nem igen lehet elmenni szórakozni vagy ismerkedni, a diszkóban a tizenéves taknyosok közt hülyén érzi magát, a hasonló korú férfi ismerősei mind fogalaltak, vagy ha nem, az se véletlen.
És ha az ölébe ül a kisfiam, könnybelábad a szeme, hogy minden lehetőséget elszalasztott a családalapításra, a karrierje meg sehol se tart, és nem kell már ilyen öregen senkinek. Ilyenkor marha nehéz vígasztaló szavak találni, amivel nem bántom meg. 
Egyébként miért akar itt ma karriert csinálni mindenki? Azért ismerjük el, hogy nem lesz mindenkiből előbb-utóbb vezérigazgató meg államtitkár. Aki erre vágyik, és reménykedhet, hogy egyszer sikerül, az tényleg húzzon bele.
Egy titkárnő, fodrász, pincérnő, szakács, pénztáros stb. mit ért karrier alatt? Nem kell hétvégén túlóráznia? Ezért aztán marhára fölös negyven évesen szülni.
Lassan ott tartunk, hogy én vagyok a hülye, amiért huszonévesen gyerekem van. 60 évesen majd az unokáimat kergetem, a karrieristák meg a gyerekeiket. Mégis úgy néz rám néhány ismerős,(főleg a velem egykorúak) mintha már rajtam lenne a kényszerzubbony. Mert szerintük meg menő Szinglinek lenni, bulizni, és ágyba bújni fűvel-fával (aki vagy egy házas munkatárs, egy tizenhatéves a sarki diszkóból.)
Egyszóval: ha valaki dolgozik pár évet, hogy legyen szakmai gyakorlata, aztán még fiatalon szül 1-2 gyereket, közben tanul, az sokkal jobb esélyekkel indul az álláspiacon, és ráhajthat nyugodt szívvel a karrierére.
OKOS ötlet!!!!
Nekem van ugyan férjem, de se a gyerekezésben nem igen segített eddig - most azért sokkal jobb a helyzet - sem a melóban sem a ház körül. Az anyukám segített a baba mellett. Saját cégünk van. Megsínylette a cég, hogy nem tudtam topon lenni a baba miatt pedig nagyon jó kis csapat a mienk. Nem tudom, hogy sikerül-e egyáltalán a kilábalás, de azon leszek. Viszont tényleg össze lehet hozni, ha az ember ügyes!
technikai probléma, a férjem spermái nem működnek rendesen
Én arra vagyok kíváncsi, hogy ezt a kérdést férfiaknak is fel fogod-e tenni. És férfiak is kitöltik-e majd a kérdőívet. Ugyanis a topicnyitó kérdést - nem értem, miért - csak nőknek szokták feltenni. Pedig a férfiaknak is van karrierjük és gyerekeik, egyidejűleg! És én úgy látom, hogy nekik is vannak ezzel a témával nehézségeik (a gyereknevelés kárára).
Szóval, ez egy jóindulatú tipp a részemről: ahelyett, hogy egy lerágott csont női témává válna a témád, egy új szemléletű duplacsavar lenne a kutatásodban, ha a férfiakra is rákérdeznél - vagy kifejezetten a férfiakat kutatnád.
De persze nem akarok belekontárkodni, te tudod, mit szeretnél.
És ezt hogyan oldjátok meg? Össze tudod a munkát egyeztetni a gyerekkel, vagy esetleg a férjed marad otthon majd gyeden? Vagy korán bölcsibe kerül? Hány gyereket szeretnétek????
Köszönöm a válaszod!
csak elég megnézned, melyik topic-ba írogatok, néhány hozzászólást elolvasol, és kész is
most komolyan:
ha kérdezed, persze
most írjam ide vagy ebből is teszt készül?
Köszönöm az ötletet, éppen annak összeállításán dolgozok
Ti megosztanátok velem, hogy van-e gyerek, és ha nincs miért?
jó szilvi ötlete, vagy ülj le beszélgetni az emberekkel, hozz össze egy csapat csajt 4-5 lányt s kérdezd meg tőlük egy bambi mellett.
én szívesen kitölteném a kérdőívet
üdv Sophia
hidd el, sokan ki is fogják
nem jő ötlet?