Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Stressz vagy mi?
Létrehozva: 2018. január 16. 10:41
Sziasztok!
17 éves fiú vagyok, úgy őszintén egészséges(eddig mindenesetre), egy fontos dologgal fordulok hozzátok és remélem birtok segiteni.
Sok fájdalmam van, illetve jel. Január 1.jén energiaitalt és alkoholt kevertem. Amikor hazaértem igen durva pulzust vettem észre, nagyon megijedtem... Pár napon belül elmentem orvoshoz hogy problámáim vannak mivel előjöttek a szúrások mellkas tájékon. Azt mondta semmi bajom sincsen. Bevallom ebben az elmúlt 2hétben eléggé stresszes állapotban vagyok, illetve gyakran.5 napra az előző megvizsgálás után megint elmentem orvoshoz, megnéztek EKG-n, az orvos annyit mondott hogy van a szivemen valami elvaltozás de 99% hogy semmi bajom. Bent birtam volna maradni korházban 5 napot hogy 24 órás mérésen vegyek részt illetve ultrahangon de nem tettem meg mivel mentünk sielni.Sielésen volt 2 nap légszomjom, de végigstresszeltem egészet. Hazafelé, ami tegnap elott volt zsibbadt a kezem, a bal kezemben meg az ér úgy kimagaslott, vagy legalábbis körülötte. Akkor is nagyon megijedtem. Szüleimmel is rengeteget beszéltem, mondják hogy rengeteget stresszelek. Bevallom, rengeteget néztem ezek után a neten, és ugye még jobban megijedtem mivel mind szivinfarktusra utalnak.Van barátnőm, mig nála vagyok nem érzek nagyon semmit, kicsit zsibbad kezem de persze totál másra gondolok és lehet ezért nem jön elő semmi.
Mi a véleményetek erről? Simán sokat aggódok? Vagy más bajom van? nyugtassatok meg valahogy ha lehetséges.
Nagyon szépen köszönöm... üdv.
Red Bull vodka - külföldön mióta népszerű
na vajon miért
minek iszik aki nem bírja
legalább most már tudod mit NE csinálj
tanulj belőle
meg a Bravo
Ne igyál energiaitalt. Nagyon egészségtelen és teljesen felesleges. Ne igyál alkoholt. Ez is egészségtelen és felesleges. De ha mégis, legalább ne keverd őket, mert így együtt kiszámíthatatlan a hatása. Tulajdonképpen mérgezed magad, aztán csodálkozol, hogy pánikolsz meg stresszelsz. Sportolj, étkezz egészségesen, élj rendszerben és aludj eleget (!!!!) Nem pszichológusra van szükséged, hanem kiegyensúlyozott életmódra.
Hja, és abban az időben a kényes témák is egész más szinten mozogtak... De TI még nincs 18!!!, ezért ezt nem részletezném.
Bezzeg a mi időnkben! Ott volt az IM (ifjúsági magazin), és Veres Pali bácsinak lehetett kérdéseket írni kféle kényes témákról...
Én is úgy gondolom, hogy ezek a pánikbetegség tünetei. Az nagyon jó, hogy tudsz a szüleiddel beszélgetni, használd is ki! Nem kell szégyellned, amit érzel, nagyon sok ember érzi, csak rosszul kezeli. Az alkohol + energiaital kombót felejtsd el. Nem azért mondom, mert felnőttként ezt "kell" mondanom, hanem mert mint tapasztaltad is, nagyon veszélyes (ez nem kamu). A piával amúgy is óvatosan, mert egy csomó olyan anyagot csökkent a szervezetedben, ami csökkenti a stresszérzést - magyarul a kezdeti kellemes részegség után nőni fog a szorongás/stressz érzése.
A pszichológus nagyon jó ötlet! Anyukádnak mondd meg, hogy a pszichológus nem orvos, tehát nem fog semmilyen gyógyszert felírni, nem is teheti. Viszont mint szakember, olyan dolgokat is megláthat, amit a szüleid, bármennyire is szeretnek, nem vesznek észre. Én mindenképpen ajánlom. Nem kell nagydobra verned, ha kényelmetlennek vagy cikinek érzed, de szégyellni sem kell, mivel az égvilágon semmi szégyellnivaló nincs benne.
Szia!
A leírásod alapján pánikbetegség tünetei ezek, mivel voltál kivizsgáláson és kizárták a szervi bajt, így inkább a pszichés gond lehet a háttérben. A sok stressz okozhat ilyet. Vannak nagyon jó relaxációs technikák, légző gyakorlatok stb. első körben ezek után nézzél és próbáld meg alkalmazni őket. Ha magadtól nem sikerül javítani a tüneteken, pszichológus segítsége is szóba jöhet. Ezt a dolgot komolyan kell venni, mert hosszú távon rosszabb lesz, ha nem foglalkozol vele megfelelően. Ha fáj a fogad fogorvoshoz mész, ha rosszul látsz, szemészetre, ha pszichés gondod van, akkor pszichológushoz vagy pszichiáterhez, nincs ebben semmi szégyenli való!!!
Nyugodj meg, a mai diákoknak ugyanez van a nyakában, és még a töménytelen mennyiségű infó ömlik rájuk a világból, meg a felesleges infó a tankönyvekből is - a hajam égnek állt pl. hogy a lányomnak miket kellett földrajzból bevágnia, pedig a föci tananyag már az én időmben sem volt piskóta!
Egyébként ő most pont Németországban méri össze képességeit - egy kis plusz stressz így a félév végét megspékelendő...
Sajnos az indulás előtti héten ő is pánikrohamszerű tüneteket produkált, de szerencsére le tudtam nyugtatni. De az biztos, hogy a közeljövőben jobban oda kell majd figyelnünk a stresszkezelésére.
Jaj, látszik, hogy nem ismered a magyar viszonyokat. Itt nincsenek szupervízorok, max. egy hospice képzésen (de oda nem engednek akárkit ám!) - nincs ilyesmire pénz.
A középiskolás gyerekek meg már 15 évesen teljesen képben vannak, felmérik, hogy el kell végezniük a társadalmi munkát, hogy leérettségizhessenek. Tehát leginkább egy kipipálandó feladatnak tudják be, még akkor is, ha egyébként kifejezetten jóérzésűek és segítőkészek. Aki amúgy is ilyen beállítódású, az úgyis keresni fogja az ilyen szitukat később is, sőt, tudok olyanról, hogy már középiskola alatt is foglalkozik önkénteskedéssel - aki meg nem ilyen típus, az meg akkor sem lesz az, ha megfeszülsz.
Ja, hát jó, hogy meghallgathat élettörténeteket, de igazából ez még akár növelheti is benne a szorongást, ha nincs jól feldolgozva.
És igen, tök jó, ha valakinek szélesedik a problémamegoldási skálája, de elsősorban a saját problémáit kéne megoldania szerintem, az meg attól tartok, nem arról szól, hogy ki tud-e merni egy adag ételt egy rászorulónak... Ilyen tapasztalatokat diákmunkával is össze lehet szedni, de ettől még szintén ugyanolyan szorongásos maradhat, mint azelőtt volt. Én is dolgoztam már 15 éves koromtól nyaranta - szóval tudom, miről beszélek.
"...... Bevallom ebben az elmúlt 2hétben eléggé stresszes állapotban vagyok, i ..." most nem akarom mondani hogy a tehen feje is nagyobb vol az en idomben de 17 evesen usztunk, vivtunk, teniszeztunk , hangszert tanultunk ,lovagoltunk hegyet masztunk, sportloveszetre jartunk es az iskolankban minden evben valamilyen tudomanyos munkat kellett kesziteni altalunk valasztott de minden evben mas mas teruletet erinto temakorben.
Ezeket meg kellett mertettetnuk mas intezmenyek diakjaielott. Igy elso dolgunk volt retoriat es vitakulturat eloadio magatartast tanulni nem kotelezo tantargykent.
Nem nyafogas ez mozdonj ! Biztosan a dednagyijatol hallotta, hogy hajdan volt egy NOK LAPJA ! es ott lehetett kerdezni is.
Eltero kulturak eltero problemai eltero ertekrendjei. Az onkentes munka emberprobalo szep feladat. A diaknak a csoportban elfoglalt helye menten megvaltozik. A kepzes es munka soran rajon hogy masoknak is vannak olyan es hasonlo problemai mint Neki. Tarsakat talal es nyugodtam magaba fordulhat ha akarja es ki is beszelheti magat. Barati csoportok alakulnak a feladat miatt is . Arrol mar nem is beszelve hogy a serdulok szocialis es erzelmi skalaja igen szeles. + a munka soran talakozhat olyanokkal akikelettapasztalataikat atadhatjak , d ha csak elettorteneseket hallgat is sok elmenyre tudasra, tapasztalatra tesz szert.
Problemamegoldasi skalaja bovulni fog es nem fog lebenulni egy varatlan helyzetben. Az ilyen kepzeseknel van supervizor aki segitsegukre lehet ha nem ertik meg: " hogy hogy tortent / tortenhetett ez meg velem ." = nem feldolgozatlan stresszgorcskent fogjak megelni .
Amit meg meg fog tanulni: az embernek kellenek a rovidtavu celok kituzesei ,
azok teljesitesei hogy a hosszutavu celjait elerhesse.
En kivanom a TInek hogy legyen resze benne.
Fiu vagy , 17 eves , s a noklapjan! nyafogsz.
Ez hogyan jutott az eszedbe ?
Szerintem ezt az önkénteskedősdit ne akarjuk már mindenkire ráerőltetni! A diákoknak van épp elég dolguk-bajuk - amúgy kijut nekik az önkénteskedésből, amikor a kötelező társadalmi munkát letudják a suliban, egyébként meg minden aluljáróban keresztüleshetnek a számtalan hajléktalanon, akiknek a problémáját "tisztelt" kormányzatunk nem képes megfelelően kezelni. Csak a vak nem vonja le a következtetést, hogy milyen jó dolga van nem-hajléktalanként. Ettől még ragyogóan megmaradhat a szorongása vagy ami neki van - én sem lettem kevésbé szorongó attól, hogy önkénteskedtem. Sőt, igazából úgy találtam, hogy a rendszeres önkénteskedés nem nekem való elfoglaltság - már csak azért is, mert többet kaptam vissza utána, mint amennyit adtam!
Hagyjuk már, hogy szerencsétlen gyerek saját magával foglalkozzon, és a saját belső hangját meghallja, ahelyett, hogy állandóan másoknak kéne megfelelnie! Az iskolában és mindenhol éppen elég szitu van, amikor mások igényeivel/követeléseivel kell foglalkoznia.
A psichologus nem ad gyogyszert / a pszichologus nem orvos !!!!!! / a pszichologus abban tud segiteni hogy megtalaja az amber a szamar legkedvezobb megoldast . A pszichologus meg tanacsot sem ad :-)
ellenben szakosodottak sok therapias gyakorlatokat , modszerekkel .
Ha van a kornyezetedben onkentes kepzes oda benezhetnel .
Amit roviden mondani tudok.
1: ha az ember bizik az orvosaban az mar fel gyogyulas.
2: latatlanba nem diagnsztozalunk
3 nem a stresszel van a baj , hiszen azok jok is szamunkra.
Baj a stressz rossz kezelesevel van.
Ennek elsajatitasara rengeteg jo modszer van az elterelestol a konfrotalodasokid rengeteg.
Jelentkezz valami onkentes munkara. Javaslom az idoseket vagy a megvaltozott munkakepesseguek teruletet
vagy csak egyszeru beteglatogati onkentes munkat, olyanokat felkeresve akiket nem latogatnak.
Biztos lehetsz benne hogy sok minden at es felertekelodik ezek hatasara.
Hajra !!!! Menni fog !
Pszichológus nem ad, nem adhat gyógyszert!
Megértem a szüleidet is, mert én is hasonló okokból nem szívesen engedném a lányomat pszichológushoz, de azért mégiscsak az ő egészsége, illetve a tiéd kell legyen az első. A pszichológus megtaníthat pl. autogén tréningre is, ami a stresszoldás egy módja, és ha gyógyszert ajánl, akkor sem kötelező elfogadnod, illetve a szüleidnek sem.
Még annyit kérdeznék, hogy sportolsz-e rendszeresen valamit, mert pl. az is sokat segíthet a stresszkezelésben? Persze a szervezetednek megfelelő mennyiségű és minőségű sportra gondolok.
Az a probléma hogy szüleim ezt nem nagyon szeretnék, mármint hogy menjek pszichológushoz, mivel a végén ,,következményei" lesznek, gondolok gyógyszerre meg stb meg korházba se nagyon. Annyit mondanak hogy gondoljak minden másra, és jól leszek.
Köszi válaszod
Nem vagyok szakértő, de úgy tudom, a pánikbetegséget bármi előhozhatja, ha már megvannak rá az alapok, tehát pl. a szilveszteri furcsa italkombó is lehetett az "utolsó csepp a pohárban". Én mindenképpen felkeresnék a helyedben egy pszichológust, hogy egy kicsit segítsen rendbetenni az agyadban a dolgokat (mármint hogy miért érdemes stresszelni és miért nem, de leginkább nem érdemes), és hogy kicsit kibeszélhesd magadból ezeket.
De ezenkívül azért megcsinálnám azt a többnapos orvosi kivizsgálást is, ha már szóba került, biztos, ami biztos, vesztenivalód nincs vele!