Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Petefészkek és méh nélkül
Sziasztok!!
Kíváncsi vagyok nagyon,hogy hány lányt,nőt érint ez a probléma itt Magyarországon!
Én 15 éves voltam mikor kiderült,hogy méh és petefészkek nélkül születtem/Teljes androgén érzéketlenség szindróma/.
Elmesélem a történetemet, de előtte várni szeretnék,hogy egyáltalán lesz e olyan aki írni fog!!!
hajrá lányok! beszéljük ki :)
Sziasztok! Én úgy születtem, hogy a méhem és a petefészkeim is kisebbek mint az átlag, petefészkem joformán nincs is :/ 18 évesen jutottam el arra a szintre, hogy orvos laparoszkopos vizsgálattal állapította meg ezt. Addig csak találgattak....most hormonkészítményt szedek, és ez által van vérzésem, mert amugy az sem lenne. Jövőre szeretnénk párommal elmenni meddőségi centrumba, hogy ott segítsenek a babánál, mert nagyon szeretnénk és reménykedünk, hogy van olyan fejlett az orvostudomány ilyen téren, hogy saját gyermekem lehessen! Amugy most vagyok 24 éves!
Szia.. Én is ugyan így születettem. 17 évesen tudtam meg és most 23 vagyok. Bolond és tudatlan... aki azt mondja ez nem okoz lelki fájdalmat egy nőnek. Dehogyisnem :D Sőt.. ez a dolog életed végéig igazságtalanul a nyomodban lesz, ha tetszik ha nem. Sosem leszel olyan mint más és sajnos van aki sosem képes ezt teljesen elfogadni. Hazudnék ha azt mondanám, hogy most már eszembe sem jut.. De igen.. amikor meglátok egy édes kislányt az Édesanyjával... "Vajon az enyém milyen lenne? Hasonlítana egyáltalán rám? Biztosan kipött másom lenne.." De a szorongó tényt azthiszem el tudtam fogadni. Még mindig nem reménytelen a baba helyzet, hiszen ha örökbe fogadsz egy árva gyermeket akkor nem csak magad, hanem őt is megmented. Megmentitek egymást..csak ő nem a méhedből születik majd, hanem a szívedből. Azthiszem ez a mondtad ami sokat segített. És persze a család támogatása,persze nem tudja senki milyen érzés... csak akivel megtörténik. Azthiszem érzékenyebben érint ha hallok gyermek cserbenhagyásról, vagy épp bántalmazásról.. igazságtalan.. mondom.. Akinek lehet bántja, akinek nem pedig bánja. De azthiszem ha az ember megtud békélni önmagával, eltudja fogadni, hogy más mint a többi akkor utána ha mindent ügyesen elrendez kevés keserűség marad benne. Én így tettem. Sok sikert és kitartást mindenkinek aki hasonló cipőben jár. Ne feledjük el, hogy mi döntjük el kik vagyunk, hogy élünk, hogy fogjuk fel amit a sors nekünk szán. :)
Szia ugyan igy szulettem mint te ...
Nos, engem nagyon rosszul érintett a dolog,egyértelműen. 4 hosszú évembe telt mire fel tudtam dolgozni, de alapból nagyon erős lány voltam mindig is a többi családi "tragédiák" miatt!
Én 20 vagyok most. Hála az égnek már úgy tudok erről beszélni,hogy cseppet sem bánt és nem zavar a téma. Felnőttem hozzá :-)
Tudom hogy ez egy nehéz dolog és senki se beszél erről szívesen, de egyszerűen katasztrófa ,hogy itthon Magyarországon minden tabu,minden titok, senki nem beszélhet semmiről. Amerikában,más országokban nem csinálnak hasonló problémákból ekkora gondot. Egyszerűen csak kíváncsi vagyok hogy hány olyan lány van még ezzel a dologgal mint én, mit éreznek stbstb :)
Lehet ide más néven is írni, "anonímként",nem számít. De én tudom,hogy minden egyes lány szívesen beszélne erről,vagy legalábbis szívesen látná ,hogy más is van nm csak ő! :) Mert én tudom! :)
Én most fogok elmenni megint dokihoz, hormonpótlás miatt. Kicsit helyrerakni a "nőiességemet". Nagyon szerencsés vagyok amúgy, mert magas,vékony és nagyon szép vagyok( általában sok lánynak elég rossz testi adottságai vannak) és minden rendben van a "többi dologgal" is:)
Gyermek dologgal meg úgy vgyok, ha úgy fogom érezni,hogy szükségem van rá,kkor örökbefogadok, férfi terén pedig biztos megtalálom majd az ehhez tökéletest. Nem aggódok emitt egy percig sem. :)
Külföldön fogok élni,z biztos, tehát az örökbefogadás is valamivel egyszerűbb lesz. De én nagyon nagy világi emberke vagyok,lehet hogy nem is fog kelleni senki. Csak egy társ :)
Remélem,hogy majd idetalál egy-két hasonló emberke is....:)
1. Téged kérdeztek?
2. Voltál már ilyen helyzetben?
3. Akkor minek okoskodsz?
Gyerünk Szniky! Még itt se vagy, de már veszekszünk .
Tessék elmesélni a tutit!
Ezt én is tudom. Le is írtam, hogy még SOHA nem hallottam ilyenről. Ezért vagyok kíváncsi, hogy vajon hogy éli meg. Nem kell rögtön leszedni a fejem.
Azért csak szíven üt egy 15 éves lányt, amikor megtudja, hogy pl. soha nem lehet gyereke... vagy nem fog menstruálni, mint a többiek (bár azon nincs mit sajnálni )...
Amit a TI írt,az egy igen ritka fejlődési rendellenesség!
Egészen más kategória,mint amikor egy nőnek el kell távolítani valami miatt az előzőleg normálisan meglévő méhét és petefészkét.
Mindkettő másképp éli meg.
Ez kb. olyan,mint amikor valaki eleve vakon születik-ő ezt szokta meg,számára ez a "normális" állapot és emiatt nem okoz neki lelki traumát-ellentétben azokkal,akik előzőleg látók voltak,de később baleset vagy egyéb betegség miatt vesztették el részben vagy teljesen a látásukat. No,itt komoly lelki trauma is van.
Szia! Úgy látom még mindenki alszik
Nekem petefészkeim vannak, de a méhemet műtétileg eltávolították.
Ilyet, amit írsz, még nem is hallottam . Kíváncsi vagyok, hogyan élsz, kezelnek-e valamivel (hormonálisan), hány éves vagy...
Mesélj! Hogyan élted meg, amikor kiderült?