Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

,,Ehhez a betegséghez idő és türelem kell"

Nők Lapja Cafe
Létrehozva: 2014. december 25. 18:13
Mit tehet az ember, amikor az élete egyik napról a másikra felfordul? Amikor hónapokig az idegek harcáról szól minden, mert a szervezet saját magával vív háborút. Mi a jobb: várni türelemmel vagy harcolni teljes erőbedobással? Egy 28 éves lány küzdelme a Guillen-Barré szindrómával.

Nők Lapja Café: ,,Ha teljesen kiszolgáltatott vagy, átértékeled a dolgokat"
  1. 2017. március 2. 17:0919.

    Kedves Adrienn, sok erot es kitartast kivanok a betegseged legyozesehez. Remelem a cikk irasa ota jol vagy. Drukkolok neked. Egyben szeretnem segitseged kerni, hogy tudnal e olyan oldalt, esetleg facer csoportot ahol ilyen betegseggel kuzdo emberek vannak? A vejem 1 honapja ugyanebben a betegsegben szenved es csak keveset tudunk rola. Szeretnek masokkal is beszelni, erdeklodni a betegsegrol. Esetleg ha jelolnel face-en nagyon orulnek. Koszonettel. Somosi Timea.


     


     

  2. 2015. január 4. 09:1418.
    Kedves Andrea!
    Megtaláltak FB-n, vissza is jelöltelek, és felvettelek az alábbi csoportba is:
    Guillain-barre syndrome - AIDP HUNGARY
    Nagyon szívesen segítek, amennyiben tudok nektek!
    Adri
  3. 2015. január 3. 20:2717.
    Kedves Adri! Nagyon sajnálom, hogy Neked is kijutott ebből a betegségből! A férjemet ugyancsak májusban érte el, ő is a súlyosabbik változatot nyerte el.20 kg-t fogyott, izomsorvadás, nyelvsorvadás és gégebénulás, gyomorszonda 3 hónaoig. 2 hónap intenzív neurológián, majd 5 hónap rehab Harkányban. November végén jött haza, most járókerettel megyeget, és KŰZD! Nagyon jó lenne, ha tudnátok egymással telefonon beszélni, mert a számítógéphez nem tud az emeletre jönni. Nagyon sokat segítene neki és talán Neked is, ha, mint sorstársak egymásból erőt meríthetnétek. A Fb-n ezen a néven megtalálsz, és kérlek jelölj be! Sok erőt kívánok!
  4. 2014. december 31. 14:4716.
    Judit és Zoltán! Mindkettőtöket ott megkerestelek, amennyiben ti vagytok :)
  5. 2014. december 31. 12:3815.
    Adri! Fb-n fent vagyok, de nem kaptam értesítést jelölésről....
  6. 2014. december 31. 12:2914.
    Kedves Adri! Nem kaptam jelölésről értesítést. Fb-n vagyok csak fent, ezen a néven.... :)
  7. 2014. december 31. 10:4313.
    Kedves Judit! Elméletileg az egyik közösségi oldalon Önre találtam, ha valóban így van kérem nézze meg majd és igazoljon vissza.
    Kedves Zoli! Hol tudnám veled felvenni a kapcsolatot? Írok az e-mail címedre. Igen, ismerem személyesen Prof. Dr. Komoly Sámuelt, mert szeptemberbe én is hozzá kerültem, és Deli Gabriella doktornőt is, valamint Prof. Dr. Pfund Zoltánt is.
  8. 2014. december 29. 20:0612.
    Kedves Adrienn!
    Teljesen azonosulni tudok a történeteddel. Én is most gyógyultam ki a Gullien-Baré-ból, bár az én betegségem nem volt ilyen súlyos. Talán ez annak is köszönhető, hogy pécsi vagyok, mert a tünetek jelentkezésétől számítva 1,5 nap múlva Prof Dr Komoly Sámuel egyetemi tanár minden vizsgálat nélkül diagnosztizálta a betegségemet, és annak megfelelően történtek a vizsgálatok (EEG, agyvíz vizsg.) és pár órán belül már meg is kaptam az első ferezist. Továbbá szerencse, hogy kimagasló szakmai tudású és lelki ismeretes kezelőorvosom volt Deli Gabriella Dr személyében.
    Nagyon sokat számít és számított nekem is a család, barátok támogatása.
    Mielőbbi gyógyulást, jó egészséget kívánok! Zoli
  9. 2014. december 28. 18:5811.
    Kedves Judit!
    Természetesen veled is felvenném a kapcsolatot. :)
    Nagy motiváció a gyermek :) külföldi videón lehetett ezt látni.
    Bízom benne, hogy én is hamar visszaszokom a kinti utcai életre. :)
    Írok!
  10. 2014. december 28. 16:1010.
    Kedves Adri! Nekem is volt ez a betegségem, 2011-ben. Én "csak" 10 hétig feküdtem a váci kórházban. Teljesen lebénultam, még az arcom is. Olyan súlyos volt az állapotom, hogy extra engedéllyel 8 plazmaferezist kaptam, de nagyon legyengített már a végén. Az orvosok, mint később kiderült, nem bíztak már a teljes felépülésemben. Szerencsére nem így történt. Mikor kiengedtek a kórházból 2 mankóval tudtam csak menni. Mondtam az orvosoknak, hogy a 6 hetes kontrollra már nélkülük fogok menni, nem hittek nekem. Egy hetet voltam otthon, mikor megpróbáltam megtenni az első lépéséket egyedül, csak pár lépést, de sikerült. Ezek után a lakásban csak mankó nélkül közlekedtem. Lassan, de biztosan :) Később kint is elhagytam és 6 hét múlva saját lábamon, mankó nélkül mentem vissza a kórházba.
    Az utolsó tünetem, a kezeim zsibbadása kb egy évig maradt meg. Nekem sok erőt adott, hogy 15 hónapos kisfiam is várt haza. Azóta megszületett a második is.
    Szerencsére semmi nem maradt vissza a betegségből.
    Nagyon sok erő kell a felépüléshez, de egyáltalán nem lehetetlen. Én mindig tudtam, hogy kigyógyulok teljesen. És a javulás is tud nagyon gyorsan jönni. A rehabon egyik nap még pár centire sem tudtam magam felemelni a tolószékből, 2 nap múlva pedig már egyedül felálltam.
    Türelemmel és kitartó tornázással Te is meg fogsz gyógyulni teljesen! :) Ha kérdésed van nekem is írhatsz nyugodtan, hátha tudok segíteni valamiben.
    Üdv.
    Judit
  11. 2014. december 27. 07:319.
    Kedves Adrienn! Komoly munka és példaértékű küzdelem áll mögötted. Sok erőt és kitartást kívánok a továbbiakhoz is! Üdvözlettel: Hajni
  12. 2014. december 27. 06:278.
    Természetesen szívesen segítek, ha tudok akár tapasztalattal, akár lelkileg. A számomra küldött emailra tegnap válaszoltam is, de visszajelzést nem kaptam. Remélem odaért a levelem, néha előfordul, hogy nem minden levelem jut el a címzetthez.
    Üdvözlettel: Darázs Dénesné
  13. 2014. december 25. 21:447.
    Kedves madeira1126 és Darázs Dénesné!
    Az érintettekkel, így a nagyon kedves barátjával, illetve Önnel Darázs Dénesné szívesen felvenném a kapcsolatot, amennyiben ez lehetséges.
    Köszönöm szépen!
    Adrienn
  14. 2014. december 25. 21:406.
    Kedves madeira1126!
    Nagy szerencse, hogy a barátját külföldön kezelték úgy gondolom.
    Jelenleg nekem szembesülnöm kellett a betegségem mellett a magyar egészségüggyel is.
    Rokonaim külföldön élnek, Amerikában, ottani kutatóorvos is próbált családomnak segíteni távolról és érdeklődött, hogy minden kezelést megkaptam-e, amiben tud szívesen felvette volna az itteni orvosokkal a kapcsolatot.
    Esetlegesen fel tudnám venni a barátjával a kapcsolatot?
    Köszönöm szépen!
    Adrienn
  15. 2014. december 25. 21:375.
    Kedves Dr. Raffay Teréz!
    A betegségemet egy 1 napos láz és torokfájás előzte meg előtte 1 héttel. Még torokfájás panaszokkal mentem be saját lábon az egyik budapesti kórházba. A tünet, aminél elkezdtem kételkedni, hogy ez szimplán izomláz, vagy izombecsípődés, hogy a lábujjaim zsibbadtak, majd szép lassan az egész testemen éreztem, hogy valami nem jó.
    Adrienn
  16. 2014. december 25. 20:224.
    Teljesen átérzem Adrienn állapotát. Én 1997.jan.5-én 24 óra alatt bénultam le mind a 4 végtagomra, mozgatni csak a fejemet tudtam, majd fokozatosan a légzőizmaimra is kezdett átterjedni. Ugyanazt a betegséget diagnosztizálták nálam, mint Adrinál. Bekerültem az Esztergomi neurológiára, ahol előzőleg 8 évig dolgoztam ápolónőként. Volt kollégáim szerető ápolásáért, segítőkészségéért a mai napig hálás vagyok. Életemet a nagy mennyiségű szteroid mentette meg, amihez aztán teljesen hozzászoktam. Ha csökkentették a szteroid adagomat rögtön romlott az állapotom. Azt mondták az orvosaim, hogy jó eséllyel talán eljutok a tolókocsiig, de sokkal többet ne akarjak. Ezt nem tudtam elfogadni. 26 éves voltam, tele tervekkel, egy alig 3 hónapos kapcsolat kezdetén. Nagyon sokat segített családom is, tartották bennem a lelket. Párom a kórházban kérte meg a kezem, az eljegyzési "bulink" szűk családi körben az egyik orvosi szobában volt, Ez is sokat segített nekem. Összesen 6 hétig voltam a neurológián, majd át akartak vinni Budapestre a rehabilitációs intézetbe. Akkora már annyira depressziós voltam a kórházi környezetben, hogy ezt a kezelést nem vállaltam. Haza mentem, akkor már járókerettel tudtam "menni", a karjaim viszonylag gyorsabban erősödtek, mint a lábaim, de felállni egyedül az ágyról vagy a székről nem tudtam. Otthon napközben nagymamám ápolt, anyunak dolgozni kellett mennie, vőlegényem minden második nap tudott jönni, mivel akkor messzebb dolgozott. Nagymamám öccse, aki testnevelőtanár volt kitalált egy speciális gyakorlatsort, amit naponta 2-szer kb. 1-1 órát végig csináltunk, és torna előtt meg után alaposan átmasszírozta minden izmomat. Emellett rendszeresen visszajártam neurológiai kontrollra is. Rengeteg hullámvölgyön estem keresztül én is, de nagyszabású terveim voltak, mindig arra gondoltam mit szeretnék elérni, család, férj, gyerekek stb. Bizonyítani akartam magamnak és a környezetemnek is, hogy meg tudom csinálni, lábra tudok állni és ez szép lassan, nagyon sok türelemmel és kitartással sikerült is. Ugyanebben az évben szeptember 20-án vőlegényemmel összeházasodtunk, nem mondom, hogy végig táncoltam az éjszakát, de már minden segítség nélkül tudtam járni, ellátni magamat, pontosan 1 évre rá 1998.szept. 20-án megszületett kislányunk, majd 14 hónap múlva nagyobbik fiunk és 2003-ban kisebbik fiunk is. Mindegyik terhességem probléma mentes volt. A betegségemből gyakorlatilag semmi nem maradt vissza, kivéve a fáradékonyságot. Ha sokat dolgozom, fáradok akkor elkezdek zsibbadni, akkor már tudom, hogy le kell állnom egy kicsit, pihennem kell és utána minden mehet tovább.
    Adrinak nagyon sok türelmet kívánok és még több akaraterőt. Akarni kell és erősen hinni akkor sikerülni fog. Azért írtam le ilyen hosszan a történetemet, hogy mindenkinek erőt és hitet adjak, aki esetleg még ebben a ritka betegségben szenved.
  17. 2014. december 25. 18:303.
    Nagyon kedves barátommal hasonló eset történt. Svájcban került kórházba még január végén. Megfázásos, gyomorrontásszerű tünetei voltak, aztán pár nap múlva jött a végtagzsibbadás. Amikor már alig tudott járni, az egyik barátja bevitte a helyi klinikára. Szerencsére az első pár óra alatt kivizsgálták és a gerinclumbálás után rögtön tudták, hogy mi a baja. Intenzív osztály, infúzió hetekig. Plazmaferezist valami miatt nem alkalmazhatták nála. A fájdalmait már morfiumszármazékokkal csillapították. Az állapota romlott. Magatehetetlenül feküdt a kórházban, távol a családjától. A kapcsolat leredukálódott a telefonra. Sokszor az sem ment zökkenőmentesen. Aztán szépen lassan javulni kezdett. Tolókocsi, újra járni tanulás és a lépcsőzés... Áprilisban került át egy rehabilitációs intézetbe, ahol nagyon jó csapat vette kezelésbe. :-) Augusztus 1-én távozhatott a kórházból. Két hét múlva, hét hónap után végre hazajött! Kezelésekre még visszajár Svájcba, de már a saját autójával jött haza Karácsonyra. Januártól talán már dolgozni is el tud kezdeni. Hosszú, küzdelmes időszak volt, de túlélte! :-)
  18. 2014. december 25. 18:132.
    A betegség valamilyen megel?ző immuniz?lást követ?en szokott jelentkezni
    Érdekelne, hogy mi válthatta ki ezt a hatalmas immunológiai megbetegedést és mennyi idővel az immunizál?s után jelentkezett.

Címlap

top