Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
2014-10-27 07:391.
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Azért ez is elég egyoldalú, általánosító, és feszültség generáló megnyilvánulás volt. A gyerekemnek volt olyan időszaka, hogy egyszerűen képtelen volt délután aludni, pedig szépen lefeküdt, próbált aludni, de csak nyüglődött, így nem erőltettem, felesleges volt. Cserébe nem aludt ám el este 7-kor, örültem ha 10-kor aludt. Nekünk ez nem probléma, mert a gyerekem hazajön az oviból délben, de ha nem tehetnénk ezt meg, és nekünk is ilyen csakazértis-óvónénik/dadusok jutottak volna, akkor elég rossz lenne. Nem beszélve az olyan emeletes hülyeségről, hogy egyes ovikban a gyerek ivását korlátozzák...
Gratulálok ezért firkálmányért!!!! Esetleg megérné meg hallgatni a másik oldalt is,nem? Ja,vagy akkor azzal már nem lehetne szítani a feszültséget kedves nlcafe? Vagy ha nem is veszik a fáradságot,hogy felkeressenek egy szakértőt nyugodtan keresgélhetnek az interneten is (mert gondolom könyvtárba menni is fáradság), hogy mégis miért kellene a délutáni alvás a gyermekeknek. És lám rögtön olvashatnák,hogy ilyenkor fejlődnek a gyermekeknél az idegpályák,raktározódnak az ismeretek. Mi óvodapedagógusok azért vagyunk,hogy fejlesszük a gyermekeket,mind testileg,mind szellemileg. Nem azért,hogy anyuci meg apuci életét könnyebbé tegyük és csak mi neveljük a drága szeme fényét,aki aludjon ám már este 7 órakor és akkor reggelig csend van!
És persze télen még délután is vigyük ki őket,nehogy esetleg haza felé egy játszótérre be kelljen menni.
Miért nem visszük ki őket télen fél órára???? Tán,azért kedves cikk "író",mert délután egy óvodapedagógus van a csoportban és dajka (aki mosogat,mosdóztat és takarít) örünk neki ha két csoportra jut egy. 25 kis csoportost zárásig öltöztetne így egy felnőtt. De ez biztosan hasznosabb elfoglaltság lenne,mint a csoportszobában egyéni fejlesztő játékokat játszani,vagy énekelni,társasozni (mert ugye otthon erre sincs idő).
Egyetértek.
Nálunk is fotózgat az egyik dadus rendszeresen. Azt az óvónő pendriveon odaadja egyik szülőnek, aki a facebookos csoportba feltölti és így mindenki láthatja. ;)
Meg a dekor: én pont nem erősítem a "mindent vegyünk meg anyucik táborát" de ha mondjuk egy ív krepp papírt vagy néhány hurkapálcát kérnek be gyerekenként, hát az ne legyen akkora kiadás. Egy kis dekor, ha mindenki belead akkor fillérekből kijön.
Itt van most ez a borzasztó-levegő mizéria, a gyerekek több, mint 1 hete nem voltak udvaron. Nem pénzkérdés, hogy óvónéni igenis kitalál mindenféle játékokat a csoportnak. Nekik is több ilyenkor a dolguk, nemcsak széteresztik a gyerekeket az udvaron.
Vannak dolgok, amik nem a pénzen múlnak. A mi ovinkban is fotózgatnak az óvónők (ha a szülő ehhez hozzájárult), és el is küldik a képeket, vagy facebookos csoportban megosztják, egyéb infókkal együtt. Meg tudják oldani, hogy a nem alvó gyereknek se kelljen a plafont bámulnia órákig. És még hosszan sorolhatnám, hogy mennyi minden van, ami csak hozzáállás kérdése...
Igazolás: nálunk azt is könnyedén kezelik. Ha tudom, hogy elutazunk vagy csak kiveszem egy napra a gyerkőcöt, akkor beleírok a bejárat előtt kitett könyvbe, név, csoport, hiányzás várható ideje és slussz. Nem ragozzuk tovább. ;) 3 nap hiányzásért nem kell orvosi igazolás se.
Középső közepén kezdődött a naposság, azt is szabadon választhatták a gyerekek, amíg beletanultak és persze mind roppant büszke volt magára, ha ő lehetett a napos. :)
Mindezek mellett fegyelmeznek is, amit egyáltalán nem bánok, mert a rendet és a viselkedési szabályokat nagytömegben is el kel tudni sajátítani. ;)
Nézd már meg azt is légy szíves, hogy mennyi egy fizetése egy magyar és egy német óvónőnek. Érdekes, nem?
(Fogadni mernék, hogy a német óvónő a magyar fizetésért még fel se kelne reggel az ágyból, nem még egyéni mappákat fényképezgetni, meg irogatni.)
Aztán azt is megvizsgálhatnád, hogy mennyi pénzből gazdálkodhat egy óvónő Németországban és itthon. Érdekes, nem?
(A sulival van itthoni tapasztalatom. Elvárás, hogy az osztályterem szép legyen. Ha dekort akar a tanár, akkor vagy vesz a SAJÁT pénzéből, vagy a gyerekekkel hozat be mindenfélét, ami a szülőknek ugyancsak nem tetszene ugyebár. Érdekes, nem?)
A mostanival én is nagyon meg vagyok elégedve. Kifejezetten lazák, rugalmasak mindenben, mégsincs káosz, csak jó hangulat. A régi ovi egy kiképzőtábor volt ehhez képest. Pedig azt az ovit hosszas tépelődés után választottuk (nagyon nem ilyennek tűnt a "beetetési időszakban"), a mostani meg adott volt, mivel ez falu, egy ovi van.
Nagyon érdekes látni a különbségeket, hogy így is lehet, hogy nem szabadul el a pokol, ha a gyerekek nem libasorban mennek wc-re meghatározott időben, nem lesz belőlük hülyegyerek, ha hagyják bunkert építeni ragasztgatás helyett, ha épp ahhoz van kedve, nem szakad le az ég, ha egy kis "lógásról" nem visz igazolást a szülő stb.
Én nagyon meg vagyok elégedve az ovival ahová a kisfiam jár.
Olyan hogy kötelező alvás nincs. Aki nem tud, természetesen nem alszik. Ágyban marad, mesekönyvet lapozgathat, óvónők is odaülnek mellé.
Inni is lehet bármikor, egész nap ki van téve a vizes kancsó.
A foglalkozások sem kötelezőek, akinek nincs kedve festeni, rajzolni akkor nem erőltetik.
Viszont vannak különszobák, ahová a gyerekek jelentkezés alapján mehetnek be, itt van torna, kézmuveskedes vagy épp zenés foglalkozás.
Ez lenne a normális... Amúgy nálunk is hatalmas eltérések vannak ovi és ovi közt. Kisfiam két óvodába is járt költözés miatt, ég és föld a különbség.
Itt Németországban nem kötelező a gyerekeknek délben aludni az oviban. Aki álmos, aludhat egy külön szobában. Itt működik! Az óvónők minden gyerekről készítenek egy fényképes mappát, amiben leírják, hogy milyen volt pl. a gyerek első napja, beleragasztják a rajzaikat, fotókat csinálnak róluk egyenként stb... a szülő év végén megkapja a mappát.
Itt ez belefér az óvónők munkajába... Érdekes, nem?
Tiszta Barátok közt: Mindenkinek van köze más életéhez, és mindenkinek joga is van abba beledumálni... :-)
Kicsit túl van dimenzionálva ez az álmos-gyerek témakör...
+ kinek mi a bánat köze hozzá?!
Nem tartom valószínűnek, hogy attól, hogy egyszer félórával később került ágyba, attól megáll a fejlődésben. De ha mégis, legalább lesz mire fogni, hogy huszonévvel később, miért nem veszik fel az egyetemre.
Ismeretlenül az is elképzelhető, hogy az , az anya jobban törődik a gyerekkel, mint az aki egész nap saját magát fényezi a neten.
Velem egyébként már előfordult olyan, hogy rossz példát hoztam vagy elhamarkodottan ítéltem. Ilyenkor két dolgot tehetek: köthetem tovább az ebet a karóhoz, védhetem a védhetetlent, bizonygathatom a tévedésem helyességét. Vagy beismerhetem, hogy hamarabb járt a szám, mint az eszem, és kimondhatom a bűvös szót: én tévedtem, nem volt igazam. Hidd el, utóbbi se annyira borzasztó dolog, bár kétségtelenül kell hozzá némi élet iránti alázat.
Te most tényleg nem érted, mi a bajom, vagy csak vitázni szeretnél egyet, tök mindegy, hogy min?
"nem tette lehetővéééé???? " Valóban NEM. TETTE. LEHETŐVÉ. De honnan a keserves jóságból tudod, hogy MIÉRT NEM TETTE LEHETŐVÉ???? Ha ismernéd a nőt, és tudnád, hogy plázázott egész nap, kávézott a barátnőjével, míg a gyereke a boltok között rohangált, és nem volt képes idejében hazaindulni fekvésidőre, akkor talán megérteném, hogy leszólod az anyát. De egy buszon, ahol tényleg halvány lila segédfogalmad nincs arról, hogy mi miatt nem értek haza alvásidőre, mégis milyen jogon mondasz ítéletet???? Ha nem érted továbbra se, én feladom.
Álmos kisgyerek sír. Erre te az anyját véded, aki nem tette neki lehetővé, hogy otthon aludjon. Sőt, még le is hülyézte a gyerekét.
Gratulálok.
"ha ennyire nem érdekli, mire van szüksége a gyerekének életkora alapján, akkor nem nagy jövőt jósolok annak a szegény kisfiúnak"
Megért egy idézetet az emberi ítélkezés e gyönyörű iskolapéldája... nulla háttérinformáció mellett... Tanulmányba illő, de komolyan.
Te nem a konkrét szitura írtad a sajnálatot, hanem messzemenő ítéletet mondtál ki: nem sok jövőt jósolsz a gyereknek, akinek ilyen anyja van, hogy nem számít neki a gyerek alvásigénye. Holott abból, hogy álmos volt, pont arra lehetett következtetni, hogy szokott aludni, és aznap borította fel valami a napirendet. Amiről neked fogalmad se volt, hogy mi, hogy ki lehetett volna-e védeni. "A gyereknek aludni kell és pont"- véled. Ha épp orvostól jöttek, ahol elhúzódott a várakozás, akkor talán meg kellett volna anyukának ágyazni a váróban, a betegek között, és szépen kivárni, amíg két óra múlva felébred. Mert a gyereknek aludni kell és pont. Nem lehet három év alatt egy olyan szituáció, egyetlen napon sem soha, hogy nem érnek haza alvásidőre, ha szeretnének sem. Mert nem lehet. Ágyazzon meg anyuka a villamosmegállóban, ne akarja leszerelni egy határozott mondattal a hisztit, hanem altassa a gyereket. Vagy ne menjen sehova, ha orvos, ha temetés, ha rokon kórházba kísérése, ha ügyintézés, semmi ne húzódjon el fél órát sem, minden az anyuka és gyermeke körül forogjon, a Szent Alvásidőt a neki megillető spirituális tiszteletben tartva. Ha hároméves a gyerek, akkor az élete 3*365 napján. Alap. Ha nem így van, szaranya, mijennőazijen, minekennekgyerek. Nyilván.
(Nem is értem: láttam már olyan kiírást rendelő ajtaján, hogy eü. dolgozókat és sürgős eseteken soron kívül látunk el. De valahogy kifelejtették a szent alvásidőt idesorolni. Elképzelhetetlen felelőtlenség, legközelebb ha ilyet látok, jelentem a betegjogi képviselőnek. )
Ölben nem aludt el, de aztán megürült a busz, lett egy kettes ülés. Azon összegömbölyödött, a fejét az anyja ölébe hajtotta és azonnal elaludt. Aranyos volt. Le kellett szállnom, de drukkoltam, legalább a végállomásig menjenek, vagy félórát aludhasson szegény.
Miért ne lehetne legalább sajnálni azt a kisgyereket, aki szeretne aludni és ezért nyűgös a buszon?
De igen, lehülyézés. Kétévesen persze még nem értette, de majd fogja.
Minden lehet.
Egyet nem lehet: hogy alvásidőben ne aludjon a gyerek.
lehet h orvosnál voltak és csak később tudta az anyuka lefektetni
lehet h az apukánál voltak aki hirtelen kórházba került
lehet h meghalt a nagyi és anyunak nem volt ideje a gyermek álmosságával foglalkozni el kellett menni a nagypapáért
de az is lehet h anyunak most mondták meg h találtak a mellében egy csomót
szóval én meg üzenem azoknak akik ítélkeznek úgy hogy semmit nem tudnak h maradjanak csendben és mindenki jobban jár...
Szerintem ez nem lehülyézés. Ha valakinek azt mondom, hogy megértem, hogy álmos vagy, de attól még nem kéne hülyén viselkedni, ezzel nem őt minősítem hülyének, hanem a viselkedését túlzásnak. Biztos, hogy szebben is kifejezhette volna magát, nem láttam a szitut, nem láttam hozzá testbeszédet, nem tudhatom azt se, honnan jöttek, milyen idegállapotban volt már esetleg anyuka is, ha a gyereke is ilyen fáradt volt, de én emiatt se törnék még pálcát egy szülő felett. Ennyi infó alapján legalábbis biztos nem.
Egy kétéves gyerek lehülyézése legkevésbé az anyától várható el. Még akkor is, ha az álmos...
Ha a gyerek álmos volt kettőkor, az annak a jele, hogy valszeg SZOKOTT aludni ebben az időben, csak akkor valamiért - valszeg nem jókedvből - el kellett menniük valahova, ahova nem mehettek máskor (vagy hazafelé jöttek orvostól, ügyintézésből, ami elhúzódott). Ha száz évig élek, se fogom fel, hogyan képesek megsajnálni egy vadidegen gyereket egyesek úgy, hogy a világon semmit nem tudnak a családról, anyukáról, a helyzetről, ami miatt éppen ott vannak, ahol és sorolhatnám. De az ítélkezés rohadt jól megy egyetlen szempont alapján, egysíkúan, fafejűen, még csak véletlen se végiggondolva a lehetséges okokat.
(erről eszembe jutott egy régi sztorim: beszóltak, hogy miért nem veszem fel a bölcsis lányomat, aki kapaszkodik felfelé, és sírva ezért könyörög. Milyen lelketlen anya vagyok. Rohadtul nem tudták, hogy kettő nappal azelőtt még gerinc melletti injekciót vettem fel a lumbágómra, amit pont az ő cipelése eredményezett, tehát ha felveszem, akkor engem is vinni kellett volna valakinek tovább, mert hogy haza nem jutok a saját lábamon, az tuti. Azért volt hisztis a gyerek, mert már fáradt volt szellemileg, de a lába még nem volt fáradt, tehát el tudott még sétálni pár métert a végcélunkig. Emellett: ha hisztiből kért a gyerek valamit, akkor se teljesítettem volna, ha tudtam volna, mert ne hisztivel érje el, amit akar. De mindez nem számított: ítélkezni könnyebb volt. Az ilyen emberek nézzenek már kicsit szét a saját házuk táján, hátha ott több sepregetni valót találnának, mint a vadidegenén... )
Egy 30 masodperces sztori alapjan en nem mernek levonni ilyen magasroptu kovetkeztetest.
Meg mit is tudott volna kezelni ebbol a hetes buszon az anyuka? Talan fogja olbe es altassa el egy megallonyira?
Ma háromnegyed kettőkor felszállt a 7-es buszra egy anyuka a kétéves forma kisfiával. Pont mellém ültette le a kicsit, ő megállt mellette, elég sokan voltak. A gyerek cirkuszolt, hangoskodott, nyűgösen sírt:
- Ámosz, ámosz!
Mire az anyuka:
- Attól, hogy álmos vagy, még nem kell hülyének is lenni.
Üzenem az anyukának, ha ennyire nem érdekli, mire van szüksége a gyerekének életkora alapján, akkor nem nagy jövőt jósolok annak a szegény kisfiúnak.
Hű, itt olvasgatva rámjött rendesen a para a jövő szeptemberi ovikezdés miatt.
Épp ma határoztuk el, hogy mégsem az eddig preferált ovit választjuk, mert nagyon úgy tűnt, hogy pont ilyen egyen-kockafaragó műhelyként működik. Pedig előtte ideálisnak tartottuk, nagyon szépen felújított épület, hatalmas kerttel, sok-sok játékkal, van ismerős óvónéni, és elvileg a város legjobb ovija, már most hatalmas a túljelentkezés. Viszont közelebbről megnézve, óvónénikkel elbeszélgetve nagyon katonásnak tűnik. Néztünk egy másik ovit, lepukkantabb, kevésbé "elit", de sokkal szimpatikusabb, családiasabb, közvetlenebb. A vezető-óvónéni finoman utalt rá (mintha ez negatívum lenne), hogy bizony náluk működik az integráció, felvesznek "nehezebb eseteket", betegeket is, és vegyes csoportok vannak. Már ez alapján is sokkal szimpatikusabb ez az ovi. De persze azt nem lehet tudni előre, hogy majd a gyakorlatban mennyire lesznek vaskalaposak, mennyire akarják beskatulyázni a gyerekeket például az említett értelmetlen szabályokkal. Van valakinek ötlete, hogy oviválasztásnál mire kell figyelni, hogy az ilyesmiket kiszúrjuk?
Pont ezt írja ő is! Heverjen együtt az egész család ebéd után! :-)
Nem vagyok sem idős, sem beteg, az éghajlat sem indokolja. Miért kéne nekem délutánonként aludnom?!
Ilyen erővel felnőttként is lehetne aludni kaja után, munkaidőben. Majd a telefoncsörgés felébreszt, vagy bekopog a főnök az ajtón...
A gyerek sose akar. Valamiért büntetésként éli meg, hogy aludnia kell, amikor játszani is lehetne, nappal van.
Mintha rólam írtál volna! :) Rájöttem ám hamar, hogy a szüleim akartak aludni ebéd után és azért parancsoltak engem is ágyba, nem azért, mert "egy kisgyereknek több alvásra van szüksége". Francokat! A szülők fáradnak el a munka + háztartás/gyermeknevelés kombóban, amit felnőttként megértek.
Valahogy az óvodák és az (általános) iskolák többsége olyannak tűnik nekem, hogy ott "szabványos" kis robotokat gyártanak. Akik gombnyomásra, időzítésre működnek. A gyerekek többsége már csak szocializációs okból is próbál azt csinálni, amit a többiek. Akkor enni, akkor menni WC-re, akkor aludni, stb.
Akkor van szívás, ha a gyerek öntörvényűbb az átlagnál (mint pl. én). Én sem aludtam délután, esetleg betegen. Bár volt, hogy kórházba kerültem és még a ott sem aludtam ebéd után, olvasgattam a mesekönyvem. Vagy hallgattam a rádiót, amit a nővérek hallgattak. És akármit (tényleg!) csináltak a szüleim, este fél 10-nél hamarabb soha nem aludtam el. Max. feküdtem az ágyban és csendben voltam, de nem aludtam. Mert nem voltam álmos. Most is későn fekvő vagyok.
A másik neuralgikus pont a kaja. Bizony én azt, ami nem ízlik, azt meg nem eszem. Nem lehetett belém parancsolni semmi olyat, amitől fintorogtam. Kivártam az uzsonnát, egy sajtos vagy egy felvágottas kenyeret minden gyerek megeszik. Vagy megvártam otthon a vacsorát. Mert szeretem a hasam kezdettől fogva, akkor eszem, ha van gusztusom az ételhez.
Egy felnőtt megérti azt, hogy nemcsak az ő csemetéje van a világon, hanem 25 másik is. De magyarázd ezt egy gyereknek! Amikor Ő szomjas, éhes, pisilnie kell, fáradt vagy éppen nem álmos, akkor nem érdekli, hogy a többiek (nem) azok.
Jaja! Ezt a sok kölyköt is a szülők ellen találták ki!
Még jó, hogy itt az NLC-n legalább van kivel összefogni.
Az élet tele van kihívásokkal
Ez meg igaz, az élet folyamatos alkalmazkodás. Ha ezt nem fogadjuk el, akkor folyamatos kellemetlenségek közt élünk.
Ja, akkor bocs, kicsit magamra vettem. :-)
És igen, én is azért nem próbálom megváltoztatni az ovis szabályokat ilyen téren, mert folyamatosan alakulnak az alvási szokások (is). Ami nekem épp jó, az másnak épp nem és fordítva.
Csak leírom, hogy ez épp szívás otthon, de kezelhető. Ez legyen a legnagyobb bajunk. :-) Mondjuk amikor egy szobában voltak, és a kis renitens (legkisebb fiam) mindenkit szórakoztatott, nehogy elaludjon, az tudott kellemetlen lenni. És kb. minden este ki kellett emelni a rendbontót, de nem tanult belőle, mert addig viszont kitűnően szórakozott a többiekkel. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy annyi a szobánk, ahány kell. (Vagyis fordítva: Annyi a gyerekem, ahány szobára lehetőségem volt. :-))
Én eddig sem rólad beszéltem, hanem saját tapasztalataimról, amit lentebb le is írtam. Így van, az iskolában ez megoldódik, azt a pár évet megsszerintem ki lehet bírni némi alkalmazkodáasal .
3 gyerekem van, ebből 2-t tényleg le KELL tennem 8 körül, mert kisiskolások. Szerinted az rendben lenne, ha pont a kicsi maradhatna fél 10-ig? Mert szerintem nem, és ahogy írtam, hulla fáradt reggel, ha a fél 10-es fekvés után keltem. Minden egyes reggel fáradt. Ez most így akkor nagyon jó? Csak azért, mert KELL / MUSZÁJ aludni az óvodában. Én azért nem ágálok az oviban a fektetés ellen, mert látom, hogy ragaszkodnak hozzá, meg azt is tudom, hogy majd ahogy nő a gyerek, majd nem alszik el, és kieresztik rajzolni, és helyrebillen a rend. Csak egyszerűen neki már nem lenne rá szüksége.
És én az összes létező szünetben 0-24-ben velük vagyok, 4-kor gyűjtöm be őket. Szerintem az sem durva, ha "önző érdekből" netán a férjemmel szeretnék a TV elé heverni fél 9-kor és olyan filmet nézni, ami nem nekik való.
"Kicsit" szelektíven olvastok, de én már feladom. Nehéz felfogású gyerekek is meg szokták érteni, amiket magyarázok, aki nem, az nem is akarja, vagy nem az a szellemi kategória, akit nekem kéne meggyőzni, vannak erre speciális gyógypedagógiai intézmények, módszerek. Sajnálom, itt fogyott el a türelmem ebben a témában.
Sőt, a szülők ellen. Épp elég elviselni a saját gyereküket este5-8-ig. Nehogy már fél 10-ig kelljen.
Es egyebkent lehet, hogy az alvást is csak az óvónők találták ki, a saját kényelmük érdekében
Itt arról van szó, hogy a gyerek eleget alszik (még tankönyv szerint is, nem csak úgy érzésre, annak sem az alsó határát), és emellé megpróbáljátok megértetni velünk, hogy ha nem kényszerítünk +2 órát rájuk, akkor felelőtlen szülők vagyunk - tökmindegy, hogy a gyerek ébren vergődik, idegenek mindig jobban tudják. Ráadásul kutyát nem érdekel, hogy ovit kezdő 3 évesről van szó, vagy iskolába készülő 6 és fél évesről, mert ebéd után ALUDNI KELL - ha a fene fenét eszik is.
Érdekes, itt sokan azt hiszik, az óvodai alvás a gyerek ellen van.
Ugyanezt mondtam én is, csak egyszerűbben: aki nem alszik eleget, az buta lesz.
Hozzáteszem: beteg is.