Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kicsinek, anyának otthon a helye?
Létrehozva: 2014. június 22. 00:55
Vajon rossz anya az, aki szeretne visszamenni dolgozni a gyermek hároméves kora előtt, ezért bölcsibe vagy bébiszitter kezeire adja a kicsit? A kérdés költői, ám a magyar társadalom elég határozott válasszal rendelkezik rá.
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
De hidd el, élesben teljesen más lesz minden.
Nem az itteni elvárásoknak kell megfelelned, hanem a gyerekednek. Nem hiszem, hogy bárki felrója neked, hogy császárral szülsz, amikor nincs más választásod, vagy hogy nem szoptatsz, mert nem lehet. Látod, én is el lettem itt könyvelve valami totál elborult fanatikus ősanyának, pedig én is császárral szültem és nem tudtam szoptatni. Az éjszakázás miatt meg nem kell előre aggódnod. Az a lényeg, hogy rugalmas legyél, képes legyél alkalmazkodni a gyerekedhez. Lehet, hogy jó lesz az alvókája, lehet, hogy egész éjszaka műsorozik majd. Ha ez utóbbi lesz, ne szégyellj aludni napközben, amikor ő alszik, vagy ha csak úgy marad csendben, ha vele alszol, hát tedd meg, és ne foglalkozz azzal, ha ez némelyik poroszos anyuka szerint szentségtörés. Nem nekik kell megfelelned!
Ha valaki felrója neked, hogy császárral kellett szülnöd, vagy nem szoptathattál, vagy muszáj volt visszamenned dolgozni, mintha a te hibád lenne, azzal nem kell foglalkoznod. Nem önmagában ezektől a dolgoktól lesz valaki jó anya, hanem attól, hogy amennyire tőle tellik, mindent megtesz azért, hogy boldog, sikeres embert faragjon a gyerekéből, akkor is, ha ez időnként némi lemondásokkal, áldozatokkal jár.
Nálam már ott "elcsesződne", hogy akkora vagyok, keskeny csípővel, hogy valószínűleg nem jönne ki természetes úton a gyerek; folytatódna a szoptatással-olyan gyógyszerem(gyógyszereim-pszichére ható) vannak, amikkel szerintem nem lehet szoptatni.
Az éjszakai keléssel megint csak gondok lennének...
Szörnyű....
Már előre lelkiismeret-furdalásom lett egy csomó dologtól.
Én külföldön élek, és környezetemben sokan otthon vannak a gyerekkel 2-3 éves korukig, vagy előtte nem bölcsibe adják be, hanem Tagesmutterhez. Ez olyan mint babyszitter, 3-5 gyerek van nála, családias körülmények, "mintha" rokon vigyázna a gyerekre. Szerintem optimális! Napi 4-5 óra, míg anyuka félállásban dolgozik. Tudom, ez leányálom, és sokak számára elérhetetlen, főleg Magyarországon!! De ezt csak hozzátenném annak szemléltetésére, hogy külföldön sem feltétlen divat a gyereket 1-2 éves korban intézménybe adni, mint ahogy azt szokás itt és sok helyen ellenpéldaként felhozni.
Kisbabákról volt szó, hogy mellőlük nem kéne lelépni külföldre.
ezen nagyon kiakadtam, és azért hagyom abba, mert felesleges ilyen emberekkel beszélgetni
ez nem szaranyaság vagy szuperanyaság kérdése, hanem alapvető kötelessége egy embernek a tények ismerete, ha gyereket vállal. Nincs ezen mit szépíteni. Aki plázába, tömegbe hordozza a kéthetes csecsemőjét, és nem bírja megállni, hogy addig a néhány hónapig az ő igényeit nézze a sajátjai helyett vagy mellett, az nem szaranya, hanem egész egyszerűen nem is anya, csak egy megesett nő, akiből kijött, ami bement, mert az már csak úgy szokott történni. És nem az érdemel glóriát, aki - ha a természetes ösztönei már nem sugallnak neki jó tanácsokat - utánaolvas a dolgoknak, kikéri tapasztaltabb és a témában tanultabb emberek véleményét, hanem ez lenne az alapvető minimum. Ha veszek egy új háztartási gépet, ami bonyolultabb annál, hogy van rajta egy gomb, amit be kell nyomni, ott is elolvasom a használati utasítást, mert tudom, hogy csak így fog hosszú ideig jól működni (ha nem vagyok egy ösztönös műszaki zseni). Egy gyerek - tetszik vagy sem - még bonyolultabb szerkezet egy mosógépnél, és ha magamtól nem is tudom, hogy pl. egy párhónaposnak még nincs időérzéke, akkor utánaolvasok, mivel nem vagyok analfabéta és könyvek is vannak a témában. Meg megbízható internetes források, vagy akár védőnők, tapasztaltabb barátnők, akiket megkérdezhetek.
Sokan azt gondolják, hogy azok az anyák, akik a gyerek 2-3 éves kora előtt visszamentek dolgozni, nem szeretik a gyereküket. Azok a szülők, akik néha elmennek kettesben, és a gyerek a nagyszülőknél alszik, azok nem szeretik a gyereküket. Hogy a nőknek választani kell a gyerek vagy karrier között.
Az nem merül fel bennük, hogy van aki úgy gondolja megtalálta az egyensúlyt a munka-családanya-édesanya-feleség sokszögben? És ez jó mindenkinek a családban. Miért csak az a gyerek lehet egészséges lelkileg, aki évekig otthon volt anyával? Miért olyan hihetetlen, hogy olyan gyerekek is lehetnek boldogok, kiegyensúlyozottak, értelmesek, akik korábban kezdték a bölcsit (az okokat most direkt kihagyom)? Miért hihetelten, hogy azok az anyák is teljes odaadással imádják a csemetéjüket, akik dolgoznak, "önmegvalósítanak", néha-néha elmennek a párjukkal szórakozni, vagy csak fel merik tenni a kezüket, hogy fáradtak, kell egy pár nap pihenés. Ez bűn? Hogy nem mindenki olyan erős, hogy évekig feláldozza magát az anyaságnak, hogy azt kéri, pihenhessen, hogy szeretné az új szerepben megtalálni önmagát, és ezzel adva legtöbbet a gyereknek.
A legtöbb olyan anya, akik nem a sokak szerint elfogadottnak tartott normák szerint éli az életét, frusztrált, mert a lecseszést kapja, mert nem felel meg az elvárásoknak, és ezzel sokkal többet ártanak az okosok a családoknak.
És igen, vannak, akik nem szeretnek szoptatni, és akkor mi van? Ő nem
anya, ő nem imádja a gyerekét? Ugyan már.... nagyon is, hiszen attól még
kaphat anyatejet a baba, csak cumisüvegből, és utána bújnak össze. Ennek oka
lehet prűd nevelés, vagy gyerekkorban ért olyan dolog, ami miatt
kialakult ez az érzés. Ezért nem rosszabb valaki, csak más.
Higgyel el mindenki, hogy nehéz, sőt lehet, hogy nehezebb, napi több órán keresztül helytállni a munkahelyen, majd délután/este gyereket nevelni, 7végén tökéletes háziasszonynak lenni, és akkor még ott a férj is, akik szeretne a feleségével lenni; nem az anyával és nem is a háziasszonnyal, mint otthon lenni a gyerekkel évekig.
Ne egymást szidják az anyák, hogy ki a jó, ki olvasott több pszichológiai könyvet, ki nevel tudatosabban, hanem támogassák egymást, adjanak tanácsokat, amivel segíthetnek a másiknak bizonyos pontokon. Mert mindenki dönt és csak az egyik fajta életet ismeri, és lehet, hogy a másiknak is vannak jó oldalai, csak nem ismeri, így elutasítja.
Én kijelenthetem, hogy imádom a lányomat, kialakult egy életvitel nálunk, amihez ő is alkalmazkodott, ebbe nőtt fel. Hogy ő lesz-e jobb felnőtt vagy hasznosabb tagja a társadalomnak, vagy egy olyan gyerek aki évekig otthon volt anyával, senki sem tudja megmondani, még a pszichológiai könyvek sem. Ez majd kiderül 15-20 év múlva. Mi a férjemmel mindent megteszünk, hogy következetesen, becsületesen, neki mindent megadva neveljük fel.
Visszakérdezek: honnan veszed, veszitek a bátorságot, hogy gúnyolódjatok és 'szuperanyunak' nevezzetek olyan anyákat, akik nem a ti kényes ízléseteknek megfelelően táplálják a SAJÁT babájukat? Akár igény szerint, akár 6 hónapon, egy éven, két éven neadj'Isten három éven túl is?
Ezzel kapcsolatban megjegyezném nem kis ellentmondásban vagytok magatokkal. Több mint száz hozzászólás óta azon megy a téma, hogy aynának vissza kell menni dolgozni, mert a karrier meg a megélhetés stb... forog veszélyben. A szoptatás ellen vagytok, mert a tápszer milyen jó... közben meg tök drága, a szoptatás meg ingyen van. És sosem lesz a tápszer összetétele olyan jó, mint az anyatejé, ami mindig igazodik a baba/kisgyerek igényeihez, és az anyának is jót tesz, és INGYEN VAN. Szóval ilyenkor mikor tápozni kell a gyereket nem forog veszélyben a családi megélhetés? Én nem tudom mennyibe kerül a tápszer, életemben nem vettem, mert szerencsére elég sokáig tudtam szoptatni a gyerekem, de pont tegnap panaszkodott egy ismerősöm, hogy iszonyat drága.
De ha pl. 24 órás ügyeletben van az orvos, akkor nem ő viszi reggel az iskolába a gyerekét.
Ha az ügyvédnek az ország másik végébe kell uatzni 3 egymást követő tárgyalási napra, akkor ő is másra bízza a gyermekét arra az időre.
" Akik azt hiszik, hogy pótolhatatlanok a munkahelyükön"
Mint tudjuk pótolhatatlan ember nincs és az ajtó előtt sorban állank a dolgozni akarók. . Sok munkáltató még a táppénzt sem tolerálja, nemhogy a kis gyermekes anyákat visszavegyék dolgozni.
Ahol mondjuk az a kérdés, hogy tudnak-e venni még egy liter tejet, azt megértem.
Az én anyukám is dolgozott, és 1,5 éves koromtól bölcsis voltam.
Persze, dolgozzon. De bírja ki azt a 2 évet otthon, ha megoldható éhenhalás nélkül. Akik 1 évesen bölcsibe adják a gyereket, azok döntő többségében nem az éhenhalás veszélye miatt mennek vissza dolgozni. Imént is magyarázták páran, hogy mennyire fontos nekik a munkájuk, ill. milyen nélkülözhetetlen emberek a cégnél. Ilyen esetekben kéne szerintem jobban meggondolni a dolgot.