Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Amióta anya lettem, nem kíván a férjem!"
Létrehozva: 2014. május 6. 22:14
,,Egy éve szültem, de már a várandósság alatt eltűnt a szex, a férjem nem hajlandó azóta sem szeretkezni velem. Nem tudom, mi történt vele, de megőrülök attól, hogy nem kíván. Selejtes nőnek érzem magam!\"
Nők Lapja Café: ,,Amióta anya lettem, nem kíván a férjem!\"
Nők Lapja Café: ,,Amióta anya lettem, nem kíván a férjem!\"
A gyerek körüli teendőkbe egyébként sikerült bevonnod? Azon a területen harmonikusan tudtok együttműködni? Mert ez is nagyon fontos lehet.
A párodnak előtted voltak kapcsolatai, vagy inkább "szerzetesi" életmódot folytatott? Ezt azért kérdezem, mert a szokás nagy úr, és lehet, hogy neki tényleg nincs akkora igénye erre, nem miattad. Mindazonáltal meg kéne értetni vele, hogy ez így nem normális, ehhez szerintem nyugodtan vesd be a hozzá közelálló családtagokat(pl. báty vagy öcs) vagy a legjobb barátait - akivel úgy gondolod, hogy tudna erről beszélgetni. Vagy lehet menni házassági tanácsadóhoz is - kérdés, hogy ő vajon inkább egy független személy véleményére nyitottabb vagy egy családtagéra.
Szerintem nyugodtan manipulálhatsz olyanokkal is, hogy nem főzöl rá pl. - a valamit valamiért elve alapján, hogy érezze a dolog súlyát.
A másik, hogy talán ki kéne szakadnotok a szokásos keretek közül és egy kis romantikázás kettesben valahol szintén jó szolgálatot tehet, mert ott adja magát a helyzet. Persze pici gyerekkel nehezebb megoldani az ilyesmit.
Sziasztok, nálunk is ugyanez..csak én jónéhány évvel öregebb vagyok, de szexuális vágyam nem csökken...
Későn találtunk egymásra párommal, a baba elég hamar meg is érkezett. A szex terhesség előtt sem volt hűha, kivéve akkor, amikor naptár szerint szeretkeztünk..akkor muszáj volt.. Terhesség alatt is könyörögni kellett, most meg kifejezetten azt érzem, hogy kényelmetlen férjem számára, ha bármilyen testi kontaktusba kell kerülnie velem, legyen szó ölelésről (pedig igen nagyon igénylem-de hiába) vagy pusziról.. nemhogy a szexről.. A válasza: sokat dolgozik és fáradt. (Az első fél évben is ugyanúgy sokat dolgozott..) És ha rákérdezek, sértődés van, megbeszélni nem tudom vele.. És azt sem tudom, innen hogyan tovább, hogy kezdjek, vagy hogyan folytassak vele beszélgetést az igényeimről - ami persze normális egy jó házasságban.
A sógorom megoldotta: mivel imádja a húgomjat , nem akarja elhagyni a szex hiánya miatt - megoldotta külső "segítséggel" ... Én is ezt csináljam?? Nem tudom magam rávenni....
Mondd meg neki, hogy menjen pszichológushoz/szexológushoz, ha problémája van. Ha nem hiszi, hogy ez oda tartozik, kérdezze meg bátran a barátait!
terhességem 30.hetétől a párom, aki 12 évvel idősebb, mint Én(24) távolodott tőlem szexuális téren. Mindig volt "kifogás." Nagy a pocak, ,alig tudsz már mozogni, nekem ez olyan furcsa, nehogy baj legyen , stb stb stb.. szokásos idióta férfi kifogások... a terhességem végén már saját magamat megalázva könyörögtem neki, hogy ha már szexről nem lehet szó, legalább másképp érjen hozzám... es semmi.... "értsem meg neki nem megy...."
megszületett a gyermekünk másfél hónapja. Apád szülés volt,bent szeretett volna lenni. Minden rendben volt, gyors könnyű" szülés volt, szerelem első látásra apánál is,aki nagyon várta a babát már. Hamar felépültem, minden problémám elmúlt 3-4hét alatt, de a szexuális egyuttlét előtt ragaszkodott a párom a 6 hetes kontroll eredményéhez. Akkor is megértettem, s saját magam nyugtattam, hogy biztosan "csak en óv megint". Letelt a 6 hét mindent rendben találtak, kaptam fogamzásgátló, stb. Amit kihagytam, hogy hiába próbáltam őt kényeztetni , soha sem volt kedve, mindig fáradt volt, most ez fáj az fáj azért nem...mint az idióta hisztis nők.... nagyon elkeseredett és dühös voltam... ennek sokszor hangot adtam és elmondtam mi bánt... elvégre elmondhatom a páromnak nem...?!
Na letelt a 6 hét vártam a csodát...hátha... próbáltam közeledni, a babánk jó alvó, este 8-hajnali 2ig van időnk rá,gondoltam minden rendbe jön...
amikor megkérdeztem minden rendben-e velünk ilyen téren,mert nem közeledik felém semennyire sem, de még egy cirógatás a csupasz bőrömön sem... teljesen kiakadt.... miért erőltetem, lefekszunk az ágyba és tudja hogy én már szexelni akarooook, és ezzel erőltetem rá az együttlétet , neki ebbe vissza kell rázkódniiiia, és stb... ujra hoppon maradtam... aztán persze jön a durca, mert nem válaszol a kérdéseimre, higy mit jelent ujra belerazkodni a szexbe, elvégre hozzam sem ér... és elég betelt a pohár. Szép vagyok, szépnek tartanak az emberek, szépnek érzem magamat is. Viszonylag sokat híztam a terhesség alatt, mert rengeteg víz jött fel rám. Nagyjából 10kb plussz van rajtam a melleimmel egyutt jelenleg. Lassan 2 hónapja szültem, szerintem s úgy érzem elegem van az érzelmi önzőségéből, hogy nem tudja megerőltetni magát, ha nekem fizikálisan szükségem van rá. Ez minden napos vitatéma nálunk. Kezdem már feladni... mi lesz ha a vágyaim megmaradnak(amit nagyon remélek) , s a párom ezt a frigidséget játsza még egy jó darabig... elkezdem majd másnál keresni a szexuális örömöket?! Vagy miiiiiiiii?! Miben hibázom?!?! Mi a problema?!?! Jó anya vagyok, jó háziasszony, tiszta, rendezett hát, illatos vasalt ruhák, sok poén, jó humor, intelligencia, jókedv mégha néha nehéz is a fáradtság miatt... mitévő legyek?! Kezdek kikészülni...
De a nő nem szexeli meg saját magát utána.
Sok nő a jóapaság kritériumának teszi,hogy a férje benn legyen és a férjnek lehetőséget sem ad a választásra.
számomra döbbenet, hogy a férfi nem kívánja a terhes feleségét, az meg méginkább döbbenet ha a szülés után sem kívánja, dacára annak hogy szereti őt
ezzel a hapsival valami nagy gond van pszichésen.........
Én ezt mondjuk sosem értettem, tájékozódni kellene előtte...
A nőnek pedig elfogadni, ha a férfi úgy érzi, nem bírná.
"sikerült megoldani, hogy Zoli is bent legyen a szülőszobában"
Lehet, hogy ez volt a baj. Sok férfi nem tud ezen az élményen túljutni. Az én férjem pl. nem akart bent lenni, pedig orvos. Azt mondta, sok nőt látott már ilyen helyzetben engem nem akar úgy látni. Mondjuk, végülis császárral szültem, úgyhogy nem osztott-szorzott, hogy bent van-e. De sokan ragaszkodnak hozzá, hogy a férjük ott legyen, még akkor is, ha az nem akar.
Egy dologról nem volt szó. A férjemuram hogyan vezette le a szexuális feszültségét?
/Ugye, abban egyetértünk, hogy kissé túl sok az az idő, ami kiesett, hogy egy éhes férfi szex nélkül kibírja./
Nincs itt valahol a kutya eltemetve?
'A közös gyermekünknek, Zsombornak van rá ezentúl szüksége, én vagyok az utolsó a sorban."' ez a mondat meg totál WTF?! Istenem...az ilyenek inkább költözzenek vissza anyuci szoknyája alá.
"Persze jellemző, hogy az okostanácsadó szerint megint a nőnek kell fémfatállá vedlenie a kisgyermeke mellett, hogy helyrepofozza a hős férfi defektjeit (nem fog sikerülni)."
Na igen.
Egyébként olyan ez a cikk, mintha összeollózták volna több különböző esetből.
Azt tanácsolja, hogy legyen a nő szexisebb, érzékeltesse, hogy a férfi (férfiként is) fontos, blablabla, dehát nem épp ezt tette a levélíró...?
"Aztán a szülés után már alig vártam, hogy végre, több mint hat hónap után szeretkezzünk..."
"Zsombor fél éves volt, amikor abbahagytuk a szoptatást, az alakom már akkorra olyan volt, mint szülés előtt."
"Készültem a szeretkezésre..."
"Éreztem, hogy Márti nagyon várja, kezdeményezett, csábított, de nem kívántam szeretkezni."
Mi kellett volna még, toronyóra lánccal?
Konkrétan erre a megfogalmazásra gondolok: "...Márti puncijába, alig a fejétől 1-2 cm-ig..."
Mintha egy általános iskolás mondta volna, mind szóhasználatát, mind az anatómiai ismereteit (illetve azok hiányát) tekintve.
Abban egyetértünk, hogy az ellenérzése nem egy tudatos dolog, nem az ő döntése, hanem egy megoldandó pszichés probléma, de nem a feleség dolga ezen változtatni, mert nem az ő hibája - és nem is tudna változtatni rajta -; maga az ellenérzés nem is a (már nem is annyira) újdonsült apukáé, de a hiba az ő készülékében van, neki kell valamit kezdenie vele (szakemberhez fordulni).
Ilyen esetben a férfi egyértelműen éretlen személyiség, hasítja a női szerepeket. Sajnos nem ritka jelenség. Persze jellemző, hogy az okostanácsadó szerint megint a nőnek kell fémfatállá vedlenie a kisgyermeke mellett, hogy helyrepofozza a hős férfi defektjeit (nem fog sikerülni).
Jut eszembe: anyuka meg micsoda önzőpitsa, ne nyígjon már, hogy nincs szex, mikor egy nő önmegvalósításának legbiztosabb és legtermészetesebb módja az anyaság!
Milyennőazilyen.
Miért olyan nehéz ezt elképzelni?
Ezek a dolgok nem "agyban" dőlnek el. Érzéseket meg nem lehet se erőltetni, se túlzottan elnyomni. Ha vannak, akkor vannak. Ez nem "felnőttség" kérdése.
Remélem, ezek a mondatok a cikkíró fejében fogantak meg, s nem egy tényleges apuka szájából hangzotta el: "Ahogy a hasa elkezdett gömbölyödni, azt éreztem, nem merek vele szeretkezni, mintha megszentségteleníteném a gyermekemet akkor, amikor a péniszemmel behatolok Márti puncijába, alig a fejétől 1-2 cm-ig. Még belegondolni is rossz, hogy valami baja lesz tőle, vagy rázkódik a lökdöséstől ott benn"