Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért kell elmagyarázni a férfiaknak, hogy...?
Létrehozva: 2014. február 10. 20:41
A legnagyobb csalódás rendszerint azokat éri, akik azt hiszik, az életben vannak olyan elemi dolgok, amik annyira alapvetőek, hogy azokról beszélni sem kell. Nos, ez egy hibás feltételezés, szóból ért az ember - még a szexben is.
Nők Lapja Café: Miért kell elmagyarázni a férfiaknak, hogy...?
Nők Lapja Café: Miért kell elmagyarázni a férfiaknak, hogy...?
A mamáknak sokmindent kell megtanítani, de szexben mégsem hinném, hogy ők a hunyók. Vannak alapvetően kapcsolatra éretlen vagy képtelen, vagy gyengén képes ffiak, biztosan. Na de a lányok sem maradnak le ebben, a nő, aki a biztos és nyugalmas otthont biztosítja, aki NŐ a családban, anya, és nő- ez erősen beszűkült keretek közt működik sokszor. Mert a nő is dolgozni jár, hát kitörnek a viták: ki keres jobban, ki dolga mosogatni, ki viselje a nadrágot, és a szexben sem különösen jártasok. Sok lány hiszi, elég, ha engedi...és téved.
Most pedig várom a nyílt megkövezést. Vagy elviselem legalábbis.
Majd megcsiszoljuk, anno azt gondolták.
mondjuk az a nő is hülye, aki évekig tetteti az orgazmust... tudod mit, az meg is érdemli!
Csak megemlítem a sok női sirámot a kielégületlenségről.
bazni=bízni :D
Írtam egy hosszú hsz-t, mire végeztem, kiléptetett a rendszer, szóval nem írom újra.
Csak annyit, hogy nekem is elegem van abból, hogy a férfiak lelkivilága mindig terítéken van, míg a nőké le van magasról (van, aki hangoztatja, hogy neki milyen fontos, de ez csak kábítás, a tettek nem ezt mutatják) - szerintem mindkét fél a saját lelkivilágával törődjön, azért legyen felelős, mert abban úgysem lehet bazni, hogy másvalaki fog a te lelkedre tekintettel lenni! Mint ahogy ezt tapasztaltam számtalan esetben.
Lelkiségről majd akkortól lehet beszélni, ha egyéb dolgok láthatóan működnek, a kapcsolat működőképes, onnantól lehet finomítani esetleg.
A közelmúltban csalódtam egy jókorát, aminek következtében most gyakorlatilag az első randin fel kéne tennem a kérdést, hogy óvszerben tud-e dugni az iilető, avagy sem, hogy ne raboljuk már egymás idejét... nos, azért nem szándékozom ezt kérdezgetni senkitől, de az biztos, hogy ez egy sarkalatos pontja lesz az első néhány randinak, ha egyáltalán randizok még valakivel az életben - olyan nagyon erre nincs esélyem... szerencsére?
Vagy nem.
De csiszoljon akinek az a jó.
Számít, hogy a férfi egyke-e vagy sem.
Az eddigi tapasztalat:
Pasi 1. :
- Anya kicsi, elkényeztetett fia.
- Végtelenségig önző, mert nem kellett soha osztozkodnia.
- Apa példamutatása nulla udvarlásból. Ennek okán a virág ajándékozása felesleges pénzkidobás. Az évek során ez odáig süllyed, hogy őt ünnepeljék, viszont bárkiről elfeledkezik.
- Az ágyban hasonlóan hozza ezt a formát...
- Ha elmondom neki, hogy mi a baj, csak néz bután és minden marad a régiben.
- Állítja, hogy a szülei házasságánál tökéletesebb nincs. Soha nem láttam egy pillanatnyi gyengédséget az apja és anyja közt. Még egy kézfogást sem.
Lapát!
Pasi 2.:
- Apa nélkül nő fel, párkapcsolati példa nélkül.
- Anya elmagyarázza, hogy mi és miért fontos a nőnek.
- A férfi kíváncsi is és magának akar megfelelni.
- Nem tökéletes, de sok nő összetenné a kezét, ha a hétköznapokban ennyi figyelmet, kedvességet kapna, ami zsigerből jön.
- Kicsi önzés itt is belefér (genetikailag alapból van), humorral orvosolható.
- Kéri, hogy a kívánságaim mondjam el, mert abból is ért. Sok mindenre képes, de gondolatolvasásból picit lemaradt.
Szerelmem! :)
Én:
- Nem kívánom megváltoztatni, mert olyan lenne mint én, magamból meg elég egy is egy kapcsolatban.
- Elmondom a kívánságaim, de ettől még nem tartom figyelmetlennek, hanyagnak, mert magától nem veszi észre, nem jön rá.
- Elfogadom, hogy a férfim egyik téren hiányosságokkal küzd (dátumok, évfordulók, ünnepek megjegyzése - időnként nem megy) Viszont más, fontos dolgokban verhetetlen. Köszönöm, bezsebelem az irigykedő pillantásokat, megjegyzéseket!
Asszem szeret, bár egy önző dögtől ez nem biztos! :)
Tényleg keresse meg minden nő a férfit, aki neki megfelel. Talán az egyetlen jó gondolat: nézd meg, hogy a választottad apja és a választottad hogy bánik az anyósoddal. Kb az vár minden nőre, amit lát.
Egy nő is nevelhet férfit a fiából, de az alapokat jobb, ha egy igazi férfi teszi le.
Bizonyos életkoron túl pedig tudatos választás, hogy egy férfi hogyan viselkedik a nővel.
Rajtunk nőkön is sok múlik. Mi az, amit társként nyújtunk/elvárunk a párunktól, mert az is egy példa.
nincs igazad. Nem mindenki az ágyban kezdi az első randit.
Lehet, hogy a többség először szerelmesedik, és utána szexel. Ha meg szeretnéd tartani a lelki társad, igen is modd el, hogy te hogy szereted a szexet. Ha nem akar változtatni... hát igen, akkor kell elgondolkozni egy hozzá illőre váltáson!
DE tessék már nekem elmondani, hogy mondjuk egy 30 éves férfit, akinek anyukája kinyalta a kis fenekét hogy lehet nevelni? sehogy. őt vissza kell küldeni rekondicionálásra anyukához.
az otthonról hozott mintákat batár nehéz még saját akarattal is levetkzőni, nem még úgy, hogy egy egóval megáldott élőlénynek (mint a férfi) ezt valaki kivülről próbálja megmagyarázni.
De azzal nem, hogy rinyálnak a nők!
Válasszanak olyat aki a kényükre tesz és ne egy hozzájuk nem illőt baszogassanak a változásra.
Nekem is ez ütött szöget a fejembe. A nő mitől felnőtt magától is, mire egy kapcsolatba kerül, a férfi miért nem, miért a nő tud többet, amivel a férfit tanítgatnia kell?
Szerintem ez úgy logikus, ha a nő is ugyanolyan tudatlan férfidolgokban és egymást tanítják egymásról, nem pedig az, hogy a nő még pluszban szocializálja a férfit, mert az nem felnőtt... egy nem egyenrangú kapcsolat az NEM párkapcsolat, hanem szülő-gyerek....
Van az a férfi, akinek mindent elhiszel. Valószínűleg van az a nő is. Valahogyan mindig eléri nálad, amit akar. Valamiért azt érzed, hogy mindig neki van igaza. Képes elhitetni veled, hogy nem vagy jó ember, hogy meg kell változnod. Te meg azt gondolod, hogy miatta megéri. Pedig hidd el nekem, nem ő változik, hanem te, csak észre sem veszed.
Szépen lassan olyan leszel, amilyennek ő akar. Csakhogy az már nem te leszel. Elveszi az egyéniséged, bedarálja magába, ami jó belőle, a salakanyagot meg ott hagyja neked. Aztán építkezzél szépen belőle újra.
Ez a legszörnyűbb ebben az egészben. Az ilyen ember a lelkedet lopja el. A lényedet, amibe beleszeretett. Te meg annyira akarod, hogy mire észbe kapsz, már nem is vagy saját magad, csak valami gyenge utánzat, valami szegényes árnyék. Hiába mondja mindenki: barátok, család, te nem hallgatsz senkire. És évek telnek el mire jön a felismerés, hogy mennyire rohadtul igazuk volt. Hogy függésben éltél.
Ne keverd össze a boldogságot az örömmel. Az örömöt kívülről kapod, ízlelés, érzékelés, ölelés által. A boldogság belülről fakad és rajtad kívül senkinek semmi köze hozzá."
Ez mennyire igaz!