Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekkori szexualitás?
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2009. március 26. 15:34
Van egy kishúgom, aki 3 és fél éves. Egy ideje a következőt észleltük nála: miközben mesét néz, hason fekve dörzsöli a nemi szervét az ágyhoz. Mit tehetünk?
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Hagyni kell a lánykákat, hadd csinálják...
Miért tűntek el innen az egyik lány hozzászólásai, aki írt a saját gyerekkoráról?
Egyértelműen irónia volt részéről.
Amúgy igazad van!
"Jól meg kell tiltani, lehetőleg fizikailag fenyíteni, sőt lehetőleg meg is szégyeníten ia kislányokat. Csak így tartható fenn a helyzet, hogy a nők továbbra se legyenek tisztában saját szexualitásukkal, igényeikkel, vágyaikkal, és ne élvezzék a szexet, hanem bűnös, illetve titokzatos, magasztos dolognak tartsák."
A saqját és gyermekeid érdekében remélem,hogy ez pusztán irónia és arra akarod felhívni a figyelmet,hogy mennyire káros ez a fajta gondolkodásmód.
Persze hogy nem kell a szexet,a nemiséget "kirakni az ablakba",de mint minden másnak ennek is van egy köztes útja.Lehet,sőt kell róla beszélni,azzal,akire ez tartozik,kortól függően és kapcsolattól függően.Nyilván a három és fél évesnek nincs partnerkapcsolata,itt a szülő,idősebb testvér feladata elmondani,hogy amit csinál,az természetes és nem bűn,beteg sem lehet tőle,csak ne koszos kézzel csinálja amit csinál éppen.Tulajdonképpen ez a hsz,amit ide idéztem tőled,az amolyan anyám-féle hsz volt.Így visszagondolva teljesen csoda,hogy úgy élem meg a szexet,ahogy bárki ás,aki normális és nem lettem sem ferdehajlamú,se aszexuális.Atyaég,hogy mennyi kárt lehet tenni az ilyen szövegekkel a gyerekek lelkében...
Ezzel én is így vagyok.
Jó, hogy írtad, mi a helyzet.
És igaz, hogy a kislányból azóta nagylány lett, de ne haragudj, Fatianegra, így nem szívesen beszélgetek erről.
Köszönöm a választ.
Érdekes, hogy szókimondónak kell lenni ahhoz, hogy ezt leírja egy nő. Pedig teljesen természetes dologról van szó.
Egy ideig nem. Aztán később, pár éven belül igen.
Először a kedvenc kispárnámmal /többen írták a játékmacit, de azt nem volt képem a lábam közé tenni/, aztán rájöttem, hogy kézzel hatásosabb.
Hű, de szókimondó vagyok. :D
Igen, de ebben a szemlélet mostanában változóban van. Ugyanis korábban szinte kizárólag azt a magyarázatot adták a gyerekkori önkielégítésre, hogy az azért van, mert a gyerek szorong. Ha valaki megkérdezett egy pszichológust, általában azt a választ kaphatta, hogy meg kell keresni, mitől szorong a gyerek.
(Feltehetőleg azért volt így, mert a gyerekek és a szexualitás kapcsolata egyfajta tabu volt még a pszichológus szakmában is. )
Pedig ez a legtöbb esetben nincs így, csak egyszerűen élvezetet jelent. Az élvezésre pedig nem kell különösebb indokot keresni, egyszerűen jó és kész.
Én is csináltam már kiskoromban. De nekem úgy jött, hogy a húgomtól láttam, aki akkor olyan 2-3 éves lehetett, én meg 5 körül, és elkezdtem őt utánozni, mert nem értettem, hogy abban mi a jó, hogy hason fekve "élvezkedik". Aztán rájöttem!
Nekünk nem tiltották szigorúan, de a felnőttek előtt nem csinálhattuk, úgyhogy mindig bementünk a szobába, és általában egyszerre kezdtük el. Nem is emlékszem, hogy lett volna olyan szakasz, amikor abbamaradt, de olyan 12 éves korom óta már a húgom nélkül szoktam masztizni. És vele erről soha nem is beszélünk.
Viszont szerintem ez nagy előnyhöz juttatott a későbbi szexuális kapcsolatokban: soha nem volt orgazmus problémám.
Hát, végülis igazad van... Nem úgy hibáztatom az anyámat, mintha ujjal mutogatnék rá, de aminek oka van, annak oka van, még ha az okozó, az ember saját anyja. (Hozzáteszem, az én anyám sem magától lett olyan, amilyen, hanem a szüleitől...)
Biztos, hogy ha anya leszek, én is fogok elkövetni hibákat, amiket majd az én gyermekem fog az orrom alá dörgölni, de egyelőre próbálom megérteni a dolgaimat, kezelni a szituációkat, próbálok fejlődni, meg tanulni az anyukám "hibáiból". Szerencsére ma már egyre nyitottabbak az emberek, sokkal többet beszélünk kényes témákról, de még mindig nem eleget, vagy nem elég "jól". Általánosítani nem szabad, mindenki más, és másként éli meg az azonos szituációkat. Bár javítom magam, mert szerintem nincs tökéletesen azonos szituáci. Nekem egyszer egy pszichológus mondta, hogy mindenkinek a saját "problémáit" kell megoldani, nem a másét...
Dehogy kell, ez csak azt jelenti, hogy egészséges!
Örülj neki!
az én fiam 5 éves lesz...
3 évesen az egyik kedvenc szokása volt, hogy ült a bilin és huzogatta a bőrt a kukiján...
mostanában minden reggel úgy kel fel, hogy áll a fütyköse...
Akkor most kétségbe kell esni?
Azt nem értem, miért kell ezt külön elfogadni.
Mivelhogy tök természetes. Aki emlékszik a saját gyerekkorára, az tudja.
Az én lányom 4 éves és mindig "dögönyözi" a plüssjátékát.Először furcsa volt,de nem szólok semmit,inkább elterelem a figyelmét.Én tanultam fejlődéslélektant,így könyebb volt "elfogadni" ezt a dolgot.
(Amúgy de unom már ezeket a nők lapjás topikokat....
)
Szia Hedvig! Szép neved van :) Az én szüleim nagyon nyíltan és rugalmasan álltak mindig a szexualitáshoz...én is hamar felfedeztem a "suncikám" és babráltam is néhanap. Engem sosem szóltak le, legalábbis nem emlékszem rá, hogy tiltották volna! Így hát nekem a mai napig nincsenek problémáim a szex terén, tudom mit akarok, mi a lejobb nekem és bátran tudok róla beszélni, nincsenek a témában számomra tabuk! DE! Ennek ellenére én is rettentő szégyenlős vagyok, utálok levetkőzni mások előtt és szerelmeskedés közben is zavarba lehet hozni...Nem gondolom, h ennek köze lenne a szüleimhez, szerintem itt főként az önelfogadásról van szó. Mennyire szereted a tested, önmagad, mennyire van önbizalmad...nekem ezekből sajnos kevés jutott, a mai napig képtelen vagyok elfogadni magam, néha lehangol a gondolat, h mennyire tökéletlen vagyok és mennyire szeretnék más lenni...
Ezzel csak azt akartam mondani, h nem feltétlenül anyukádat kell hibáztatni mindenért, habár pontosan nem ismerhetem a gyermekkorodat.
Igen, ismerős.
Én is - és a barátnőm is - három évesek voltunk... és mindketten (egymástól függetlenül persze) a plüssmacinkkal kezdtünk először... hmm... ismerkedni a szexszel...
Anyám csúnya módon lehordott akkor... talán azért is lehetett, hogy aztán titokban folytattam a tevékenységemet tovább...
Viszont nem lett szerencsére semmi "mellékhatása" a dolognak - könnyedén vettem az akadályokat :-) - és hát úgy hiszem, hogy azért hellyel s közzel sikeres, a szexualitását megélni tudó ember/nő lett belőlem. :-)
Szóval... vannak kivételek is.