Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ada szerint előny fiatalon szülni
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2009. március 3. 20:29
A Csak csajok e heti társműsorvezetője nem bánta meg, hogy mindössze 23 évesen szülte meg ikreit. Még akkor sem, ha jelenleg egyedülálló anyukaként neveli őket.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Én a köv. hónapban leszek 24 éves, de úgy komolyabban eszembe se jutna hogy babázni szeretnék most. Bár mondjuk így magamban elhatároztam hogy 30 éves koromra egy gyereket már szeretnék :)
Persze ez mind szép és jó, hogy én ezt így eltervezem, de ez azért a körülményeken is múlik. A nagy semmire nem fogok gyereket szülni, csak hogy még kettessel kezdődjön az éveim száma,na meg persze akkor se ha nem érzem késznek rá magam.
Most pl. nagyon nehezen tudnám elképzelni ahogy eleinte három óránként kelek, vagy nem tudnék mit kezdeni a hosszan tartó ordítással. Ez most lehet hogy ilyen gyerek gyűlölősen hangzik, pedig nem, csak még nem érzem magam eléggé érettnek ehhez.
A dolog érdekessége még az is ,hogy az említett 30 éves új pasi az ingatlan irodás volt.
Bulizás ? Kiélés ?
Mi akiktől vettük a házunk az egy fiatal házaspár volt. A nő 35 a pasi 36 volt 3 gyerekük ha jól tudom 5 ,15,16 évesek. 16 éve voltak házasok és egyiknapról a másikra pont a lakáscserénk idején a nő összejött egy 30 éves pasival és lelépet a férjétől ott hagyta a két nagy gyereket csak a kicsit vitte . Mi azóta is jóban vagyunk a „férjjel” aki teljesen kiborult és nem értette ,hogy történhetett meg ez velük.Nagyon szépen neveli a két nagyot. A nő azt mondta túl fiatalon szült és nem élte ki magát !!! Kérdezem én erre csak a harmadik után jött rá ???? A két nagy gyereket nem is nagyon keresi a nő nagy nehezen 2 havonta egyszer elviszi őket fél napra max a Mc –be.Sőt a kicsit is mindig próbálja lepasszolni a nagyikhoz vagy a két nagyobb gyerekhez megőrzésre. Mert ugyebár a harmincas pasi nem igazán tolerálja a kölyköket.
sziasztok csajok! egyetértek azokkal akik szerint a 23 abszolút nem kevés a gyerekneveléshez, viszont tény hogy ez ember fuggô, attól fugg mennyire érett meg az ember rá, nekem 16 évesen meghalt az anyukám, hamar fel kellett nônôm, de nem óhajtom erre fogni hogy korán értem, ilyen típus vagyok és kész, én már 19 évesen is meg szerettem volna tartani (mostani párommal ) egy babát, persze cska vaklárma volt, fogigátlót szedtem, plusz antibiotikumot valamire, és ne mkapcsoltam hogy akkor még pluszba kell védekezni, mindôssze egy napot késett a menzim, de már arról dumálgattunk hogy jôn a baba akkor bizony megtartjuk, hozzáteszem, már akkor úy éreztem hogy kibuliztam magam, bár sosem voltam egy nagy partyzós nôcike, végul 21 évesen lettem pocakos, akkor már mindketten szerettuk volna, terveztuk, sikerult is gyorsan ôsszehozni, 22 évesen szultem, egy éves a kislányom és szeptemberre várjuk a kistesót ( 23 leszek), semmit nem bántam meg, sôt már el sem tudnám képzelni nélkule az életemet, meg persze párom nélkul sem, és volt alkalmam egyszer kétszer kimenni " bulizni" mikor már csak 1x szoptattam (e ltudták vállani nagyszulôk a vigyázást) ,de mindkétszer 1,5 órán belul itthon voltam, hulyén éreztem magam, itthon akartam lenni újból a kis tôprikém mellett, bebújni a meleg ágyikóba, és nehogy azt higgyjétek nincsenek terveim, azért szerettunk volna ilyen kis kulônbséget a tesók kôzôtt, hogy minél elôbb jól eljásztanak egyutt, és így kônnyebb is lesz egyutt oviba menniuk, én meg kb 3 év múlva már vissza is tudok menni dolgozni, azaz 26 évesen, és igen nagy terveim vannak..... és nem gondolom hogy pl 30 évesen úgy fogom érezni bármit is megbántma volna, vagy kimaradt volna az életembôl, sôt 30 évesen, mikor már 8 és 6,5 évesek lesznek a kicsik, akkor ha úgy állaunk anygagilag szeretnék újból babázni.....
bocsi a helyesírási hibákért, kapartam, mindjárt felkel a kisasszony....
Tutira nem akartam
De 18 évesen voltam olyan naiv, hogy azt gondoltam, elég lesz a fogamzásgátló. Elég lett
Lehetni lehet, de azert sokkal jellemzobb, hogy a 20-as eveikben bulizzak ki magukat az emberek es onmegvalositanak. Es inkabb tegyek ezt ekkor, minthogy 30-akarhany evesen, 1-2 gyerek mellett jojjenek ra, hogy mennyi minden kimaradt az eletukbol. Mert akkor a gyerekek isszak meg a levet.
Amugy milyen furcsa, hogy mennyire megvaltoztak a pasik is. Regebben ok odzkodtak a kotelessegtol, sok no "terrorizalta" oket, csakhogy vallaljanak gyereket, most pedig pont ok azok, akik annyira akarjak.
Ahelyett, hogy ezt tartod mérvadónak inkább örülj, hogy fiatalon tudtál szülni és fiatalok a szüleid is.
Az én férjem 32 volt, mikor megismerkedtünk.
A nagyanyám 29 éves volt, amikor szült, mert a nagyapám 5 évig hadifogságban volt. Nagyapám 71 évesen halt meg, még csak engem ismerhetett az unokái közül. A másik nagyapám 56 évesen szívinfarktusban halt meg, nem is találkozott velem. A dédnagyapám még nem volt 70 éves, amikor balesetben meghalt, nagymamám testvére szintén fiatalon halt meg balesetben (mindkettő megérhette volna a születésemet).
Tehát ember tervez isten végez. Ahelyett, hogy előadod mit hogyan kellene csinálni, inkább örülj, hogy szerencsés vagy, bár senki sem tudja, mit hoz a sors!!
Nekem is eszembe jutott amit írtál, hogy nem a szülőnek szülünk.
Viszont egy gyerek bármennyire is kevés időt tölt a nagyszüleivel, ha azok a nagyszülők szeretik és normális jó fejek, akkor tőlük olyan dolgokat tanulhat, és olyan élményeket nyújthatnak a gyereknek, amit mi szülők sosem adhatunk meg nekik.
Én is tényleg akartam, ha bulizásra, haverokra vágytam volna, akkor azt csináltam volna, de én családra vágytam. Nyilván más mondjuk egy iskolából frissen kikerülő fiatal esete, aki teherbe esik, de még bulizni vágyna - valószínűleg ő nem is tervezte. De aki középiskola alatt is már dolgozott, annak kicsit más az értékrendje, annak már akkor sem a bulizás volt a központban, felelős volt valamiért, legalább azért, hogy a saját részbeni ellátásával, a tanulásához való hozzájárulásával segítse a szüleit...
Maszi, a nagyszülő-kérdéskör nekem is eszembe jutott, csak gondoltam, erre az a válasz fog jönni, hogy "nehogymár a szüleim kedvéért szüljek"... Nekem anyukám ma 51 éves, van egy hatéves és egy hároméves unokája, és idén még lesz kettő (a testvérem is babát vár, és neki van egy hároméves kisfia). Nagyon örül nekik, nagyon szereti őket, dolgozik még, most épp két helyen, és sajnos messze lakunk tőlük, különben biztosan sokkal többet lennének együtt. De amikor náluk töltjük a hétvégéket, terüljasztalkám van, és csupa élvezet. Apukám két évvel idősebb, vele is ugyanúgy. Még bőven lehetnek dédunokáik is, ők is fiatalon lettek szülők.
Ellenben a párom késői gyerek és ő is késői apuka lesz, bár talán a mai átlagban nem is: 38 lesz, amikor a babánk megszületik, a nagymama 72. Szerencse, ha a gyerek tízéves korát megéri és az unoka emlékezni fog rá...
Amikor a fiam született, én 21 éves voltam, a szüleim még fiatalok, sőt még a nagymamám is fiatal volt. Így aztán a gyerekem olyan élményekkel lett gazdagabb és olyan sokat tanult az idősebb generációtól, amit csak ők tudtak adni neki.
A kislányom születésekor 36 éves voltam, a szüleim, nagymamám egymás után meghaltak. A kislányom egy csomó élményből kimaradt.
Ha a késői szülés továbbra is tendencia lesz, akkor érdekes dolgok lesznek majd 40 év múlva.
Szóval, ha a ma 35-40 éves kor között szülők esetében, ha az ő gyerekük is ilyen idős korban fog szülni, akkor vajon mekkora lesz majd az esély arra 35-40 év múlva, hogy teljes erőbedobással tudjanak az unokával foglalkozni?
nyilván ha nem érdekel a dolog nem kell szülni. Ez a lényeg, hogy mindenki akkor szüljön - lehetőleg - amikor, úgy érzi kész rá és szeretnék mindketten.
DE ! az anyagit én úgy gondolom, hogy mindig arra teremted elő, amire szükség van, és olyan mértékben. Olyan mindig lesz, hogy még ez is kéne, az is kéne..Nekem az egyik barátnőm azt mondta, hogy nekik csak akkor lesz ha ez is meglesz, aztán ha az is....ma az enyémek 19-17 évesek, ugyanazok vannak anyagiakban mint nekik, de neki már 42 évesen nem lesz gyermeke, mert azt mondja most már megszokta hogy nincs... persze ez sem baj, félre ne értsetek.
Hát már pedig lehet. Az egyik ismerősöm fogamzásgátló mellett lett terhes, menstruált is az első három hónapban, utána tudta meg, hogy terhes. Egészséges, szép kisfia van
Nekünk mindkét baba tervezett volt, de ha véletlenül csúszna be, őt is szeretettel várnánk.
Én is egyetem alatt szerettem volna szülni... de az akkori pasim 1 gyáva alak volt
. Mindehová óvgumiban járt.
Amúgy meg bármelyik időpontról kiderülhet, hogy az volt a jó... sokszor nem is azonnal.
23 évesen nem korai szülni. Személyes érettség kérdése inkább. Én 25 évesen szültem az első gyerekem, és már rég készen álltam rá (saját lakás, diploma, állás, férj, vágy a gyerekre).
Igazából az döbbent meg jobban a cikkben, hogy egyedül neveli a gyerekeket. Tavaly nyáron még úgy jöttek ki a játszótérre, hogy apa-anya-gyerekek, a legnagyobb egyetértésben. Sajnálom, hogy nem sikerült nekik!
Lehet, hogy nem jó szó volt az, hogy "divat". Az én fiatal koromban is dolgozniuk kellett a nőknek, annyira az nem volt rég. Sőt tovább megyek, aki nem dolgozott, az kmk-s lett. És nem volt természetes akkoriban a főiskola-egyetem, hanem érettségi után mindenki ment melózni, akár tetszett, akár nem. Eszünkbe sem jutott, hogy még egy kicsit eltartassuk magunkat a szüleinkkel, mert még nem döntöttük el, hogy mit is akarunk csinálni, hanem mindenki szépen dolgozott.
Sőt tovább megyek, mikor én elkezdtem melózni (1979-ben), akkor még minden szombaton dolgoztunk. Sőt, amikor a fiammal terheslettem, akkor minden második szombaton melóztunk.
Az igaz viszont, hogy manapság nagy a létbizonytalanság.
Régen sem volt életbiztosíték egy házasság, mármint az én huszonéves koromban sem, én is elváltam 27 évesen, és az ismeretségi körömbe tartozó korombeli nők egy része szintén elvált. És abban az időben, mikor a gyerekem volt kicsi, akkor is nehéz volt eltartani egy keresetből gyereket.
Amúgy még "csak" 48 éves vagyok, és ahogy írtam van egy 12 éves lányom is, vagyis 36 évesen szültem másodszor.
Más lett a világ és más értékrendek vannak. És ehhez igazodik a gyermekvállalás és családalapítás is.
Nálunk a családban van két 34 éves fiú, akik viszont azon keseregnek, hogy nem találnak olyan lányt maguknak, akiknek a család lenne a fontos a karrier előtt. Ők azért panaszkodnak, hogy minden lány önmegvalósítani akar, és nem érzik még magukat elég érettnek az anyaságra.
"A másik, hogy én azt hallottam, aki 30 felett szül, az már tényleg akarja a gyereket, kiélte magát, nem vágyik bulizásra, haverokra, hanem a családra tud koncentrálni. Sokkal több élettapasztalattal rendelkezik, amit átadhat a gyereknek."
Ez csak bizonyos szempontból igaz. Mert ez is egyén függő, hogy ki mennyire vágyik a bulizásra, szórakozásra. Lehet egy huszonéves is otthonülő családcentrikus típus, és egy harmincas is lehet állandóan bulizós.