Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Idegesítő exbarátnő
Létrehozva: 2018. június 21. 20:02
Sziasztok!
Nem is tudom mit várok ettől a topiktól, talán megerősítést vagy kijózanítást vagy bármit, amitől elmozdulok valamelyik irányba.
Hogyan ne zavarjon a párom exbarátnője? Jóformán 2 éve ezen dolgozom, rágódom, győzködöm magam, de mindig felrántom magam rajta kis nyugis időszak után. Egyszerűen nem tudom elfogadni, felfogni miért tartják még a kapcsolatot.
Az én gyomrom mindig görcsbe rándul, felelevenedik az érzés, amikor pár nap után visszament hozzá és 1 hónap nembeszélés, szenvedés, huzavona, mégis látszott rajta, hogy érdeklem és nem sikerült felmelegíteni otthon a dolgokat.
Persze értem én, hogy egy évtized volt, közösen épített lakás...de...megcsalás is volt bőven...ex részéről, semmibe vette, tiporta, meggyötörte lelkileg rendesen. Nyilván az én párom meg hagyta ezt...odavolt érte...nagyon szerette.
Lénye a lényeg vége lett. Ő úgy érezte nem érdemel meg, tudta, hogy nagy fájdalmat okozott. Ennek ellenére az életünk része az exe...Én viszont nem kértem őt, nem akarok tudni róla, nem érdekelnek a dolgai, de mégis kiváncsi vagyok miről tudnak beszélgetni, a kis ördög a vállamon figyel mindig...gyanakszom. Párom, nehezen de kimutatja, hogy szeret, úgy érzem jó neki a nyugiban, amikor nem akadok ki ezen, hogy jó neki velem.
Hogy ne érdekeljen? Én vagyok klinikai eset vagy más szerint sem normális ez? Akinek beszéltem erről, mindenki egyetért velem, hogy nem normális, aztán én mégis meggyőzöm magam az ellenkezőjéről egy ideig. Aztán újra csörög a telefon és jön a görcs.
Ja és féltékenységet én is érzek benne, meg kiváncsiskodást, ugye, hogy hogy lehet, hogy milyen jól megvagyunk a párommal, és ő ezt nem becsülte meg, pasizott jobbra-balra. Most meg gondolom csodálkozik.
Á, mindegy is, az érzéseimet nem nyomom el, a dühömet nem nyomom el, mert abba egyedül én fogok belebetegedni, jöjjön ki, aminek jönnie kell, és legalább történjen valami. Pislogjanak csak.
Sokáig tartottam az udvarias formát, nem beszéltem csúnyán a párom előtt az exéről, hát ennek vége.
Nem adtam ultimátumot, de majdnem. Most úgy látom berezelt valóban, hogy képes lennék dobbantani is akár, ha így folytatják, mert én ezt nem fogom hallgatni, nézni életem végéig, közöltem vele.
Hozzá kell tegyem, olyasmi a helyzet, hogy az ex nem szívesen találkozna velem, pláne nem közösen az ő párjával, tudom, nem értitek mostmár. Tart tőlem, tudja, hogy sokmindent tudok a múltjáról, amit a kedves férjének nem mesélt el. Na meg elég nagy bonyodalmat okozott anno nekem, nekünk, amikor még könyebben manipulálta a párom. Nem egyszerű a kiindulási pont. De mostmár annyira az lenne. Ő férjhez ment, babázik, élje a kis életét, ha összefutnak nem tiltom én meg, hogy köszönjenek, váltsanak pár szót, de ennyiben ki kéne merülnie a dolognak. Pont. Nem egészséges ez a kapcsolattartás, senkinek.
De sehogysem jó mostmár, mert így én leszek az őrült féltékeny képzelődő barátnő, akinek úgyse kell elhinni egy szavát sem, mert bekattant. Az a baj, még kontakt sincs köztünk, hogy kedves lennék vele, ezzel összezavarni, mert, ahogy tud kerül, engem nem avatnak be a találkákba ugye.
Egyertelmu, hogy a te parodnak kell valamit tenni, az exenek te nem szamitasz, ezt tole nem is lehet szamonkerni.
A parod kell tudja, hogy ki a fontosabb neki, te vagy az ex es legy kovetkezetes, ne engedj a manipulalasnak - a parod manipulal teged, hogy ezt az allapotot az exevel fenntartsa. Te kell megmondd vilagosan, hogy hol a hatar es ha atlepi ujbol, legy kovetkezetes onmagadhoz. Persze, ezt konnyu igy mondani es leirni, aterzem a problemad, hogy nem akarod elvesziteni a baratodat, de ha ezzel meg van a lehetoseg arra, hogy elveszitheted, akkor talan nem is annyira eros a kotelek koztetek.
Valoban furcsa, hogy neked nem koszon es nem hiv vele egyutt babalatogatoba. Ezzel teged nem ismer el, mint az exének az uj tarsat, kizar az o es a parod 'kapcsolatabol'. Ilyet csak az tesz, aki birtokolni akar es miert birtokolna az exet? feltekeny rad, a kapcsolatotokra, arra, amit most te jelentesz a parodnak. A parod meg vagy nem veszi eszre az exe kisded jatekat, vagy tetszik neki, de inkabb tetszik, mert ha ezt mar tobbszor megbeszeltetek, es nem haritja el a babameghivast azzal, hogy megkerdezem Lottet, raer-e, mert o is orvendene a babalatogatasnak; vagy ha nem mutat be ujbol a volt exenek, ha mar az nem akar tudomast venni rolad, akkor bizony, o is benne van ebben nyakig. Az nem lehet, hogy tudja, hogy ez teged zavar es megsem tart egy bizonyos tavolsagot. Lehet baratnak maradni ugy is, hogy teged is bevonnak, ha valoban baratsagrol van szo.
Hát igen...
Megprobalok okosan dönteni...
Nagyon fontos ez a kapcsolat nekem, és - ha ezek után röhejesen is hangzik - úgy érzem neki is.
De ezt az ex nő ügyet komolyan kezelésbe veszem, igy nem mehet tovább.
Jóban lenni egy dolog, és egésaz más dolog, hogy gyakorlatilag állandó kapcsolatot tartanak fent. Nekem is vsan olyan exem, akivel jóban vagyunk, de ez kimerül abban, hogy ha véletlenszerűen találkozunk, köszönünk egymásnak esetleg kicsit elcsevegünk, aztán mindenki megy a maga útján tovább. Hogy egyedül hívjas az ex babalátogatóba a párodat, azzal nem is tudok mit kezdeni, annyira érthetetlen a gesztus is, de az is, ha a párod képes ezt elfogadni. Nem csak a csaj nem tisztel téged, hanem a párod sem, ha elfogad egy ilyen meghívást. Gondold át, hogy tényleg érdemes neked erőltetni ezt a kapcsolatot? Kicsit úgy tűnik, mintha asrác csak azért lenne melletted, mert épp nincs neki más.
Ezek a témák is hogy VOLT munkahely...na komolyan, neked van olyan VOLT munkatársad, akivel rendszeres kapcsolatot tartasz fenn azért, hogy a régi munkahelyről beszélgessetek?
Köszönöm az irasod. Pont ugyanigy gondolom. Neki is elmondtam mar ezt. Mégis ugyanitt vagyok. Köszönöm aki időt szánt erre a témára. Nem én gondolom egyedül így, ahogy.
Miért hívna? Nyeregben érzi magát, a pasidat kénye-kedve szerint ugráltathatja, nincs szüksége hozzá a te jóváhagyásodra. Tisztelet? Nem tisztel, sem téged, sem a barátodat, sem a férjét. Használ és kihasznál mindenkit, akivel ezt megteheti.
Csak akkor köszönt, amikor együtt voltak? Akkor valószínüleg tartott tőleg valamelyest, ezért jópofizott, most már biztos a dolgában és levegőnek néz.
Ezen a helyzeten egyedül te tudsz változtatni, mert téged zavar, mást nem (legfeljebb a férjet, de nyilván az ő véleménye sem nyom a latban semmit.) Ha neked ez nem felel meg, akkor ne viseld el.
Rossz kapcsolatokból egymás karjaiba menekülni, és így élni, nekem
. Hiába győzködöd magad, az ex továbbra is tapadni fog rá. Bár nekem furcsa, hogy azóta szült, mégsem találja helyét nélküle. Szóval ez nem egy normális, nyugodt, szeretetteljes kapcsolat!! 
Kérlek gondolkozz tovább kettőtök kapcsolatáról. 
Így tűnik kívülről?
Kifejted?
Nem mondod?! Megvolt az őszinte beszélgetés és különben is csaj muterja családtagjává volt neki?! A faszid meg ugyanazt csinálja mint a az "őszinte"
beszélgetés előtt.
Tán még lelki társak is vagytok?
Te meg iszod a szavát a drága jó embernek.
Kész röhej az egész.
Pl. ha babalátogatóba invitálja, lehetne benne annyi gerinc, annyi bátorság, annyi tisztelet, hogy együtt hív minket. Vagy köszön, ha összetalálkozunk nyilvános helyen (régen míg együtt voltak beszéltünk, ha összetalálkoztunk)
Ő is keresi.
A kérdés jó. Bár a válasz pl. a volt közös munkahely. Munkáról mesélnek egymásnak egéybként ezt szokta mondani. Meg pár szót persze kivel mi van.
Azért is érzem hülyén magam, mert ez a nő közben megházasodott, gyereket szült nemrég, de az az érzetem, hogy ez semmire sem garancia nála.
De egyáltalán, ha nem is akar semmit, akkor sem értem. Így a páromba kételkedek, de mégsem, se ki tudhatja...
Kusza dolgok vannak ebben a történetben, egyáltalán nem fair, ahogy ketté mentek anyagi szempontból és erre is fogta már a párom, hogy azért is jó jóban maradni, mert ha egyszer eladásra kerül az ingatlan, sok munkája (na meg tárgya is, de az már mellékes) benne van. Ezzel egy darabig egyet értettem, de én már lesz**nám őszintén, csak ne legyen az életünk része ez a nő.
Persze, hogy ér, különben nem lennék ebben a helyzetben már. Nagyon sokat vártunk egymásra, mindketten egy üres, romló párkapcsolatban voltunk, amikor megismerkedtünk és még egy darabig próbáltuk élesztgetni a régit, ő egy próbálkozással többet (visszament), de egymás mellett kötöttünk ki.
Az őszinte beszélgetés megvolt, sokszor. Én már nagyon sokszor kifejtettem hogyan érzek, hogy rosszulesik, felelevenedik a múlt, majd ő ideges lesz, hogy de miért, csak régi barát. Közös téma munkahely lehet, és a csaj anyukája, aki abban az évtzedben családtagja lett ugye, én ezt mind megérteném, de nem ilyen gyakran.
Kezdek "megnyugodni", hogy nem velem van a baj, hanem ez nem normális.
A másik opcióm, hogy bűntudat enyhítésből keresi a csaj, valamint azért mert, amilyen szavahihetetlen nagyszájú, eléggé szerencsétlen is, és/vagy megjátszotta, hogy ő neki attól szüksége van rá, mint barát, nem értéketelen stb.
Szóval a beszélgetéseken túl vagyunk, többen is, csak a végén én mindig megenyhülök, és meggyőzöm magam meg ő engem, hogy nincs ebben semmi baj.
Miért jó neked a sok gyomorgörcs, a sok agyalás, idegeskedés?
Tisztázd ezt magadban, hogy ér-e neked ennyit ez a kapcsolat. Utána beszélgess el vele őszintén. Ha együtt szeretnétek maradni, nagyon fontos, hogy őszintén megbeszéljétek ezt a helyzetet/állapotot. Talán sok minden kiderül a beszélgetésből, tisztábban látjátok egymás érzéseit, gondolatait, kompromisszumkészségét.
Hát, nem, egyáltalán nem te vagy klinikai eset. Én sem értem, mit lehet egy exszel annyit beszélni, egyáltalán miért kell vele rendszeres kapcsolatot tartani. Én egyébként rohadtul nem vagyok féltékeny típus, de ezt én sem nézném jó szemmel. Persze láttam olyant, hogy valakik békésen mentek külön, és mondhatni jóban maradtak az exszel, de még azoknál sem látom az igényt rendszeres kapcsolattartásra, max. ha összefutnak, akkor békésen eldumálgatnak, de ilyent, hogy hívogassák egymást... Nem kell ultimátumot adni, mert hülyén veszi ki magát, de azért azt megkérdezheted (hiszti nélkül, higgadtan), hogy mi az, amit feltétlenül az exszel kell megbeszélni?
Egyébként ő is keresi a csajt, vagy csak az őt?
Köszönöm... Hébe hóba kapcsolattartással nekem sem lenne problémám. Beszéljenek, munkáról, egymás életének történéséről. Ok. Hébe hóba. Túl gyakorinak találom, ez a probléma.
Mondjuk nem minden nap, mert rényleg van, hogy 1-2-3 hétig nem beszélnek, de utána 2-3 naponta a héten mondjuk.
Nem tudom hova tenni, egyre nehezebben tolerálom.
Az ultimátumot el akartam kerülni, nem tartom fair-nek és felnőtt döntésnek, de ez a helyzet már nagyon közel van hozzá, hogy végül az legyen belőle, mert így úgy érzem nem vesz6nek komolyan. Húzzák az idegszálaimat, meddig bírom, úgysincs semmi, mi van akkor, ha beszélnek, úgyis megbeszéljük és pont. Nem történik semmi.
Hol vagyok én? Mi történik értem? Mert le van tojva az én lelkivilágom ezzel kapcsolatban úgy tűnik.
Elég komoly feszültséget okoz a páromban egyébként, úgy látom rajta, ha feltör a hiszti nálam, és neki szegezem a miérteket, de aztán megenyhülök, megsajnálom és megoldódik. Nem egy macho típus, nem egy csajozógép, nem gondolom, hogy hülyít, de az extől való félelem nem múlik. Nem tudom mikor török ki nagyon, 2 nap múlva, vagy 2 hónap múlva.
Nem volt nyilván végig gyötrődés a 10 év, de nem, nem volt elég a hülyeségből valóban.
Elég szavahihetetlen egy nő.
Anyukájával egyébként jó kapcsolata van, még kisebb volt volt tőle távol igaz, de most nagyon jó viszonyban vannak. Próbáltam én is ilyen oldalról ránézni a problémára, de nem lettem okosabb ezügyben.
Egyetértek.
Szerintem normális, ha az ember az exével hébe-hóba beszél, esetleg összefut, de a rendszeres kapcsolattartás már káros az új kapcsolatra nézve.
Óh, nem volt neki elég a 10 év gyötrődés? Én ultimátumot adnék. Illetve az is lehet, hogy a párodnak pszichológusra van szüksége, mert ez bizony függőség - vajon az anyja is ilyen húzd meg-ereszd meg szeretetkapcsolatban volt vele?