Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Szertném a segtíségeteket kérni, ha nem gond :).
Bécsi keringőre alkalmas zenét keresek esküvői nyitótánc alkalmából.
Segítségeteket előre is köszönöm.
Üdv,
Kata
én is táncos vagyok. . . csak épp nem hiszem h lenne itt "hozzám hasonló" ;) nagyon szeretem amit csinálok, és mielőtt megvetél, tudd h te sem vagy jobb csak még nem tudod--->amugymeg aki ismer tudja milyen vagyok. ;)
Pussz Mindenkinek!
Én hastáncot tanulok négy hónapja.
Szülinapomra kértem a tanfolyamot:) Még gondolkodtam máson is, de örülök, hogy ezt kértem mert nagyon szeretem. A szeptemberi haladót már "csak úgy" végzem el (nem szülinapi alk. vagy ilyesmi), mert mondták, hogy jól megy és nehogy abbahagyjam. Dehogy hagyom:) Társastáncot is jó lenne tanulni, de mivel ugye a nemek aránya "kicsit" furcsa, kénytelen lennék fiúra vadászni nekem meg ahhoz nincs energiám. Biztos úgyis csak néznének az ismerőseim egy nagyot, hogy "ééén, táncolni, még mit nem". . .
Nálunk úgy volt, hogy 4. általánosig vidéken éltem, és ott nem nagyon volt lehetőség semmilyenfajta sportra. Inkább bejártam Soroksárra színészképzésre, az nagyon jól ment, meg minden, de a tásaság felbomlott, nem volt mit csinálnom. Feljöttünk Pestre, mert itt volt munkálya a szüleimnek, a nővérem is itt tanult. Hát akkor ha már Pesten vagyok sportoljak valamit, mondták a szüleim. 2 évig atletizáltam, kajakoztam, kenuztam, de igazából egyik sem tetszett annyira. Ekkor jött az egyik volt osztálytársnőm, hogy van egy tánctanfolyam a művelődési házban, menjünk el! Hát, mivel ez már tetszett, és zenei érzékem is volt (4 évig zongoráztam) gondoltam, jó, elmegyek. A szülők azt mondták, ha drága, nem mehetek el, inkább menjek vissza kajakozni, az olcsó, de én szóltam a nagyszüleimnek, és ők fizették a táncomat. Az első évem nagyon izgalmas volt, mert táncoltam és zongoráztam, mindenki csúfolt is emiatt, de aztán az első év végén odajött hozzánk a tanárunk és azt mondta, hogy mi nagyon tehetségesek vagyunk, feljebb rak minket két csoporttal.
Így kezdődött az egész. Táncoltunk, fellépéseink voltak, versenyen is voltunk már. Én már ott tartok, ha végzek a középsulival, megyek a táncművészetire! Mindenki szurkol nekem, már a volt osztálytársaim is büszkék rám, tehát szinte minden jóra fordult!
Persze még mai napig vannak problémáim a partnerekkel, mert most két partnerem van egyszerre, és ez egy kicsit fárasztó! :)))
Na, itt vagyok +int. Szóval nálam úgy kezdődött, hogy édesanyám gyerekkoromtól sulykolta belém, hogy olyan vagyok, mint az apám (elváltak, mikor 3éves voltam), nincs ritmusérzékem. Volt olyan, hogy ált. suliban pl. Mikulás-esten mindenki táncolt, én + bőgtem a sarokban. (Ráadásul tesiből elég béna voltam, pedig nem vagyok kövér v. ilyesmi. ) Aztán 4. o. -ban az osztályfőnököm azt mondta anyukámnak, hogy nagyon jó mozgásom van, nem lenne rossz keresni vmi stúdiót, ahol "kibontakoz6nék" - de ez +maradt a jó hír szintjén. (Nem hibáztatom Anyát 1ébként. )
Közben a faluban a barátaim elkezdtek néptáncolni, fellépésekre jártak - persze engem senki nem hívott, hisz "béna" voltam. Addig erősködtem, hogy aztán mégis bevettek - és hamarosan már mi táncoltuk a partneremmel a főtáncot stb. Sajna a csoport felbomlott, rövid időre felváltotta a modern tánc, amiből annyi maradt +, hogy a falusi mulatságokon felléptünk (főszámként). Annyira jó volt, de aztán mindenkinek fontosabb lett a munkája, a tanulás. . . Nagyon hiányzik!
A hastánctanfolyam hirdetését a neten láttam + idén, és gondoltam, ez Isten keze, mennem kell. Majd +látjuk, mi lesz. Már hiányzik a fellépések utáni taps. . .
Jó volt ezt elmesélni, kíváncsi vagyok a Ti történeteitekre is!
Hát igen, látom sokatoknál gond volt a pénz kérdés! Az én esetem is ilyesmi. Én 13 éves koromban íratkoztam be először szalontáncra és imádtam. (Botafogó)Úgy másfél év után sajna abba kellett hagynom. (partnerprobléma)Természetesen nem adtam fel és más tánciskolákban is tanultam. Ezen kívül tanultam steppelni is és annak idején Zoltán Erika stúdiójában is próbálkoztam. Mindkettőt azért kellett abba hagynom mert nem tudták a szüleim fizetni a havi díjjat.
Most 28 éves vagyok és még mindig járok táncolni (isten tudja hányadszor kezdtem újra a tánciskolákat)itt Amerikában. Végre egy valódi latin amerikai származásútól tanulhatok salsát és minden egyéb imádni való latin táncot. Nagyon szeretem a standard táncokat is de azt hiszem igazán a ritmusos dolgok állnak közelebb a szívemhez.
Tehát senki se adja fel, akit akadályoz a pénz és minden egyébb más körülmény. Én vadul hiszem, hogy valamikor még versenyezni fogok és annyi időt tölthetek el a parketten, amennyit csak akarok. És úgy hiszem, hogy mindenkinek vannak lehetőségei csak nem szabad feladni egy pillanatig sem.
Nagyon kétértelmü:))))))
Imádok táncolni és már kis gyermek koromtól szeretnék táncolni de abban az idöben nem volt pénz nagyon szegények voltunk azután meg nem volt lehetöségem sajnos:(
Most élem a világomat és hétvégén szombatonként elmegyek a diszkóba kiélni a tánc imádatomat:)
Olyankor olyan szabadnak érzem magam és szinte repülök:)))))))
Ti is így érzitek?
Én is imádok táncolni! Holnap remélem, el tudom mesélni a történetemet, most csak annyit, hogy jelenleg hastáncra járok, és nagyon örülök ennek a topicnak!
További szép napot mindenkinek!
Viszont szerencsére találtam egy tánciskolát és ott nagyon sok barátot találtam. van egy barátnőm, aki annak idején alapított egy baráti kört, eleinte 4-en, majd 6-an voltak benne, és csodák csodájára egyszer én is bekerültem.
Ja azt még nem említettem, hogy ez a baráti kör táncolni járt össze, különböző alapítványi bálokon, farsangi bulikon, augusztus 20-i ünnepeken léptünk fel, szerencsére nem kis sikerrel.
Néhány éve sajnos ez az egész abbamaradt, mert többen már nem tudták összeegyeztetni a magánéletükkel, viszont még néhány helyre visszahívnak minket, amiket ha tudunk, teljesítünk.
Szóval ennyi.
Tök jó, hogy leírhattam ezt ide.
Mindenkinek további jó táncikálást!!!
üdv: happy
És máig fáj, hogy anyukám kiskoromban nem íratott be semmiféle táncos helyre. . . :((( A szívem szakad meg mindig, ha táncversenyeket, versenytáncosokat látok bárhol. . . .
Így marad a diszkó. . . ahova kizárólag a tánc miatt járok!
De ahol laktam, ott nyílt egy amatőr táncklub, ott volt a helyem! Annyira szerettem, de felnőttünk és a tagok szerte mentek a nagyvilágban!:)
És te Myote? Táncolsz vagy csak szeretnél (versenyszerűen)?