Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nyitott házasság
Torolt_felhasznalo_114002
Létrehozva: 2003. február 2. 07:49
Sziasztok! Borzasztóan keveset tudok erről a témáról, pedig nagyon érdekelne. Talán ez lehetne nálunk is a megoldás. . . Ha valaki tudja (esetleg tapasztalatból), hogy működik az ilyen, mi benne a jó/rossz, örülnék, ha felvilágosítana. Köszi.
Mi van veled Dpisti?
Jé, tényleg??... Hol lehet ijent olvasni?:-))
En aprankent szedegettem ezt ossze... tobbek kozott itt a forumon!!;-))) Kivaltképp ebben a topicban gyult meg a feny az elmemben eteren.:-)
Detto!
De ez nem ám alapigazsag, amire azt mondod, hanem hosszu elettapasztalat ám!:-) Es komoly, mely bolcsesseg. Egy ut vege.
Egy masik ut kezdete. ;-)
Erről van szó! De ez nem általános, sőt... Úgy tapasztaltam, hogy a többség legszívesebben megkövezné az így gondolkozókat.
Alapigazság, hogy ha valami túl éles reakciót vált ki belőlünk, az valahol ott lappang a lelkünk mélyén. Ha egy emberi tulajdonságra reagálunk durván, biztos, hogy bennünk sokkal inkább megvan. Ha egy életmódot ítélünk el, érezzük legbelül, nagyon mélyen, hogy mi is nagyon vágyunk rá... Erre mondja a régi közmondás: más szemében a szálkát...
2.3.4. bekezdesere reagalva:
De hiszen eppen az a lenyeg, hogy NEKI elmondhatom, hogy VELE megoszthatom!
Azert a TARSAM, ebben a TARSAM, hogy ez eletemet _megosztom_ vele!
Az oromomet elsosorban!!!
)
El nem tudom kepzelni, akik kozt ez tilos, miert jo akkor nekik egyutt, mi a kapcsolatuk tartalma?...
Nekem pl. oromet jelent az is - mindenfele emberi kapcsolatban, szeretoi, kedvesi kapcsolatban meg plane!! - , hogy felhivom a masik figyelmet olyan dolgokra, amit o magatol nem venne eszre, de tudom, hogy vonzza, erdekli.
Ez olyan jo erzes!
Megirni valakinek, hogy epp Budapesten jatszik a kedvenc zenekara, elkuldeni neki egy ot erdeklo tema linkjet, elvinni egy olyan szorakozohelyre, ahol az o izlese szerinti lanyt lattunk a szinpadon, atmutatni a tuloldalra, ahol olyan melle van a nonek, amit o kifejezetten szeret... stb.
Es nem eltiltani attol az embertol, akivel dolga van, akitol oromet kap... biztatni a _valoban_ neki valo dolgokra. ISMERVE szeretni, LÁTVA szeretni ot, es segiteni az utjan. Nem lelancolni, hogy engem szolgaljon...
Erre szerintem Te magad is tudod a választ. Ha birtokló fiúra találsz, azzal nem fogjátok tartósan elfogadni egymást. Te a kötelmeit nem fogod tudni elviselni, ő meg a nyiltságodat nem tudja majd helyesen értelmezni."
Tiltassal meg nem talalkoztam.
Az en eletemben alaphelyzet, hogy vágyakozom tobb emberre, es tartom veluk a kapcsolatot. Meg sose volt olyan, hogy ettol a kedves eltiltott volna. Csak eppen _hianyolja_ a fele iranyulo tiltasaimat. Erted? En meg keptelen vagyok ra, tobbek kozt azert, mert epp az ellenkezo iranyba, a totalisan elengedo szeretet iranyaba szeretnek fejlodni.
)
Es akkor mar erzi is, hogy nem szeretem elegge - az o fogalmai szerint. Es akkor mar azt is erzi, hogy nem en vagyok, akivel unokakat szeretne, es akkor mar szerinte erkolcstelen az egyuttlet - még a nyilvanosan kezenfogva megjelenes is - es akkor mar a szexualis kedve is alabbhagy - bar ez kizarolag az aktuskedvben szokott megmutatkozni.
Erre szerintem Te magad is tudod a választ. Ha birtokló fiúra találsz, azzal nem fogjátok tartósan elfogadni egymást. Te a kötelmeit nem fogod tudni elviselni, ő meg a nyiltságodat nem tudja majd helyesen értelmezni.
Van szerencsém ismerni pár embert, de olyannal még nem találkoztam, aki ne bambult volna rá egy szép nőre, vagy lányok esetében egy jobb pasira. Ezt tiltani annyi, mint tiltani a megtilthatatlant. A magam részéről értelmetlennek tartom, és feleslegesnek. Legfeljebb ha valakinek ez tiltva van, nem beszél róla a párjának.
Olyan embert sem ismerek, aki ne beszélgetne másokkal. Ezt tiltani szintén értelmetlen. Legfeljebb ha jólesett, nem beszélünk róla otthon...
Kézfogások, kisebb érintések, kétértelmű megjegyzések, kisebb huncutságok... Ezek az emberek többségének életét színesítik, csak a másik meg ne tudja!!!
Ezek a "nem beszélünk róla" kapcsolatok is működőképesek, ha az mindkét félnek elfogadható. Csak nekem nem ez a vágyam, mert hamisnak érzem.
Példaként: Reggel csengetnek. A férj, aki váratlanul maradt otthon, felkel, de mivel nem találja a saját köntösét, a feleségéét kapja magára, és abban nyit ajtót. A belépő postás gyengéden átöleli, de észreveszi kit ölelget, rémülten elrohan. A férj visszamegy a hálószobába, és nevetve elmeséli, mi történt. -Tudod mire gondolok? -Mire? - kérdi az asszony megszeppenve. - Hogy a postás feleségének is lehet egy ugyanilyen köntöse.
1560-ra: en nem istudom elkepzelni, hogy lehet maskent!...
Ja, de, igen: vannak, aki alacsonyabb rendunek katalogizaljak a nem birtoklo, elfogado, elengedo szeretetet a birtoklonal.
Nem egy fiuval talalkoztam, aki amiatt latta lukasnak a kapcsolatunkat, hogy "nem szeretm ot elegge", hiszen nem kovetelek kizarolagossagot, nem ugatom le a fejet napjaban 10x, hogy mit csinal, hol van, kivel talalkozik...
Sot, meg a regi szivfajdalmairol szolo beszamoloit is _orommel_ hallgatom.
Na, meg is kaptam, hoyg nem szeretem elegge...
Pedig van am egy sorrend a szeretet szintjeirol, es abban 4 van, amiben alulrol a 2. a birtoklo szeretet...
Az egesz vonzalmasdi - szamomra - ott kezdodik, hoyg kezd feltunni: nini, evvel az emberrel mindent meg tudok beszelni! A vagyaimat is, azt is, hoyg lattam egy helyes fiut a villamoson, de nem sikerult szoba allni vele, pedig de jo lett volna!..
Ha ez a baratsag mar megvan, akkor alakul idovel tovabb, es lesz nagysokara testi vonzodas is meg parkapcsolat. De hat ez en vagyok, akit lehulyeznek, mert nem tud birtokloan szeretni.
Higgyetek el, akiknek a szemeben a birtoklo szeretet az ertekesebb, mindig a szabadossaggal fogjak azonositani az elfogado szeretetet.
Csak meg azt nem tudom, evvel a fene nagy elfogadasommal hogyan ereztessem, hoyg valaki elveszithet. hogy DPisti mondja, hoyg ertekes maradhassak a szemeben. Ha eccer nem kotok ki neki semmit, amit teljesitenie kell, amit elvarok tole?...Csak azt "varom el", hoyg olyan legyen, amiylen.
En elvarasokon es betartatasukon csak azt tudom erteni, hoyg leorditom a fejet, es kovetelozom...
Adott esetben azt kovetelem, hoyg ne nezzen mas nore. De ha iylen kovetelesem nincs??... Hogy lehet ezt maskepp?
Egy Zsenge
A férjem azt mondja, h itt hagyja a lakást, a berendezést, viszi az autót, már csak a gyerekekhez jár haza és ezért a lakás rezsijét nekem kell fizetni, mivel õ már tényleg csak pár órát tölt itthon. Azt mondja nagyon nagy lelkû, mert még beszáll 10.000-rel a költségekbe. (+ adná nekünk a fizetése 40%-t gyerektartásra, a családipótlékot is). És ha problémánk adódna segítene nekünk. De minderrõl papírt nem akar aláírni. Azt sem, h szept.1-tõl már nem lakik itthon, és megszûnt az életközösség. Volt már egy nagy vitánk e miatt, mert õ ezt korrekt dolognak tartja.
Érdemes volna egy jogásszal beszélned. Mivel nem ismerek konkrétumokat, nem szeretnék okoskának tûnni. A jogban sokszor leheletnyi árnyalaton múlik, hogy valami fehér, vagy fekete felé billen. S tudod, ugyanazt a dolgot lehet többféleképpen is megfogalmazni.
Mindenekelõtt azt tisztázd magadban, hogy mit szeretnél, mit akarsz elérni, mert az, hogy valami kedvez-e Neked, az annyit tesz, hogy a célod irányába visz-e. Ahogy én most látom, mondok egy példát a kétféle helyzetképre: ha azt mondom: a férjed megcsalt, de a gyerekek érdekében elviseled hogy együtt maradjatok, bár az életközösséget megszakítottátok, az Neked kedvez. Ha azt mondom, megcsal, de Te így is elfogadod õt, és továbbra is egy fedél alatt maradtok, azzal tudomásul veszed, hogy így mûködtök tovább, ez nem Neked kedvez.
Jogásszal beszélj.
Köszi! Minden szavaddal egyet tudok érteni!
S ebbõl folytattam a gondolatot úgy, hogy ha már valaki a gondolatait nem tudja a párjával megosztani, lassan elkezd kialakulni a saját külön élete, aminek a párja már nem része. S teljesen mindegy, lefekszik-e másokkal, vagy sem...
Amúgy szilárd meggyõzõdésem, hogy ha kettéválasztanánk az embereket: álljon balra, aki valaha is megcsalta a párját, és azt nem vallotta be, s jobbra az, aki "megcsalta", de megbeszélték, vagy soha nem is tett ilyet, akkor a Föld felbillenne, és a szélére ráfolyna a víz... :-)))) A baloldaliak létra nélkül szedegethetnének csillagot, az elázott felén állók pedig szép lassan lecsúsznának, és elsodorná õket az Óperenciás-tenger :-)))
Azt hiszem, sokkal jobb nekünk így vegyesen, van ilyen ember is, és van olyan is... Így szép az élet :-)
Egyet értek Veled, de azért azt is el kell ismerni, hogy valóban vannak nagy szerelmek, és vannak nagyon erõs, valóban csupán két emberrõl szóló házasságok is. Jyll-nek nagy szerencséje van, hogy az övé ilyen, és ezért azt hiszem, nagyon sokan irigyelhetik. Bár az is igaz, hogy ezt csak maguknak köszönhetik!
Jyll!
Amint egy másik topikban már írtam, szerintem van jópár dolog, ami a párkapcsolatok törvényszerûségeibõl adódik, bármennyire is ideális a felek között kialakult harmónikus kapcsolat. Egyrészt, az ember szeretetképessége nem korlátozott, másrészt pedig az ember nem a szexuális kizárólagosságra teremtõdött. Hosszútávon a hagyományos házasság eleve halálra van ítélve, (amúgy ezt bármelyik pszichológus is igazolja) persze ezt a benne lévõk gyakran nem ismerik be, csak kifelé kommunikálják, hogy tökéletes a boldogságuk valójában azonban kisebb nagyobb feszültségeket elõbb-utóbb mindenkiben okoz az, ha a természetes vágyait és érzéseit elfojtja, ami vágyak persze "fel sem merülnek". Aztán ha mélyen a tudatalattijába néznénk akkor azért biztosan fellelhetnénk azokat a feszültséggyûjõ helyeket...
Köszönöm.
Ahogy olvasgatom Dpisti hozzászólásaidat, teljes mértékben úgy tûnik, hogy akár én is írhattam volna ezeket, annyira hasonlóan gondolkodunk.
Végülis valóban nem féktelen orgiáról van szó, bár az sem rossz
A házasságunk valóban erõs, másként ezt nem is lehetne boldogan csinálni.
Olvasok tovább...
Szia! Örülök, h látlak!
Régi jó szokás szerint ismét félreértesz :-) Amit én mondok, az nem a külsõ kapcsolatok fontossága, egyáltalán nem, hanem a partnerünk elfogadása, annak mindazon gondolataival együtt, amiket egy átlagos kapcsolatban nem szokás megbeszélni. Igen, tudom, hogy vannak olyan házasságok is, ahol egy külsõ kapcsolatnak még a gondolata sem merül fel egyik félben sem, de azért talán azt nem vitatod, hogy ez igencsak ritka. A Ti házasságotok ilyen, és ez nagyon jó, irigylésre méltóak vagytok érte!
Igaz, olyat is ismerek, amiben az egyik fél meg van gyõzõdve, hogy õnáluk valóban nem merül fel semmi igény a külsõ kapcsolatra, de talán éppen ezért elfojtja magában, nem akar õ nyitni elsõként. Közben a párja már évek óta mással is randizik. Nos, ha ezt a hû pár megtudná, úgy gondolom, egy hónap alatt visszaadná az összes megcsalást... De az életben azért vagyunk különbözõek, hogy ilyen is legyen. Mégsem nevezném õket jó monogám házasoknak.
A házasságok többségében azonban fel-felmerül a külsõ kapcsolat gondolata. Ezt pedig vagy megvalósítják, vagy nem, de kevés olyan házasság van, ahol errõl nyíltan lehet beszélni. Én ezt minõsítettem. Nem jónak, ahol nem lehet megbeszélni, és jónak, ahol megbeszélhetõ ez is. Most is úgy gondolom, sokkal erõsebbnek kell lennie a kapocsnak két ember közt, hogy ez a téma õszintén terítékre kerülhessen.
Tehát kérlek ne érts félre: úgy gondolom, hogy nyitott gondolkodás mellett is lehet az ember monogám, azaz klasszikus szóval hû a párjához. Nem az a lényeg, hogy kikalandozzon, hanem hogy ez SE legyen tabu. De egy kapcsolat csak nyitott gondolkodás mellett tudja normálisan kezelni az esetleges külsõ élményeket.
Továbbra is úgy gondolom, hogy nõspasi házassága erõsebb, mint egy átlagos házasság. (mégegyszer mondom: a Tiétek nem átlagos, ezt hidd el!)
Szia Pisti!
Rég jártam itt.
Erre mit látok, ismét olyat írsz, ami elég furcsa számomra: "erõsebb a Te párkapcsolatod, mint az átlagos házasságok."
Átlagos házasság. Na ezt ki kellene bontani, hogy mit nevezel annak. Egy átlagos jó vagy egy átlagos rossz házasságot.
És a másik oldalról: egy jó vagy egy rossz nyitott házasságot hasonlítasz egyikhez vagy másikhoz.
Elfogadom, hogy vannak olyan emberek, mint pl. te, akik képtelenek a monogámiára, és ha hasonló a párjuk, akkor a házasságot olyan módon élik, ahogy pl. te. De a monogámia nem mindenki számára egy rém, amelyik bilincsbe ver. Sõt vannak olyan emberek (pl. jómagam és a férjem), akiktõl idegen a te mentalitásod, és a lelki/testi szerelmet máshogy, magyarán kizárólag egymással élik meg, ráadásul örülnek ennek.
Szóval azért, mert neked így jó élned, az nem jelenti azt, hogy mindenki más is ettõl lenne boldogabb. Sõt, egy csomóan pont az ilyesmitõl lennének boldogtalanok.
Egyébként mi is önálló embernek tartjuk egymást a párommal, csupán nincs szükségünk külsõ szexuális kapcsolatokra. Neked/nektek meg van.
De, de, jó helyre írsz!
Amirõl szólsz, AZ a nyitott házasság. Ebben nem is a külsõ kapcsolatok a lényegesebbek, hanem az a mentalitás, ami ezt is el tudja fogadni. Ezért erõsebb a Te párkapcsolatod, mint az átlagos házasságok.
Ha visszaolvasod a topicot, láthatod, hogy a "nyitott házasság" kifejezés hallatán sokan arra gondolnak, hogy akkor ez valami eszelõs félrekefélgetés, ha meg megosztják egymással az élményeket, az már egy nonstop féktelen orgia. Pedig csupán arról van szó, hogy elfogadjuk a párunkat szuverén, önálló embernek.
Gratulálok, hogy Nektek mûködik, és sok boldogságot kívánok a továbbiakban is!
Csilla!
Két dologra reagálnék: Ez a Nyitott házasság topic. Amit nõspasi ír, az idevág.
A másik: arra figyelj, hogy ha válásra kerül a sor, sokat számít, hogy az életközösségetek mikor szakadt meg. Az pedig most történik.
Miért? Ez nem a Nyitott házasság topic??
Nem értem.
Ahogy visszaolvasok, úgy tûnik nagyon is hasonló dolgokról volt itt szó, de akkor nem írok.
Bocs,
Bye
Szerintem írjál a nyitott házasság fórumra mert itt egész másrol szólnak a dolgok.Itt általában megcsalt feleségek beszélgetnek.Van akinek elköltözik a férje de nem válnak el hivatalosan.Nálunk nem nyitott házaságról van szó.A leírtad alapján én nem tudnék így élni ahogy te a feleségeddel hogy együtt is vagytok meg mással is.
Mi imádjuk egymást, boldogok vagyunk és amúgy teljesen normális a házasságunk, van egy 5 éves fiunk. Teljes az õszinteség, a bizalom, és nincs féltékenység. Mindkettõnknek lehet külsõ kapcsolata, amirõl természetesen tud a másik is. Én pl. szívesen sörözök a pasijával...Modern a felfogásunk, a szexuális életünk is eszerint alakul....Nem sok házasság képes erre úgy, hogy nem egymás mellett élésrõl hanem igazi harmóniáról van szó. A mi kapcsolatunk beton stabil...meghalnék a nejemért bármikor...
A jóléreztük magunkat csak a tegnapi napra értettem.Lehet hogy azért mert egy nyugtató volt bennem és ilyenkor jobb kedvem van.Egyébként nem találkozok vele sokat mert én általába 7 után érek haza õ meg 9-kor elmegy.
Nõspasi:Írjál bövebben hogy nálatok mit takar a nyitott házaság és hogy hogy éltek.Mert nálunk szertintem nem ez van hanem különélés mivel már külön kasszán leszünk szeptembertõl.És se a válás se a vagyon nem osztás nem történt hivatalosan.
Sziasztok,
Most olvasgatom a topicot...egy ideig még eltart...
Ja!! Mi is nyitott és boldog házasságban élünk, kíváncsian olvasom a tapasztalatokat.
Egyelõre ennyi.
Nem maradt velem már külön élünk csak egy lakásban de szeptembertöl már külön kaszán leszünk a gyerekekhez minden nap jönni fog most itthon van és olyan jól elbeszélgetünk mint az utobi években soha nem vagyok nyüg neki most már
Mi már nem vagyunk együt mint házastársak külön élünk csak egy lakásban mert nem tud a nõhõz költözni most itthon van és olyan jol elbeszélgetünk mint az utobi pár évben soha