Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Válok-Belehalok ...
2005-06-07 11:241.
Létrehozva: 2005. június 7. 11:24
Hogy éljem túl? Még mindíg szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Öt éve ismerkedtünk meg. Tudjátok mikor az ember a "másik felét" keresi egész életében. Mindketten úgy éreztük, megtaláltuk. "Olyan mint én csak ellenkező neműben"! 1,5 év múlva esküvő. Fény pompa ragyogás. Jól éltünk, kerestem normálisan, minden héten kétszer mulatozás. 2, 5 évvel ezelőtt szilikon ciciket kért karácsonyra, megkapta.
Akkor valami elkezdődött... Szerinte depresszió. Sanax szedése egyre sűrűbben. Gyakorlatilag 2, 5 éve kis megszakításokkal nem dolgozott. Amit tellet megadtam neki. Nekem egyre kevesebb kedvem volt a discókhoz. Ő azt mondta, hogy azt hitte mikor hozzám jött, hogy miníg így marad, áttáncolunk az életen. Csalódott. Egy éve elkezdett egyedül is eljárkálni. Közben a hétköznapok Sanax- mámorban teltek egy kis sörrel megbolondítva. Rengetegszer arra mentem haza, hogy alszik. Depresszióra hivatkozott: értéktelennek érzi magát, nincs állása, céltalan az élete. Gyereket akartam, ő mindíg kitolta a határidőt. Sűrűsödtek a balhék. Nem tudtuk megbeszélni a dolgokat. Szeptembertől elkezdett szökdösni éjjel a szórakozóhelyekre, "nem bírta a bezártságot".
Április elején nem bírtam tovább elköltöztem.
Meg akartam ijjeszteni, talán észhez tér. Feltételeket szabtam : nincs Sanax, nincs pia, nincs egyedül disco, legyen gyerek, nyugodt családi élet.
Megbeszéltük nem szakítunk addig csak külön lakunk, "járunk".
Szerintem rácsesztem. Igaz,hogy én léptem, de úgy tűnik ő inkább fellélegzett. Nincs kontroll azt csinál amit akar. Azóta 3 alkalmi pasival szűrte össze a levet, megtudtam. Ha telefonon beszélünk. hideg már csak arról van szó, hogy mi marad neki anyagiakból.
Nem tudom elhinni hogy ez a hatalmas szerelem ide jutott.
Úgy volt, hogy elmegyünk együtt pszichológushoz. Utolsó pillanatban visszakozott, elmentem egyedül. Elmondtam a dokinak mindent. Piszkosul meglepett mikor a doki felállította a személyiségrajzot!
NEM DEPRESSZIÓS! Nárcisztikus személyiségzavar.Ezek az emberek ideálokat gyártanak(ez voltam az elején én) és ha kiderül, hogy mégsem tökéletes, mert tökéletes nincs, degradálni kezdenek és új ideál után néznek.A legfontosabb életükben? hogy szépek legyenek és erről állandó visszaigazolást várnak a környezetükből. Manipulatív viselkedésüek mindent azért tesznek, hogy a partner tökéletesnek "istennőnek" lássa őket. Nagyon rosszul viselik az idő múlását, elszakadt a valóságtol, álomvilágba menekült agyógyszerek segítségével. Ebből kialakult a egy súlyos gyógyszerfüggés, amit szereinte már csak bentfeküdve, zárt körülmények között lehet kezelni.
Ő nem fog befeküdni, azt hiszi, én voltam minden gond oka, majd most leszokik, hogy már nem vagyok. Az elmúlt 2 hónapban 4 munkahelye volt, megpróbál megállni a saját lábán. A doki azt mondta nem fog sikerülni, mindenhol előjönnek az elvonási tünetek.
Mindketten 37 évesek vagyunk, ebben a hónapban lesz a házassági évfordulónk.
Én szeretem...
Te te vagy, vagy más?
Szia..Annak idejen hiaba mondtam volna, hogy "tedd tul magad rajta. Csak ugy tunik, hogy nem eled tul...de elmulik"...nem hitted volna. .Szamitasom szerint...50 eves vagy, gondolom tapasztaltabb,bolcsebb. Oly annyira, hogy remelem nem engeded senkinek hogy megalazzon, semmibe vegyen, visszaeljen azzal, hogy szereted. Hiszek, higgy a karmaban...ahogy kezel az ember masokat, elobb-utobb visszakapjuk. Remelem O is.
Érdekes beleolvasni 13 évvel később. :)
Fiúk az életemből
(Riding in Cars with Boys) 2001,126 perc
rendező: Penny Marshall
író: Beverly D'Onofrio
forgatókönyvíró: Morgan Ward
zeneszerző: Hans Zimmer, Heitor Pereira
operatőr: Miroslav Ondrícek
díszlettervező: Teresa Carriker-Thayer
jelmeztervező: Cynthia Flynt
producer: Laurence Mark, James L. Brooks
executive producer: Morgan Ward
látványtervező: Bill Groom
vágó: Richard Marks, Lawrence Jordan
szereplő(k):
Drew Barrymore (Beverly Ann Donofrio-Hasek)
Steve Zahn (Raymond Hasek)
Adam Garcia (Jason Donofrio 20 éves korában)
Brittany Murphy (Fay Hope Forrester)
James Woods (Mr. Leonard Donofrio)
Lorraine Bracco (Mrs. Teresa Donofrio)
Rosie Perez (Shirley Perro)
Peter Facinelli (Tommy Butcher)
Olvass vissza egy kicsit.
Szerencsere tulelte, es jol van
Tegnap volt egy film az m1-n Drew Barrymore-val:fiúk az életemből.
Igaz történeten alapul,Beverly D'Onorfio a Driving with boys in my cars című könyve alapján.
Igen, mára tudom, hogy belehalt a lelked...
Még mindig...
Márai Sándor Füveskönyvéből
Arról, hogy a szívek összetörnek
De pontosan úgy, mint a dalokban, melyeket a kávéházi chanson
énekesnők énekelnek. S a dalok tanulsága mindig annyi, hogy az
összetört szíveket nem lehet többé eggyéragasztani.
Az életben is ennyi a tanulság. Ha egy ember egyszer bizalommal,
föltétlen érzésekkel közeledett valakihez, s érzéseit megsértették,
"szívét összetörték", soha többé nem tud igazi bizalmat, feltétlen
odaadást érezni egy másik ember iránt. Nincs érzékenyebb anyag a
földön, mint az emberi anyag. Képtelen arra, hogy elfeledjen egy
sértést, mellyel lelkét vagy érzéseit illeték. S bármiféle baráti vagy
szerelmi találkozást hoz is még számára az élet, gyanakvó marad,
minden kapcsolat torz és gonosz játékalkalom lesz számára, örökké
bosszút akar. Ilyen az ember. Vigyázz, ha ilyen megsértett szívűekkel
állasz szemközt: nem tudod őket megengesztelni. S nincs az a türelem, bölcsesség, nagylelkűség, szenvedély, mely az ilyen csalódott szíveket nyugtatni tudja.
Sajnálom, de legalább értelek...
Ajjajjajj... ez a csaj én vagyok! Leszámítva a gyógyszert, a piát... :( Nagyon sajnálom, hogy pont belém futottál.... de tényleg.
Én pont ilyen vagyok! Nekem kell a visszaigazolás, a megerősítés, hogy mindíg tudjam, hogy még úgy néz rám, mint az első napon.
Nem járunk el szórakozni, soha nem is jártunk.. max az első három, négy hónapban... azóta gyakorlatilag együtt élünk... hét éve... számtalanszor szakítottunk.. nem megy nekünk együtt.... mindig úgy éreztem, hogy nem számítok... mintha egy lakótárshoz jönnék haza... én szeretem körülrajongani a pasit, elmondani, hogy milyen jó vele, hogy hiányzik, ha nincs itt, hogy szeretem, ő a legjobb, és nem kell más. .. de csak akkor, ha ezt ő is megadja... Ha mindez nem kölcsönös, akkor úgy érzem, hogy meg vagyok alázva... miért csak én bókoljak, miért csak én legyek rendes???
Valahol úgy érzem, hogy az otthonunk egy sziget kell, hogy legyen, ahová jó hazajönni, ahol jó hazavárni az imádottat.
Albérletben laktunk... májusban leelőlegeztük ezt a kis házat... egész nyáron ezt újítgattuk. Augusztusban költöztünk. Kb. azóta nyugi van, visszatértek a normális hétköznapok - azt mondja, megváltoztam.... és ezt most mondja... úgy, hogy most én vagyok a baj forrása... lépni akarok és leültettem beszélgetni... így kell megtudnom, hogy hónapok óta űr tátong körülöttünk... miért? Miért nem mondja el, ha valami bajt érez? MIért mondja azt, hogy azért nem kritizál, mert nem akar bántani?
És ez a kisebbik fele... most, hogy tavasz van, ideje egy kicsit rendberakni az udvart.... lassan, de haladok - itthon vagyok, így amíg ő dolgozik én szépítem a kertet... de amikor szabadnapos, akkor besegíthetne nem??? Legalább lenne egy közös programunk. Legalább beszélgethetnénk közben.... ma, pl. én kint ások a kertben, ő meg bent játszik...
Jajj, jól eleresztettem magam.... na, mindent összegezve arra akartam kilyukadni, hogy szerinted a feltétlen szeretetnek ezt is túl kell élnie, el kell néznie??? Légy őszinte velem. A hiba az én készülékemben van? Vagy hagyjalak már ezen a késői órán így ismeretlenül a problémáimmal???
Tényleg bocs, de jelenleg te vagy az egyetlen férfi, aki hideg fejjel tanácsot tudna adni...
-gy-
A "szösszenet" nem dalszöveg, hanem Szabó Lőrinc: Szakítás c. verse.
A szösszenet nagyon ismerős,nem dalszöveg?
Mégegyszer sok sikert a továbbiakban!
Szia,klandika.
jójó én ezt tudom :-)
csak szívesen olvasnám a további történetet.. életed további alakulását... de ha ezt már nem osztod meg, azt is megértem :-)
Szia, linda4
Ó nagyon is van élet azután. Most kezdődik csak igazán! Istibizi jó dolgom van.
Szia!
Gratulálok!
Íme egy tök jó példa arra, hogy soha nem késő változtatni
A nehezebbik utat választottad (a könnyebbik: a rinyálás), és végigmentél rajta
Sok boldogságot! Mostantól minden esélyed megvan rá
s arról nem hallhatnánk, hogy
VAN ÉLET A VÁLÁS UTÁN?
:-)
Üdv: Kriszta
Szia Kisnapfény!
Jaj de régen nem láttalak! Mondjuk én se nagyon voltam/vagyok.
BUÉK Neked is napcsi!
HIP-HIP-HURRÁ!
Hát akkor további nagyon kellemes és szép ünnepeket neked és hasznos eseményekkel teli, boldog új éveket kívánok én is!
Szia, Linda! Valóban úgy van, ahogy írod, köszönöm.
A 2006-ra szóló jókívánságokat pedig viszont.
Szia!
Örömmel olvastam, hogy rendbe jöttél lelkileg és sikerült lezárnod életed egy bizonyos szakaszát.
Kívánok 2006-ra egy boldogabb esztendőt!
Üdv. Linda
EPIOLOGUS
Visszatértem , hogy elmondjam a végkifejletet, ugyanis ma délelőtt volt a válóperi tárgyalás, a 2.
Nem jött el ismét. Kissé azért meglepődtem (ugyan miért?), ugyanis én jóhiszeműen azt hittem, hogy megtisztel avval, hogy eljön és emberhez méltóan lezárhatjuk. Ő másképp gondolta. Meg ne kérdezzétek, miért. Én sem tudom, hogy azzal a Xanax-al tuningolt, csöpp agyával mik a mozgatórugói cselekedeteinek. RA bírónő mikor látta, hogy egyedül bohóckodok megint, ki akarta jelölni az újabb tárgyalást februárra, mondván: hozzak akkor 2 tanút és elválaszt. Én meg elkezdtem mondani neki, hogy ugyan, válasszon már el! "Lécci, lécci!". Kínomban még azt is bedobtam, hogy februárban én már újra nősülni akarok. Ez hatott! Azt mondta, ha szerzek 2 tanút 3/4 órán belül, elválaszt. Tök jó fej volt! Telefon anyáméknak: Vágjátok magatokat autóba, irány Gödöllő. "Marha boldogok" voltak. Anyám a fakanalat dobta el a konyhában, ebédfőzés közben. Jöttek mint a távirat. Tanúskodtak: Igen, végérvényesen és helyrehozhatatlanul megromlott.
Bakker! És tényleg elválasztottak! Szóval FREEDOM! Nincs már rég bánat, sem orrlógatás. Az elmúlt időkben minden rendeződött. Kihevertem a dolgokat. Normális a magánéletem. Ő már csak történelem. Elvagyok. Nagyon jól elvagyok. Nem kis része volt az NLC-nek ebben. Itt nagyon sok kedves dolgot tapasztaltam és szuper lányokkal ismerkedtem meg mind virtuálisan mind személyesen is. Az igazság az , hogy többetekben feltámadt a Terézanyu és segitett. Szóval: Prímán érzem magam a bőrömben. Az élet újra szép, a munkámban is sikeres vagyok, úgyhogy: jó a vége, halihó!
A topic címével ellentétben: Válok és nem halok bele. Sőt!
Köszönök minden kedves hozzászólást, bíztatást, részvétet, vállveregetést és mátrixos buksisimogatást lányok!
Végezetül egy ide passzoló szösszenet:
"Tudod mit? Nem védekezem.
Nincs rád időm.
Hazudj, ravaszkodj, őrjöngj. Mit tegyek?
Átnézek rajtad, mint a levegőn.
Elég volt annyi éven át remélni
és várni kíméletesen;
már nem kíméllek: nem is figyelek rád.
Vállallak, és léted megszüntetem.
Ha barát akarsz lenni, elfogadlak,
de kibírlak, mint bármi mást:
úgy néztelek, mint elmúlt örömöt,
nézlek majd, mint egy sorscsapást.
Téged csak a magad fájdalma izgat,
ma is csak a dühödnek élsz;
nincs rád időm. Majd beszélgetünk újra,
egyszer, talán, ha észretérsz."
"Ha a felperes az első tárgyaláson személyesen nem jelenik meg, a bíróság a pert megszünteti (1952.évi III. tv. 285. §-ának (2) bekezdése)."
"Ha a tárgyaláson az alperes nem jelenik meg, a bíróság a megjelent felperes kérelmére az ügyben tárgyalni fog. Ha pedig a felperes nem jelenik meg, a bíróság a pert megszünteti."
No, hát én ezért nem értem, mi történt, és miért döntött úgy a bíróság, ahogy.
Csaba: TE vagy a felperes, vagy nem???
Én nem tudom most már, hogy tulajdonképpen mi is van. Olyan értelemben, hogy én arra emlékszem, hogy akinek személyesen KELL megjelennie, az a felperes. Még akkor is, ha ügyvédje van, ott kell lennie, mert különben nem tárgyalnak. De ha az alperes nincs ott, az nem baj, még akkor sem, ha ügyvédje sincs. De mindjárt átcammogok a szobámba, és megkeresem az idézésemet. A hátulján olvastam valami ilyesmit.
Szia Évő!
Igen, még együtt vagyunk. Zajlik az élet, és nem tudjuk, mi vár ránk. Hol lent, hol fent - ez a kapcsolatunkra ia igaz. Náluk is megy a válás... A legrosszabb nem is ez, hanem az ezt követő időszak lesz. Ki, hogyan, hová és mikor költözik majd...
Ez egy kicsit bonyolultra sikeredett, bocsika, hulla fáradt vagyok.
sziasztok! jó rég jártam már erre.... látom zajlanak az események)))))
csaba, miért kell jelen lenni mindkét félnek egy válásnál? az ügyvéd nem képviselheti az ügyfelét?
kriszta, együtt vagytok még a Pároddal?
Szia Csaba! Bocs a "szegeny" szoert, remelem nem vetted rossz neven...eleve en is utalom ha "leszegenyeznek"!!!
Erzodott viszont szavaidbol, mennyire gyotrodsz onmagadban, mennyire nem fogadod el a "valosagot", mennyire remenykedsz hogy meg minden megvaltozhat.. Orulok viszont annak, hogy (pozitivan) megtort benned valami, ami hozzasegitett ahhoz hogy lepj!
Eleve ez a nagy bizonytalansag nem tarthatott sokaig, es az hogy nem lattatok egymast gondolom sokat hozzasegitett ahhoz, hogy ne erezd magad ennyire valaszut elott.. 6 hanap az eleg ahhoz, hogy az ember teljesen KIABRANDULJON a masikbol, megha taplal is a masik irant erzelmeket... amelyek gondolom a "mult" iranti emlekekhez, erzelmekhez kotodnek inkabb..
Mindennek ellenere csodalom akaraterodet, nem lehetett konnyu ide jutni.. Nejed viselkedeset pedig az osszes elmondottak ellenere nem ertem.. biztos vagyok azonban abban hogy "beteg" es hogy segitsegre van szuksege. Kivanom hogy megtalald boldogsagod, lelki nyugalmad... gondolom jo uton haladsz!!
Feszült persze, hogy voltam de amikor kiderült, hogy nincs válás, inkább csak bosszús. Én úgy mentem oda, hogy pontot teszünk a végére, lezárjuk. Felkészültem, rendben voltam. Erre mégsem. Még egy kör.
Az ügyvédje csak annyit mondott, hogy egyszerűen nem akart eljönni, hiába mondta, kérte. Ha decemberben sem jön , akkor "tényállásos válóper " lesz, amikoris bizonyítani kell , hogy megromlott a házasság és az okokat. Na az gennyes dolog lesz. Csak lesz annyi esze, hogy eljön.
Nem tudom, hogy a pszichomókussal hol tart. Nem láttam, nem beszéltem vele 5 hónapja. Talán így , utólag belegondolva jobb is így, hogy nem láttam. Megkönnyítette a dolgomat akaratán kívűl. Ez már az Ő élete, baja. Nem történt hát semmi és nem mozdult semmi pozitívan. Nem is fog. Ez már történelem. Mi már tulajdonképpen ELVÁLTUNK.
Végezetül még valami, régebben már beírtam ide, most megteszem mégegyszer:
Kiírlak magamból, meggyógyulok.
"Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem,
és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod,
nem is tudom, érzem, érzem. Most úgy teszel,
mintha, azután mégsem, és én nem nézek rád,
közömbös leszek, mostantól az akarok lenni és
nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint
tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt
vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és
én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs
itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom
megsimogatni a fejed, megnyugtatón és forrón és
kinevethetően és banálisan. Nem akarom a
szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem
akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy
megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek
el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a
semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk
ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se
voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem
fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy,
ugye mindegy. Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha
látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már
nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép
vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak,
nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a
testedhez érni, mohó markolással és
cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem
megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem,
inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend,
mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így.
Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból.
Csak rám ne nézz."
Szegeny Csaba.. gondolom milyen feszulten mentel be abba a terembe, ahol elsosorban talalkoztal volna felesegeddel, masreszt meg ahol vegig kellett volna hallgatnod valamit amit egyaltalan nem akarsz... Most ezt pozitiv fordulopontkent is lehet szerinted ertelmezni??...? Mit mondott az ügyvèdje, miert nincs jelen???
Hallottal esetleg valamit arrol, hogy alakul a p.terapia, amit feleseged csinal??? Tortent valami ujdonsag kettotok kozott ebben a par hetben?? Remelem hogy valami pozitivan is megmozdult..
Magyarorszagon rogton VALIK az ember??? Olyan hogy "szeparacio" nincs???
Nem választottak el, mert nem jött el. Az ügyvédje ott volt, de a bírónőnek ez kevés volt. Személyesen jelen kell lenni mindkét félnek. Új tárgyalást tűzött ki dec. 7-re.
Sziasztok!!
Sikerult vegigolvasnom a topikot... csakhogy itt megszakadt.... Hogy vagy Csaba??? Tegnap volt az a randa nap!!...