Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Együtt nem hatékony
Létrehozva: 2004. szeptember 8. 19:53
Sziasztok! Van egy furcsaság a párkapcsolatomban. Tudom, ezzel még nem mondtam újat, de nagyon sok szerelmes topikot olvastam már itt, de ilyen problémával még nem találkoztam.
A helyzet a következő. 3,5 éve vagyunk együtt, egyetemi szerelem a miénk. Ő két évvel hamarabb végzett, elkezdett dolgozni egy multinál. Sokat dolgozott, keveset láttam. Én napközben egyetemen és otthon is pörögtem, csináltam a saját kis dolgaimat, és vártam, hogy haza érjen. 2 évet húzott le ennél a cégnél, és ez idő alatt belém kódolódott, hogy ha itthon van, akkor egymással foglalkozunk, kihasználjuk az együtt töltött időt. Ez néha már akkor is akadály volt. Pl. szabad hétvégéje volt (1 hónapban 1x), nekem meg fontos lett volna, hogy hétvégén haladjak pl. a sulis dolgokkal, mert elmaradtam, vagy pl. amikor írtam a szakdolimat. És őrlődtem: tegyek mindent félre, és vele foglalkozzak? De általában nem is kellett döntenem, mert egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni, ami a saját dolgom. (Ja, együtt élünk) Most viszont a következő a helyzet: ő felmondott, én végeztem az egyetemen, és momentán mindketten itthon vagyunk. Írtam egy listát, mi mindent kéne csinálnom, de ha itthon van, képtelen vagyok megmozdulni. Úgy érzem se energiám, se kedvem nincs azokhoz a dolgokhoz. de ha elmegy itthonról (néha már én küldöm el), rögtön neki látok, és jól haladok. Miért van ez? van valaki hasonló helyzetben? Hogyan kezeljem?
Az albi sajnos egy szobás, és nem olyan kicsi, de zsúfolt ez a szoba. +1 pici hely, ahol főzünk (nem konyha!) és a fürdő, ahol van egy tusoló, és a wc és a mosógép. +a kert. csak azért írom le, mert azt hiszem ez összefüggésben van az életterünkkel. :)
Szóval, mit gondoltok?
A helyzet a következő. 3,5 éve vagyunk együtt, egyetemi szerelem a miénk. Ő két évvel hamarabb végzett, elkezdett dolgozni egy multinál. Sokat dolgozott, keveset láttam. Én napközben egyetemen és otthon is pörögtem, csináltam a saját kis dolgaimat, és vártam, hogy haza érjen. 2 évet húzott le ennél a cégnél, és ez idő alatt belém kódolódott, hogy ha itthon van, akkor egymással foglalkozunk, kihasználjuk az együtt töltött időt. Ez néha már akkor is akadály volt. Pl. szabad hétvégéje volt (1 hónapban 1x), nekem meg fontos lett volna, hogy hétvégén haladjak pl. a sulis dolgokkal, mert elmaradtam, vagy pl. amikor írtam a szakdolimat. És őrlődtem: tegyek mindent félre, és vele foglalkozzak? De általában nem is kellett döntenem, mert egyszerűen képtelen voltam bármit is csinálni, ami a saját dolgom. (Ja, együtt élünk) Most viszont a következő a helyzet: ő felmondott, én végeztem az egyetemen, és momentán mindketten itthon vagyunk. Írtam egy listát, mi mindent kéne csinálnom, de ha itthon van, képtelen vagyok megmozdulni. Úgy érzem se energiám, se kedvem nincs azokhoz a dolgokhoz. de ha elmegy itthonról (néha már én küldöm el), rögtön neki látok, és jól haladok. Miért van ez? van valaki hasonló helyzetben? Hogyan kezeljem?
Az albi sajnos egy szobás, és nem olyan kicsi, de zsúfolt ez a szoba. +1 pici hely, ahol főzünk (nem konyha!) és a fürdő, ahol van egy tusoló, és a wc és a mosógép. +a kert. csak azért írom le, mert azt hiszem ez összefüggésben van az életterünkkel. :)
Szóval, mit gondoltok?
Még hogy meszelni? Mit nem!
de mivel már ennyire zavar, hogy még topikot is indítottam a témáról, azt hiszem én leszek a gonosz manó. :) kezembe veszem. . . .
az irányítást!
történjék bármi, az aznapra rendelt pensumot elvégzem!
punktum.
persze nem ígérem meg még magamnak sem, mert elvből nem ígérek semmit. :)
Szia, majd még beszélgetünk, OK?
erről az jut eszembe, hogy az élet már párszor igazolta, hogy minél több dolgom van, annál többre jut időm.
lehet, hogy most nincs elég sok dolgom? :)
Támogatja a munkahelyem !
a naptár szem előtt van (kicsit jobban mint a gép, mert a naptárt nem lehet kikapcsolni), és én a papír-toll nevű hardver híve vagyok. :)
aztán előfordul olyan is, hogy az egyik aktív lenne, a másik nem. ez végképp szörnyű: a másikat piszkálni, hogy mozduljon már meg. inkább odabújok/bújik, és jön a lusti. :D
valahogy el kell kezdeni! :)
utáltam, hogy az egyetem milliónyi határidőt és feladatot jelentett, de legalább volt mihez tartanom magam. a saját magam állította határidőket bizony rugalmasan kezelem. sajnos. :))
Úgyhogy vagyunk a lenti gépre hárman. (Lassannégyen, mert már a 4 éves nevelt fiam is szeret játszani )
igen, előbb utóbb kell a két gép, mert olyan munkám van, amit gépen kell csinálni.
viszont én meg visszavonulok, kihasználom az időt.
ja! sztem simán tudnál a párod mellett fórumozni! mi megoldottuk a problémát! két gépünk van :-)))
na tényleg húzok, további kellemes csevegést!
szép álmokat!
Már ha ő lesz a gyerekeim apja. :)
Amikor tudjuk, hogy sok dolgunk van, reggel elővesz egy papírt, tollat, és azt mondja:
tervezzük meg a napunkat! ez azért is alakult ki, mert egyikőnk sem szereti feleslegesen vesztegetni az időt. ezért ha elmegyünk itthonról, az nagyon klasszul működik, útvonal, sorrend, stb.
de ha tudjuk, hogy egész nap nem kell kimozdulni egyikőnknek sem, akkor nincs terv.
Lehet, hogy ezt kellene csinálni minden reggel?
Kicsit erőltetettnek tűnhet, de asszem érdemes lenne kipróbálni.
egyébként már nem is bánom, hogy fórumozok, mert ezt sem szoktam csinálni, ha együtt vagyunk. :)
Pedig szeretek itt lenni. :)
Néha én magam rosszallóan nézem, ha párom a leves és a második között neki áll fagyit enni! :)
asszem tényleg vmi hiba van a készülékünkben :-)))
Amúgy én értem a problémádat, valahogy ez nálunk is így volt, de jó ötletem erre nincs:((
Ui:Egyébként imádom a szüleim, a leírtak ellenére ĐĐĐĐĐ
Tudom ám, hogy a hiba az ÉN készülékemben van. :)
A miért-et persze továbbra se tudom megfejteni.
Többször van olyan, hogy pl. leül és nyelvet tanul. én attól még nyugodtan csinálhatnék bármi mást, de nem kezdek neki, mert nem vagyok rá képes. házimunka még hagyján, de komolyabb dolgok csak egyedül mennek.
Heti három alkalommal ültetsd be a legközelebbi könyvtár olvasószobájába tanulni, és közben Te is elkészülsz a dolgaiddal.
Nálunk a párom programozást tanul éppen, és ha néha bezárkozik a szobába tanulni, akkor biztos, hogy 20 percenként zaklatom valamivel.
Nem akarom, de hát olyan roppant fontos dolgok jutnak eszembe-)))
Ha nekem nincs időm, akkor ő zaklat-))
A problémádnak semmi köze nincs ahhoz, hogy mekkora lakásban laktok. Nálunk ez ugyanigy van, és egy piszok nagy házban lakunk, még két szoba üresen is áll most.
Ha nincs otthon, nagyon gyorsan kész vagyok mindennel. Ha otthon van, szerencse, ha a főzés elkészül időben. Még csak nem is igazán arról van szó, hogy egymáson lógunk egész nap (hét év után már olyant nem is illik csinálni-))), de valahogy mégis elrepül az idő. Együtt kávézunk, kicsit dumcsizunk, aztán mire nekiállnék valaminek, ő kitalál valamit. . . . Nem tudom hova lesz az idő olyankor, csak tengünk-lengünk egész nap, és nem történik semmi.
De hétközben is megáll az élet miután hazaérkezik-)
De most inkább zavar ez a helyzet. Nem vészes, de valóban a jövőnkkel kéne foglalkoznunk, mindketten állást keresünk, közben neki ott a phd, a nyelvtanulás,
nekem is van dolgom.
Kicsit akadályozzuk egymást, csak nem értem, hogy MIÉRT!
ötlet?