Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hál' Istennek nálunk mindenki figyelt mindenkire valamelyest. :o)
ha lenne sem engedné, hogy segítsek rajta, mert én meg dietetetikus (is) vagyok :)))
nem kell nagy tragédiára gondolni, én megszoktam, hogy olyan amilyen, nem is tudom elképzelni, milyen egy normális apa. Viszont nincs apakomplexusom, volt egy csodálatos nagyapám aki az "apám" volt!
A család pedig mindent lát, mindent hall. . .
a kocsiját meg a rokonait tudja szeretni
Az őszinte, elfogadó ember nem olyan beteg. . . sztem. :o)
De az is biztos, hogy vannak eredendően szerető lelkek, akikkel bármit teszel szeretnek, mert a lényegük a szeretet.
nála a nevelés abból állt, hogy ha valamit akartam azt mondta rá, hogy nem
(a nagyapám nevelt fel valójában, nehogy valaki azt higgye, neveletlen vagyok :))
lassan negyed évszázada próbálkozom ezzel az apámnál
illetve egy jó ideje nem is próbálkozom.
de asszem a topicindító olyan konkrét egyénre gondolt, aki bár azt mondja, hogy "persze, hogy szeretlek", de tetteivel képtelen szinkronba maradni:-))), aki észre sem veszi, hogy bántó dolgot tesz, észre sem veszi, hogy nem egyedül van, hogy számítanak rá. . .
valahogy vannak ilyenek ám
de azt gondolom ez viselkedéstherápiával oldható
csak nem érdemes:-(((
Az igaz, hogy a szeretet művelését lehet tanulni és fejleszteni, de akine semmiféle alapja nincs azt nem lehet továbbfejleszteni!
Nem tudom mennyire emlékeztek a csimpánz kísérletekre, amikor elválasztották a csimpánz-csecsemőket az anyjuktól és drótanyán, vagy szőr anyán, illetve igazi anyán nevelkedettek viselkedési mintáint összehasonlították.
A drótanyás kicsi lett a legantiszociálisabb, míg az igazi anyával nevelkedő bármilyen, környezetéből érkező impulzust korrekten le tudott kezelni, legyen az agresszió vagy szeretet.
A szeretet tanulható és tanítható, mindenkiben megvan a képesség, csak nem mindenki tudja, hogy ez a képesség mire való és hogyan használható, mert nem mutatták meg neki, nem látta a példát , nem tapasztalta, stb.
Mellékesen azt gondolom, az aki tanítani akar valakit, az nagyon, de nagyon kell, hogy szeresse az illetőt, és lehet, hogy mindene rámegy, de megéri!!!!
Hiszen eleg sokszor bebizonyitott teny hogy a szeretetet igenis tanuljuk, mert nagyon fontos aspektusa az higy "mit hoznuk otthonrol" .
James Redifeld Mennyei Profecia, Utmutatojaban eleg jol kitargyalja hogy ez mit is jelent valojaban es hogy az otthonrol hozott dolgok mennyiben befolyasoljak hogy milyen szemelyisegekke valunk.
Az emberek tobbsege sajnos nem tudja ezt es legfokepp azt sem hogy az erzelem onmagaban keves az udvosseghez, esszel is tudni kell szeretni hiszen nem veletlen hogy letezik olyan fogalom hogy erzelmi intelligencia. . . . tudnunk kell, jozan esszel fel kell tudni merni hogy embertarsunknak mi esik jol, mi nem, mitol lesz boldog, es mi az ami elkeseriti. Az odafigyeles a masik de ha valakit nem tanitottak meg erre akkor vajmi keves fogalma lesz arrol hogy igazabol a "figyelmesseg" mit is jelent.
Ha valaki orokkel az egojat hasznalja a tovabblepeshez, ha tuzon vizen az az o akaratanak kell ervenyesulnie, akkor az egy parkapcsolatban inkabb a birtoklasi vagyat elegiti ki mintsem a szeretetet. Hiszen a szeretet amugy sem az ego szulotte, hanem a szelleme ami viszont nem kepes masra csak szeretni. Csak ezt sokan felreteszik mert onbuzalmukat az tudja a legjobban novelni ha uralkodnak masokon renduletlenul.
Ez sajnos egy ilyen vilag. . . . . .
IGEN, igaz az, hogy számít a neveltetés, a háttér, a szülők, a család! De gondolkozzatok csak: nem mindenkiből lesz megkeseredett és kiégett ember, csak azért, mert nem szerették! Elég, ha akár csak EGYETLENEGY ellenpéldát, azaz igazi szeretetet látott a környezetében, akkor már tudhatja, hogy MI hiányzik, és ebből kifolyólag ő már törekszik! Véleményem szerint inkább lehetsaéges valamiféle genetikai "kód", de leginkább a rossz tapasztalatok (NEM FELTÉTLEN SAJÁT), és az ebből egyenesen következő félelem, majd ennek szintén egyenes következményeként egyfajta védekezési mechanizmus. . . És lehet, hogy az illető úgy érzi, amíg ő nem szeret (ilyen NINCS, de magával és másokkal elhitetheti. . . )addig nem tudja igazán megbántani senki és semmi, így vélelmet VÉL élvezni a csalódásokkal szemben. . .
De ez az önámítás nem mehet sokáig!
Viszont ami fix: anyukám pedagógus, meg pszichológus, meg minden aminek ehhez a kettőhöz köze van. . . . Ma kinyomtatom a topicot, és kérek tőle egy szakmai véleményt rá! Ígérem megosztom Veletek!
Más. Valahol olvastam, hogy az alkoholista szülők (fogantatás számít) gyermekei érzelmileg nem stimmelnek. Nem tudom szakszerűen leírni, de valahogy az volt a cikk lényege, hogy sokkal önzőbbek, érzelmileg valahogy sekélyesebbek, "embertelenebbek".
On:
Sziaaa, ismerősnek tűnsz:-))))
Ha otthon nem látta, nem tapasztalta, h a szülők akár egymásnak, akár a gyerekeknek nem mutatták ki a pozitív érzelmeket, akkor ez lesz a természetes viselkedés (a gyerek ugyanis leutánozza a szülő modellt). Vagy egy meghatározó időszakában hatalmas pofont kapott, visszaéltek az érzelmeivel és egy jó vastag kéreg lett a szívén. Vagy titkolja. vagy tényleg nem szeret, de ez nem aazt jelenti, h nem képes rá, csak épp most pl. irántad nem érzi.