Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A másik oldalon...
Létrehozva: 2004. szeptember 2. 10:38
Sziasztok! Már sok olyan topic indult, ahol az áldozatot (feleséget, férjet, gyereket, barátnőt, barátot) sajnáltuk, vigasztaltuk, próbáltunk segíteni, tanácsot adni.
Bevallom, hogy engem mindig jobban érdekelt a tettes, az elkövető, mint az áldozat. Mind a két oldalon álltam már, de most már legtöbbször a másik oldalon vagyok.
Van itt még valaki a "másik oldalról"? Olyan, aki nap mint nap megbánja, bocsánatot kér, és másnap újra megteszi. Agresszív, kiabál, esetleg üt is...
Bevallom, hogy engem mindig jobban érdekelt a tettes, az elkövető, mint az áldozat. Mind a két oldalon álltam már, de most már legtöbbször a másik oldalon vagyok.
Van itt még valaki a "másik oldalról"? Olyan, aki nap mint nap megbánja, bocsánatot kér, és másnap újra megteszi. Agresszív, kiabál, esetleg üt is...
És most csinálok egy új nevet :)
nekem ugyanez volt a bajom, és majdnem szakítottunk. Nem szabad fejjel menni a falnak, okosan kell lekezelni a problémákat. Meg kell tanulni DÍCSÉRNI, nem pedig panaszkodni, mert azzal sokkal többre mégy mint ha állandóan síránkozol. Ha ő ideges, te maradj nyugodt, hidd el, utána még ő fogja szégyellni magát. Mindig próbálj meg higgadt lenni. Nem úgy kell velük bánni, hogy egyenesen a legrövidebb úton megmondod a magadét, hanem ügyesen, hogy ő akarja azt amit Te. Én beszéltem erről egy pszichológussal, és remek tanácsokat adott személyreszabottan. Ha te is kifognál egy jó szakembert, szerintem sokat tudna segíteni hogy hogyan kezeld le ezeket a problémákat.
Nagyon megszeretnék változni. És igyekszem, mert ha elveszítem, akkor belehalok.
Hát nem valószínű, hogy rövid időn belül nagy változások lesznek. Az élettársammal pont fordítva volt. Ha nyaggatott valamiért, akkor én távolodni akartam, ami neki szinte elviselhetetlen volt.
Én ezt a gyerekkorából eredeztettem, de hiába jöttem rá az okára, a helyzet attól még nem javult.
El tudod képzelni, hogy legközelebb ilyen helyzetben nem mész utána? Kezdetnek nem volt rossz, hogy az ágyban békén hagytad.
Gyakran előfordul ilyen összezördülés nálatok?
Hogyha veszekedunk, akkor mondja, hogy higgadjak le, ki is megy a szobából, hogy nyugodjak meg, de én meg csak megyek utána es mondom a magamét. O persze nem szól hozzám, reméli, hogy abbahagyom, de engem ez annyira bosszant, hogy mégjobban mondom.
Ilyen apró hulyeségek tulajdonképpen. Semmi értelme.
Viszont tegnap este amikor beszélgetni szerettem volna és o mondta, hogy neki semmi mondanivalója nincs és maradjak csendben és aludjak, mert kezdem idegesíteni és nagyon mérges lesz, akkor inkább nem szóltam egy szót se :)
De azt nem is írtam, hogy tegnap este megkérdezte mit kérek vacsira es megcsinálta nekem. Akkor biztos nem utál annyira, vagy??? :)
Én legalább is mindig sokkal jobban szenvedtem, ha én bántottam azt akit szeretek, mintha Ő bántott engem. . .
Borzasztó egy érzés valaki mellett úgy elaludni, hogy nem beszél veled. Úgy akartam beszélgetni az ágyban, de mondta, hogy maradjak csendben, mert neki semmi mondanivalója nincsen pillanatnyilag. Majd ma.
De ma reggel már sokkal jobb volt. És tudom neki mennyire rossz lehet, mert annyira bújós, mindig olelni akar, meg a kezemet akarja fogni.
Azért örülök, hogy egy kicsit jobb a kedved!:o))
Hát nem tudom. . . este elmentunk, talán nem kellett volna, mert útkozben volt megint egy kis veszekedés. Aztán megvoltunk, viszont itthon alig beszéltunk. Ma reggel már jobb volt, viszont puszit még mindig nem kaptam. De megértem. Este azt mondta, hogy ne higgyem azt, hogy 1 nap alatt fogunk kibékulni. Majd szép lassan. Ezt is megértem.
Nem sírok. De valaki gyorsabb volt és a mosolygós nick már foglalt.
A következő mesehősnő a könyvben egyébként. Csipkerózsika. Avagy a hullamerevségre várva :-))
Egyébként a Sorskönyv és az Emberi játszmák is elég nehéz olvasmány, sok részt csak átfutottam. . .
"A való életbeli Piroska-történet jellemzői tehát a következők
1, Az Anya apróbb megbízásokat ad a lányának.
2, A Nagypapa szexuálisan elcsábítja a kislányt, aki erről nem számol be anyjának
3, Ő maga sohasem ment meg embereket, de szeret megmentési jeleneteket szervezni. . .
4, Felnőttkorában is mindig őt választják ki apróbb megbízatások teljesítésére. . .
5, Mindig arra vár, hogy most végre valami igazán izgalmas történik vele, ám eközben halálosan unatkozik, mivel manapság csupán farkaskölykökkel találkozik, akiket mélységesen lenéz.
6, Szeret köveket tömködni farkasok hasába vagy ennek való életbeli megfelelőjét csinálni.
7, Ezt kihagyom, mert hosszú, egyébként a férfi pszichiáterhez való viszonyáról szól.
8, Nevet és helyesel, amikor a pszichiáter megemlíti, hogy Piroskára emlékezteti Őt.
9, Egészen különös módon, mindig piros kabátot visel. "
14 éves koromban, amikor nemcsak a kabátom, hanem a nadrágom és a pulóverem is piros volt, találkoztam az úton egy "farkassal", de elég óvatos voltam, és nem mentem be vele az erőbe. :-))
De mostmár igen! :-)
Remélem, holnapra nevetőslány leszel!
Miert kerdezed?
ja és coolgabe! képzeld időközben kértem szépen egy pár jelszót és meg is kaptam! még az ég sem szakadt le!!:))
na puszkata nektek!!:))
Nehéz kérdés. Legtöbbször magamból fakad az ingerültségem, és pl. a barátom is halálosan idegesít olyankor. Csakhogy Ő kitér, a gyerek pedig nem.
Azért nem állandóan kiabálok vele. . .
mimesz: a képen melyik vagy te? a három közül jobb a középső vagy szélső?
Legalabb felvette a telefont es nem nyomta ki vagy nem volt kikapcsolva.
Most eszem valamit (este ota nem ettem), aztan elmegyek egy kicsit.
Koszi a beszelgetest :)
Holnap jovok es uj nickem lesz :) Remelem. . . :)