Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők, szerintetek ?
Létrehozva: 2004. szeptember 2. 09:28
Sziasztok !
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
Én megértelek, hogy emészted magad, én is ezt tenném, teszem mindig, ha sérelem éri őket. De mindig megpróbálok csak pár mondatot áldozni a dologra és tudatosan másra irányítani a figyelmet, de ha látom, hogy bántja, néha előveszem a témát.
A jó a rosszban: tapasztalatszerzés, kapcsolattartás, kommunikáció, konfliktushelyzet-kezelés:))))))
Nos ez a "kibékülés" csak beetetés volt.
Tegnap tovább maradt a lányom, mert a kislány kérte, hogy maradjon 14, 30-ig. Én mondtam, hogy rendben, legalább jót játszanak az udvaron.
megyek érte, és látom, hogy a kislány egy pár másik gyerekkel van, a lányom ey másik kislánnyal.
Kérdeztem tőle, hogy hát nem együtt játszottatok ? Mondta, hogy röbben játszottak együtt, de a játék közben egy idő után vele már nem játszottak :o (
A kislány beetette, utána mással játszott. Lehet, megmosolyogtató, vagy idegesító az aggodalmam, de én nagyon úúútálom az igazságtalanságot.
Ma egyrészt volt az első akrobatikus rockandroll óra, hol a kislány ismételten tüntetően másik gyerekkupacba ült.
Az óra végén, pedig jó dölyfösen jött egy másik kislánnyal, (aki annakidején meghívta a szülinapjára) és ismét nem köszönt nekem. (Nem vagyok köszönő mániás, félre ne értsétek, csak érezhető a változás, erre akartam csak hangsúly helyezni)
Na és belibbent az anyuka is, és peckesen vezetgette a két kislányt hazafele, miután felöltöztek, és mivel majdnem egymás mellett parkoltunk, hát persze láttuk, hogy viszi haza magukhoz az osztálytárs kislányt.
Vagyis gyorsan találtak vígaszt, egy olyan kislány és anyuka személyében, aki belemegy abba, hogy gyerekülés nélkül fuvarozzák a gyerekét, aki belement abba, hogy péntek délután is elvigyék a gyerekét és majd este az apuka érte megy.
Félreértés ne essék, nem vágyom rájuk, csak rosszul esik, hogy szeptember 1 óta "terrorizálta" a lányomat a viselkedésével, majd úgy tett, mintha békülne, és most hirtelen tlál egy behelyettesíthető személyt.
Az fáj, hogy a lányom most úgy érezheti magát, ha nem teszi azt, amit mondanak neki, akkor megszakad egy kapcsolta, elmúlik, kidobják őt.
Ő kicsit jobban viseli mint én, beszéltem vele m is, amikor hazjöttünk.
Többet nem fogok a témában beszélni vele, nehogy érezze, hogy ez túl fontos nekem, illetve hogy esetleg ezen szorongjon.
megbeszélte még a múl hét csütörtökön a házban lévő szomszéd kislánnyal, hoyg másnap is talcsiznak a kertben. Persze én tudtam, hogy másnap más a programunk, és a kislánynak is. Ezért mondtam, ha esetleg nem jön össze, akkor majd megbeszélünk egy másik randit, nehogy, akislány csalódott legyen.
Erre megkérdezte "úgye a L. K. okos kislány, és meg fogja érteni, és nem lesz olyan, mint a D ?"
Szóval sajog a szívem, és talán lazábban kellene vennem.
Én csak azt nem akarom, hogyha rosszul bánnak vele, akkor azt higgye, hogy az az ő bűne.
Fejlemények:
Tegnap a lányok kibékültek, a lányom lelkendezve mesélte ! :o)))))) Láttam rajta, hogy megnyugodott. A kislány kezdeményezett.
Biztos, hogy hibáztatta magát, akkor is, ha nem hibás. Számára ez a helyzet teljesen érthetetlen volt. Ez a büntetés.
Nagyon örülök, hogy kibékültek, de ez most egyenlőre nem fogja azt jelenteni, hogy holnaptól megint folytatódik az öszejárás hétről hétre.
Nem haragszom, csak nem szeretem, ha egrecíroztatnak, és megszabják a feltételeket. Ha besértődnek olyan dolgon, ami nem ad rá okot. Ha pedig őnekik ez problémát jelent (kvázi kiborulnak, ha valami nem úgy történik, ahogy ők szeretnék) és a 9 éves kislány egész nap zokog, és pocsék lesz a napja, mert lemondunk egy találkozót, akkor én nem tudok mit tenni. Két év alatt lemondott 3 db találkozó SZERINTEM negy olyan főbenjáró bűn, hogy erre hivatkozva megszakísanak egy barátságot. Ha valaki ennyire érzékeny, akkor el kell azon gondolkodni, hogy miért.
Persze ezt csak nektek mondom, ők nem biztos, hogy gondolkodnak ezen, meert más normák szerint élnek.
Nálunk ez úgy müködik pl. hogy ha este megbeszéljük, hogy holnap elmegyünk görizni, akkor ha másnap mégsincs kedve a lányomnak, akkor nem bilincsezem fel a lábára a görit és parancsolok rá, hogy de ez a program ! Ok, akkor csinálunk mást. Amihez kedve van.
Mert az vidítja fel. És ez nem azt jelenti, hogy mindent ráhagyok, mert vannak határok, persze.
Egyébként nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy az, ha előre megbeszélünk egy baráti találkozót, és a lányomnak nincs kedve elmenni, akkor ha lemondom, az az IGÉRET MEGSZEGÉSE ????
A tanulság, ami lejött nekem: gyakorolnom kell a HATÁROZOTT NEM kimondását. Mert egyébként nem értenek meg az emberek.
(mert ugye ráadásul a mi esetünkben pont az én határozatlan nemecskémet értették félre. . . )
A másik ovis barátnőjével, (akivel 3 évig folyamatos volt a kapcsolta, csak más suliba mentek, és mindkettőnek újabbak is lettek) is előfordult behódolási eset.
A kislány tipikus oroszlán :o)) és a lányom CSAK NEKI türte el, hogy dirigáljon neki. Egyébként nem igazán szereti, ha irányítják. De annak a kislánynak frenetikus humora van, így rengeteget nevettek együtt. No vele volt az, hogy egyszer csak észrevettem, hogy nem rég vásárolt, vadonatúj játékok eltüntek. Kérdeztem a lányom, hol vannak , az óviban hagyta. Nagysokára bevallotta, hogy a kislánynak adta őket (ami miatt hosszú ideig nyúzta a fülem, és végre megvettem és pl. két napos volt a játék), mert a kislány azt mondta, nem lesz akkor a barátja, ha nem adja neki.
Na akkor elmagyaráztam a barátság lényegét.
Szerencsére ennek a kislánynak teljsen normális és értelmes anyukája van, pedig ő is htb. Elmeséltem neki, és teljesen értelmesen megbeszéltük, és a barátság utána is tovább folytatódott. A kislányt nem szégyenítettük meg. "felnött" módon megbeszéltük vele, 4-esben.
No és olyan is előfordult, hogy a kislány, amikor nálunk volt, zsebre dugott valamit, vagy úgy adta elő, hogy a lányom neki adta (sokat cserélgettek játékokat örökbe).
Na persze én tudtam, hogy a pár nappal ezelött vásárolt játékától biztos, hogy nem akar megválni, hiszen azzal alszik, azzal fürdik, eteti, stb.
És ezt is meg tudtuk beszélni a kislánnyal is és a mamájával is. Az anyuka pontosan tudta milyen a kislánya. és úgye azt tudjátok, hogy ez nem lopás, DE AZONNAL LE KELL ÁLLÍTANI, mert . . . de tudjátok.
Szóval az én kis dinkám nem mer ellentmondani. No és ezt kell belevésnem a kicsi fejébe, hogy mondjon nemet. Nahát, ez még nekem sem sikerül mindig. . . . . de az erőt ad, hogy ha gyakorlom, és elötte mondok majd valakinek egy határozott NEM-et, akkor mgtanulja.
(Ismeritek ? :Alexander Oakwood: Mikor mondjunk nemet, és hogyan ?)
na it is lehetett az, hogy ő lehet nem is annyira akarta, de "beletörődött" , vagy ki tudja. Emiatt már nem faggatom.
Aludni meg a 8 éve alatt 3* aludt máshol egyedül nélkülem (illetve amikor az ovival volt táborban), mivel úgye rokonunk nincs, nem nyaralt még egyedül, stb.
Tehát ő fél ettől. Arról nem beszélve, hogy ő egy szárnyaló, SZABAD nyilas, nm bírja a kötöttségeket, na és a 12. 00-ás ebéddel járó egyéb feszkókat sem. Itthon minden COOL. . . . . :o)))
A házunkban a szomszéd kislánnyal aludtak már együtt, amikor a 20 éves érettségi találkozóm volt, és azóta is emlegetik, és akarják a következőt. Talán, mert őket 5 éve ismerjük, nap-mint nap találkozunk, és a saját házunkban maradt. Vagy csak egyszerűen JÓL ÉREZTE MAGÁT NÁLUK. Reggelire mentem fel hozzájuk, és akkor sem akart még hazajönni, úgyhogy délig még ott volt.
Akkor ki értse meg, ha nem az aki közel áll hozzá és jól ismeri ?
Sajnos rá kell jönnünk, hogy vannak olyan emberek, akik képtelenek a másik helyzetébe beleképzelni magukat, és csak szajkózzák a saját mondókájukat.
ha nem vagy lelkileg elég képzett, vagy nem kapcsolsz időben, csak marcangolod magad.
A te kapcsolatod a barátnőddel végül is rendeződött, vagy ő maradt amilyen volt, és nem látja be a te oldaladat ?
Ja kérem, olvasni tudni kell !
Az az igazság, már túl vagyok ezen, helyére tettem a fejemben a dolgokat. Őket illetően. A lányom meg most jobban babusgatom, hogy ne legyen ideje szomorkodni. És barátkozik is mással. Hála az égnek van több állatbolond gyerek az osztályban, és szeretnek az állataikról beszélni. Na nem károgok, de ez a hőbörgős kislány még az állatokat sem szereti.
A lányom remélem megkönnyebbült, majd elválik. Amikor befejeztük a beszélgetést, akkor megbeszéltünk, hogy több szó nem esik róla. Illetve ő kérte.
Ezért fordult ma elő, hogy a tanítónénit amikor megkérdeztem, hogy mikor lesz ültetés, akko mondta, hogy szeptemberben nem, hagyja őket, de ha külön kérés van, akkor lehet róla szó. És jelentőségteljesen rámnézett. Végül is a lányom nem kérte, így egyenlőre hagyom.
Nem vagyok egy verekedős tipus, az enyém nem is tudja mi az, de ennek a kis taknyosnak akkorát lekevernék, hogy a fal adná a másikat.
Ezzel a viselkedésével csak azt érte el, hogy leírtam őket véglegesen. Egyáltalán nem haragszom, de egy ilyen kis segdugasz nekem ne fordítson hátat.
Igen az nagyon fontos, hogy tudja, én mit gondolok a világról, és helyzetekről, szituációkról. hiszen így alakítom őt is, így alakul ki az értékrendje.
És főleg tudja azt, hogy NEM BENNE VAN A HIBA ! Ez a legfontosabb. Nem ő hibázott. Nem azért nem barátkoznak vele, mert ROSSZUL TETT VALAMIT.
Európai állatkertünk van !
A kis kengurúk között sétáltunk ! :o))))) Madarak repkedtek a fejünk felett (keselyű is . . . . ). Szóval aki volt, az már tudja, hogy egy-két helyen nagyon klassz sétautakat csináltak, egyes helyeken az állatokkal egy légtérben lehetsz. ISTENI VOLT !!! A lányom egész végig azt hajtogatta, ez az élete legszebb napja :o))
Tavaly olyan rosszkor mentünk, minden le volt zárva, és felújítás alatt volt éppen. Tök uncsi volt.
Most nagyon, nagyon jó !
Döbbenten olvastalak végig, hát ilyen egyszerűen nincs!
Tudod, mit nem értek egyáltalán? hogy lehet, hogy ez a kislány a lányod legjobb barátnője, de se ottaludni, időnként pedig egyáltalán elmenni hozzá se nagyon van kedve? nálunk a srácaim első dolga, hogy az itt- vagy ottalvást kérdezzék, ha baráti - igazi baráti, és nem haveri - látogatás kerül szóba. nem lehet, hogy ahogyan írod, kedves, szelíd visszahúzódó lánykád inkább behódol ennek a kislánynak, mintsem igazi barátja lenne?
szívből sajnálom, hogy ilyen korán kap leckét bunkóságból. mert amit az anyuka művel veletek, az színtisztán annak nevezhető. nálunk a nagyfiam legjobb barátja már számtalanszor aludt nálunk. nagyon jó fej kiskölök, nekem a szüleivel sincs semmi bajom, bár barátok nem vagyunk, össze nem járunk. viszont egyetlen egy alkalommal sem hívták még vissza a fiamat. és ha most uszítani kezdem a gyereket, mit érek el vele? az egy olyan család. náluk is " pontban délben van az ebéd". tükörtiszta csillogás. rend. fegyelem. az én időnként kaotikus háztartásban tiszta zoknira vadászó, magának pazar melegszendvicset, babsalátát gyártó nagy laklim, lehet, nem is érezné jól magát egy elvágólag álló háztartásban. ahol a vajas kenyeret is késsel-villával kell megenni. de hát, mint mondani szokták, nagy az isten állatkertje. nem haragszom rájuk. ők ilyenek. az évek alatt talán egyszer, nagy fáradságom, kimerülésem idején jött elő: nézd, fiam, menj már át egyszer egy fél napra te is! ne mindig ő jöjjön, mert nekem négy gyerek (a saját hármom mellé a vendég) van, hogy nagyon sok. máskor meg jól megvagyunk. enyém nem is akar átmenni. a kölyök nem is hívja. de attól még jó barátok, oszt. társak.
én biztosan elmagyaráznám a kislányodnak, hogy ez a kis barátnő most nagyon megharagudott. én nem szeretek haragot tartani, előbb-utóbb ő is meg fog békélni, addig meg békén kell hagyni, mert butaság, amit csinál, majd egyszer ő is rá fog jönni. és ha nagyon szenved a lányod, ami valószínű, talán keressetek vmi délutáni iskolai elfoglaltságot, azok általában ingyen vannak, vagy minimális féléves díjat kérnek. ha ott sportol, kéműveskedik, rajzol, fest, biztosan könnyebben szerez új barátokat. pontosabban barátokat. nem ilyen idióta szerencsétlen hisztérikákat.
Most csak egy válasz, mert a tegnapi "lazsálásom" be kell pótolnom.
Gondolkodtam a 2. -es pontodon, és azon, hogy is kezdtünk el barátkozni. Nahát az 1-es pont szerint. A kislány mindig kitalálta, hogy pénteken a suli után a lányom menjen hozzájuk, és majd én este értemegyek. Én mindig elhárítottam, mondva, hogy péntekre már olyan fáradt vagyok, hogy nem szívesen vezetek este. Majd, valamikor szerét ejtjük. . . . bla, bla, bla.
És amikor már nem bírtam tovább a nyavalygást, mert ez rendszeres volt (persze úgy is gondolkodhatnék erről, hogy milyen kedves ragaszkodó kislány, hogy ragaszkodik a lányomhoz. ), akkor beadtam a derekam, és egyik szombaton elvittem a lányom. Attól kezdve mindig azt akarták, hogy menjünk, vagy a kislány jött ide. De az az igazság, lehet szemét vagyok, de nekem a MINDEN hétvégei kötött program már egy idő után terhes lett. Mert a Qva életbe, hát én csak akkor tudok pihenni, ehelyett vagy vezettem oda-vissza, vagy főztem (nem mindig főzök hétvégén, van hogy elmegyünk kajálni, vagy pizzát rendelek).
Lehet, igazságtalan vagyok, és nekik is van egy saját verziójuk.
De úgy gondolom, mivel ők ragaszkodtak NAGYON ehhez a barátkozáshoz, hát talán nekik volt fontosabb.
A lányom sokszor szívesen ment, de volt, hogy nem tudtak játszani, és csak a tv-t akarták nézni, mert unták egymást. No tv-t nézni egyedül is lehet.
Mindenkinek reagálok este felé, és jólesik az együttérzés.
Ha valaki pedig úgy írna be, hogy a kislányt pártolja, hiszen őt érte sérelem, attól nem sértődök meg. Hála az égnek kigyógyítottam magam a sértődösdiből.
aki gyerekkorában ekkora seggfejű mert félrenevelték, nyugodjatok meg, hogy felnőttnek is ugyanilyen idegesítő, sértődős, introvertált stb stb lesz.
nekem is van 1 ismerősöm aki 24 éves de 8éves kora óta falra mászok tőle. hálistennek ma már ritkán találkozunk, őt is az anyja nevelte ilyenre.
pl. halálos megsértődések minen szaron, stb, vagy hogy emlékszem, kb 14 éve, volt neki kábé egy kiló puffancs cukra (piros kerek pufi rizs olyan mint a zizi) akkora volt a zsák mint ő, erre adott 2 (!!!) szemet ("még tartalékolnom kell"), vagy "adok egy papírzsepit, de HÁLÁLD MEG" (áááááááá) - és ilyenek.
most is ilyen, kölcsönkér 2 ft-ot és visszaadja , meg egy csipszet kb 1 hónapig eszik (napi 2 szem) stb - na az ilyenektől falra mászok.
ez a szegény kislány is egy elviselhetetlen sértődös pi**a lesz ha felnő, nem is kár a lányodnak, bababetű, hogy nem barátkozik vele. szerintem. főleg ha még népszerű is az osztályban!
Sajnos az ostoba emberek nem értenek a szép szóból, nincs mit tenni, Te megpróbáltad. Csak mellékesen, ha arra bíztatja D. -t (az én kislányomnak is D. -vel kezdődik a neve:-))az anyukája, hogy ilyen stílusban szerezzen új barátokat , hát nem sok sikert jósolok neki, de ez már legyen az ő gondjuk.
Szerintem a kislányodnak is megkönnyebbülés hogy átbeszéltétek a dolgot, de én több szót már nem fecsérelnék rá, kivéve ha a kislány felhozza. Biztos fáj a kis lelkének, de a gyerekek hamar megbékülnek(bízom benne. . )Jó esetben pár hét múlva gondtalanul játszanak, az anyuka meg főhet a levében.
Hát, elovastam. Elég bonyolult anyuka. elsőnek az jött le, hogy miket adott a lánya szájába. előttem a jelenet: anyuka mondja a lányának: látod, kislányom, nem jött el a barátnőd, ez nem is igazi barátnő, aki lemondja a találkozót, ugye?
kislány: Igen.
anyuka: és ha nem igazi barátnő, akkor nem is kell vele barátkozni, majd lesz másik barátnőd, aki eljön mindig és itt is alszik. . . . . ne is foglalkozz vele, szólni se kell hozzá! És különben is, felhívhatott volna, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem jött el.
Ezt azért gondolom így, mert egy 8-9 éves kislány nem fogalmaz meg ilyen összefüggéseket szerintem. És hát mivel azt írtad, a lányod nem szokott telefonálni, ezért nem volt alapja a kislánynak azt gondolnia, hogy TELEFONÁLHATOTT VOLNA, hisz eddig még sose volt ilyen.
Azt meg egyébként tök hülyeségnek tartom, hogy eljön egy vendég kisgyerek, és játék helyett autószalonba visszük. Egyrészt ha dolguk van, ne hívják át, vagy MONDJÁK LE, megérthető, másrészt itt felmerülhetnek olyan témák a szülők között, ami nem tartozik a 8-9 éves gyerekekre (pénz, hitel, adósság, kölcsön, stb. ). ezt tegnap is akartam írni, csak kimaradt. Persze, érthető, hogy ha ilyen a lányuk, akkor nem mernek "variálni", de hát ők nevelték ilyen kis akarnokká - mert az.
Bababetű, szerintem amit tehettél, azt mind megtetted. Egy dolgod van a továbbiakban: figyelni a lányodat, és ha kell, újra elővenni a témát egy kis beszélgetésre. Ugyanis a suliban még adódhatnak konfliktusok. Ebben a korban nálunk az osztályban erősen ment néha a kavarás - szülők is biztos benne voltak -, és volt, hogy igaztalan dolgokat állított valaki.
Az meg, hogy az anyuka büszke arra, hogy a lánya morciból nem köszön, az csak azt bizonyítja, hogy nem nagyon van szüksége a lányodnak egy ilyen barátnőre.
Én a helyedben tuti nem erőltetnék semmiféle jóviszonyt, meg barátságot a pontosan délben ebédelőkkel. És most is azt mondom, hogy hisztis a kiscsaj, és anyuka még teszi alá a lovat. Én úgy taknyántenyereltem volna, ha duzzogva hátat fordít egy felnőttnek, hogy ihaj. . . . Na jó nem szó szerint, mert nem szoktam verni őket, de nem adtam volna igazat neki.
Ez a D. felnőttkorában is ilyen parancsolgatós felnőtt lesz, és biztosan sok pofon fogja érni az életben, de ez már egy másik történet. :-) Az nagyon jó, hogy a lányoddal elbeszélgettél, és ő biztosan meg is értette, és felfogta a kis agyával, amiről beszélgettetek, és ez a lényeg. A gyereknek tudnia kell, hogy miről mit gondol az anyja, mert ez alapján tud ő is eligazodni a világban. Szerintem.
Nem tudok, de igazából nem is akarok az életformámon változtatni.
Elképzeltem, amikor az ügyfelem lemond egy találkozót, és én jól besértődök, dobbantok a lábammal, és közlöm vele: bibibibi nem mondom meg, hogy mennyi adót fizess be, meeert csúnya voltáááál ! Nem tartottad meg, amit megigértél. :o)))
Mivel pont váltásban vagyunk az óvodából, az óvodai barátnőkkel a kapcsolat mindkét részről elcsitult, és az iskolai még csak alakulóban van.
Szóval ilyen ötletszerű összejárás még nincs. Én eleve írtózom attól, ami kötelező. Kötelezően nem lehet barátkozni.
Én kkor akarok a barátomhoz menni, mikor KEDVEM van.
Ha neki nincs kedve, akkor tudomásul veszem, ezért nem lövetem a Dunába.
9 évesen egyébként volt egy barátnőm, aki mindig üldözött, órákig csöngetett az ajtómon, és nem értette meg, hogy nekem AKKOR nincs kedvem együtt lenni. Mert én imádtam olvasni, annál jobb szórakozás nem kellett, ő pedig nem szeretett, és mindig unatkozott.
Ma is tartjuk néha a kapcsolatot, ma is úgyanúgy "zaklat", hogy már megint nem hívtál fel x ideje, és. . . . blablabla. . . . . .
Nagyon jó amit mondasz. :o)))
Mert nagyon fontos a példamutatás.
Én is a 2. megoldásra szavazok.
Miért is nem okoztál nekem meglepetést ? :o))))
Kérdeztem tőle, hogy ott akart-e aludni. Mondta, hogy nem. Kérdeztem, akkor a D. akarta, hogy ott aludj ? Mondta, hogy igen, de ő nem akarta.
ITT A MEGOLDÁS KULCSA !!!
Egyszerüen nem akart ott aludni, inkább ne is menjünk.
Kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy miért haragszik rá a D. Félénken mondta, hogy nem nagyon.
Mondtam neki, hogy azért, mert azt a keddi találkozót lemondtuk, és a kislány nagyon várta őt kora reggel óta, és kiborult attól, hogy nem mentünk.
Kérdeztem tőle, hogy mit csinálna, ha a Verus (másik barátnő) lemondana egy megbeszélt találkozót. mondta, hogy hát szomorú lenne. Kérdeztem és megharagudna rá ? Mondta, hogy nem, csk egyszerűen szomorú lenne.
Kérdeztem, és mit mondanál neki ? Mondta, hogy azt, hogy hát nem baj, majd legközelebb.
Kérdeztem, hogy szeinte igaza van-e a D. -nek, hogy nem beszél vele, nem barátkozik vele, mert lemondtunk egy találkozót. Mondta, hogy nem.
Ez a beszélgetés ennél részletesebb volt, volt benne szó az adott ígéretről is.
És aztán már rájöttem:
MI AZ ANYJÁVAL SOSEM fogjuk egymást megérteni.
Elég, ha csak annyit mondok NÁLUK MINDIG 12. 00-KOR VAN AZ EBÉD. . . . . .
Nálam, meg nagyon képlékeny az egész élet, mozgalmas, és váratlan. Van olyan hetem, hogy az ügyfelek össze-vissza mondják le az előre megbeszélt találkozókat, mert elhúzodik az értekezlet, vidékre kell menniük, beteg lett a gyerek, fogorvoshoz kell mennie, üzleti tárgyalása lesz akkor, temetésre megy. . . . . stb, stb. . . . .
Van, hogy az egész hetem borul, de én SZERETEM EZT A PEZSGÉST. NEM UNALMAS !
Nos aki MINDIG (!!!) 12. 00-kor eszik, az ezt az életvitelt NEM ÉRTI MEG.
Nem az ő hibája. Mások vagyunk.
Mindenesetre a lányomért majd megszakadt ma a szívem, ahogy mesélte nekem, hogy a kislánynak leesett a földre a pulcsija, ő odarohant és felvette. (Közben majdnem sírt) és megköszönte ? kérdeztem (láttam a kis arcát, és majdnem elsírtam magam) Igen, rebegte.
Mondtam azt is a lányomnak, hogy ne bánkodjon, nem hibás ebben a dologban, ha a D. -nek IGAZA ISVAN, mert nagyon csalódott lett, akkor sem viselkedik helyesen, mert ha valakivel problámánk van, akkor oda kell állni elé, és megbeszélni, és nem így, hogy nem hozzászólni, és nem köszönni.
Sok mindenről volt szó, és sokat beszéltem vele. Zaklatott vagyok, ennyi jutott most eszembe.
Ja és még azt is mondtam a lányomnak, hogy nyugodtan barátkozzon a D. -vel, majd megbékül, rá bízom, csak ne szomorkodjon, mert ő semmi rosszat nem tett.
Mondta, hog nyugodtam odatelefonálhttam volna. Mondtam, hogy jó, de ezt nem tudtam.
És a jövőben sem tudom azt MEGÍGÉRNI, biztosan nem, hogy nem mondunk le egy találkozót. Mert mindig bármi közbejöhet. Ha nincs kedve menni, akkor nincs. Erőszakkal nem viszem sehova. Úgy gondolom, hagyjuk a lányokra a döntést. Ha a lánya megbékül, akkor megbékül. Ha nem, nem, akkor én nem tudok mit tenni.
Mondta, hogy a lányának mondta, barátkozzon mással az osztályban, mert eddig CSAK a lányommal barátkozott.
(És tényleg. az óvodában sem volr egy barátnője sem a kislánynak, és itt az iskolában is csak a lányom. Az oviban a lányomnak más volt a barátnője, de ő másik iskolába ment. Tavaly szeptember óta barátkoznak komolyabban. A születésnapi zsúrokra sem hívják meg mindig a kislányt. )
Na és amiért letettem arról, hogy "béküljek" velük. Az iskolában az anyukával találkoztam a kapuban, egymásra mosolyogtunk. erre megjelent a majd 9 éves lánya, és vágott rám egy pofát, majd nem köszönt, és hátat fordított nekem. . . . . . . NO COMMENT !!!
Erre az anyuka bájos vigyorral széttárta a kezét : "Hát ez van !"
folyt. köv. . .
Mindenkinek köszönöm a véleményét.
Sikerült az anyukával beszélnem, de eredmény nem lett.
Felhívtam telefonon, és mondtam neki, találkozhatnánk-e ma a suliban, mert úgy látom valamiért haragudnak ránk, a lánya nem szól a lányomhoz, és szeretném, ha megbeszélnénk, mi a probléma.
És bocsánatot kérek, hogy egész augusztusban nem jelentkeztem, nem barátkozni nem akartunk velük, de olyan kusza lett a nyaram, hogy nem volt benne biztos pont. (egyébként július 26-án hétfőn voltunk náluk)
Kifakadt, hogy hát igen, a lánya nagyon megharagudott az én lányomra, mert direkt fel kelt korábban, és egész délelőtt várta, és én odatelefonáltam DÉLBEN (!!??), hogy nem megyünk. És az ő lánya egész estig zokogott, (9 éves lesz szeptemberben) és pocsék napot csináltam nekik. És az ő lánya azt mondta, hogy az ilyen barátnő nem barátnő, aki lemondja a találkozót, és azt mondta, hogy ettől fogva nem a barátnője, és ettől fogva nem szól hozzá ! Mert ezt már harmadszor csinálta meg vele, hogy megigérte és nem jött el.
Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz napot okoztam nekik. Nem gondoltam, hogy a kislány ennyire a lelkére veszi. Hát egyszerűen a lányom nem akart menni, nem volt kedve, erőszakkal nem vihetem el. Egyébként pedig én nem úgy emlékszem, hogy délben hívtam volna fel, mert elöbb keltem, pont e miatt (ráadásul reggel is ébreszgettem még a lányom, hogy biztos nem akar menni, alszik tovább, és ő azt mondta alszik).
De ő arogánsan mondta, hogy de bizony, én délben hívtam fel. Mondtam neki, hát ő biztos jobban emlékszik, mint én, mondta, hogy igen.
Mondtam neki, hogy én úgy emlékszem, hogy a két év alatt ez volt a második "lemondás", de egyébként énszerintem ezek nem lefixált találkozók voltak, mind a két (szerinte 3) esetben nem mondtam biztosra, csak azt, hogy MAJD MEGBESZÉLJÜK. De erősködött, hogy ezek határozott találkozók voltak.
Mondtam neki, hogy akkor valami félreértés van közöttünk, mert más kislánynál, aki nagyon érzékeny, és a szülő tudja is ezt, csak akkor mondja meg a gyereknek a találkozó TÉNYÉT, ha MI SZÜLŐK, már TUTI BIZTOSRA megbeszéltük. És akkor is még MINDIG hozzátesszük, hacsak nem betegszünk meg, vagy nem jön közbe valami.
Mondtam neki, hogy amikor ott volt a lányom utóljára akkor nem vesztek-e valamin össze, mert valami oka csak lehet, hogy nem akart menni.
Erre mondta nekem, hogy ő nem tudja, min sértődött meg az én lányom. Mert elötte még arról volt szó, hogy OTT ALSZIK (!!!) De mivel ez nem lehetett, a kislánya kérte, hogy akkor legalább másnap jöjjön el.
(Na akkor már tudom mi a bibi, majd később mondom)
Ő nem tud a lányával mit csinálni. És különben a lányának az is nagyon fáj, hogy a lányom nem volt képes felhívni őr, és elmondani neki, hogy nagyon sajnálja, hogy nem megy. Mondtam neki, hogy rendben van, de úgye tudja, hogy a lányom nem hibás, ha valaki hibás, az csak én lehetek. Nálunk NEM SZOKÁS a gyereknek telefonálni. És mivel én elnézést kértem, azt hittem
Nem tudnád bocsánat kere´ssel kezdeni, amiért késöbb nyáron nem értél rá. . . . csak annyit mondani senkinek sem kivánsz egy ilyen nyarat, nagyon nehéz volt, de nem nem kivánod részletezni, nehéz erröl beszélni. Hmmm?
Majd utána kitérni arra egyik kislány nem érzi jol magát most, és Nektek szülöknek jo lenne valamit csinálni. Ö mit gondol erröl, milyen javaslata van? Blablabal. . .
Sértödés máskor is elöfordulhat persze, majd csak akkor mondj valamit ha biztos. Mivel lányok barátnök, hát sajna, a veszéllyel együtt kell élni, amit idövel remélhetöleg sikerül megmagyarázni. Nem veszi Anyuka jol a "jeleidet":-(((((
Nekem is van 8 éves lányom és jol eljátszanak, ne´ha kaja vagy 1-1 kérdés, lehet menne munka közben is csak jobban tartasz a szitutol mint kellene?
Mellesleg ha valaki bekötés nélkül vinné a gyerekeimet kereszteben lenyelném:-(
Van itt valami, amit senki sem említett, pedig szerinem fontos. Vagyis valaki emlytette, de csak érintőlegesen, pedig szerintem ezzel mélyebben kell foglalkozni. A kislány és az anyukája megsértődtek azon, hogy valami nem úgy alakult, ahogy ők tervezték, és emiatt haragszanak Rátok. Ez most az a helyzet, ahol iszonyúan figyelned kell arra, mi történik. Ugyanis: ebből a helyzetből kétféle dolgot tanulhat meg a lányod:
1. ha fontos nekem a barátnőm (később barátom, férjem, gyerekem, kollégám), azt kell csinálnom, amit elvár tőlem, akár fűlik hozzá a fogam, akár nem - ekkor a "nyelni kell néha"-típusú ember lesz belőle, aki nagyon nem csak néha lesz kénytelen nyelni:-(
2. bár fontos nekem a barátnőm (később barátom, férjem, gyerekem, kollégám), az akaratomat és terveimet nem kell feltétlenül feladnom miatta, hiszen a saját életemet kell élnem, nem pedig azt, amit valaki szerint kellene élnem - így lassacskán megtanulhatja szelektálni a tennivalókat, elvárásokat fontosságuk és hasznuk szerint
Szerintem ez utóbbival járna jobban hosszútávon. Persze ez csak elmélet, hisz a gyakorlat sokkal bonyolultabb. De ebben a szituban most ez a tanulási folyamata is benne rejlik a kislányodnak, és ez fontos nagyon!
Szóval bármit is lépsz, óvatosan csináld, nem a másik kislány meg az anyukája miatt, hanem amiatt, hogy nem mindegy, mit tanul meg ebből helyzetből a lányod.
Anyukát is megkérdezem, hátha tudja.
Most tényleg megyek.
Sziasztok :o))
Remélem, a lányaitok újra egymásra találnak majd. Azt tudod, miért nem akart júliusban másnap visszamenni?
:o))
Szerintem minden rendben lesz. Bízom benne.
Itt arról van szó, hogy ez hónapok óta tart. Én nem erőltetném a dolgot, hiszen most ezen sértődtek meg, holnap azon fognak. És a kislány természetesen jogosan sértődött meg, de az, hogy hónapok óta sértődött azt otthonról hozta. :(
Sajnos lehet, hogy azért nem értjük meg egymást, mert ő úgy érzi (talán joggal?), hogy én "lenézem" őt, mert "csak" htb. ő pedig kicsit írigy rám a szabadságomért.
Néha kifakad, de jó feleséghez híven nem szokott panaszkodni. Néha kifakad az anyósára is (ISZONYATOS DÖG) én akkor szívesen veszem a bizalmát, de ztána megijedhet, mert elnémul.
Szoktunk erről beszélni, hogy neki azért sok a munkája nagy házzal, mosogatógépe sincs, a férje nem segít semmibe. Pl. a nő gondozza a kertet és a füvet nyírja. 300kbm.
És hogy szívesen elmenne dolgozni. . . . .
Mert itthon már tök hülyének érzi magát
Szóval néha sajnálom őt, mert alapjaiban nem rossz ember.
Segített a hozzászólásod abban, hogy még kedvesebb és megértöbb legyek vele ma.
Azt hiszem szombatra idehívom a lányát.
Lehet, hogy ezzel a beszélgetés után kiengesztelem.
És azt is elmondom neki, hogy nem barátkozni nem akarunk, csak nekem most oyan szörnyű kusza lett a nyaram, hogy nem volt eszemben, hog felhívjam őket. . . .
Igazság szerint eszembe sem jutott, mert teljesen kivoltm (vagyok) a be nem fizetett számlák miatt, azzl voltam elfoglalv, hogy számon tartsam melyik ügyfelem jött éppen haza a nyaralásból, és kigazsuláljam nála az előrehozott találkozót. Ahhoz viszont kész anyaggal kellett eléjük állnom, vagyis dolgoznom. Minden tök bizonytalan volt, és mivel nekem volt most szükségem az ügyfeleim megértésére, teljesn alkalmazkodtam hozzájuk.
Ez iszonyú fárasztó idegileg.
Kaja is csak módjával volt itthon. Húú ennek kb. októberre vége lesz.
De én nem akarok magyarázkodni, mert nem ez a lényeg. Egyszerűen minden körítés nélkül szeretném vele tisztázni a dolgokat.
Megértem, hogy rosszul esik Neked, ha így bánnak a lányoddal. Abban szeretnék segíteni Neked, hogy kicsit jobban beleláss esetleg a barátnő anyukájának fejébe (nem bántani akarlak azzal, hogy összeszedem az ő esetleges sérelmeit!!!). Természetesen ezt a fújolást nehéz nekem is megmagyarázni, de ha jobban beleérzel az ő motivációiba, talán könnyebb lesz rendezni a dolgotokat.
Te valahol lenézed őt, legalábbis a soraidból ez tűnt ki, hogy míg Te egyedül neveled a lányod, és dolgozol rengeteget, addig őt a férje tartja el, és háztartásbeli. Sajnálom, ha esetleg nem lehetett részed ebben, de hidd el, ez sem mindig fenékig tejfel. Ott a két gyerek, a lánya folyton nyúzza, mert nem akar egyedül játszani, időnként a férjének vannak ötletei, hogy pl. most kocsit akar nézni, pedig épp ott van egy vendég kislány is - elég sokfelé kell alkalmazkodnia.
Ennek ellenére többször hívta és szívesen fogadta a lányod, vigyázott rá (gondolok itt a kézfogós korcsolyázásra). Lehet, hogy valóban félreértett, ígéretnek vette, amit Te nem, és a lánya valóban nagyon várta a Tied. Lehet, hogy ő sem tud igazán belelátni a Te életedbe, és az ő szempontjai szerint joggal várja a viszonzást, ami Felőled nem érkezik (honnan tudja, milyen anyagi gondokkal küzdesz, ha szerinted nem rá tartozik, és nem avatod be?). Honnan tudja, miért nem hívod néha Te az ő lányát? Ha csak tétova ígéret is volt részedről, hogy másnap visszamegy a lányod, júliustól szeptemberig miért nem akadt Nektek megfelelő időpont erre? Ő szívesen vigyáz a lányodra - és Neked az is gond, hogy sötétben kell érte menni?. . .
A leírásod szerint valami történt a lányok között, jó lenne kihúzni a lányodból, miért nem akart másnap visszamenni. Csak az, hogy autót néztek, az nekem nem elég, az még lehet szuper jó program, ha a barátnőjével lehetett. Ha kínos az, hogy alig ebéd előtt értek oda (miért ne ebédelhetnének 12-kor, ha egyszer ők korábban kelnek?), akkor vihetnéd 1 után.
Látom, hogy nem ért meg Téged a barátnő anyukája - de félek, Te sem igazán érted meg őt. Vagy nem meséltél eleget nekünk, hogy jobban belelássunk.
Ha fontos Neked és a lányodnak, hogy újra helyreálljon a jó viszony a barátnők között, akkor sok sikert kívánok Neked hozzá.