Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
IRIGY após!?
Létrehozva: 2004. szeptember 1. 09:07
Segítségetek, véleményeteket szeretném kérni a következők miatt: Párommal 1 éve vagyunk együtt, boldogan, kisebb probémákra mindig találtunk megoldást!
Tegnapelőtt egy "hiszti"-je után másfél napon keresztül nem keresett meg! Most kaptam meg az e-mail-jét! Az a helyzet, hogy nagyon zavarja, bosszantja, hogy az apukám irigy rá, azért, mert egy jól menő vállalkozása van, amiért persze eddig mindent feladott (szórakozás, haverok, nyaralások, stb.).
Apukám mindig azt kérdezi tőle, hogy na ezen mennyit keresel, és még soha nem kívánt neki szerencsét, amikor beruházott valami munkaeszközbe, vagy például azt mondta apukám, hogy biztos ha a lányomnak szerzel egy kocsit, azon is megmarad a pénzed....csak az a helyzet, hogy apukám elég gyenge felfogású, amolyan butuska üzleti téren és nem gondolja, hogy ezzel megbántja a párom! Amúgy apukámban tényleg van egy kis irigység, ez náluk amolyan családi vonás....
Ti mit csinálnátok a helyemben, mert érzem, ha így marad, akkor rámegy a kapcsolatunk....
Tegnapelőtt egy "hiszti"-je után másfél napon keresztül nem keresett meg! Most kaptam meg az e-mail-jét! Az a helyzet, hogy nagyon zavarja, bosszantja, hogy az apukám irigy rá, azért, mert egy jól menő vállalkozása van, amiért persze eddig mindent feladott (szórakozás, haverok, nyaralások, stb.).
Apukám mindig azt kérdezi tőle, hogy na ezen mennyit keresel, és még soha nem kívánt neki szerencsét, amikor beruházott valami munkaeszközbe, vagy például azt mondta apukám, hogy biztos ha a lányomnak szerzel egy kocsit, azon is megmarad a pénzed....csak az a helyzet, hogy apukám elég gyenge felfogású, amolyan butuska üzleti téren és nem gondolja, hogy ezzel megbántja a párom! Amúgy apukámban tényleg van egy kis irigység, ez náluk amolyan családi vonás....
Ti mit csinálnátok a helyemben, mert érzem, ha így marad, akkor rámegy a kapcsolatunk....
Köszönöm szépen a hozzászólást! Egyáltalán nem keserítettél el, mivel én már MINDENRE felkészülten várom a dolgok alakulását! Először én is arra gondoltam, hogy talán a kedvesem "agyára" ment a túlságos szeretet-mániám, de mikor visszavettem a "lángból", akkor kaptam a következőket "Te már nem is szeretsz annyira, mint én téged. . . ", arra is gondoltam, mindeniki magából indul ki! Egyre-egyre többet dolgozik (hivatkozik arra, hogy kell a pénz a jövő évi lakásvásárlásunkhoz), egyre kevesebb kedves sms-t kaptam (de felfogtam úgy, hogy az idő múlásával lassan lassan elmaradnak ezek a dolgok), régen ha 3 órája nem beszélt velem, már hívott is, most van úgy, hogy egész nap nem hív (mert mondjuk kocsit takarít), délután én hívom fel! HIDD EL! ELGONDOLKODTAM!
Másik pillanatban teljesen odáig van értem, kisbabáról álmodozik, arról, hogy a vállalkozásában együtt dolgozunk, szépítgetjük közösen a közös lakásunkat, házunkat!
A vállalkozásával kapcsolatban mindig van véleményem a dolgok alakulásáról, ezt el is várja már tőlem (korábbi kapcsolatában erről nem is álmodhatott).
Majd napokon belül ki fog derülni, hogy mi lesz a kapcsolatunk sorsa. . . . . érzem! De végkimenetel RAJTA múlik!
Nem akarlak túlságosan elkeseríteni, de a tapasztalatom szerint a fiúd édesapád iránti ellenszenve csak ürügy.
Először talán azért, amivel majdnem mindenki egyetértett, hogy veled él, illetve jár , nem apáddal.
Ha annyira nehezére esik nálatok találkozni, akkor találkozzatok máshol. De az, hogy apád iránti ellenszenve miatt veled ordítozzon, ez valami felháborító.
A fene essen az ilyen imádatba!!!!!
Ha arra az ajánlatodra, hogy elköltözöl otthonról, nem ugrott plafonig , hanem azt mondta, hogy mindig az apádat látja mögötted, akkor ez etetés, ahogy ezt a mai
szólás szerint mondják. Ebből én úgy érzem, Te szereted ezt az embert jobban, mint ő téged. Mivel nem kapja meg az általános csodálatot, ami üzleti sikerei és a pénze miatt szerinte jár neki, ezért olyan indokokat keres a kapcsolatból kilépésre, amiről te nem tehetsz.
24 évesen talán jobb lenne elköltözni hazúról, mert mint írtad, van munkahelyed. Első lépésként légy önálló, és ha nem fogsz visszaszaladni a nehézségek elől a mama szoknyája mellé, akkor majd kiderül, hogy a kapcsolatotok kiállja-e az idő próbáját.
Érzésem szerint a fiúd másfelé kacsingat, -persze tévedhetek-, csak még ez a kitekintgetés nem végleges ezért etet ezzel a szöveggel.
Lehet, hogy nagyon rosszul esik, hogy ezt írtam, de ha valaki menni akar, azt nem szabad erőnek merejével megtartani, mert a cérna, ha már össze is csomózták, a bog ottmarad és nem lesz síma a kapcsolat.
Sajnálom, hogy a topicban olvasottak alapján nem írhattam bíztatóbbat.
Vértezd fel magad az általam vázolt lehetőségre is.
Üdv: gerbera24
A nővéremet is értesítettem az esetről, nagyon féltem tőle, mert ő nem az a "parás" típus, mint én, de most kiáll mellettem, teljesen egyetért, segít albit keresni!
És azt mondja, egyáltalán ne várjak a párom döntésére! Előbb cselekedjek! Mindenképp jobb szüleimtől távol maradni, és csak csodálkozik, hogy 24 évig hogy bírtam velük. . . .
Idetaláltam! :))
végigolvastam a fórumot, és egyetértek zömében a hozzászólásokkal. Elég "nagy" vagy ahhoz, hogy ne apád dirigáljon sztem.
A barátod viselkedését megértem. Ahogy írtad. . tudja hogy még egy ilyen lányt mint te, nem találna. . . . mégis sztem apukád magatartásasa. . . irigysége. . . az, ami miatt a közös jövőtökön dillemázik. és azért ilyen változékony a viselkedése az egyes hívások alkalmával.
Lehet hogy azért mondta azt, hogy felesleges költöznöd. . nem old meg semmit, mert nem hiszi el, hogy valóban képes lennél rá.
ahogy írtad hogy van munkahelyed, van önálló kereseted. . . én a helyedben tuti meglépném azt az albérletet. Ezzel egyrészt te is végre lenyugodhatnál, távol apukádtól, és a barátod is látná. . hogy tényleg komolyan gondoltad a dolgot.
Ő meg ne hergelje magát fölöslegesen azzal, hogy apukádnak milyen a hozzáállása vele kapcsolatban. . . -- kit érdekel, nem őt kell szeretnie, hanem téged.
Amúgy úgy gondolom, teljesen mindegy kivel "járnál", apukád minden udvarlóban találna kivetnivalót, hiszen nem a már "fiaként szeretett" 6 éves volt kapcsolatodat látja viszont a lakásában, és ezt nem tudja elfogadni.
Ha szakítatok és mással ismerkednél meg, ugyan ez lenne. . . szal sztem emiatt nem szabad elengedni a kedvesedet.
Ahelyett hogy büszek lenne rá. . . hogy a lánya tényleg egy tisztességes fiúval gondolkodik a közös jövőn. . . .
háááááááát. . . . én nem hagynám
nyomás el otthonról :))
Drezsy
Akár a szakítás mellett dönt, akár nem, egy biztos: otthon már fogok maradni!
EZ nem azt jelenti, hogy megszakítok minden kapcsolatot anyuékkal, csak 24évesen már vágyom az önálló életre. Fél éve már csak aludni járok haza, nem érzem otthon jól magam!
Annak sincs értelme (ha velem marad a párom), hogy ne jöjjön hozzánk, mert nem hajlandó apukám "képét" nézegetni.
Mindenesetre kíváncsi leszek, hogy milyen véleménye lesz anyuéknak a párom problémájáról. . . . napokon belül kiderül. . . . . . . . . vagy beborul! :(((
A kedvesem viselkedése viszont annyira furcsa számomra: egyszer kedves a hangja a telefonban, a következő alkalommal (főleg ha én hívom), hideg, kimért és olyan mintha lerázna!
FOgalmam sincs hogy viselkedjek Vele. . . . . nehéz! :(((
Az is lehet, hgoy apukád nem irigy, csak csalódott, hgo nem a hőn szeretett fiúval kötöd össze az életedet. A szülők, ha megszeretnek valakit, nehezen tudják elfogadni a változást. Az én anyukám is hónapokig sírt egyszer lánykoromban, mert egy olyan fiút küldtem el, akit Ő nagyon szeretett. Ma is szégyellemmagam miatta, mert az akkori kiborulásakor, azt vágtam oda neki, hogy biztos Ő szerelmes a fiúba, pedig tudtam, hgoy butaságot mondok, de nagyon zavart, hgoy mindig sírdolgált miatta. Az igaz, hgoy többet előttem nem sírt és nem emlegette.
Remélem nem fogok hülyeséget csinálni. . .
Nekem ezelőtt volt egy 6 évig tartó komoly kapcsolatom, de egyszerűen minden balhé nélkül el váltak csendben útjaink! Apu a volt pasimat már szinte fiaként kezelte, meg is siratta, amikor szakítottunk. Mostani barátommal nagyon boldog vagyok, és apu nem az a típus, aki megmondja, ha valakivel problémája van! Talán lehet, hogy féltékeny. . . . dehát nem értem, mikor látja, hogy mennyire boldog vagyok, és büszke a páromra, a párom is segít a családunknak ahol és amiben csak tud. . erre ezt kapja szegény apámtól!
Egyik barátunknál is ez van, még nem is ismeri a lánya komoly barátját, de már most utálja:))) Majd megbékél a helyzettel apukád, hagyni kellene most őt és nem észérvekkel próbálkozni nála. Itt az most nem műxik:))
Majd szép lassan magától változik. Pár évbe biztosan belekerül:)))
Ti meg csak szeressétek egymást, és ne a papával törődjetek. :)))
Most mindenre képes lennék, csakhogy nem menjen totálisan tönkre ez a kapcsolat!!
9 éve költöztünk városból faluba, de apukám, illetve a szüleim mindketten falun születtek és éltek, míg össze nem házasodtak. Apukám családjában az irigység sajna családi vonás! Én undorodom ettől a dologtól, a legrondább emberi tulajdonság szerintem! Sokszor a földbe süllyednék szégyenemben egy-pár beszólásától!
Tudom, hogy beszélnem kell apuval, de annyira félek az egésztől, mivel ő a kritikától begerjed, tiszta ideg lesz, háborog, és úgy megsértődik, mint a fene! Talán anyukámnak kellene először beadagolnom, ő még szót ért vele!
Már régóta érzem, hogy annyira mehetnékem van otthonról, szinte már csak aludni járok haza. . . . ÖNÁLLÓ ÉLETRE VÁGYOM!
Azt hiszem próbaképp feladok egy hirdetés, hogy 1 szobás albérletet keresek. . . . aztán ha akad valami, akkor a sors is így akarata! A párom pedig meglátom hogy reagál!
Mondjuk most hívott az előbb, mintha mi se történt volna, mintha semmi probléma nem lenne. . . . . NEM ÉRTEM!!!!!!
De az első reakciója: "Ezzel nem oldasz meg semmit, mi értelme van??? Tök felesleges!"
Annyira jó voltam mindig hozzá, annyira szeretem, és most tessék. . . . .
Az hogy apukám így viselkedik. . . . . ezen az alapon nekem soha, de soha nem lesz senkim. . . . mert egy 52 éves ember tulajdnoságát megváltoztatni nem lehet!
Úgy érzem magam, mint egy rab akasztás előtt: vagy elszakad a kötél, vagy nem. . . . de már rákészülök arra, hogy NEM!
TI MIT TENNÉTEK A HELYEMBEN? Vagy ennyire nem tud senki hozzászólni??
Azt hiszem. . . . . . . . az életem romokban!
Már úgy tűnt, hogy mindent meg tudtunk beszélni a témával kapcsolatban a párommal, konkrét megoldást ugye nem tudunk, de kezdtünk "jobban" lenni csak egymással törődni. . . de tegnap megint kitört belőle! Múlt héten kibékültünk, de mégis olyan érzésem volt, hogy ez nem az igazi. . . .
És tegnap kifakadt, hogy ő sajnos nem tud megbékélni a gondolattal, hogy apukám irigy rá és ő így nem biztos abban, hogy velem tud maradni! Szeret, tisztel, úgy gondolja, hogy soha nem fog találni olyan lányt aki ennyire szereti, de apu mindig ott fog lebegni a fejem felett!
Én mondtam neki, hogy beszélje meg problémáját egy kívülálló emberrel, vagy olyannal, akitől értelmes tanácsot kaphat, mert ezt most neki kell eldönteni! Sajnos én már semmit nem tehetek azon kívül, hogy beszélek apukámmal! Azt mondta, kér pár napot! Aztán választ kapok. . .
Totálisan ki vagyok bukva, utálom a szüleimet emiatt, már legszívesebben fognám magam és keresnék egy albérletet és elcuccolnék!
Hogy mi lesz a válasza a kedvesemnek??
Szerintetek? Van még esélye ennek a kapcsolatnak?
Köszönöm mindannyiatoknak a hozzászólásokat! Hatalmas segítség volt nekem!
Már tudom mit kell tennem, mire kell odafigyelnem a jövőben. . . . csak pánikolva nehéz gondolkodni!
Egy éve megtaláltam a párom, akivel szeretném leélni az életem, és a életben előforduló kisebb-nagyobb akadályokat együtt, egymás kezét fogva kell legyőznünk!
Köszönöm!
Egy pár=2ember!!!
Mint ahogy egy pár zokni sem 3db zokni.
Bízom benne, hogy ez az egész kialakult ellentét párom és apukám között nem fogja felemészteni kapcsolatunkat! Tisztában vagyok vele, hogy akkor fog normalizálódni az egész helyzet (már amennyire lehet), ha leülök otthon apuval egyet, és jövőre, ha megkezdjük közös életünket! CSak addig még van egy év. . . . nehéz lesz kivárni!
Most biztos nagyon dühös a párod, pláne, ha egy napig hergelte magát ezen az egészen, de le fog nyugodni. Valószínűleg tényleg nem lesz soha jó viszony köztük, de azért normális még lehet.
Mindenképpen éreztesd a pároddal, hogy te mellette állsz!
És attól függetlenül, hogy ő azt mondta, ne beszélj apukáddal, szerintem azért érdemes lenne. A jövőre nézve azért jó lenne, ha legalább minimális változás lenne ebben, mert akárhányszor ilyen helyzet adódik, a párod csak dühösebb lesz. Nem szabad hagyni, hogy tovább élesedjen köztük az ellentét.
Teljesen fel van dúlva, azt mondta, hogy soha, de soha nem fog megbocsátani apukámnak és a jövő évi lakásvásárlásunkhoz semmiféle támogatást nem fog elfogadni szüleimtől, és apukámnak semmiben nem fog soha segíteni!
Engem szeret, de legyek tisztába mindezzel! Ne beszéljek az apuval, mert őt abszolút nem érdekli mennyit változik az öreg, mert ő már túl messzire rúgta nála a labdát!
Ezt hallgattam több mint fél órán keresztül üvöltve!
És engem ezért nem keresett meg tegnap egész nap, mert ezen filózott!
Úgy érzem ez a kapcsolat meg van mérgezve, de nem tudom, hogy hogyan lehetne helyrehozni. . . . .
Miért kellene neki elfogadni, mikor nem bántotta apukádat soha???
Miért várod ezt el tőle?
Fordított esetben te hogy reagálnál, ha a párod azt mondaná neked, hogy fogadd el az anyósodat, ő ilyen és egy lépést sem fog tenni annak érdekében, hogy ez jobb legyen!
Szerintem te is ki lennél bukva.
Én nem nyomnám le a helyedben ezt a torkán, mert előbb-utóbb tényleg elege lesz belőle(tek).
Ülj le apukáddal és ha kell, akkor keményen mondd meg neki, hogy mit gondolsz a beszólásairól, és vajon azt akarja-e elérni, hogy ti ne legyetek együtt, és miért nem örül annak, hogy a lányának könnyebben mennek a dolgok, hogy miért nem becsüli meg a párodat, aki szeret, önzetlen, és a te életedet teszi könnyebbé, nem másét.
Inkább te veszz apukáddal össze egy kicsit, mert a lánya vagy, rád úgysem tud sokáig haragudni. Ha a párod teszi ezt, akkor azt külön sértésnek fogja kezelni, és szerintem még rosszabb lesz a helyzet és az utálkozás.
Vagy tényleg költözz el, és akkor egy kicsit észbe kap, de előtte akkoris célravezetőnek tartok egy beszélgetést.
Hiszen ha nem adod a tudtára, hogy téged ez mennyire bosszant és bánt, akkor ő hogy viselkedne másként?
Hát most nagyon gondolkozom, hogy keresek egy albérletet vagy kiadó szobát. . . .
Hogy a párod esetében mit lehet tenni? Szerintem nem sokat. Azt hiszem, bárhogy fáj ezt kimondani, nem lesz belőletek egy pár. Ha én lennék a fiú, nem mernélek felvállalni.
Semmi köze a párod dolgaihoz. Soha semmilyen üzleti dolgomról sem beszélek az apósoméknak, de ha megtudnám hogy a feleségem erről beszélne egy harmadik személynek akkor neki sem mondanék semmit sem ezekről a dolgokról. Egyébként is tudok titkot tartani. Ami nem tartozik apádra, mert bármilyen ellenséges reakciót vált ki belőle, akkor inkább előtte hallgassatok. Semmi pénzért sem laknék a szülők közelében.
Jobb így távolról szeretni, mint közelről gyűlölködni.
Igazából itt nem az a kérdés, hogy mit mond az apukád, mert ő egy külön személyiség, nem Te vagy ő. Ha az apukád és a barátod nem szeretik egymást, az az ő problémájuk; ha Te mindent megteszel, hogy legalább elfogadható legyen a viszony, akkor minden OK, akkor is, ha nem kedvelik meg egymást, attól még szeretheted külön-külön őket.
Az a fontos, hogy Te mit csinálsz. És ha Te nem állítod le az apukádat, akkor már igenis indokolt, hogy a barátod Rád haragszik. Ebben a helyzetben Neked kell lépned, és elmagyaráznod apukádnak, hogy nem bánthat meg embereket indokolatlanul, főleg, hogy ez egy olyan valaki, aki a Te párod, és ezzel konfliktust okoz köztetek.
A párodnak éreznie kell, hogy Ti ketten alkottok egy közösséget.
Én is jártam már hasonló cipőben (anyós), ahol a "sértett fél" voltam.
Egyébként a költözés nem mindig menekülés a probléma elől, van amikor ez az egyetlen megoldás az ilyen helyzetek normalizálására.
Az a rossz, hogy még apuáknál élek! Legszívesebben fognám magam és csomagolnék, de azzal csak elmenekülök a probléma elöl, amit valahogyan enyhíteni kellene!!
Mert egy 52 éves ember rossz tulajdonságait sajnos már késő megváltoztatni!!
A párommal közöltem, hogy el kell fogadnia, hogy ez így marad. . . . de tudom, hogy így rámegy a kapcsolat!!!
De azt azért vegyétek figyelembe a pároddal, hogy apukád ilyen, és gondolni továbbra is ezekre fog. . . El kell őt így fogadni. De ha nem mondaná ki, talán kicsit könnyebb lenne.
Ez nagyon nehéz helyzet! Szerintem elsősorban apukáddal kellene megbeszélned. Mondd el neki, hogy téged mennyire bánt a viselkedése. Látnia kell, hogy a párod mennyire szeret téged és csak ez kell, hogy számítson. Talán inkább örüljön, hogy jó anyagi helyzetben vagytok, és nem kell nyomorognotok.
Szépen mindent magyarázz el neki és kérd meg, hogy figyeljen oda arra, amit mond.