Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Intimitás nélkül élni
Létrehozva: 2021. február 23. 09:02
2 éve alkotunk egy párt (1 éve együtt is élünk) az intimitás mégsem működik. Nem tudok közel kerülni hozzá, nincs simogatás, nincs csókolózás, elhúzódik ha én akarom, szeretkezés sincs, csak durrbelepornós-szerepjátszós dugás.
Hetente elmondom, nem elég ez nekem, nincs változás. Ellenben az élet más területein tök jól passzolunk. Nehéz lenne elszakadni. Szerintetek lehet ezen változtatani vagy így marad végleg? Nem vagyunk fiatalok (40 és 50 évesek).
Sziasztok! Nekem az a problémám, hogy a párom szexuális aktivitása teljesen megváltozott a szülés óta. Ennek már 5 éve. Elötte teljesen rendben volt a dolog, napi szinten bújtunk össze. Most pedig örülök, ha "évszakonként" sor kerül az aktusra. Minden nap simogatom, csókolgatom, elmondom neki mennyire tetszik, Ő pedig azt mondja, hogy "most ne piszkálj!" Én ki szoktam javítani, hogy "most se...". Ha beszélni szeretnék vele erről, elhatárolódik. Sokszor masszírozom, hogy ellazujon, felizguljon, de nem érek el célt vele. Ha szexre kerül a sor, akkor persze hamar végem lesz, ennyi idő kihagyás után. Ilyenkor simogatja magát, hogy jó legyen neki.
Szerintetek mit tudnék még csinálni, hogy többször kerüljön sor a szexre? Ha nem is napi szinten, de legalább ne "évszakonként". Várom a véleményeteket.
18.
Most kicsit úgy éreztem, hogy rosszat vagy rosszul kérdeztem. Elnézést! De arra nem válaszoltál, hogy hány éves a lányod? Amit csak azért kérdeztem, mert a korától erőteljesen függ, hogy van-e véleménye, hogy milyen véleménye van, stb. Egészem mást jelent akár ugyanaz a mondat egy tízévestől és egy tizenöt évestől. :)
Hát, ez van, akkor ezt kell szeretni. Senki nem tökéletes, ő ilyen. Ameddig bírod, bírod.
Lehet még próbálkozni családállítással, asztrológiával, kineziológiával, de minden módszer lutri, legtöbbet a családi/párkapcsolati szituk számítanak, amikben vagy oldódik majd, vagy nem.
Inkább úgy mondanám, nagyon hamar egymáshoz sodort minket az élet. Szerintem egyikünk sem gondolt semmi komolyat a másikba. Az események mégis úgy alakultak, hogy nem akartunk a másik nélkül lenni. Megismerkedésünk után szinte mindennap találkoztunk, még hogy ha csak egy kis időre is. Nekem ugye van egy kisgyerekem, ezért eleinte, amikor ő elaludt, pasi átjött, beszélgettünk, néha hajnali 1ig is.
Nem hív kislánynak, ezt kapcsolatunk elején mondta nagyritkán, mondjuk én imádtam. Amúgy a nevemen hív, ráadásul nem a becézett formában, ahogy mindenki más.
Ebben nincs igazad, rengeteget tett/tesz bele ő is a kapcsolatunkba. Ő volt, aki hozzámköltözött, pedig az ő lakása neki sokkal praktikusabb, de gyerkőc miatt ezt meglépte. Ha nem tudok menni a sulihoz délután, akkor kérés nélkül megy a gyerekért, ha hazaér, első kérdés, nem kell-e menni vásárolni, akkor már indulunk is együtt, ne én cipekedjek. Ez nekem nagyon sokat jelent.
Átgondolva a kapcsolatunkat, tök klappol minden, a habitusunk, a korunk, a világszemléletünk, az anyagi helyzetünk (végre nem egy csóró tróger), az hogy imádunk kettesben lenni, de ha úgy van, 4 tagú "családként" is tök jól funkcionálunk. Vagyis az egész tök kerek, kivétel ez, hogy őt nem lehet "megérinteni". És ez persze néha kevésbé, néha jobban zavar. Ha nagyon zavar, akkor jönnek a hülye gondolataim
és olyankor vagyok képes tök sötét képet festeni kettőnkről.
Azért lehet valami abban, amit Mozdonj mond... Mert gyakorlatilag nem adtál magadnak időt arra, hogy találj valaki megfelelőbbet. Olyan, mintha kapcsolatfüggő lennél, egyik kapcsoltból a másikba, még ha hosszútávúak is ezek, de a mellékelt ábra mutatja, hogy nem feltétlenül elégítenek ki téged. Nem lehet, hogy jobb lenne kicsit több időt hagyni magadnak arra, hogy jól válassz? Azt elismerem, hogy manapság a pasik nem túl türelmesek, de igazából aki nem türelmes, az nem is érdemel meg egy nőt. Nagy a nyomás az internet miatt, de ha fejest ugrunk a kapcsolatokba, akkor pont olyanok is lesznek: felületesek. Kényelmes a te pasidnak, hogy van mindig punci, ha füttyent egyet, de gyakorlatilag nem kell "karbantartania". Szó szerint. Az meg, hogy kislánynak hív állandóan, azt mutatja szerintem, hogy annak is tart. Legalábbis innen nézve nem a kedveskedés domborodik ki belőle.
A lányomnak semmi baja az életünkkel, leszámítva, hogy itt van ez a szaros vírus, ami miatt nem élheti rendesen a sajátját.
Nekem ez elég nagy zavgyvaságnak tűnik, amiket leírtál.
Nem vagyok más, én vagyok. Nem is értem miért feltételezel ilyet? Mindegy is. Nem sokszor írtam erre a fórumra, de látom neked ez már "tömeges panaszáradat". Hmmm...érdekes felfogás.
Szerintem egy ilyen anonim fórum épp arra való, hogyha nincs mással megbeszélni a problémát. Illetve, a több szem többet lát és a sokan vagyunk mást tapasztaltunk eddig elveken megoszthatók a gondolataink.
Az, hogy ki hogyan talál párt teljesen irreleváns ebben a kérdésben. Ma 2021 vagy. Hogy mi volt nagyanyám korában vagy mi volt 20-30 éve tök mindegy. Volt egy 16 éves házasságom, nem volt sem internet, sem párkeresősdi. Egy éjszakán összejöttünk és utána hónapokig, évekig ismerkedtünk. Mire jutottam vele? Semmire.
Gyerekem hol élne szerinted? Magyarországon elég rossz háttérrel kéne rendelkezni egy anyának, ha nem nála helyeznék el a gyermeket. Szóval, megnyugtatlak, velem él természetesen. Most is épp a digitális oktatás rejtelmeit kutatja.
Én pedig dolgozom, gyereketnevelek, hátzatást vezetek és láss csodát még erre is van időm, hogy fórumozgassak. Ja, és még arra is, hogy megdögönyözzem a kiskölykömet esténként.
A felvetésed, miszerint minden párkapcsolatnak arra kéne építani, hogy közös jövő, közös család...háááát...elég maradi. Leírtam érthetően, hogy nem vagyunk fiatalok. Ha valaki 40 felett elválik, akkor az mehet is a temetőbe? Így állunk? Nekünk is jogunk van a boldogsághoz, hidd el.
De már nem fogunk együtt gyereket válllani, mert késő. A tény hogy együtt maradunk-e x évig, még a jövő zenéje. Nem lehet tudni. Nem is készülünk erre. De az, hogy együtt élünk, ennek már van valami hosszabbtávú előreláthatósága is. Sőt, együtt vennénk egy új otthon is magunknak. Vagy egy nyaralót. Szóval nem csakúgy élünk bele a világba egymás mellett.
Lehetne ez a tema egy erdekes beszelgetes ...
Dawnton vagy , ugye ?
Szerintem azt lehetne kivesezni itt, hogy mi a jelenje/jovoje olyan parkapcsolatnak , ami tarskereson kereszetul jott letre .
Amikor en parkereso allapotban voltam a Net meg nem letezett , fokozatosan ismerkedtek az emberek ....
4 evig leveleztem/s talalkozgattam nyelvi taborokban eletem parjaval .
Te egy sorozat megrendezett talalka utan valasztottal egy "ismeretlenekkel" tele listabol ...
En rengeteg sulyos megprobaltatas utan ma is boldog vagyok , sok mindenrol lemondtam eletemben , de semmit sem sajnalok .
A Net letezese elott jobban megismerte a parkereso a masikat .
Fokozatosan alakult ki a parbaallas : az ismerkedes - baratkozas- szerelem nem olyan hipp-hopp volt , mint ma .
Nincs szerencsed es talan nincs is ma mas lehetoseg ? ... nem tudom
/Normaliseknal azert ma is igy van.../
Otthonrol/nevelesedbol jott a "motyo" , ami szerint eldontotted ki lesz a valasztottad , nem havilap , jott/ment buffeszakos tanacsado , pszi , vagy a lelkieletedbe belekontarkodo penzcsinalo diktalta a tarskeresoknek a parvalasztast...
Visszaolvastam nehany topikot , ahol errol a puszi/oleles/intimitashiany problemadrol beszelgetsz , es lattam a tanacsokat , amiket kaptal : vegyel ilyen olyan cuccot magadra es kicsicsazva indulj el ujrahoditani a lutridat , rugjad ki , zsarold meg , fenyegessed ..... ?????
Ez a problema .
A parvalasztas - ennek hivom , mert parkapcsolatrol beszelsz- komoly dolog .
A parvalasztas nem lutri , nem zsibvasar , nem nem nem , hanem joban-rosszban egyutt , "elkotelezettseg"...
A "par" az azt jelenti , hogy KETTEN vagytok , meg kell alkudni sok dologban , kozos jovot akartok epiteni , s altalaban csaladot alapitani .
Amikor ehhez jol van megvalasztva a partner , akkor jon az intimitas magatol . S ritka a zsakbamacska .
Azt valasztottad MAGADTOL , aki MEGFELEL : NEKED .
A maganszferadba belekotyogo "onmegvalositast" hirdeto mediak es a"parvalasztasbol" elok csak dugasra toboroznak jonepet.
De ezt be is ismered : neked nem gyerek kell es tudod , hogy nem holtomiglan/midlant akarsz jatszani .
Ebben az esetben , addig , amig "ersz valamit" a "dugas" piacon , valoban keress valaki mast .
Ha meg nem , akkor az az erzesem , hogy a sorozatos nyilvanos panaszkodasban kicsikart buksisimizessel kompenzalod a hianyzo intimitasodat .
Es ha ez neked eleg , akkor ez igy van es kesz .
Persze itt van a soraid koze irva a magany is.. maganyos vagy ?
A gyerek nem veled van , ugye ?
Egy 9 eves kisgyerekkel nem lenne idod itt forumozgatni es a nemi eletedrol panaszkodni... a gyerekedet simizned/puszilgatnad , mint a Muge , nem egy vadidegent...
Es akit nem erdekel , hogy itt panaszkodsz , az menjen el a topikodbol , ugye ? ... es el is huzok
Ezzel az átértelmezéssel tavaly szembe is nézett, de ez vólójában csak a saját maga egyéni életére vonatkozott. Bár sztem most megint kezd belemenni a soksok munkába, de ebbe én nem fogok beleszólni. Úgy érzem a 2 év kapcsolat még nem jogosíthat fel engem, hogy bármi hasonlóba belekotyogjak.
Így nem mondanám, hogy feladtam, mert ha találkozunk, akkor mindig örülök, és szeretem, ha együtt vagyunk. Csak a soksok elutasítás nem esik jól. És olyankor valóban elszomorodok. Szerintem ő azt érzi, hogy én üldözöm a szeretetemmel, és ha adok neki egy puszit az arcára (már amennyiben sikerül és nem húzódik el) akkor azzal szerinte ki van pipálva a napi intimitás. De én nem arra vágyom csak hogy én ölelgessem, puszilgassam őt, hanem épphogy azt szeretném, ha egyszer ő karolna át vagy adna egy puszit nekem, csak úgy..és persze magától. Erre max a kapcsolatunk nagyon legelején volt példa, azóta nem. Az igazat megvallva még sosem csókolóztunk csakúgy, egymást átölelve, mikor megáll kicsit az idő.
Istenhit bennem sincs, én elzárkózom ettől a témától. Ő még jobban hisz, asztrológia, vagy egyéb földöntúli világban, mint én. :)
Köszi a filmet, rá fogok keresni.
Huhh..hát ez érdekes. Nekem nem volt túl sok kapcsolatom, exférjjel 16 évig éltünk együtt, előtte meg még szinte tini voltam, de akkor is egy 4 éves kapcsolat volt mögöttem.
Így nem is vagyok tapasztalt párkapcsolatok terén. A mostani párommal, nagyon hirtelen találtunk egymásra, férjem elköltözött és 2 hónap múlva találkoztunk.
Nekem egy állat vagy gyerek nem helyettesít egy férfit. Az egy teljesen más kapcsolat. Mondjuk én akutyákat annyira nem szeretem, cicám van, de ő is csak 1 éve, ezelőtt nem volt háziállatom.
Ha fizikailag nincs jól a párod, akkor az megintcsak egy intő jel, hogy valami nincs rendben az életében. Sajnos az esetek döntő többségében az emberek - főleg a férfiak - egészen a falig elmennek (fékezés nélkül) és csak egy életveszélyes esemény tudja rákényszeríteni őket, hogy értékeljék át a dolgaikat.
Kicsit azt érzem, mintha te már feladtad volna ezt a küzdelmet, bár az is lehet, hogy tényleg megpróbáltál "mindent".
Ezt most azért tettem idézőjelbe, mert sokszor szokták mondani az emberek, hogy "mindent megtettek", de a valóságban ez a minden csak arra a szűkös eszközkészletre vonatkozik, amivel egy ember rendelkezhet. De ennél sokkal több is van. Önmagunk árnyékát átlépni persze nagyon nehéz.
Egy dologban egészen biztos vagyok: a párodtól semmi sem állhat messzebb, mint mondjuk az istenhit. Legalábbis úgy gondolom, hogy aki ezt a lehetőséget eleve kizárja az életéből, az nehezen tudja elfogadni a maga gyengeségét, kiszolgáltatottságát.
Nem sok, két óra az életedből, nézd meg esetleg ezt a filmet. Elég vacak a magyar szinkron, meg a hangminősége is, de talán feledtetni tudja a sztori. :)
Meglepődöm, hogy mennyire magától értetődően tudod leírni, hogy a "párkapcsolataid teljesen diszfunkcionálisak". És ez tényleg így van, ha ilyen gyorsan véget érnek a próbálkozásaid. És persze azon sem csodálkozom, ha ezek nem érintenek meg igazán. Aminek két oka lehet az én kis agyacskám szerint: egyik, hogy a kudarcok miatt már eleve teljesen lezársz, nehogy kitedd magadat a kudarc lehetőségének (a királyfi pedig nem jön, aki ezt a nagyon-nagyon erős burkot feltörje), a másik, hogy valóban így működsz. Ez utóbbinak biztosan van latin neve, de ezt az tudhatja, aki ért hozzá és ismer Téged.
Megkérdezhetem, hogy a lányod hány éves? És ő miként látja az életeteket?
Tudom, hogy lassan az elengedés lenne a legjobb. Az a heéyzet, hogy 1 éve történhetett vele valami, amitől nincs jó közérzete, millió orvosnál jártunk, nem tudtak mit mondani, aztán végül az történhetett, hogy egy kis ér elpattanhatot az agyban. Emiatt sokszor ingerül, rosszkedvű, időjárásváltozáskor nincs jól. De akkor sem tudom elfogani, hogy még az én támogatásomra, egy-egy ölelésre sincs szüksége. Nekem ez annyire megfoghatatlan...és már-már elfogadhatatlan.
Áááá, megcsalás esetén ő lépne, ezt jól tudom.
Nem hiszem, hogy lenne oylan akitől elfogadna tanácsot..elég önfejű, nem hisz a szakemberekben.
Nem működnek a párkapcsolataim, teljesen diszfunkcionálisak, tehát véget érnek max. egy-két hónap után. Nem szoktam bánni, mert nem érintenek meg eléggé lelkileg.
A kutyám viszont egy tündér, a Marsaink szembenállnak, szóval nagyokat bunyózunk, és igen, ölelgetem, puszilgatom is, persze nem bunyó közben. Van, hogy hason fekszem az ágyon, és rámászik a tarkómra, és "megmasszíroz", hogy kiráz a hideg.
Nagyon magas az EQ-ja, még viccelődni is tud. Féltékeny a lányomra, ha csak vele bújok össze, szóval hármasban kell összebújnunk. Ez van. :)
Nem, könnyűnek nem mondanám.
De egyébként pl. háborúban sem lenne lehetőséged hozzábújni férfiakhoz, szóval akkor mit csinálnál? Ha csak a gyereked, meg max. a macskád maradna...
Hát, nem tudom, erre mit mondjak... Azt nem akarom, hogy az ilyen pasit jobb elengedni. Tényleg nem akarlak erre biztatni, de arra azért kíváncsi lennék, hogy ha azzal szembesülne, hogy elköltöztél/bőröndje az ajtó előtt, akkor vajon ezt elintézné annyival, hogy hü..e pi..a, vagy hajlandó lenne elgondolkodni azon, hogy mit kellene másként csinálni?
Én is be vagyok zárva a saját fejembe, nehezen tudom elképzelni, hogy mi is járhat egy ennyire másként gondolkodó ember fejében.
Nem gondolom komolyan, de az jutott eszembe, hogy ha már rávenni nem sikerül semmire, mert elutasít minden változtatási igényt, akkor ne kérj, csak jelezd, hogy találtál egy fickót akivel az odabújós dolgok nagyon jól mennek. Szóval, ilyesmi miatt nem fogod nyaggatni őt. De azért te továbbra is szereted. :)))
Kicsit komolyabbra fordítva, ha ő elutasítja például a pszichológusokat, akkor azt kérdezd meg, hogy szerinte ki jó fej, kitől fogadna el tanácsot? Vagy ő tényleg annyira okos, hogy nincs is ilyen ember?
Müge, nem szeretnék olyasmit mondani, ami bántó lehet. Lehet, hogy intimitás alatt nem is ugyanazt értjük. Én nem akarom alábecsülni az állatok szerepét, de a kérdést úgy megközelíteni, hogy "házastárs" vagy kutya?, az azért egy nagyon komoly sérülésről árulkodik. Van ilyen, nem mondom, több okból is dönthet úgy egy ember, hogy kihagyja a párkapcsolatot az életéből (özvegy, apáca, betegség, stb.) de azért ehhez nyomós ok kell. És ritkán okos döntés.
Tegnap láttam egy furcsa német filmet. LARA a címe. Egy idősödő magányos nőről szólt, aki okos, tehetséges, de gyakorlatilag képtelen a kedvességre, együttérzésre, tapintatra és belegázol mindenki lelkébe a maga igaznak vélt meglátásaival.
Ex-szel nem voltak túl sokat együtt, jól megvoltak, értelmes csaj, semmi különös. De szerintem -bár ez csak feltételezés- ők inkább barátok voltak, nem szerelmesek. Nem tudom pontosan mennyit lehettek együtt, illetve mennyit élhettek együtt.
Hidd el, én mondom, ha kibukik belőlem. Már a találkozásunk után 2 hónappal jeleztem, hogy ez nekem kedvés lesz. Azt írta akkor, hogy változni fog, csak neki idő kell. Hát azóta várok.
Most kezd betelni az a bizonyos pohár. Párom tudja nagyon jól mik az igényeim, néha már mondja magától (kicsit gúnyosan) hogy épp mire gondolok, de akkor sincs semmi változtatás.
A gondom az, hogy szóban egyszerűen nem lehet vele beszélni. Egyből felkapja a vizet, hogy ne kötözködjek, és lezárja a témát. Morgok én magamban, mondom még kicsit a magamét, de erre meg ideges lesz. Nagyritkán messenger üzenetben le tudom neki írni, amit akarok, de igazából arra sem jön értelmes válasz, csak egy gif vagy matrica vagy egy hülyeség vagy csak "ne hisztizz, kislány".
És ugye ezek mellett vele nem lehet lelki dolgokról beszélni. Minden másról igen, de a kapcsolatunkról arról nem. Egyből hárít. Szóval ezt is csak kinevetné, hogy legyen olyan nap ami csak az egyikünké. Meg arra is csak legyintene, ha valmilyen könyvet ajánlanék, mert arra mindig az a válasz "pfff...azok mindig a nagy szakértők, akiknek se kutyája, se macskája. köszi, nekem ilyentől nem kell tanács"
Sajnállak hogy ez a véleményed. Nem lehet így könnyű.
Én bizony igénylem, azt is, hogy átöleljenek, azt is hogy megcsókoljanak, azt is hogy simogassanak (bár azt nem bírom sokáig, mert viszket vagy csikiz
).
Cicánk épp 1 éve lett, pedig párom nem szerette annakelőtte a macskákat. De őt pl simogatja és nagyon megszerette. Tehát azért van benne némi, kedvesség, de valahogy felém nem akarja ezt kimutatni.
Nem, nem a szexről van szó. Én inkább az összebújást hiányolom.
Egyébként egy kiskutya azért is jó, mert nemcsak neked teremti meg az intimitást, hanem az egész családot be tudja vonni. Embereket, akik azelőtt hevesen tiltakoztak a kutya ellen, néhány nap után kenyérre lehet kenni!
Amilyen pasikkal én találkoztam életemben, hidd el, hogy a gyerek és a kutya százszor jobb társaság!
Igazából felnőttkoromban egyetlen férfival sem éltem meg intimitást, ja de, egyszer rászóltam az egyikre szex közben, hogy szeressen már egy kicsit, és csodák csodája, mintha egy gombot megnyomtam volna rajta, éreztem az áramló szeretet energiát egy rövidke ideig! Egyébként vele nem szerelmi kapcsolatban voltunk, szóval ez a "gombnyomásra" szeretés inkább ijesztő volt, még ha kellemes is!
Ez egyébként nyilván az én hiányosságom is, de nem hiszem, hogy az ilyesmit könnyű lenne megváltoztatni, max. évek hosszú munkájával lehet rajta javítani valamit, ha van hajlandóság a pasiban. Mondok egy példát: én, ha rossz kedvemben vagyok, képtelen vagyok elfogadni egy ölelést. Egész egyszerűen tehernek érzem. Most ezen hogy a sz@rba tudsz változtatni? A gyerekem (mivel már nagy) kénytelen-kelletlen megérti, hogy ilyen vagyok, a kutyát meg igyekszem nem ellökni magamról - bár már ő is kezdi megtanulni, hogy ilyenkor inkább hagyjon békén.
Egyébként szerintem inkább szexológushoz lehetne ezzel fordulniuk, azt talán a pasija is jobban elfogadná, kapnának jó kis házifeladatokat, meg minden.
Továbbra is fenntartom hogy jha kizárólag intimitásról van szó, akkor ahhoz nem kell pasi. Ha a pasidtól van szükséged intimitásra, akkor a szexuális energiájára szükséged van. Szimplán intimitásra bárki más szeretted is "megfelel".
Az nem volt egyértelmű számomra, hogy ti úgymond mozaikcsalád vagytok. Így jobban értem, hogy az exet gondoltad bevonni.
Mondjuk engem inkább érdekelne, hogy a párod mit mond az exéről? Miért nem működtek? Még ha netán ott is lettek volna hasonló problémák, nem hiszem, hogy a párod ezt nevezné meg fő oknak. Minden esetre, ha érdeklődsz, azért légy óvatos. Hamar körbeérhet az információ és azt valószínűleg egy férfi nem venné jó néven, ha a szerelmei kibeszélik őt a háta mögött. Én biztosan azt kérdezném meg a volt párjától, hogy mondja el, mi nem működött az ő kapcsolatukban? És innen már az intimitás irányába is lehet terelni a beszélgetést... Ha pedig visszakérdez, akkor nyugodtan mondhatod azt, hogy szeretnél tanulni a problémájukból, szeretnéd ha veled nem történne meg ugyanaz. nyugodtan megkérdezheted azt is, hogy szerinte mi a "párotok" szeretetnyelve. Ez már csak abból a szempontból is érdekes, hogy ugyanúgy látjátok-e ugyanazt a férfit. És azt is megkérdezheted, hogy neki mi a szeretetnyelve? Ki fog derülni, hogy a testi érintés neki mennyire fontos.
Ami pedig a hiányérzeteidet illeti, ismeretlenül csak egyet mondhatok: mondani kell, jelezni kell! Ha kell, akkor mindennél egyértelműbben. Nem kell szégyenlősködni, és főleg nem kell arra várni, hogy kitalálja, mire vágysz. mert nem fogja kitalálni. Ahogyan Te sem találod ki feltétlenül, hogy mire vágyik. még akkor sem, ha te úgy érzed, hogy tudod. (ha most valaki megkérdezné a párodat, hogy ismeri-e a vágyaidat nagy valószínűséggel igent mondana.
Próbáljatok egy kis játékot belevinni a dologba, válasszatok ki egy napot, ami úgymond a másik napja. Amikor minden úgy legyen, ahogy a másik szeretné. lehet, hogy az első alkalmak még nem lesznek teljesen őszinték, de ha megtapasztalja az ember, hogy tényleg az van, amit szeretne, akkor csak kiderül valami. De nyilván érdemes először neked "engedelmesnek" lenned. Még az is lehet, hogy kezdetben csak azzal ajándékozod meg, hogy neki van kívánságnapja. Egy idő után szinte biztos, hogy ő is felkínál valami hasonlót.
Sajnos a férfiak jelentős része tragédiaként éli meg, ha neki pszichológushoz kellene fordulnia, mert az beismerése a kudarcnak. Ez a férfiaknak nehezen megy. Ettől függetlenül neked jogod van elmenni egy pszichológushoz, ha úgy érzed, hogy segítségedre lehet. Akár még azt is kérheted tőle, ha már egyébként szívesen ajándékoz neked, hogy erre költse a pénzét és mondjuk nem ruhára, akármire. Ha már pénzt fektet a dologba, akkor érdekelt lesz abban, hogy a dolognak "haszna" legyen. Ebben persze neked sem árt úgy viselkedni, hogy érzékelje a jó hatást. Csak mondani kell egyértelműen, hogy erre van szükséged. És ha ellenkezik, akkor nyugodtan elmondhatod, hogy neked fáj az, hogy lekicsinyli ezt a szükségletedet.
Müge, nem hiszem, hogy az intimitásigényt egy gyermek vagy egy kutya/macska pótolhatná. Valamit ér, de az pótcselekvés lesz. Magányos emberek esetében a társállat - nem véletlenül hívják így - pótolni hivatott az emberi kapcsolatot. De erre - lássuk be - nagyon mérsékelten alkalmas. Oké, van olyan, hogy egy - jellemzően - idősebb ember már nem nagyon szeretne/tud elköteleződni egy másik ember mellett, és természetesen érthető, ha oldja a magányát egy állattal, de helyettesíteni nem lehet egy férjet/feleséget.
Nem tudom, nekem nincs szerelmem, csak kutyám, meg gyerekem, de elvagyok. Én nem látom a különbséget az intimitás milyenségében, egy ölelés, az ölelés és kész! Még a kutyámtól is. Talán mégis inkább arról van szó, hogy neked több szex kell, mint a párodnak. Írtad is, hogy ha te kezdeményezel, az nem jön be neki. Hát, van ilyen, hogy valakinek több kell, de a másikat akkor sem erőszakolhatod meg, egyszerűen neki nem esik jól a több, és kész. Én tökre megértem a párodat, nem mindenki szexmániás.
Hát én úgy gondolom, ha erre nincs ideje egy embernek, akkor akár mehet is a temetőbe. Szerinted ugyanazt az érzést tudja adni gyerek, társ és háziállat? Hmmm...érdekes felfogás.
Nyilvánvaló, hogy megölelgetem a gyerekemet és az is hogy simogatom a cicámat. De ez nem tudja megadni azt az érzést, amikor a szerelmemtől várok el egy simogatást, ölelést vagy egy csókot.
És a gyerekeddel sem élheted ki az intimitásigényedet? Azért egy felnőtt embernek kevés ideje van szerintem ilyesmire, szóval ha még a gyerek mellett van igényed, akkor szerezz be egy cuki kiskutyát pl.
Megnéztem milyen könyvet írtál. Hallottam már róla. Sőt már utánanéztem a szeretetnyelveknek. Hát igen, erre már egy jó éve rájöttem, hogy nekünk nagyon nem ugyanaz. Nekem a tesi érintés az elsődleges, neki meg inkább a szívesség és ajándékozás (bár ő inkább anyagilag fejezi ezt ki). Amikor felhív, hogy menejen-e a az én gyerekemért a suliba, az tudom, hogy egy nagyon nagy jele annak, hogy szeret. Vagy hogy nincs oylan plázázás, amikor ezt vagy azt ne venné meg nekem vagy a gyerekemnek -természetesen saját felajánlásból. Ha nem lenne ez a "hülyecovid" akkor kb minden második hétvégén mennénk (wellness) hotelbe kicsit kikapcsolódni vagy kettecsén vagy gyerek(ek)kel.
Pszichodoki biztos hogy nem jöhetne szóba. Akkor inkább elmenekül. Sajnos ez nem egyei, nem hiszem hogy van aki fejet hajt egy ilyen felajánlásnak csakúgy. Mondván, ő nem érzi hogy neki hiányossága van felém, és amíg nem fogja, addig nyilvánvaló, hogy egy pszichológust is határozottan elutasítana.
És sajnos így van a könnyvvel is. Néha felolvasok neki 1-1 kis idézetet vagy cikket, de egyből elhatárolódik: "jajj hagy ezzel a butasággal" szöveggel.
Ex-el nem titkokat akarnék, jóban vagyunk (rámbízza a gyerekét is napokra, szóval vagíunk már olyan viszonyban hogy kérdezzek). Tehát csak érdekelne, hogy pár éve is ilyen volt-e a párom vagy valamiért hozzám nem akar közelebb kerülni.
A legnagyobb bajom most, hogy amíg az intimitás nincs meg köztünk, így nem látom a jövőnket. Nem látok önfeledt boldogságot, vagy csak egy meghitt sétát, egy meghitt beszélgetést vagy egy percekig tartó ölelést. És ahhoz még fiatal vagyok, hogy mindezt eldobjam és ne éljem át a (közel)jövőben.
Megértem, ha nehéz előhozakodni ezzel a témával. Ezért lenne jó egy pszichológus, mert ha nincs egy értő harmadik aki mederben tartja a beszélgetést, akkor a második mondat után eltértek attól, amiről te beszélgetni szeretnél. A párod pontosan ugyanúgy kerülni fogja a témát, mint ahogyan magát azt amit hiányolsz belőle. Ha van ott egy harmadik, az segít és előtte a párod sem tud úgy kitérni. legalábbis nyilvánvaló lesz, ha hárít.
Szerintem olvassátok el Gerry Chapman: Egymásra hangolva c. könyvét. Szerintem azt el kell érni, hogy ne söpörhesse félre ezt a témát azzal, hogy nem érdekli, mert az azt jelenti, hogy valójában a Te igényeidet söpri félre. De tudom, hogy ezt nem könnyű elérni.
Abban nem vagyok biztos, hogy az exekkel történő beszélgetés hasznos lenne. Csak akkor, ha erről ő is tud. ha titkokat akarsz hordozni... szerintem nem szerencsés.
Köszönöm hogy írtál.
Igen, én is arra gondoltam, leírom neki egyik nap. Csak rengeteget dolgozik, napközben nem zavarnám magánüggyel.
Most meg home office vagyok jó pár napig, így a délelőttöket együtt töltjük, de nem tudom hogy hozzam fel.
Pedig más területen figyelmes, rámír, ha van pár szabad perce napközben is, gyerekemre is figyelemmel van, betakar ha elalszom mellette, kiáll mellettem bárkivel szemben, sokat tanultam, fejlődtem mellette.
Szóval maga a kapcsolat tök flottul működik, ez a hülye érzelmesség nem megy neki. Már gondoltam rá, hogy megkérdezem egyik- másik exét (akit ismerek), hogy velük is így viselkedett e.
Köszi az ajánlásokat, megnézem mik ezek.
A sorozat még szóba is jöhet, a a tudományosSzakétrőMester nem biztos. De megkeresem,max kicsit beleolvasok.
Nincs senkije. Ezt tudom. Amúgy meg nagyon sokat vagyunk együtt, ideje sem lenne. Meg kedve sem.
Ez egymillió százalék.
Őszintén szólva, nem túl biztató amiket leírtál. Leginkább a korotok miatt. Nehezen elképzelhető, hogy egy férfi 50 évesen tanulja meg azt, hogy egy szerető együttlét az nem egészen úgy néz ki mint egy pornófilm.
Először azt hittem, hogy esetleg aszexszuális a párod, mert olyan azért előfordul. De azt hiszem, hogy egy ilyen férfi, másként viselkedne. Az azért nagyfokú önzőségre vall amit leírtál.És azt is nehezen tudom elképzelni, hogy másban viszont figyelmes és kedves lenne. Az sem pozitívum, hogy pszichológusról hallani sem akar.
Nézzétek meg együtt a Terápia c. sorozatot. És beszélgessetek róla.
És szerintem egy nyugodt pillanatban mondd el neki - de nyugodtan, higgadtan, nem sírva, nem hisztizve, hogy ha nem sikerül változtatnotok a kapcsolatotokon, akkor te a szakitást választod. Nem az lenne a lényeg, hogy te most megzsarolod őt, hanem, hogy értse meg, hogy te mire készülsz. A férfiak fejét néha nehéz átütni, mert egyszerűen nem hiszik el, hogy ez megtörténhet. Azt hiszik, hogy a szokásos hisztI. Leginkább csak az jut el a tudatukig ha azt mondod, hogy van valakid. Azt már megértik.
Azt is mondanám, hogy van egy csomó jó könyv, nyomd a kezébe, kérd meg, hogy költözzön el arra az időre, amíg végigolvassa, aztán találkozzatok és beszéljétek meg.
Egyébként ha nem akar pszichológushoz menni, akkor nézegessétek a facebookon Mihalec Gábor karanténos okosítóit.
Miért ment mellé?
Más a szeretetnyelve? Baromság...van valakije.
Ez most nagyon mellément. De értem, ha még te sem találkoztál hasonló elutasítással.
Az autistak erzelmi vilaga
igencsak erdekes
es reakcioik is kiszamithatatlanok.
Sok a pozitív. Nem tudok rá haragudni, akkor sem ha ilyen lökött, mindig mosolyt csal az arcomra.
Neki egészen más a "szeretetnyelve" . Ennek ellenére mindent megtesz értem/értünk.
Azt mondja, ő nem szereti ha belemásznak az aurájába. Csak fura, hogy attól sem fogadja, akit talán szeret. De neki ez családi örökség, pedig szerető családja van, csak nem azok az ölelkezős fajták.
Egy kapcsolat értékét az határoz meg, hogy hosszabb távon a tagoknál pozitív, vagy negatív-e a mérleg. Nyilván akkor érzem magam a párommal jól, ha nem kell vele harcolni, hogy a minimum meglegyen.
A Te esetedben innen nem lehet eldönteni, hogy pozitív-e a szaldó vagy negatív, az sem biztos, hogy a jelenlegi felállás marad, de neked nagyon fontos az érzelmi vonal, párodnál pedig ez - úgy látszik - hiányzik.
Szerintem ott kell keresni a megoldást, hogy mit jelent az, hogy "különben jól megvagyunk" Elég-e ez az együttéléshez? Egy év bizony nem olyan hosszú, hogy ne lehetne borítani - persze 40 - 50 év az már komoly kor.
Itt én a párod érzelmi életénél én nem érzek a javulásra esélyt.
Még valami: ha megkérdeznéd a párodat, hogy neki ez miért jó, mit válaszolna? Szerinted nála tartósan elég, ha "mechanikusan" csak "dolgoztok?"
Ezt nem értem. Mi köze ehhez? Amúgy jól nézek ki
Leírtam hogy nem vagyunk fiatalok. Csináljanak gyereket a 20 évesek, nekünk ez nem opció.
Kulonben hogy nezel ki ?
Kg ?
magassag ?
cipomeret ?
szemuveg ?
Haj ?
Pattanas ?
somor?
stb stb
Gyereket miert nem csinaltok ?
Igy lesz , bizony , addig amig le nem cserel .
Mar ha ez a nem rank tartozo intim szerepjatek igaz...
Mi van a 6 honappal ezelott nyitott topikoddal ?
Ottani tanacs kelt ki az agyamban : vegyel orr- sprayt !
Oxytocinosat !
Áááá..soha nem menne bele. Szerinte csak kötözködés ez az egész. Beszélni sem lehet vele kapcsoalti témáról.
Nincs mese, terapeuta segítségét kell igénybe venni. Persze csak akkor, ha ebben a párod is benne van.